Esztergom és Vidéke, 1897

1897-03-11 / 20.szám

Esztergom, 1897. XIX. évfolyam. 20. szám. Csütörtök, március II. ESZTERGOM es VIDÉKE VÁEOSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. M^SJ

e

^

Cj

Qik Vasárnap és csütörtököd. ' •>«< • ^LŐFIZETÉSI ÁRAK I Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fel évre — — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁIrMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Bottyán János*ütca, SP

an

raft-I}áz. Kéziratot nem adunk vissza. Hf~ Hz állami szolotelep és a polgármester. Esztergom, március io. ,A polgármesteri szobában aligha olvasták Szemere Miklós divatos röpiratát: a Fair play-t. Épp oly kevéssé, mint a törvényeket, vagy például az unalmasan doctrinair Smilesz müvét: A lelkiismeretességről. Ott csak aláírnak, mosolyognak, hajlonganak, titkostanácskoznak, ígérgetnek, s sugalmazzák az ő saját külön trombitásukat, aki a hirlapi szerecsenmosást és a meztelenségek szamaritánus takargatását végezi. — Es főleg mindenekelőtt bravúros gyakorlottsággal gyakorolják a fair play ellenkezőjét : a paklizó játékot. A polgármesteri szoba fentemlitett bájos karakterét viseli magán az az állam által felajánlott szőlő telepre vonatkozó ravasz kis komnümiké is, amely az »Esztergomi Lapok* legutóbbi számában jelent meg. A sugalmazott ugyan — a stílus után ítélve — minden valószínűség szerint megfésülte a diktandót, a Malina-logika azonban igy is kifityeg a sorok közül. Hallgassák csak meg : >A miniszteri ajánlatot minden esetre el kell fogadni, s a város el tz „Eszteroom és fitté" tárcáia. Olyan Vagy . . . — Sully Prudhomme. — Kívánod tudni, kérdezed, Hozzád mily gyöngéd halk varázs von ? Halld, mért szeretlek tégedet ; Olyan vagy, mint az ifjúságom ! A bánat könnye, jól tudom, Gyakorta fénylik szempilládon. Álmodva jársz az utadon, Olyan vagy, mint az ifjúságom ! Elnézem hószín arcodat, Mint csillagnál hőbb napsugáron, Ragyogóbb, kéklőbb ég alatt: Olyan vagy mint az ifjúságom ! Feléd nyújtom esdő kezem, És szivemet eléd kitárom ; S te elsietsz könyörtelen — Olyan vagy, mint az ifjúságom ! Szalay Fruzina, A csempészés. — Az »Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — Nem sok idő már a húsvét. Jegenye Jánossal az a mindennapi eset történt, hogy elfogyott a tanyában a pénz. (Biz az máson is megesik, nem csak rajta.) Ámde más baj is van. is fogadná szívesen (?), ha az ajánlattevő nem kötné ki magának, miszerint előbb meg kell alakulnia a hegyközségnek, csak azután létesíthető az állami szőlőtelep. A hegyközség megalakítása bizony nehezen fog menni nálunk s emellett rövid idő alatt meg sem történhetik. S ezért sokkal célszerűbb volna, ha az állam nem várná be a hegyközség alakulását, hanem annak előrelátható megtörténte előtt létesítené a szőlőtelepet.« Mindenek előtt konstatáljuk azt a megható és nagylelkű készséget hogy a város > szívesen elfogadná az ajánlatot*, bár azt az átkos kormány teszi. Hanem azután jön a >ha«, az előzetes mentegetődzés arra az esetre, ha a huszholdas szőlőtelepet is már boldogabb vidék kapja meg a polgármester hanyagsága és tehetetlensége miatt. E praeludium után előre látjuk a rákövetkező színjáték befejezését is. A hegyközség meg nem alakul, az állami szőlőtelep megy a törvényszék, a pénzügyigazgatóság stb. után máshova. Ugy-e bár jó volna, ha a miniszter nem várná be, amig az elüljáróság meghozza azt a roppant álMert ha csak a pénz fogyott volna el a tanyába, azért még meglehetne lenni a nélkül, mert étel és ital csak akad, mag is van a tavaszi vetéshez, — ellenben a húsvét húsvét s ekkora ünnepet pénztelenségben elszenvedni nem lehet. Ilyformán, bár János ugy gondolkozott, hogy jobb utak idejéig nem mozdul eladni való holmival sehova (különösen, hogy még az adóért sem hajkurásszák ilyen tavaszidő-tájban az embert), most mégis gondolt valamit. Bárány van már, elég szép, elég rendes. A bizon', egyet be lehetne vinni a városba eladni. Mivel hogy a dohány is nagyon rossz mostanában s annyi rágyújtást igényel egy pipára való tömet, hogy tisztára kifogyott a masina a házból. Miután a városba eszerint mindenképp be kell menni, János nagyhamar belegyőződik a dologba s a kamrába megy, a honnan zsákot hoz elő. Most a zsákkal a juhok közé vonul s a leghitványabbat ki is választja azok közül. (Bolond ember az, aki a jószága Szebbjeit adja el.) A