Esztergom és Vidéke, 1897

1897-03-11 / 20.szám

mellett idő a komoly Ígéretek beváltsára ? Pedig azután a fiaskós szeptemberi ülés után ugyancsak járták a staféták nálunk a szomszédos vén palotából, hogy csak hallgassuk el a bünos mulasztásokat, amelyek az összehivás körül történtek, »a törvény értelmében egy hónap múlva bizonyosan meg lesz tartva az alaposan előkészitett, gondosan összehívott ujabb közgyűlés. Isten minket ugy segéljen!!* Azóta pedig éppen hat hónap múlott el. Mindezekből csak azt látjuk, hogy a polgármester megint kertel s mert neki, vagy titkos tanácsosainak nem tetszik a hegyközségnek általuk talán nem is ismert ideája, elfelejti a nagy közönségnek, azoknak a szegény szőllősgazdáknak érdekét, akikre a hegyközség meg nem alakulása esetén végpusztulás vár s még az állami szőllőtelep létesítése által biztosított közvetett és közvetlen hasznot is a legkisebb töprengés nélkül elszalasztja, hiszen ő meg birja fizetni még a ioo%-es pótadót is. Igazán megdöbbentő ez a frivol, cinikus gondolkozás, ez a lelkiismeretlen megkárosítása annak a közönségnek, amelynek érdekei portálására és előmozdítására valaki esküvel kötelezte magát. Végre is ennek a kalóz-gazdálkodásnak végetkell vetni. Büntetlenül tovább nem vétkezhetnek ellenünk. Akármi uton-módon előidézni, provokálni kell a mielőbbi leszámolást. E szegény város szegény lakóinak boldogulását egyes emberek könnyelműségének nem szabad tovább feláldozni. Nem vagyunk olyan módban, hogy csak egy biztos forintot is engedhetnénk kivenni a zsebünkből. S éppen ezért örömmel halljuk, hogy e leszámolásra vonatkozó mozgalom a városi képviselők körében már megindult s a vádlott már a legközelebbi közgyűlésen felelősségre lesz vonva. Helyes ! Aki egy város erkölcsi és anyagi előrehaladását megakadályozza, lakoljon is érte erkölcsileg és anyagilag ! Árgus. Az iskolák elhelyezése. Esztergom, március 10. A városi képviselőtestület pénteken dönt végérvényesen a fölött a nagy és fontos kérdés fölött, hogy vájjon a városi iskolák a dr. Fehér Gyula által megbízás és felhatalmazás nélkül előre megvásárolt dunautcai telkeken épitessenek-e fel, vagy sem ? E kérdésben álláspontunkat több izben kifejthettük és praeciziroztuk s bár a város közönsége s a képviselőtestület is immár teljesen tisztában van e kérdéssel s a helyes véleményt megalkotta, magának mégis időszerűnek véljük a döntő közgyűlés küszöbén egész terjedelmében közölni olvasóinkkal azt a körlevelet, amelyet a városi képviselőtestület néhány buzgó és lelkiismeretes tagja ebben az ügyben készített s amelynek minden sorát mi is készségesen aláírjuk. Szépen kérjük olvasóinkat, olvassák a következőket figyelmesen : Tisztelt városi képviselő ur ! Az egyesült Esztergomra sok és nehéz feladat vár. A már felvett 700000 frtos és néhány nap múlva felveendő 200000 frtos köl| csőn hosszú 50 éven át ólomsulyként fogja j nyomni nemcsak a mi vállainkat, hanem még unokáinkét is. E teherrel azonban a város áldozatkész közönsége még szívesen megküzdene, de sajnos ujabb nagy áldozatokat követelő és a közel jövőben okvetlen napi rendre kerülő kérdések várnak sürgős elintézésre. A főgimnázium a reáliskola, az elemi fiu-iskola, a városház kibővítése, a Lőrinc-utcai bazár, az uj vágóhíd s. a. t. ujabb százezreket fognak elnyelni. Ámde mi ezen célokra szükséges ösz- j szegeket is szívesen fogjuk megszavazni, sással egymáshoz van bogozva a lába. Most újra mondja János: — Gyere no, Puli, — de ezúttal a Puli nem megy, hanem viszi a János. Kissé ténfereg a zsákba a kutya, mert szokatlan a helyzet, meg vinnyog is, de a gazda ilyenkor megrázza a hátán s arra elcsöndesül. Ilyen harcok közben haladnak a vámig, ahol János kiegyenesedik s végtelen méltósággal vonul el a kardos emberek előtt. — Ohó ! Hát kend ? — kiáltják rá amazok. János nem hall semmit, csak megy odább. — Ember, hé, hé ! — kiabáljak megint utána. De egy vámőr még felé is szalad. Jegenye nyugodtan fordul meg : — Mi kő ? — kérdezi. Amazok visszakérdik : — Mi van a zsákban ! János éktelen nyugalommal felel: — Kutya? No erre nagyot nevetnek. Micsoda szamár beszéd. =— Nem igaz, — mondják. — Csak nyissa kend ki azt a zsákot. Minket ugyan be nem csap. — De mikor mondom, hogy kutya, — szól János érzékenyen. A vámost elfutja a méreg. de csak akkor, ha ezek célirányosan, a közszükségletnek megfelelően és a város összes lakosainak igényeit kielégítően használtatnak fel. Mert a közel múltból egy szomorú példa áll előttünk az uj főgimnásiumban, melyre oly büszkén tekinténk néhány év előtt annak felavatása alkalmával, és mely nekünk ma oly sok gondot és szomorúságot okoz. A városi elemi fő-fiuiskola és a város által fentartott alreál iskola térszüke miatt ki fognak költözködni a városházáról. Az áthelyezendő elemi fiu-iskola a városban levő 5 elemi