Esztergom és Vidéke, 1897

1897-03-14 / 21.szám

es VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Megjelelik Vasárnap és csütörtököd. jí-LŐFIZETÉSI ÁRAK I Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fel évre — — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁLMÁN­Laptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYULA­Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Bottyáij JánoS'-ütca, Spanpaft*ltáz. Kéziratot nem daunk vissza. Hr­Esztergom, március 14. Volt egy tavasz ... ki ne tudna róla ? tavasz amelynek fénye, me­lege uj életet fakasztott a csügge­teg szivekben. Volt egy tavasz, egy várva-várt tavasz, a hosszú, der­mesztő tél fagya után, midőn virág nyílt minden honfi keblén : a sza­badságszeretet lángoló rózsája. Volt egy tavasz, amelynek nyomdokán vihar tombolt át szerte a hazán és e vihartól fölserkenve, szebb jövendőre virradt a magyar. Egy hijján ötven éve volt ez a tavasz ! A magyar ifjak hagyományos ke­gyelettel és áhitattal meg szokták ünnepelni minden emléknapját e fenséges tavasznak. Ez évben is meggyújtják lelkesedésük izzó fák­lyáját március idusán. Ok távol állnak még a politikai pártszempontoktól; nem kereshetik még — bár különböző utakon, de kétségkívül szent meggyőződéssel — a haza javát apáik megfontoltsá­gával ; ők csak érezhetik ezt s ez érzelemnek adhatnak koronkint mél­tóképen kifejezést. És mert érzik, érezniök, sejte­niök kell elfogulatlan ifjú keblükkel mindamaz előnyöket, jogokat, bizto­sítékokat, melyeket ama fenséges tavasznak március idusa árasztott a hazára. Ezért ülnek ünnepet min­denkor e nagy napnak emlékeze­tére. S mivel e nagy nagy emlé­kezete úgyszólván gyűjtő forgalma szabadságharcunk összes kimagasló fegyver-tényeinek, s mivel e nagy nap szellemi vívmányait egy titáni küzdelemnek árán élvezzük mind­annyian, még igazabban érzik e küzdelemnek ma is élő bajnokai e nagy nap emlékezetét; visszaidézik lelki szemeik elé ama szebb kort midőn még ők is barna fürtökkel s acélos izmokkal szálltak sikra meg­védeni >a százszor szent szabadság * ügyét, amelynek immár az ifjak a birlalói s a védbástyái is, — ha kell. Az ifjak lelkesülése melengető balzsamot csepegtet kiállott szenve­déseikre, nélkülözéseikre és aggsá­guk sorvasztó hegeire, vigaszt talál­nak sírjuk szélén a fiuk kegyeleté­ben, lelkesedésében s megnyugvást a jövendőben, a melyért küzdöttek, vérzettek ; érzik, tudják, hogy ^Csatájuk nem volt pártcsata S ábrándos képzelet* mert ime az ő hitük, reményük a gyermekekben él s ebből egy jobb kor tavaszán uj március idusa fa­kadhat még áldáshozón. Es midőn a névtelen hősök köré csoportosulva, hálazsolozsmát zeng ajkuk e nagy napon, emeljék fel büszkén tekintetüket az övékhez. Harmat fog csillogni bennök, ugy lehet, — mely az ünneplők lelkére száll, hogy felfakaszsza ott is a szabadságszeretet lángoló rózsáját s felgerjeszsze a hazafiság önzetlen, szent tüzét. Igy ölelkezik a mult a jövővel, s igy árasztja együtt fé­nyét, melegét a kietlen jelenre ! Márciusi ifjak ! Gyújtsátok tehát fel lelkesedés­tek tüzét e napon és sorozzátok március idusát a nagy nemzeti ün­nepek közé, legyen ez a nap a naptárak piros betűivel beírva szi­vetekbe ! Örömben úszik a meglett embe­rek lelke, mikor látja, hogy a ser­dülő ifjúság hazafias és bölcs ve­zérei mint viszik be a március 15 ­ikét egész diszszel, egész méltóság­gal az iskola falai közé, ahonnan generációk nyerik a leiköket irá­nyító örök benyomásokat. Ez a március 15-ikének becikke­lyezése a nemzet lelkébe: iskolai ünneppé kell azt tenni általánosan s örökre, ahogy azt főgimnáziumunk hazafias igazgatója már is megcsele­kedte. A. A duna-utcai iskola-telkek. — Városi közgyűlés. — Esztergom, március 14. A városi képviselő-testület teg­nap végre határozott a duna-utcai telkeknek iskolai célokra való meg­vétele ügyében. Olyan határozatot hozott, amelyért bizonyára minden­kor hálás lesz a gyermekei jövőjét, legdrágább kincsét: az egészségét szivén hordozó jelen és jövő gene­ráció s amelylyel mindenki meg van elégedve azon a csoporton kí­vül, amelynek eddigi hegemóniáján a tegnapi leszavazás az első s nem éppen keskeny rést ütötte. A ta­nácsi javaslatot elvetették. Hiába igyekeztek a telekpártiak az ellen­mozgalmat a csatlakozott városok intrikájának, irigységének rovására irni; fényes bizonyíték a szavazó liszta arra nézve, hogy az egész vá­ros legfüggetlenebb, nem befolyá­solható polgárainak többsége a >nemt-mel szavazók táborában gyűlt Össze. A küzdelem hosszú volt és nehéz; annál szebb és megérde­meltebb a győzelmük. A közgyűlés