Esztergom és Vidéke, 1897

1897-02-18 / 14.szám

ESZTERGOM es VIDÉKI VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Megjelelik Vasárnap és csütörtököd. ^LŐFIZETÉSI ÁRAK 1 Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fel évre — — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal : (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) gottyái} János^ütca, Spanraffc-fyáz. ~Kéziratot nem adunk vissza. PALROVICS KAROLY Mikor ma korán reggel kibomlottak a fekete zászlók a vármegyeházán, Bottyán János vén kúriáján, a Kaszinó erkélyén, szomorúan hajtották meg fejüket a járókelők : «Ime, megtörtént!* Az alattomos kór nehezen, kínosan megküzdött a nyolcvanegyéves aggastyán csodálatosan erős, hatalmas szervezetével, Palkovics Károly meghalt! Nem ért a gyászhír váratlanul és mégis megroskadunk terhe alatt. Mert azt a férfiút vesztettük el, akinek nevével a vármegye és a város története a legszorosabb kapcsolatban van, akinek neve Esztergom legjelesebb féríiaié között első helyet foglal el, aki egy nagyon szomorú korszakban Esztergom vármegyére irányította az egész ország szemét s érdeklődését, aki hatalmas, messzeható szavával vétkes lethargiából rázta fel az egész országot. Nagy időket élt, nagy napok snagy események tanuja, mozgató eleme volt s azok örömeiből, fájdalmából küzdelmeiből busásan kivitte a maga részét. Mikor a nyolc évtized terhe alatt sem roskadozó vállal még nemrég itt járt közöttünk, fiatalok, öregek egyaránt tisztelettel tekintettünk fel inpozáns, rokonszenves, daliás alakjára s most mélységes fájdalommal tölti el szivünket az a fekete, reménytelen gondolat, hogy többé nem látjuk őt közöttünk. Többé soha ! Sokkal közvetlenebbül állunk e nagy csapás súlya alatt, semhogy azt szavakban kifejezni tudnánk. Szava nincs az igazi, mély fájdalomnak, annak csak könynyei vannak. Könnyezünk mi is és sirva, könyhullatva kisérjük a drága elköltőzöttet holnap arra a szent földterületre, ahol myugosznak ők, a hős fiak ...» Nyugodjék békében mellettök ! Közel négy hónapi haldoklás után a boldogult ma hajnali négy órakor hunyta le fáradt szemeit. Az elmúlás igazi megváltás volt reá nézve, mert e hosszú négy hó alatt rettenetesen szenvedett s szerető könyezete vele együtt. Ke zelő orvosai mindjárt betegsége kezdetén tisztában voltak azzal, hogy gégebaja gyógyíthatatlan s csak azon iparkodtak hogy amennyiben lehetséges szenvedéseit enyhítsék. A nyolcvanéves aggastyánnak hatalmas szervezete azonban hónapokig közdött azzal a kórral, amely más életerős férfiakat hetek alatt öl meg. Hogy szenvedéseit enyhítsék, az utóbbi időben állandóan aether-injekciókat alkalmaztak s igy a nagy beteg rendesen jótékony mámorban volt, eszméletét azonban csak három nappal ezelőtt veszítette el. Azon este még felemelkedett párnáiról, körülnézett az ágyát körülvevő családtagokon, jó barátokon s s mert szólni már nem tudott, kezével intett bucsut nekik. Végrendeletét még teljesen eszmélő állapotban f. hó 7-én sajátkezűieg irta meg. A szomorú aktusnál jelen voltak : Bártfay Géza, Hübschl Alajos, Meszéna Ferenc és dr. Födi Emil, a háziorvosa. Még akkor oly erőteljesen szorított mind a négyükkel kezett, hogy az egyik közülök megjegyezte : —Aki igy tud kezet szorítani, az még ne gondoljon a halálra. Az erős kéz ma már hideg, merev. A nagy multak dicső tanuja és szereplője fekete ravatalon, koporsóban fekszik. Ott is csak holnap délután három óráig amikor tisztelői, barátai végigkísérik utolsó utján a honvéd temetőig. A család által kiadott gyászjelentés a következőképpen hangzik : Özv. szenkviczi Palkovics Károlyné szül. loevenkampfi Burdina Helén, mély fájdalommal jelenti úgy a maga, mint férjének első házasságából született leánya Gizella özv. szentmiklósi és óvári Pongrácz Sándorné és ennek gyermekei, továbbá unokája herczegszőllősi Szőllősy Eszter férjezett szenviczi Palkovics Sándorné és gyermekei, végül saját fiai Miklós, Pál, László és a többi rokonság nevében, férjének szenkviczi Palkovics Károlynak Esztergomvármegye 1849-ki kormánybiztosának, 1861-ki alispánjának, a herczeg Eszterházy javak volt zárgondnokának, volt orsz, képviselőnek f. hó 17-én reggeli 2 órakor hosszas szenvedés és a holotti szentségek felvétele után élete 82-ik, boldog házaságának 30-ik évében történt gyászos elhunytát. A . bolgult földi maradványai f, hó 18-án délután 3 órakor lesznek a halottas házban Szt. János-utca 35. sz. beszentelve és azután a honvéd-temetőben örök nyugalomra téve. Az engesztelő sz. miseáldozat f. hó 19-én d. e. 9 órakor lesz a vízivárosi plébánia templomban a Mindenhatónak bemutatva. A koszorúk már ma elfedik a ravavatalt és holnap mindenesetre még sokasodni fognak. A Kaszinó is — szokása ellenére — megkoszorúzta koporsóját, hogy