Esztergom és Vidéke, 1898

1898-03-24 / 24.szám

Hogy a közjövedelem fokoztassék, minden képzelhető adónemekkel, vagy más kiadási többlettel terhelik azt a közönséget, mely a városi pótadó súlya alatt igazán nyög. Egyrészről szokatlan tulmagas pótadó, másrészről a terhek nagyobbitása. Hogy példával éljünk, az erdei fa ára évről évre drágábbra van szabva s még sem elég, mert a város konyhája sokat nyel el, s igy vagyunk több fogyasztási tétellel is, tehát mindig egy és ugyanazon közönség szenved mindenfelől nem csoda, ha gazdaságilag Esztergom népe észrevehetőleg hanyatlik. Nálunk gyufában, petróleumban, hivatalnokok gyertyái! an, a külső iskolák fűtésében fukarságig menő gazdálkodás uralkodik; ahol évenkint úgyszólván néhány frt. forog kérdésben, ott egész a kiálíhatalanságig fitogtatjuk gazdálkodási hajlamunkat, de ott ahol százakat és ezreket lehetne a közönség javára megmenteni, illetve okszerű eljárással meggazdálkodni: ott már bőkezűek, elnézők vagyunk. Sajnos, hogy ekként állanak az ügyek, de másként lehetnénk még akkor is, ha politikailag jobb viszonyt tudtunk volna a kormány és városunk között létesíteni. Mikor a képviselőválasztások tartanak, hiába minden okos figyelmeztetés, hogy szegények vagyunk, nekünk nem czélszerü a kórmánynyal makacskodni, hagyjuk e lukszust az alföldi gazdag városoknak, minő Czegléd, Nagykőrös, Kecskemét stb. Ügyet sem vetnek reá, mert egyesek lázba hozták az agyat azzal a fikcióval, hogy a kórmánykegy nem függhet a választások milyenségétől; ha kérnek tőle, adni tartozik, akármilyen párthoz tartozik a város közönségének többsége. Igen ám, de a kormány tagjai is emberek s nem tehetnek róla, ha ebbeli gyöngéjük folytán, oda hajlanak inkább, ahol őket nem csupán agyonszidják. Eger város hasonló körülmények között lévő város, mint Esztergom. Szőlőszetből él népe s pótadója is ioo %-ra rúgott. Miért elégedettebbek ott, mint nálunk ? Talán érseke sok kincseket oszt, vagy a káptalanja ? Nem, hanem azért, mert érseke minden befolyását a város boldogulására értékesítette a kormánynál s igy a szőlőpusztitotta Eger kapott néhány gyárat, a pénzügyminiszternek annak idején képviselővé választása hozott nekik pénzügyigazgatóságot; mint törvénykezési központ, bír törvényszékkel és több más kulturális intézményei, melynél az állami subventió nagy szerepet játszik. Azt hisszük, nincs is Egernek 29000 frtos tanügyi kiadása, mint nekünk, pedig állítják felőlünk, hogy iskoláink csonkák, tehát kiegészítésre várnak, ami újabbi terhet rak vállainkra. Nem rég szavaztunk meg a gymnasiumra 50000 frtot, de mert nem elég, honnét merítsük a hiányzó 45000 frtot ? — Ugyebár a kormányhoz kell érte fordulnunk, ahhoz, melyet csak szidni tudunk. Be jó volna most Czeglédnek, Nagykőrösnek, Kecskemétnek lenni! Vagy ha annak nem : hát Egernek, ahol ha áldoznak is pótadóval a város fejlődésére szép összeget, az tényleg a város fejlődését mozdítja elő jde nálánk ugyszóllván százezrek pusztulnak el, és alig látunk belőle valamit, mert amit óriási költséggel és megerőltetéssel építünk, néhány év múlva hasonló költséggel ujjá kell alakitanunk. Csaknem mindennel ugy voltunk pl. az utcák kövezésével és csatornázásával is. Nem vázoljuk tovább sivár helyzetünket, — elég az hozzá, hogy Esztergom sokkal előbb állhatna, polgárai nagyobb jólétnek örvendhetnének, ha az ügyek ugy folynak, amint azt egyes, városboldogitó önzetlen, tisztalelkü faktorok annak idején lelkük sugallata és legjobb meggyőződésük szerint keresztül vezetni óhajtották. Ezek mellőzve lettek ; a többség inkább a pártpolitikai vezetők köré csoportosult. Ám legyen ugy, ahogy ez utóbbiak akarták ! Az úgynevezett elvek megmaradnak, legfeljebb elpusztulunk. Veterán. Kórházigazgató és kórházgondnok. Esztergom, március 23. Szép dolog a barátság, de rúttá válik, mikor valaki mások kisebbítésével, valótlanságok hirdetésével igyekezik kiválasztottján emelni. Sinka Ferenc Pál kórházgondnoknak van egy barátja, aki az utóbbi kategóriába tartozik. Ez a jóakaró megirt, vagy megíratott