iskola között azon főiskola, melynek falai kőzött a magasabb kiképzésre készülő fiuk találkoznak. Reáliskolánk pedig csakis egy lévén, az összes érdekek, a méltányosság és igazság azt követeli, hogy ez ugy a bel, mint a csatlakozott külvárosok lakói által egyaránt könnyen megközelíthető helyen álljon. Ezen alapfeltételen kivül nagyon természetesen figyelembe veendők az uj iskolák elhelyezésénél mindazon kellékek, melyeket a törvény, egészségi szabályok és egyéb követelmények elénk írnak. Nagyfontosságú tehát az uj iskolák helyének megállapítása. Sajnos e tekintetben néhány városi képviselő túlbuzgósága oly irányban óhajtja a közvéleményt terelni, mely szerény véleményünk szerint sok tekintetben ellenkezik az általános kívánalmakkal. Ezen urak indítványa ugyanis az, hogy az uj iskolák a Duna-utca sarkán épitessenek fel. A városi közgyűlésen többször felhangzottak e hely iránti komoly aggodalmak és méltán : mert a kérdéses házteikeknek iskolai célokra való használhatóságát nem előzte meg a kérdésnek alapos szakértői tanulmányozása, mert a kérdéses terület egy kissé magasabb vízállás mellett is már árterületet képez és igy iskolának alkalmatlan, mert közbiztonsági tekinteteknél fogva a Duna közvetlen közelsége is tiltja azt, hogy a megvenni célzott telkeken 6 — 14 éves gyermekek részére iskola épitessél<, mert a kijelölt hely az északi szeleknek annyira ki van téve, hogy oda a szülők gyermekeiket ősztől tavaszig csakis aggódva küldhetnek, félve attól, miszerint az iskolában kihevült tanulók a város legzordabb pontjára kilépve a legveszedelmesebb betegségbe esnek, mert a telek a Duna partján, árvizterületen, laza talajon van és mert ily helyen a kellő mélységű, szilárd alapfalak — nehogy ugy járjunk, mint a gymnáziumnál — oly óriási anyagi áldozatot igényelnének, hogy e többet munka és a — Hallja, — kiabál most már, — hát velem ne komédiázzon, mert roszszul jár. — Ugyan ? —"i Ugyan ám. — No, no, — véli János — ismerem én a törvényt. — Ejha ! •— kiált vámos, akit ez a kötözködés nagyon boszant — nem tudom, kitől tanulta volna kend ! — No, — adja a szót tovább emez — tanulni nem tanultam senkitől, hanem csak ugy halottam. — Nem tudnám kitől ? — feleli a vámos. — Hát azt már nem tudom megmondani, hogy kitől hallottam. Gondolom, maga is tuggya, hogy ki a mostani kiráj az országon, de nem tudná megmondani, kitől hallotta ? A vámos le van fegyverezve a disputába s most már csak arra szorítkozik, hogy a zsákot által vizitálj a. — Bontsa ki, — parancsolja. — De elugrik, .— védekezik János. — Nem bontom én ki. Hanem hát muszáj. Ez az ojtott szó a legnagyobb hatalom a világon, a muszáj. János leveszi a válláról a zsákot, az alját a földre helyezi s mikor a tetejét megbontja, lent rug egyet titokban az ebhez. Az aztán vonyítva ugrik ki a zsák száján, szinte repül s ugy fut, hogy lehetetlenség utolérni. Jegenye János káromkodva lohol utána s a mig a töltésen tul nem ér, folyton szitkozódik. A mint azonban a vámosok elől födve van, nyugodtabb a lépte. Látja, hogy a Puli nyílegyenest száguld haza felé. — Szögény, — mondja, — meg van ijedve. Azzal a kubikgödörbe megy, beteszi a zsákba a bárányt s halad újra a vámosok felé. Mikor elébük ér haragosan integet s megfenyíti a vámost az ujjával. — Köszönjék az Istennek, — mondja, — hogy elfogtam. A vámos érzi, hogy hibás, s nem felel, inkább lehajtja a fejét. János pedig méltósággal halad befelé s az uton a komával találkozik. — Hát kend ? — kérdi a koma. — Ehuné — felel János. — Ilyen későn halad kend befelé i — Az ám, — mondja János, — késésbe vagyok. Egy kis sorom volt. Ezöket a népeket oktattam ki itt a kalickás házba, hogy a fületlen csizmát is föl lőhet húzni. — No, no, — válaszol menőben erre meggyőződéssel a koma. Tömörkény István. telek 13,000 frtnyi vételárán a város bármely, a közkívánatomnak teljesen megfelelő pontján is biztosan vehetünk telket és igy e telek olcsóságának indoka teljesen elesik, mert a csekély medrű kis Duna folyása kis vízállásnál megáll és a visszamaradó viz az utcák és házak csatornái által táplálva, miazmákat terjesztő bűzös pocsolyává változik át, elrontja a környék levegőjét és megfertőzné az iskola levegőjét is, és mivel az annyira szükségesnek talált déli fekvés helyett e helyen az épület főhomlokzata északnak esnék, mert a megvenni célzott telek a régi szab. kir. város, tehát a jelenlegi belvárosnak és csak egyik szélén fekszik és igy e városrész igényeinek sem felel meg, a csatlakozott 3 külvárostól pedig oly távol esik, hogy ezek lakói a reáltanodát és az elemi fő-fiu-iskolát aligr Bt élvezhetnék és mert e távoli fekvés következtében a reáliskolába járó idegen tanulók révén a lakosságra eső jövedelemtől a 3 külváváros teljesen elesne, holott a külvárosok eddigi pótadója az egyesítés folytán közel ioo°/