természetesen igen látogatott volt s a polgármester ur, ugy látszik, e nagy frekvencia előtt akarta bebizonyítani, hogy erélyes is tud lenni, de bebizonyította azt is, hogy szándékának megvalósítása erejét fölülhaladja. Azzal, hogy hig­gadt fellépés helyett szinte komikus túlzásba ment át, — uti figura docet — éppen az ellenkező hatást érte el. Szomorú, de igaz : nevettek rajta. De komoly haragra gyúltak, amikor túlhevült hangulatában kupaktanács­nak nevezte az egész képviselő-tes­tületet. Az elnöknek joga van egyes képviselőket meginteni, rendreuta­sítani, a szót is megvonni tőlük, de nem szabad sértegetnie az egész képviselő-testületet, amiért annak egyes tagjai rakoncátlankodnak. Amit az elnök elkövetett, súlyos sajtóhiba volt, amelyet dr. Helcz védelme sem tudott korrigálni s amelyet mi csakis elhirtelenkedés­nek akarunk betudni. A helyi sajtót is támadták ré­szint leplezve, részint leplezetlenül. Elmondották, hogy az ma nem foglalkozik oly szeretettel a város­házával, mint ezelőtt. Ez tény, szo­morú tény, de mindenki tudja, — talán a felszólalók legjobban — mennyire megvannak erre a komoly okai. A szeretet most is meg van a sajtóban — a közérdek iránt, amint hogy nem lehet meg benne a város ügyeit jelenleg intéző körök iránt. Jól mondotta dr. Fehér Gyula, hogy a sajtónak az igazmondás a fel­adata, nem pedig egyesek mulasz­tásainak, intrikáinak, tétlenségének takargatása. Nem csodáljuk, hogy dr. Helcz Antal is érzékenykedett a sajtóval szemben ; hiszen a sajtó szeretetének a városházától való el­távolodása körülbelül egyidős az ő polgármesteri székéről való lemon­dásával. Hogy a sajtó éberségének és szókimondójának van némi haszna bizonyítja a polgármesternek az állami szőlőtelep kérdésében hozzá­intézett interpellációra vonatkozó válasza is. Mert tény, hogy ez ügy­ben semmit sem cselekedett, amig a sajtó erélyes hangja nem kény­szeritette őt rá. Külömben örülünk, hogy Maiina ur lelkes híve a hegy­községnek, amit eddig nem tudtunk i s reményeljük, hogy az állítását a {jövőben nemcsak ujabb szavakkal, de tettekkel is igazolni fogja. A közgyűlés folyását felesleges j módon zavarta meg, hogy a pol­Igármcster erőszakosan szavazás alá bocsátotta dr. Helcz Antalnak az ülés folyamán a dunautcai telkekre vonatkozólag beadott határozati ja­vaslatát. Ez az eljárása törvénytelen volt, sőt okos sem, mert minden jo­gász ember megmondhatja neki, hogy a hozott határozatot felsőbb helyen feltétlenül feloldják. Az első szava­zással az ügy érdemében véglege­sen kimerittetett, s a képviselőtestü­letet csak blamagenak tette ki, ami­kor megszavaztatott vele oly javas­latot, amelynek tartalma éppen lényegében ellentétes az öt perccel ezelőtt hozott határozattal. Terjesz­tessék e javaslat a megelőző fóru­mok elé. Ha ezután kellőképen elő­készítve van, foglalkozhatik vele a képviselőtestület s elbíráltatja, van-e szükség és van-e pénz bizonytalan célokra telkeket vásárolni, amikor pl. a Lőrinc-utca, a Bizutti-telek, a Saskaszárnya stb. régóta parlagon s mindenkor rendelkezésre áll. Részletes tudósításunk különben itt következik : Még nem volt három óra és már szo­katlanul erős volt a zsibongás a város­háza folyosóján és előre látható, hogy a közgyűlés igen látogatott lesz. Mikor megszólalt az elnöki csengetyü, a kép­viselők harmadrészének nem akadt ülő­helye s a gazdasági tanácsos szomszé­dos szobája is egészen megtelt. A napirendet Dóczy Ferenc interpellá­ciója előzte meg. Tudomással .bir ar­ról — úgymond — hogy a kormány hajlandó városunknak állami szőlőtele­pet adni, ha a hegyközség megalakul, még pedig az esetben is, ha a szőlőgaz­dák csak egy része lép annak kötelé­kébe. Azt is tudja, hogy ez az ajánlat záros határidőhöz van kötve. Kérdi a polgármestert, mit szándékozik tenni, hogy az adott terminus betartassék, to­vábbá hogy a hegyközséget hasznos in­tézménynek tartja-e ? Maiina Lajos válaszolja, hogy az aján­lat megtétele után azonnal megbízta a gazd. tanácsot, hogy az állami szőlőte­lep céljára alkalmas területet szemeljen ki. A hegyközség alakuló közgyűlését pedig april. n-re hivja össze. Egyúttal kijelenti, hogy a hegyközségnek leglel­kesebb pártolója (?) és az állami szőlőte­lep megnyerése érdekében személyesen fog Darányi miniszternél kérelmezni. Következett a napirend. Eljenzéssel vették tudomásul, hogy a főkáptalan vi­rilis képviselői jogának gyakorlásával a lemondott gróf Csáky Károly helyett dr. Walter Gyulát bizta meg. Tudomá­sul vétetett az alispáni intézkedés is, mely szerint Knöpjíer Mihály a virilis Március 15.

Next

/
Thumbnails
Contents