az „Esztergomi Lapok" legutóbbi számában „Harc a kórházgondnok ellen" j címmel egy kis cikkelyt, amely azt tárgyalja, hogy dr. Gönczy Béla igazgató Sinkát ki akarja túrni a kórházból, vagy legalább annyira elkeseríteni, hogy önként hagyja el kórházgondnoki állását. Mindezekért Gönczyt hivatali tulbuzgalommal, tulönérzetel, személyes ellenszenvvel stb. vádolja. Akadhattak, akik e vádlevelet olvasták s bár olyanok aligha akadtak, akik annak jjókhálószálain át nem láttak, annyival is inkább, mert a kórházi igazgatónak, bár még nem régen a mienk, egyénisége, jelleme, egyenessége általánossan ismeretes, mindazáltal mert a vádaskodás a sajtóban történt, kissé reflektálunk reája. Minenekelőtt szívesen konstatáljuk, hogy Sinka Ferenc buzgó, szorgalmas, ambiciózus, sőt túlságosan ambiziózus ami sok bajainak és kellemetlenségeinek egyik fő oka. Nem akar elismerni subordinációt, tekintélyt, rangot s ebből keletkeztek azok a hivatalos megrovások, amelyekben ismételten részesült. Továbbá nagy hibája, hogy ugy látszik mindenkiben ellenséget lát: közvetlen feljebbvalójában : a kórházi főorvosban, a tanácsban, a kórházi referensben stb. s ezekkel hivatalos ügyekben oly hangot használ, amelyet megtűrni nem lehet és nem szabad, még ha az illető különben minden tisztviselő mintaképe volna is. Első kellemetlensége különben nem is kórházi ügyben keletkezett, hanem azért, mert az aggok házába Önkényüleg, minden megkérdezés nélkül felvett valakit. A tanács ezért erélyesen rendreutasította s szigorúan meghagyta neki, hogy a szabályokhoz tartsa magát. Erre válaszolt azután oly hangon, a tanácsot és a kórházi referenst támadva, amiért másutt bizonyára nem azt teszik, hogy kedvéért még a kórházi referenst is megváltoztatják. Dr. Gönczy Béla m. év ápril hó 23-án 113 /kórházi sz. a. az iránt fordult a tanácshoz, hogy mivel a jövő évi kórházi költségvetéstervezet minden év május végéig beterjesztendő, utasítsa a kórházgondnokot e tervezetnek a kórházigazgatósághoz 8 nap alatt való beterjesztésére, amit a tanács 2415/897 számú végzésével el is rendelt. A gondnok azonban azt állítván, hogy a kórházkoltségvetéshez a kórházigazgatónak semmi köze, a végzésnek nem tett eleget, mire a tanács 2751/897 számú végzésével most már haladéktalanul utasította Sinkát mulasztása pótlására. Sinka Ferenc erre azzal válaszolt, hogy ő a kórházigazgatónak nem köteles bemutatni a költségvetéstervezetet. A tanács 2847. számú végzésével magyarázta meg neki — végső 8 napi terminust adván — hogy téves a gondnok fönti állítása, mert az erre vonatkozó miniszteri rendelet 7-§-ának 2-ik bekezdése értelmében az igazgató a kórház minden ügyét felelősség mellett vezetni tartozván, mi sem természetesebb, mint hogy a költségvetés összeállítására szintén ügyelnie kell. És Sinka Ferenc mégis a költségvetés tervezetét az igazgató mellőzésével és hozzájárulása nélkül adta át a gazdasági tanácsosnak. A 3796 sz. tanácsi végzés kimondotta, hogy amennyiben a kórházgondnok felsőbb hatóságától nyert figyelmeztetés ellenére ismételten engedetlenséget tanúsított, felhívja a polgármestert, hogy nevezett kórházgondnok ellen a már folyamatban levő fegyelmi eljárást ezen végzésben fel hozottakra is terjessze ki. A polgármester e végzésre 4365. elnöki sz. a. hozta meg végzését, amely szerint a kórházgondnok által beterjesztett igazoló jelentés tartalmából kitűnik hogy az igazgató irányában kellő etigedelmesseggel nem viseltetik s noha ezen a kórház és szolgálat érdekeit veszélyeztető, a kórházigazgató iránt fegyelmet nem ismerő magatartása az 1886. 22. t. c. 90 §-ának a) pontjába és az 1876. év nov. 21-én 51. 