0-ra emelkedett a nélkül, hogy e megterheltetés ellenében kárpótolva volnának mint ezt méltányosan elvárhatnák. Eme nyomós érvek bármelyike is elég indokul szolgálhatna arra, hogy a Duna utcai teleknek iskolai célokra leendő megvásárlását végleg elejtsük. Mégis sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy dacára a fent előadottaknak és dacára annak, miszerint az e telek megvételére vonatkozó, egy kétes szavazattöbbséggel hozott közgyűlési határozatot fellebbezésünk folytán, a másodfokú törvényhatóság, a fenti indokainknál fogva megsemisitette, a Duna-utcai telek, iskolák céljára való megvétele újból napi rendre hozatott és a városi közgyűlés e hó 12-én fog e tárgyban valószínűleg végleg határozni. Miért is tisztelettel kérjük, szíveskedjék e közgyűlésen megjelenni, becses szavazatával a Duna-utcai iskolák tervét végleg megdönteni és oda hatni, hogy a 100,000 frtos középület az őt megillető méltó helyre kerüljön. Egyúttal indítványozzuk, hogy az áthelyezendő iskolák uj épülete vagy a Simor János uutca belső részén, vagy a volt szenttamási városháza helyén épitessék. E helyek az összes kívánalmaknak megfelelnek. A Simor János utcai iskola esetleg három utcára szólhatna és elég jutányos áron volna megszerezhető. A volt szenttamási városház pedig a szomszédos ház és az e két ház mögötti kertek kisajátítása által Oly térfogatúvá kerekíttethetnék ki, hogy e telek közepén egy kényelmes, egészséges és minden irányban megfelelő emeletes épület volna elhelyezhető. Esztergomban, 1897. február 18-án. Tisztelettel Bleszl Ferenc, Wimmer Ferenc, Barta Tivadar, Lindtner János, Oltósi Ferenc, Paulovits Géza, Dr. Wiplinger Ödön, Reusz József. Közigazgatási bizottság. — Március 9. — A közigazgatási bizottság e havi ülését Kuplanicz Kálmán főispán elnöklete alatt kedden délelőtt tartotta. A bizottsági tagok közepes számban jelentek mes

r

, Niedermann Pál kir. tanácsos és dr. Hulényi Győző országgyűlési képviselő az elnöknél kimentették távolmaradásukat. Elbírálásra került Maiina Lajos polgármesternek a város közönsége nevében beadott fellebbezése az ellen az alispáni határozat ellen, amely a szentgyörgymezei közbirtokosságot a virilisek lajstromába felveendőnek mondotta ki. A fellebbezést levéltárba helyezni határozták, mert sem a városi tanács, sem a polgármester, mint az alispán alárendeltje, a felettes hatósága döntését meg nem fellebbezheti.