Esztergom és Vidéke, 1897
1897-12-12 / 99.szám
es VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Megjelelik Vasárnap és CSÜtÖFtÖkÖD. Felelős . szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: „ - ; . MUNKÁGSYKÁDMÁN- (aova a kézíratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők ELŐFIZETÉSI ARAK : X ' ' J Fél é évit V- 3 írt - kr Laptulajdonos kiadókért: SzéCÍ>e^yÍ-téP, 330. SZál!}. Nejedbe ^- ^-^ - ^ 1 fít 50 kr! DR PROKOPP GYÜ M- ^ Kéziratot nen, a d u»* vi SSZ a. Nyílt levél a szerkesztőhöz, Esztergom, december ÍI. Kedves Szerkesztő Barátom ! II. Lehet annak vagy nyolc éve, midőn a város képviselőtestülete látva, hogy a hegyi szőlők a phylloxera pusztítása által tökéletesen tönkre tétetnek, — elhatározta, hogy a legelőből a sivó — rívó homokterületek, amelyek a legelőre járó marháknak ugy sem nyújtanak táplálékot, — eladassanak. Nemcsak földműves gazdáink és iparosaink, hanem az uri osztályból is sokan vásároltak homokterületeket, hogy a helyi szőlőket a homokterületen pótolják. Kemény és nagy áldozatokkal járó munkába fogtak mindannyian. A szőlőkulturának egy oly uj nemével állottak szemben, melyről nagyon soknak vajmi kevés tudomása volt. A legtöbbje az apáiktól elsajátított módot használta az elletésnél és pedig olyformán, hogy vagy furó után dugdosta el a vesszőket, vagy pedig kátyúkba rakta el és ezzel a művelettel azt hitte, miszerint helyesen cselekedett s a többit rá bízta a jó Istenre, majd gondoskodik az felőle, hogy bőtermő szőleje legyen. Hi .Esztergom és Vidéke" tárcája. POSTA-SZÁLLÁSZord, sivár, bús csönd köröttem S majd hogy meg nem dermedek. A vén postamester ásit . . . És az óra csak ketyeg. Ketyeg erre, ketyeg arra, Ezer emlék kél nyomán . . . Régi nóták, régi mondák Zsongnak által a szobán . . . Fény se gyul a szürkületben, Künn csaholnak az ebek, Összeomlik minden árnyék És az óra csak ketyeg. Ketyeg erre, ketyeg arra, Multat, jövőt összefon . . . Félig ébren, félig alva Hallgatom, csak hallgatom. S mintha még a szánban ülnék S csengne nég a csengetyű . . . Ah, de ez csak képzelődés, — Lelkem fáradt, együgyű. Az eredmény azonban csakhamar beigazolta, hogy ez az eljárás nem jó, mert a cserebogárálcák a vesszőket tönkreteszik. Próbálták az elmaradt vesszőket pótolni azzal, hogy az üresen maradt helyeket a jövő tavasszal kifoltozták, azonban ez sem használt, mert a cserébogár pajorok továbbra is derekasan folytatták a pusztítást. Ekkor jöttek reá, hogy a föld felforgatása nélkül mire sem mennek, megkezdették tehát a rigolirozást s újból a vesszők ültetését, a pajorokszedését, melyeknek minden egyeséért egy-egy krajcárt adtak az ezt szedőknek. Mikor ezt a müveletet is végig cselekedték, még pedig nem kis költséggel, akkor meg arra a tapasztalatra jutottak, hogy a sivórivó homok egy kis szél mellett tönkre teszi az elelletett vesző gyönge fakadását, hát ezen hogyan segítsenek, ez volt ismét a nagyobb kérdés. Ezen az egyik ugy vélt segíteni, hogy szekér számra hordatta szőlejébe a szalmát, meg a zsuppot és ezt dugdosták a szőlőpartba, a másik bevettette a szőlejét rozszsal s ott hagyta növekedni a nyár közegéig, amikor már remélhette, hogy ja szeles idők megszűntek. Ily mó! don az emberi ész kifogott ugyan | a természet szeszélyein, de mire ez | megtörtént, ugyancsak drága pénIzébe volt minden egyes tulajdonosinak az ő homoki szőleje. I Mint az idei esztendőben tapasztalhattuk, egyik-másik szőlőtulajdonosnak akadt meglehetős szép termése is, hanem ismét arra a keserű tapasztalatra jutottak, hogy még |a jobbacska termés sem hozza meg I a tőke kamatát . J Ősszel, mikor a termés eladásra j került, 8, 9, 10 és 11 frtért kellett | elvesztegetni a szőlő méterrnáj zsáját. i Ezek az árak vajmi kevéssé biz| tatok a jövőre nézve, és éppen | ezen oknál fogva azt a javaslatot I terjesztettem elo a gazdasági bizotságban, hogy a gazdasági tanácsos foglalkozzék ezzel a kérdéssel az ! érdekeltek belevonásával s a szőlőjnek,mint gyümölcsnek távoli országokban való értékesítésre tegyen i kísérletet. I Miután pedig a szőlőkivitelhez ; kosár kell, melynek darabjáért \ 2 5—3° krt fizetnek Nagy-Maroson, javasoltam, hogy tegye a város leZord, sivár, bús csönd köröttem, S majd hogy meg nem dermedek ... Hortyog már a postamester