661. sz. a. kibocsátott belügyminiszteri szabályrendelet 7 §-ába ütköző fegyelmi vétséget képez, tekintettel arra a körülményre, hogy a gondnok a kórház ügyei körül elismerést érdemlő szorgalmat és tevékenységet fejt ki, a fegyelmi eljárás elrendelését ezúttal mellőzi, de a kórházgondnoknak igazgatójával szemben tanusij tott eddigi merev és fegyelmet nem ismerő magatartását a legnagyobb mértékben helyteleníti és a legszigorubbban utasítja, hogy az igazgatót feljebbvalójának tekintse, annak utasításait pontosan teljesítse, stb, mert ellenkező esetben kénytelen lenne a jövőben a fegyelmi eljárást elrendelni. E végzést az alispán 1109/889 számú határozatában, tekintettel arra is, hogy az igazgatónak, az ellene Sinka Ferenc által ismételten emelt különféle panaszokra vonatkozó, igazoló jelentése tudomásul vétetett s a gondnok vele szemben tanúsított eljárása helytelenítetett, helybenhagyta. Időközben a gondnok a közig, bizottságnál emelt panaszokat igazgatója ellen, amelyek mind alaptalanoknak bizonyultak, mint azt az akták bizonyítják, sőt a főorvosnak a vádakra vonatkozó igazoló jelentése nyomán a közig, bizottság egy ízben polgármesteri vizsgálatot is rendelt el a gondnok ellen. Talán e körülmények bírták arra, hogy m. év szeptember havában gondnoki állásáról lemondott, lemondását azonban a polgármester 3204/97 eln. szám alatt el nem fogadta, mivel az állás a közgyámitól a szervezési szabályrendelet szerint ez idő szerint elválaszthatatlan. Felhívta egyszersmind a gondnokot, hogy kötelességét fegyelmi vizsgálat terhe alatt továbbra is pontosan teljesítse, megjegyezvén, hogy az igazgató íttasitásait mindenben szorosan teljesíteni tartozik. Feltételezi róla, hogy a főorvos irányákan a köteles tiszteletet tanúsítani fogja és hivatalos ügyködése terén hasonló személyeskedésektől tartózkodni fog. A kórházgondnok azonban mind e végzésekkel nem törődött s ez a genezise az ellene legújabban az alispán által elrendelt fegyelmi vizsgálatnak is. A közigazgatási bizottság m. évi 159 számú végzésével kötelességévé tette, hogy a körházi betegek továbbtartására vonatkozó kérvényeket ő intézze a miniszterhez. Az igazgató nemrég végzésében felhívta három ily kérvény elkészítésére, ő azonban e végzésre egyszerűen reá irta, hogy az az igazgató dolga. Mivel pedig az egyik beteg időközben meghalt, az igazgatónak jelentést kellett tenni a miniszternél, aki meg is adta a kért engedélyt, de „mivel a gondnok mulasztása látszik fenforogni," megbízta az alispánt, hógy az ügyet vizsgálja meg és ha alapját látja, tegye meg a gondnok ellen a megtorló intézkedéseket. Erre indította meg 2879 sz. a. az alispán a fegyelmi vizsgálatot. Mindez okiratok, azt hisszük, eléggé világosan dokumentálják, ki a hibás,,, ki gyártja a panaszleveleket, amelyek — az E. L. szerint — mind ez ideig ad acta tétettek a higgadt és igazságos felsőbb hatóságok által." De dokumentálják ez okiratok azt is, hogy az igazgatónak mindazt, amit cselekedett önérzete, tekintélye, a gondjaira bizott kórház rendje érdekében meg kellett tennie s a városi hatóságnak sem szabad engedni, hogy egy alantas tisztviselő rezonáló modora követendő rosz például szolgáljon. Alaptalan a cikk amaz állítása is, hogy igazgató nemrégen protegáltjával, Weisz Adolf nyug. tanítóval, akit leendő gondnoknak szemelt ki, a polgármesternél járt. A polgármester az, aki már régen azon a nézeten van, hogy a gondnoki állás őnnállósitandó s ebbeli nézetének a kórházi szabályrendelet tárgyalása alkalmával ismételten kifejezést adott. Ugyancsak a polgármester volt az, aki egy alkalommal, mikor a kórházigazgató nála volt, meghagyta a szintén jelenlevő tanácsjegyzőnek, hogy kéresse be másnapra Weisz Adolfot, valamint a főorvost is megkérte a megjelenésre. És dr. Gönczy, aki Weisz nevét ezúttal hallotta először, másnap látta Őt először. Mind e sajnálatos körülmények azt bizonyítják, hogy a ferde és tarthatatlan helyzet javulása Sinka gondnoksága alatt alig reményelhető s igy magunk is határozottan helyeseljük a kórházgondnoki állás önállósítását. Helyeseljük pedig azért, mert a gondnoknak, mint az egész kórház ellenőrének, bizony nem elég naponkint 1—2 órát odakünn tölteni, annak állandóan ott a helye, hogy figyeljen a rendre, étkezésre stb. Helyeseljük annál is inkább, mert jelenleg a két kórházi orvos idejének nagy részét az Írásbeli munka veszi igénybe. S az eszme annál könyebben megvalósítható, mert a kór-