Esztergom és Vidéke, 1898

1898-03-24 / 24.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. JlLŐFIZETÉSI ÁRAK '. Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fé] évre — — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — l írt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MÜNKÁGSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a Kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések ^küldendők Szcctjeqyi'-tér, 330. szán*. Kéziratot nem adunk vissza. í<~ Késő kiábrándulás. Esztergom, március 23. Ki az, aki Esztergom városa népét megelégedettnek ismeri ? Ha a polgárság sorain végigtekintünk, alig néhány embert találunk, akiknek a sors megelégedést és jólétet biztosított. Ezek is többnyire a régi jó időkben szerzett apai, vagy oldalági örökség megmaradt gyümölcseit élvezik. Oly polgárok azonban, akiknek a jelenkorban kifejtett fáradozásuk bő aratással fizezett a jövendő vénségükre, — úgyszólván félkezünk ujjain megszámlálhatok. De hát mi az oka annak, — hogy az általános vagyonosodás városunk népétől oly messzire szárnyalt ? Először Istencsapás, a phyloxéra alakjában, másodszor a nem helyes alapokon nyugvó városi gazdálkodás, harmadszor a politikai manőverek. Rátérünk mindegyikre. Hogy a phylloxera — pusztítás nagy horderejű csapásként sújtotta városunkat, az kétségtelen, — mert ha ez nincs, akármilyen más bajon tulgázolt volna Esztergom. Ámde csak Esztergomot látogatta-e meg a phylloxera, — s nem vele egyidejűleg hasonló viszonyok között lévő, jelenleg nagyobb boldogulásnak örvendő más városokat is ? Igaz, de a más városok népéért felbuzduló tetterő másként nyilatkozott meg annak idején, — s amit a phyloxéra egy oldalról tőlük elvett, — városi összetartó, népboldogitási tényezők fellépése a sújtott népnek visszaadta kárpótlásul, hogy a végső nyomorral telitett szegénység alamizsna-kenyérre tömegestül ne szoruljon. Igy a kipusztult területek kellő értékesítéséről gondoskodtak, s ebben nemcsak az egyesek buzgalma, hanem az egyesek által feltüzelt, felbiztatott közerő is sorompóba lépett, hogy a nép fásultságát megszüntessék és okkal-móddal reábirják, hogy a szunnyadó öntevékenység bilincseit feloldva: önjaváért mozgósittassék. Ez okból keletkeztek egyletek, melyek az elhanyagolt szőlőterületek befásitását, újjáalakítását tűzték ki célul. Míg ez irányban az egyletek tevékenykedtek, az egyesek áldásthozóan a nép javáért fáradoztak, addig egy törvény is keletkezett, mely a hegyközségek létesítésével egybehangzóan, a szőlők felújítását teszi lehetővé. Ugyanekkor más városok arról is gondoskodtak, hogy a szőlők felujjitását keresztül vivő szakelemek is elegendő számban legyenek, mi okból alkalmas földmives iskolák, illetve vincellér-telepek létesültek részint önterhükre, részint állami hozzájárulással. Nekünk ingyen kínáltak vincelléreket nevelő földmives iskolát teljes felszereléssel és tanerőkkel, csupán helyiséget kértek tőlünk, — hát megragadtuk-e az alkalmat ? — nem ; — mert hát Esztergom a boldogság Eldorádója, — ahol az ilyen dolog figyelmet sem érdemel. Nincsenek képzett szőlőmunkásaink, de minek is, hiszen az ősi szőlőterület parlagon hever ma is, | —ha volnának nagyobb számmal, nem I vallhatnánk mieinknek, mert keresetért másfelé, idegenbe kellene venni I útjukat, — tehát jobb nemde — j — ha nincsenek ? | Elég, ha serdülő földmives ifjaink narancsáruló kofákká képzik magukat, akik télen igy, nyáron meg : orvhalászattal, vagy pedig utasok málharakodásával töltik idejüket, legföllebb egykis szórakozásra elmennek a dülőutak helyreállításánál kamaszkodni, inkább mint dolgozni. ! Egy-kettő beválik ugyan kőmives napszámosnak, avagy inasnak is, de legtöbbje a 16-ik életévig kevés hasznára van önmagának, a családnak és a társadalomnak anynyira, hogy közülök nem egygyel sok baja van a rendőrségnek is. | Ilyen földmivessarjadék a későbbi években sem szereti az erőművi foglalkozást, mi miatt a korábbi évek megszokottságához ragaszkodva, még a katonai életet is szivesebben viseli, semhogy lomha testét izzadságos munkában fárassza. Ha a katonai évek leperegnek, rendszerint folytatja azt a csendőrségnél, vagy ha nem : mint kiszolI gált katona állást keres, — de