Esztergom és Vidéke, 1897

1897-03-14 / 21.szám

képviselők jegyzékébe pótlólag felveendő. Helyette az eddigi utolsó virilis : Hübschl Sándor kimaradt. Majd megindult az iskolatelkek megvételének harmadik éve húzódó ügyében a vita, amely általánosságban ezúttal, mint őszinte örömmel kontstatáljuk, higgadt komoly, szép nivón álló volt. Igaz, hogy a rendes bőbeszédű, üres fecsegők nem vettek részt benne. A vita folyamán két ismeretlen jelenség keltett feltűnést. Hogy a szónokok a polgármesternél előre feliratkoztak, továbbá hogy a polgármester végre megpróbált erélyes is lenni. Idegen volt előtte ez a terrénum s ennek tulajdonitható, hogy túlzásba vitte a szükségas rendfentartási kisérleteket. Az első szónok minden közérdekű kérdésünk egyik lelkesebb bajnoka: Bleszl Ferenc volt, aki a csatlakozott városok több képviselőjének megbízásából beszélt és tiltakozott az ellen a tendenciózus híresztelés ellen, hogy a külvárosi képviselők a belvárosiak érdekei ellen agiitálnak. Ők csak méltányossági alapon állanak. Soha sem jutott például eszükbe, hogy a belvárosi elemi iskolát a csatlakozott városok területére vigyék át. De igenis óhajtják, hogy ha már a főgimnázium a belvárosban van, épüljön legalább a reáliskola náluk, még pedig oly területen, amely a város középpontján fekszik, egyforma távolságra a szentgyörgymezeiknek és a tabániaknak. S ilyen hely volna a Káptalan-utca. A duna-utcai telkek célszerűtlen volta eléggé be van bizonyítva, ezért azok megvételét el kellejteni. Hogy azonban két telket ne kelljen vásárolni, két épületet emelni, indítványozza, hogy a gimnáziumi épület erős alappal két emeletesre építtessék két kapuval és két lépcsőházzal. Az elemi iskolák nagyon szépen megférnének ott. (Hosszas éljenzés) Dr. Wipplinger Ödön csatlakozik Bleszl indítványához, annál is inkább, mert a duna-utcai terület csupa hordalék, O is a méltányosság álláspontján van. Mert a csatlakozott városok eddig nem kaptak egyebet, mint . . . Közbeszólók: Pótadót! De sokat . . Dr. Feichtinger Sándor ugy vélekedik, hogy a kérdéses terület nem lehet csupa hordalék, hiszen azon hetven esztendő óta szilárd épületek állanak. (Hang: Vályogházak !) Az bizonyára eléggé leülepedett már. Csak a itatónál van ott töltött föld. Hogy a gyerekek a Dunába eshetnek, az nem érv. Hisze az emeletből is leeshetnek. Egészségügyi szempontból sem tartja alkalmatlanak, mert ma már nem vezetnek alatta latrinák. Hiba azonban, hogy messze van ; második kapuiskola válnék belőle. Azelőtt az volt a törekvés, hogy iskolákat minél messzebb építsék, hogy a külvárosiak tul ne "zsúfolják. Most azonban már egy város vagyunk. Ez nagy különbség. S éppen ezért bár azelőtt pártolta az iskola dunaparton való építését, most az óhajtja, hogy iskola ott ne épüljön. E kijelentés zugó éljenzést fakasztott, amely túlharsogta az elnöki csengetyüzést. Erre az elnök felemelkedett helyéről s hevesen hangsúlyozta, hogy nem tür semmi rendzavarást, mert azt óhajtja, hogy a képviselőtestület végre már egyszer méltóságához illően tanácskozzék. A csend beálltával Marosi József emelkedett hosszasabb szólásra s örömének adott kifejezést a képviselők mai üdvös ügybuzgalma fölött. O is a méltányosság embere, de azt hiszi, hogy a komplikált kérdés most meg nem oldható. Az első cél a városházi helyiségek rendezésének s ezzel kapcsolatban az elemi