a halott országos jelentőségét ezzel is dokumentálja. A vármegye és a város tisztikara, a honvédegyesület testületileg vesz részt a temetésen. * A boldogult 1816 február 4-én a dunautcai Wargha-féle házban született. Atyja városi főorvos volt, egy budai orvos fia Nagyon fiatalon lépett a közpályára, már 1835-ben a megyei tisztikar tagja volt. 1836-ban tiszteletbeli aljegyzővé neveztetett ki s tiz évvel később, 1846-ban már a főjegyzői állást töltötte be. 1849 fehruár havában a vármegye közönségét rendkívüli gyűlésre hivták össze a debreceni kormánytól érkezett lezárt utasítás felolvasása végett. E levelet Palkovics Károly bontotta fel, s ő olvasta fel annak tartalmát, amelyben Kosuth a magyar kormány nevében meghagyta, hogy a megyei hatóság a közeledő ellenséges sereg elül a legközelebbi erősségbe vonuljon. Ez meg is történt s a tisztikar Komárom várába távozott. A nagysallói diadalmas ütközet után a magyar kormány Palkovics Károlyt Esztergomegye területére teljhatalmai kormánybiztossá nevezte ki s mint ilyen a megye élére állott. Hogy a magyar seregek hadi szerencséje szomorú fordulatot vett, a kormány utasítására, a megyei tisztikarral együtt Görgei táborához csatlakozott s azt Aradig kisérte. A világosi fegyverletétel után fogságba került s a hadbíróság halálra ítélte. Ez ítéletet azután a király kegyelme tizenhatévi várfogságra változtatta át, amelyből két évét a munkácsi, két és fél évet a komáromi várban töltött. Eletének egyik legmeghatóbb epizódja akkor játszódott le, amikor vasraverve Munkácsról Komáromba kisértetvén, a kisérő három katona megengedte neki, hogy Karván családja körében egy napot tölthessen. Mikor atyjával, családjával s még ma is élő legbizalmasabb barátjával ebédhez ültek, megható szavakban ecsetelte azt a nevezetes lelki fájdalmat, amelyet akkor erezett, amikor a halálos Ítéletet kihirdették előtte s felkiáltott: — Csak az imádott hazámra és családomra való gondolat adott erőt. Az asztaltársaság zokogni kezdett, az ebédnek azonnal vége szakadt, de sírtak az ajtó előtt őrt álló osztrák katonák is. Hogy fogságából kiszabadult, karvai birtokán telepedett le s ott teljes viszszavonultságban, családi körében töltötte napjait, mindaddig amig 1861-ban a megye közönségének osztatlan bizalma és szeretete a január 7-én tartott megyei gyűl ésen,amelyen Scitovszky János hercegprímás, örökös főispán elnokö lt, az első alispáni székbe ültette, amelyben rövid idő alatt is hervadhatlan demeket szerzett. A hazai történelem aranybetükkel örökíti meg lapjain nevét azért a felirati javaslatért, amelyet mint első alispán akkor terjesztett a megye közönsége elé, amikor tudvalevővé vált az októberi diploma megváltoztatása. E felirat első ilyen felirat volt az egész országban, amelyet felrázott lethargikus tétlenségéből s egyetlen megye sem akadt, mely megyénk dicső példáját ne követte volna. Alispánsága idején indította meg azt a nemes mozgalmat, amelynek eredménye a szentgyörgymezei honvédtemetőnek és honvédemlékének megteremtése volt, annak a temetőnek, amely holnap a nagy hazafi koporsóját is magába fogja fogadni. Az 1861-iki szomorú emlékű provizórium bekövetkeztével az egész tisztikarral együtt lemondott állásáról s a közélettől újra teljesen visszavonult. Emlékezetes az a merész hazafias tósztja is, amelyet 1863-ban egy primási ebéd alkalmával gróf Forgách Antal kancellár jelenlétében mondott. Hazafias érdemeit legfelsőbb helyen is méltányolták s a méltánylás eredménye volt, hogy 1865-ben királyi jóváhagyással herceg Eszterházy Pál zárgondokává nevezték ki, mely állását 1875-ig töltötte be. Időkőzben 1872-ben a kismartoni kerület Deákpárti programmal országgyűlési képviselővé választotta s mint ilyen, szintén áldásosán működött. Zárgondnoksága ideje alatt felváltva lakott Bécsben, Kismartomban és Esztergomban s 1875-ben végleg városunkban telepedett meg. Sok rábeszélésre még egyszer reászánta magát, hogy közpályára lépjen. Még pedig arra a hálátlan szerepre vállalkozott, hogy 1879 szeptember 20-án elfogadta a városi polgámesteri állást s azt 1881-ig vitte, amikor is már akkor megrendült egészségi állapota miatt visszatért csendes otthonába, amelyben azóta teljesen családjának élt. A politika életben azonban azóta is mindig szerepet játszott, mint a Nemzeti Párt helyi elnöke s még az októberi választások alkalmával is élénken részt vett a mozgalmakban. Gróf Apponyi Albert rendkívül nagyra becsülte munkásságát s betegsége egész ideje alatt állandó értesítéseket küldetett magának a szenvedő aggastyán állapota felül. A város közönsége hálája fejében 1861 január 5-én a város díszpolgárává választotta meg s a tanügy iránt tanúsított buzgalma elismeréséül 1881-ben a gimnázium dísztermében elhelyezték arcképét. er-