S már az óra sem ketyeg. Oroszból: Telekcs Béla: Valéria nővér. Az »Esztergom és Vidéke* eredeti tárcája. A lányok, mikor magukra maradtak, kimondták az egyhangú véleményt, hogy Valéria nővér többet ér, mint a többi sveszterek is mind együttvéve, — Uram bocsásd meg ami vétkeinket, — még a fejedelem asszonyt is beleszámítva a dologba. És a lányok kimondták még azt is, hogy miért ? — Mert a többi nővér is mind nyájasan, szelíden bánik az emberrel, de nincs egyiknek sem szive. Bohó lányok! Szivet keresnek ott, ahol a legfőbb törvény, hogy ott a magas sárga falakon belül temesse el mindenki a szivét, aki a rend méltóságos ruháját magára szedi, hogy abban az eltemeti szívben ne legyen semmi más érzés, csak az Ur imádata. Szivet keresnek" ott, ahol nem szabad a sziv szavára hallgatni, virágot a kopár hegytetőn, ahol csak a zordon égalj tűlevelű fái tudják megharcolni dermesztő harcukat szélviharral, hófúvással. A leánygyermek lelke olyan fogékony. Ki súgta meg annyi szívnek, hogy Valéria nővér mégis különbözik többi nővéreitől, társnőitől ? Hiszen az ő arcán is éppen ugy oda volt meredve az a tiszteletet gerjesztő komolyság, melyet csak a zárdai levegő lehel oda az arcokra, az a magasztos lelki nyugalom, mely ép ugy átjárja egész lényét, mint a többi szelid nővérekét. A nővérek szemmel tartják egymást. Nem ellenőrzés ez, de oly szigorúan egymásra vannak utalva, hogy talán megszokásból már kitalálják egymás gondolatját is. Es Valéria sveszteren egyik társnője sem talált semmi olyant, ami megkülönböztetné ő tőlük. És a lányok mégis kitalálják, hogy különböznie kell. A lánygyermek lelke fogékonyabb, mint akárkié. Keres a hangban valami az ő lelkével megegyező modulációt, a simogatásban valami melegséget, a tekintetben valami rózsaszínű ködöt, és igy különböztet. Édes gyermekem, szól Valéria nővér. Az egyik is megsimítja az üde leány-arjhetővé, hogy a téli időn át — mikor nálunk a földműves nép vajmi keveset keres és inkább a készet fogyaszja — egy tanitó küldessék hozzájuk, ki a kosárfonásra megtanítaná őket. Ugy a szőlőnek mint gyümölcsnek kivitele, illetve az ezzel való kereskedés mestetségére, mint a kosárfonásra megvan és pedig nemcsak a kellő alkalom, hanem az alap is. A kenyérmezői vasúti állomás valósággal arra tanit, hogy használjuk mi ezt a közlekedési eszközt a mi szüleinknek kereskedésbe hozatalára, a nedvesebb talajú szigetvégek pedig szinte kínálkoznak a nemesebb füzvesszők termelésére. Bécs, Budapest-, de tovább, fel az éjszaki pólusig nyitva áll előttünk az ut. Bőven megvan a fogyasztó \ közönség, csak egy kis élelmesség, 'kis kereskedői szellem kell hozzá, hogy szőlőtermésünket jobb áron értékesítsük. ! Aztán ezt a kereskedői szellemet sem kell messze keresnünk, hiszen j látjuk, hogy egyesek már nálunk is 1 foglalkoznak a szőlőkivitellel és el! adással. ' Az őrhegyaljai, meg a Kolozsuton ' tuli, de továbbá az Őrhegyen inneni Karácsonyi kiállítás. ; cot, a másik is a féktelenkedő szőke i hajcsinteket. : És még sem egyformán. | A Regina is nyájasan beszél, a Valéria . is és mégis másképen mindenik, az egyikI nek is szép kék szeme van, a másikéis olyan szelid. A szemük tekintete még is ! ég és fold. A Regina nővér keze is bár' sonyos, meleg, de a Valéria nővér si; mogatása mégis gyöngédebb, szinte ke1 resztül érzi az ember a melegségét még '• a vastag haj fürtökön is. j Én egyformának találom mindkettőt, ! te is és a lánygyermek nem. Az keres | valami dallamot a hangban, ez a szó, I még ha szemrehányó is, kellemesebb, keres valami szint a tekintetben s ez a I szin megejti a szivét, még ha korholó | tekintettel jön is. Ki plántálja a szivbe ezt a finom érzéket ?! Az talán, aki a délignyitónak megsúgja : Most huzd be a kelyhed, mert össze perzsel a nap heve, holnap újra kinyithatod, vagy talán az, aki megmondja a fecskének, odább a kis frakkoddal, mert itt nem lesz szalonképes levegő, ha lehervad a falomb ? ! És a lányok összedugták az ő borzas fejecskéjüket és kimondották nyiltan — már tudniillik maguk közt — hogy a Valéria nővérnek szive van. Ezt a kifejezést tartották legtalálóbbnak, legalább Műipar-ujdonságok és gyermekjátékok ezernyi választékának szives megtekintését tisztelettel kéri BRUTSY GYULA műinar és gyermek iá tékám,-ra ktára *