iskolák elhelyezésének kérdése. A reáliskola ügye még nem olyan sürgős, hiszen arra vonatkozólag igeiglenesen már a mult közgyűlés határozott. Az elemi iskola céljára a duna-utcai telkek nagyon alkalmasak. Ott nem lesznek miazmák, lesz tágas udvar és sok napsugár. Csak a kis Dunát kell kikotratni. (Egy hang: Miből ?) O az osztó igazság alapján áll, a reáliskola előnyeiben legyen a külvárosiaknak is részük. De ne épüljön az Szenttamáson, hanem igenis a Simor János-utcában. Egy hang: Hát az külváros ? Dr. Földváry István a két előtte szóló megjegyzéseire óhajt reflektálni. Emlékeznek a jelenlévők valamennyien, hogy a duna-utcai telkek ellen egészségügyi s közbiztonsági szempontból és az építkezési nehézségek miatt igen komoly aggályok merültek föl. Ezekről nem szabad most megfeledkezni. Azért, hogy a reáliskolát odaadják egy csatlakozott városrésznek, még nem válik a dunamelletti telek iskolacélra alkalmassá. Méltányossági szempontból igazat ad Bleszl képviselőnek. Ha a pótadót az egész város lakosságára egyformán vetjük ki, részesítsük az előnyökben is egyformán azokat s itt az első alkalom az egyesülés alkalmával és azóta fennen hirdetett csillogó Ígéreteket aprópénzre váltani. S hogy igazán adjunk valamit a csatlakozottaknak, ő a reáliskolát egyenese* a főútra tervezné, hogy annak méltó díszéül szolgáljon. Hangsúlyozza, hogy ez a mozgalom nem csupán a külvárosiak akciója s ennek dokumentálására szólalt ő fel. S szinte ötletszerűen támadt egy ideája, hogy hogyan lehetne az iskolakérdésben költségkímélést elérni. Ha elég lenne városházi célokra a jelenlegi reáliskola helyisége, (Hangok : Nagyon is elég !) akkor maradjon jelenlegi helyén az elemi iskola. Nem kellene két épületet emelni. O is azokban nevelkedett, az egész fiatalabb generáció is s mint a példa mutatja, nem volt kárára egészségüknek. Hogy azonban azok, akik a telekvételnél teljes jóhiszeműséggel jártak el, ne károsodjanak, nincs az ellen kifogása, hogy a különben jutányosán megvásárolható telkek annak kimondása után, hogy iskolacélokra alkalmatlanok, egyéb célra, pl.: az egyházfi lakására, a nemsokára hajléktalanul maradó tüzoltótelep céljaira annak idején megvásároltassanak. (Dr. Fehér kezével tagadólag int.) Dr. Helcz Antal ugy vélekedik, hogy most először állanak szemben a volt külvárosok a régi anyavárossal. Már abban az időben is, amikor az egyesítés csak pium dezidérium volt, mindég arra törekedett, hogy az ellentéteket a városrészek között eltüntesse, egy városnak tartotta már akkor is Esztergomot. Igy vélekedik ma is. A szóban forgó tárgyra nézve indítványozza, hogy ketté választassák a telek megszerzése és annak mire való fordítása. A reáliskola jöjjön oda, ahova Földváry tervezi, ha ott alkalmas, megfizethető telket találnak. Különben határozati javaslatot nyújt be, amely kürülbelül következőképpen hangzik : Miután a városházi hivatalos helyiségek kibővítése szükségessé vált s ezzel az iskoláknak onnan egészben, vagy részben való kiköltöztetése, továbbá a tüzoltótelep és őrtanyának is alkalmas helyiségre van szüksége s különben is minduntalan előfordul az az eset, hogy a város telekszükében van, határozza el a közgyűlés a dunautcai telkek megvételét határozott megjelölése nélkül a célnak, amelyet később állapit meg. Dr. Fehér Gyula az újságok állításaira hivatkozva védekezik az ellen