bárány a zsákba kerül, János mindkettőt a vállára veti s megindul a tanyából csak ugy gyalogosan. Nem lakik a várostól messze, másfél óra alatt odaér s ekkora utért nem érdemes a lovakat befogni. dozatot és munkát, ami a hegyközség megalakításával jár, hanem idenyujtja ezüst tálcán az állami szőlőtelepet ? Hiszen a város oly figyelmes, oly előzékeny, oly sok érdemet szerzett a kormánynyal szemben, hogy erre a kis cadeaura minden viszonszolgálat nélkül bőven reászolgált s mivel a miniszterek rendeleteit mindég pontosan betartotta, óhajtásaiknak túlzott udvariassággal igyekezett eleget tenni, s annyiszor bebizonyította, hogy minta-adminisztrációt csinál, egy kis bizalom előlegzésére talán mégis teljes joggal számithat. Véletlenül Bernhard Rezső állami szőlőszeti és borászati felügyelő ur más véleményben van. Úgy mondja, hogy már nagyon jól ismeri az ő Pappenheimerjeit s némi keserű tapasztalatai Maiina polgármester úrral is voltak. Ugy sejti, hogy ha az állam előbb létesítené a szőlőtelepet, a városházbeli urak nagyot nevetnének a markukba s diadalmasan konstatálnák a sikerült becsapást, a hegyközség sirja pedig szépen begyepesednék a Vágóhíd, Közkórház, Lőrinc-utca stb. mohos kriptája mellett. Ezért bátorkodott határozott ultimátumot adni a határoÁmbátor hogy ehhez az aktushoz nem ló kell, hanem kutya. Mondja is János a kuvasznak, mikor az asszonytól elköszön s halad ki a tanyából. — Gyere no, Puli. Ez annak fölöttébb hizeleg. Ugrik azonnal s megy vidáman előre az uton. Igy haladnak. János néha egy vállról a más vállra teszi a zsákot. A bárány ilyenkor azt mondja : — Bé . . . — Ne bégess, szamár, — mondja neki nyugodtan János — hiszen a gazdád visz. Evvel a város széléig érnek, ahol a vámvonal kezdődik s János most már letér az ut közepéről a szélre, hogy szemlélődjön. A vámvonalon kivül van a töltés s a töltés előtt a kubikgödrök. Azok közül kinéz egy igen alkalmatosát. — Ez éppen jó lesz, — monda magában s bodor füstöket ereszt a pipájából. Le is megy abba gödörbe, ott leteszi a zsákot s hivja a Pulit. — Puli ne, — szól neki. A Puli nincs ilyen szives hiváshoz szokva s szerfölött meglepődik a hangon. Csak sunyi módon oldalog előrehátra, a farkával igen mutatja a bizalzatlan polgármester úrnak, s ezért merészkedett bizonyos mosolygó ígéretekre megjegyezni : — Igét már nagyon sokat adott a polgármester úr; mindenekelőtt azonban — március 31-ig — egy kis testet is kérek. Ez a terminus ugyebár nagyon rövid, különösen, ha a két hét óta, hogy az megadatott, egyebet nem cselekszünk, mint annak rövidségét panaszoljuk addig, amig a hegyközségi alakuló gyűlés összehívása és megtartása között szükséges három heti időköz meg nem lesz. Rövid, ugyebár rövid volt az ötheti terminus ? De talán az első meghiúsult kísérlet, vagyis szeptember 20-ika óta mégis lett volna idő egy ujabb kísérletre, amelyre persze illet volna a szőlőszeti felügyelőt is meghívni, előadóról s a félrevezetett közönség felvilágosításáról gondoskodni s az alakuló közgyűlést megint nem oly napra kitűzni, amikor szőlőgazdáink kétharmad része a fővárosban van . . . De hát szakbizottsági lisztákat kellett összeállítani, a Gosztayerügyben Budapestre utazni, közgyűléseken csilingelni ; Istenem, hogy maradni ily rettenetes elfoglaltság mas szó fölött való örvendezését, de a füleit hátra csapta s a derekát meggörbíti, amint ott jár-kel s mindenféleképpen azt igyekszik látszatra hozni, hogy közeleg a gazdájához, pedig voltaképpen egy szikra kedve sincsen hozzá. Elég a tanyai kutya bizalmával kétszer-háromszor visszaélni olyformán, hogy hivó szóval magához csalja az ember s azután elrúgja: akkor aztán ilyen lesz — elvesz a hite a gazdában. Jegenyének többször s egyre hizelkedőbb hangon kell beszélnie hozzá, hogy magához csalja. — Gyere ide, Puli, kis Puli, —^szólj neki lágyan. A Puli egyre közelebb oldalog, mígnem egyszer aztán János elkapja a fülét. — Au ! — mondja a Puli. — Ne vonits, majom, — felel neki János — hiszen semmi bajod sem lesz. Mig a Puli fülét íogja, a másik kezével kirázza a zsákból a bárányt. A kubik gödörből széttekint figyelmesen, hogy látja-e valaki ? Mikor látja, hogy senki sem látja, nyugodtan fog a munkához. A Pulit belevezeti a zsákba, ennek a végét gondosan összecsomózza, beköti; a bárányt pedig a földbe ásott bánya sarkába helyezi. Az ott megmarad, mert