a kapát, kaszát mégis elkerüli. j Az ilyfajta emberekben aztán — ha vágyuk, céljuk nem teljesül — legállandóbb gyökeret ver ' a szocializmus, minek szokatlan elterjedésén ma napság ugy annyiraj szörnyűködünk. Lám, az iparos ele-j meknél szinte azokat látják a szo-1 cializmus lázában szenvedni, akik- j nek nem eleme a komoly munka és a! i gondot űző elfoglaltság. De nemcsak ezeknél, de az apró diákembereknél is felismerszik, hogy j melyik a munkás, melyik a dolog- j talán elem. Többek vannak ezek; között olyanok, akik csak felületes ( tanulás, szorgalom nélkül óhajtaná-1 nak átsikamlani az osztályokon, —j de mert a tanári éberség ezt rend- j szerint nem engedi, hát íalba rug-; ják az iskolát és beállanak boltos inasnak, ahol vélekedésük szerint, I meg lesznek kiméivé az erőművi \ foglalkozástól. Ha boltban esetleg j naponkint nehéz pörölyöket kellene emelni, bizonynyal nem lennének boltos inasok sem. Mig inaskodnak, addig csak megvannak valahogy, de mire felszabadulnak, a sok bukottdeákból később boltos legénynyé felnövekedett ifjúnak, bár törekvése; és életiránya szoliddá változik is, j — nagyon nehéz álláshoz jutnia, mivel a mai kereskedő — taktika inkább egy csapat inast, mint egy segédet foglalkoztat, — tehát mint állásnélküli faktor rendszerint a szü- \ lői nyakán élősködik. Ha ez huzamos időn át ismétlő- . dik, készen találjuk benne a legte-. livérebb szocialistát. De térjünk vissza oda, ahol elhagytuk. Városunk elvitázhatlan hibákat halmoz egymásra, midőn sem az elpusztult szőlőterületek kellő kihasználásáról eléggé nem gondoskodik, vagyis a népet erre vezető alkalmakkal meg nem kínálja, sem' erre elő nem segíti. Városunk érdemes rendőrkapi- j tanya, midőn a phyloxeravész mégj csak embriójában élt nálunk, az Ol- \ vasókörben népies felolvasást tartott a gyümölcsfatenyésztés és szaporítás, gyümölcsértékesítés kérdéséről s annak hasznairól. Ha jólemlékszünk, Kecskemét példájára hivatkozott és méltán, mert Kecskemét a nyári idény alatt a hajnali órákban oly mozgalmas képet nyújt a gyümölcsszállitás és árusítás terén, hogy ahhoz fogható alig van az országban. Egész vagyon-rakományok naponkint ezer meg ezer métermázsa gyümölcscsel repülnek a főváros, majd a szélrózsa más iránya felé, persze nem is ezreket, hanem nilíiókat eredményezve ezen alföldi város jólétének biztosítására. Ki követte Niedermann József ur tanácsát ? Igen, igen kevesen. És nem is csoda, mert mig törvényileg biztosított hegyközség nincs, addig a gyümölcsfatenyésztés nálunk gyermekkorát fogja élni; hiszen aki e téren tenni mert, — kárát látta, amennyiben a gyümölcsészet iránti érdeklődés legtöbbnyire azokban éled föl, akik a szép gyümölcsöt más fájáról leszedik, a szép elülteti fácskákat eltüntetik s igy az, aki költséggel és fáradsággal adózik, gyümölcsében úgyszólván sohasem gyönyörködhetik. Hegyközség alakulásakor a pásztor szűkebb téren nagyobb fizetéssel ugyan, de a károk megtérítésének kötelezettségével őrködni köteles — ily körülmények között azután a gyümölcsészet nagyon is kifizeti magát, — ellenkező esetben — nem. De most térjünk a városi gazdálkodási szempontokra. Hát itt egy lélekzetvételre kereken kimondhatjuk, hogy furcsa állapotok vannak ! Nem kell ugy magyarázni ezt, hogy valami elkezeltetik, hanem igen is, sok pénz elkallódik oly célra, amiből a város közönsége semmi hasznot nem lát, nem is remélhet. Amikor egy komp késedelmes bekötéséből 30000 frt értékű széna elpusztulhat, mikor a világítási, kórházi, vágóhídi kérdések tanulmányozását hosszú időn keresztül többen és többszörösen végezik, -— talán ingyért történik mindez és nem a város számlájára ? — Mikor a tanulmányutak befejeződnek, következik az épülettervek elkészítése, ami szintén külön kiadást igényel a várostól, persze haszon nélkül, mert a terv csak terv marad és semmi tovább nem történik. Hát a gymnásium, \a reálikola elemi iskola, építése hol késik az éji homályban ? pedig százakra rúgnak azok a kiadások, melyek a tervezgetések, hiu kísérletezések posványába fulladtak. Igy voltunk a csatornázással, a kaszárnyaépitéssel is, melyek midőn végre valahára elkészültek, tömérdek sarlangkiadást emésztettek fel előzetesen, ugy mint utólag is.