a gyanúsítás ellen, hogy ő és telekvásárló társai a telekvétel kérdésében érdekeltek volnának. E kérdés csak pénzkérdés. Mikor megvették, nem gondoltak arra, hogy oda iskola épüljön, csak akkor amikor a városi magisztrátus erélyesen követelte az iskolák kiköltöztetését. Azt hiszi különben, hogy a reáliskola 8000 frt. államsegély mellett csak ugy jönne ki, ha egy épületben volna az elemi iskolával. Maiina Lajos a tárgy fontosságát tekintve s mert több szónok feliratkozva nincs, szintén nyilatkozni kíván. A leghatározottabban a telekvétel mellett foglal állást. Mert a kormánynak csak ez esetben terjesztheti fel a feliratot a reáliskola ügyében, mivel a múltkori közgyűlés céljaira a dunautcai telkeket ajánlotta fel. (Bleszl: Rosz határozat volt; megkorrigáljuk.) Már pedig a miniszter kimondotta, hogy ő nem tesz semmit, amig a város nem tesz valamit. A felirat lenne ez az első lépés. Mig a polgármester beszélt egyre nagyobb zaj keletkezett. >Presszió" s hivatalos korteskedés* hallatszott mindenfelé. A polgármester félbeszakította beszédét és még első fellépésénél is hevesebben utasította rendre a közönséget és a közgyűlés azonnali felfüggesztésével fenyegetődzött. Erről a városról úgyis anynyit beszélnek már, mondotta. Hisz itt a tanácskozás szégyenletesebb az utolsó falusi kupaktanácsénál. Ne tessék éljenezni, közbeszólni . . . Schleifer Lajos: Közbeszólni, éljenezni a parlamentben is szabad. Bleszl Ferenc : A tetszés és nem tetszés nyilvánítása el nem tiltható. A polgármester rendreutasitását a sok >Eláll« egészen megzavarta, Nyomban felkelt Helcz Antal és igyekezett kisegíteni a polgármestert a kellemetlen helyzetből, amelybe került. Úgy véli, hogy a polgármester a kupaktanács szót nem a maga véleményeként, hanem a szállingó közbeszéd reprodukálásaként mondotta. Ami a polgármesternek a reáliskolára vonatkozó aggodalmait illeti, ő az első lépésre teljesen elegendőnek tartja, ha a múltkori közgyűlés határozata a miniszterrel feliratban közöltetik. A polgármester újra szólni akart, de a »Szavazzunk* kiálltások miatt nem juthatott szóhoz. Megkezdődött tehát a szavazás a legnagyobb érdeklődés és izgatottság közepete, mert nyilvánvaló volt hogy a két párt körülbelül egyforma erős. Végre megtörtént a szavazás eredményének kihirdetése, amely szerint a telekvétel ellen hatvanhatan, mellette hatvannégyen, szavaztak. Zugó éljenzés követte az elnöki kihirdetést. Az elnök most dr. Helcz határozati javaslatát akarja napirendre tűzni, amivel ujabb vihart provokál. >A közgyűlés döntött* — >Nincs napirenden* hangzik itt is, ott is. A polgármester csenget és csenget. Dr, Horn Károly szerint a javaslat mint teljesen nóvum, napirendre nem tűzhető. Egyszerű spekuláció volna ez a vétel, amire a városnak nincs pénze. Indítványozza, hogy a javaslat a p. ü. bizottság elé utasitassék. Dr. Helcz tiltakozik a > spekuláció« szó ellen. Ez nem loyalis érv. Az ő javaslata nem »novum«, hanem csak módosítás. Dr. Földváry István véleménye szerint az iménti szavazással a tárgysorozat e pontja teljesen ki van merítve s érdemében elintézve. A határozati javaslatra való szavazással ellentétbe helyezkednénk a már megejtett szavazással, mert e javaslat lényegében ellentétes az imént hozott határozattal. Dr. Horn indítványához csatlakozik. Maiina Lajos elnöki jogánál fogva mégis szavazat alá bocsátja a javaslatot, mert a felelősséget nem akarja magára vállalni. Egy hang: Ahá, a felelősség ! Itt a lóláb . . . Reusz József; A polgármester egyáltalán semmiért sem akart felelős lenni : Dr. Wipplinger Ödön : Ez presszió és erőszak ! Az igazi orkán csak most zúdult fel. A telekvétel ellenségei a legnagyobb felháborodással tiltakoztak az elnöki enunciáció ellen, amelyet törvénytelenségnek bélyegeztek. Mikor látták, hogy ezúttal az elnök semmi érvvel nem kapacitálható, megbotránkozva vonulnak ki testületileg a teremből, előre is bejelentvén a hozandó határozat megföllebbezését. Az elnök — az ignesekkel maradván együtt — nyugodtan léphetett fel s nyomban meghagyta a névlajstrom felolvasását. Egy zajos incidensben azonban még volt része. Felemelkedett dr. Feichtinger Sándor, hogy szóljon, mire reázudult az egész »igene tábor, ami azonban nem hozta ki türelméből az öreg urat. Csak állt rendületlenül és el-elmondott néhány szót. Végre az elnök megvonta tőle a szót, Feichtinger mindazáltal kijelentette, hogy a szavazás törvénytelen, mert a főügyész tiltakozott ellene. A szavazás előrelátható eredménye volt, hogy a visszamaradt kisebbség jp szavazattal 4. ellen elfogadta a határozati javaslatot. A szavazást követő öt percnyi szünet után a vágóhíd kérdése került napirendre. A kimerült és erősen megfogyott képviselőtestület minden vita, minden megjegyzés nélkül en bloe elfogadta a százezer frtos költségvetést. Őszintén óhajtjuk, hogy ez a közönyösség súlyosabb következményekkel ne járjon. A kesztölc-szentlélek-uti bizottságnak, (melynek elnöke Reviczky Győző főszolgabiró, helyettes elnöke Maiina Lajos) tagjai lettek az elnök indítványára: Dóczy Antal, Nagy Pál, Nozdroviczky Miklós, dr. Prokopp Gyula és Tiefenthal Gyula. Dr. Földváry egyéb sokoldalú elfoglaltságára hivatkozva, nem fogadta el a bizottsági tagságot. A szakbizottsági tagok közül Niedermann János és dr. Feichtinger Sándor a kórházi, ez utóbbi az egészségügyi bizottsági tagságról is lemondottak. Az egészségügyi bizottság tagjai lettek közkívánatra Niedermami József (az elnök előadta, hogy ő múltkor is a kapitányt jelölte, de a liszták irója tollhibábóí József helyett Jánost irt.) A másik tagságra 19 képviselő írásbeli kérelmére szavaztak. Megválasztatott Kerschbaummayer Károly 37 szavazattal, dr. Berényi Gyula 7 és Zsiga Zsigmond 3 szavazata ellenében. Az igazságügyi bizottságság tagjává lett: senki. A kimerült polgármester ugyanis e kicsiségről már egyszerűen megfeledkezett. Kíváncsiak vagyunk, vájjon dr. Feichtinger Sándor ur nem okolta-e meg két rendbeli lemondását a polgármester ur előtt s nem maradt-e az a megokolás az asztalfiókban ? A mi véleményünk szerint még sem volt méltányos, hogy a városi képviselőtestület ez érdemes és veterán tagját a pénzügyi bizottságból, amely üléseink évtizedeken át egyik legbuzgóbb és leglelkiismeretesebb látogatója volt, egyszerűen kihagyták. Az ő rezignációját is a gyönyörűen összeállított lisztáknak köszönhetjük. § Apponyi válasza. Megírtuk, hogy a helybeli nemzeti párt gróf Apponyi Albertet esküvője alkalmából hosszabb feliratban üdvözölte. E feliratra most érkezett meg a kiváló államférfiunak Frey Ferenc országgyűlési képviselőhöz intézett következő válasza: Az esztergomiak szép üdvözlete méltóbb hálanyilvánitást érdemel, mint azt a száraz táviratot, melyben azt rögtön,