Esztergom és Vidéke, 1897
1897-12-02 / 96.szám
Esztergom, 1897. XIX. évfolyam. 96. szám. Csütörtök, deczember 2. I j j| VÁEOSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Megjelcríik VasáPI^ap és CSÜtÖrtÖkÖIl. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: pLőFizETÉst ÁRAK • MUNKÁGSY KÁLMÁN- (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők ffl é évrt V- ~~ - ~ - ~ - ~ - S itt - kr # Laptulajdonos kiadókért: SzéC^CDyi-tCr, 330. SZálP. Negyedbe ^~ ^~ ^~ ^ DR- PROKOPP GYULA- nem aaun* vis» Z a. Ut a kibontakozás felé. — Tűzoltó egyesületünkről. — Esztergom, december i. Köztudomású tény hogy manapság nálunk a legtöbb társadalmi uton létesült intézmény, a mely a jótékony- és egyéb humánus-célok érdekében létesül: anyagi zavarokkal küzd. A társadalom viseli ugyan az e célú intézmények fentartására szükségelt terhek egyrészét, de az oroszlánrész mindig valamely testület vállaira nehezül. — Igaz, hogy igy is a nagyközönség van indirekt adóval megterhelve, de hát a cél érdekében mindent el lehet viselni. Vannak, akik ezt másként nem is tartják megoldhatónak.. Pedig e vélekedés rendszerint sántít. A város nálunk a tűzoltás ügyének emelésére és illetve az egyesület létének fentartására, mint tudjuk, szép áldozatot hoz. E teher azonban ép azon polgárok vállait nyomja, akik az adóteher alatt úgyis nyögnek. Azok, akik magán uton segítik elő a tűzoltás ügyét, rendszerint bizonyos viszontszolgáltatásban részesülnek az egyesület részéről. Most, midőn a tűzoltó egyesület alig 900 frtot kitevő Összeg miatt zavarba jött, látjuk, hogy ismét a városhoz, mint tulajdonképeni létfentartójához kénytelen fordulni, hogy súlyos anyagi gondjaitól meneküljön. Tudjuk pedig, hogy a város maga is nehéz, magjdnem elviselhetlen anyagi zavarokkal küzd \ a tüzoltóegyesülettel szemben tehát majdnem olyan tehetetlen, mint az anya, akinek emlője nem ad tápot gyermeke részére. Ily viszonyok között az egyesület előtt három ut áll: feloszlani, könyörögni társadalmi uton, vagy — módot találni, amely felmenti őt a gondok terhe alul. A feloszlás egyenlő volna a legszégyenletesebb bukással, nem is említve, hogy azt sem a város, sem a társadalom meg nem engedheti ; mert hiszen akkor a közvagyon védelme és bizjtositása teljes lehetetlenség. Ha pe! dig a tűzoltó egyesület jótékony adojmányokért kopogtat a társadalom I ajtaján, unottá teszi magát és elvész az erkölcsi fölénye. Mindkét legutóbbi oldás célt tévesztett dolog s az olyan, mint a beteg élete, amelyet csak a narkotizáló szerek tartanak bizonyos ideig ébren. iz íszteraom és liie" tárcáia Viszi a Viz . . . Viszi a viz, viszi a sok Sárguló falevelet, Fogdd ki azt a haloványat, Azon irtam én neked. Várva várom rá a választ; Szivem majdnem megszakad, Mindhiába ! — visszafelé Nem folyik a kis patak. Dayka Antal Megtorlás. — Az >Esztergom és Vidékes eredeti tárcája. — Az öreg pap leguggolta mécses mellé, szürke szemeit a bibliára meresztette. Fakó haja meglibbent, amint lapozott a könyvben, ajkai mozogtak, öreg ember volt már nagyon. Hetven év körül járhatott, a boldogtalan öregség minden csúfsága ült arcán : sovány ráncok szaladtak keresztül-kasul rajta, ajka petyhüdt, álla fekete. Ami csodálatos volt rajta : a szeme volt, lázban égő, szúró golyópár, amely végig perzselte a bibliát. Néha megállottak mozgásukban, mintha dárdát döftek volna a könyv lapjaira. Amint ott guggolt volna, sok aprócseprő napi gondja között eszébe jutott a fiatalsága. Rövid története volt. Elete delén feleségét elszöktette egy kóbor szerb csempész. Mi lett belőlük, Isten tudja! Megátkozta, megtagadta, meggyalázta az emlékét is, az asszony bizonnyal meg is halt azóta. Nem bocsátott meg neki soha, el nem feledte s ugy érezte, ha most előtte állana, felkapná a baltát és halántékon csapná az az asszonyi állatot. Gyönge emlékezetében feltámadt egy holdvilágos éjszaka, mikor puskát vetve vállára, utánuk szaladt a füzesen, káromkodva, lihegve, Istent megtagadva és vérre szomjazott, vért akart látni a kezén, az arcán, a testén, Aztán megjelent előtte a Duna, amely csöndes köd mögött hömpölyögve szerte választotta őket. A külső ajtón dörömbözés hallatszott. A pap előkereste botját, a melynek fogója elefántcsont delfint ábrázolt és kinyitotta a kaput. Fekete, magas ember állott a küszöb előtt, csöndesen szipákolva pipáját. — Dicsértessék! Mit akarsz Gregor ? A panaszt megcsókolta a lelkész kezét. — Néhány szavam volna. uram. Mig a harmadik és egyedül célravezető módról szólnánk, kötelességünk először az egyesület vezetői, támogatói és tagjaihoz pár szót szólni. Nagyon jól tudjuk, hogy az egyesületet alkotó elemek az egyesület ügyeinek előmozdításában lelkismeretesen járnak el 5 azt is tudjuk, hogy működésükben semmi magánérdek nem vezeti őket s egyedül az erkölcsi siker az, amelyért küzdeni kötelességüknek tartják. Ezt a kölességet pedig körömszakadásig teljesiti valamennyi. Nem is várnak mást, csak azt, hogy az egyesület léte biztosított legyen s ha ez meg van, ugy fáradozásaikért ezt méltó sikernek tartják. Es ha egy egyesületnek ilyen férfiak állanak az élén, akkor előhuzakodhatunk a harmadik tervel. Mi volna ez ? — Az általános tűzoltói védkötelezettség behozatala ,• — vagyis tüzoltókul besorozni olyan elemeket, amelyek sem direkt, sem indirekt adót nem fizetnek, sem a közteher viselésében nem részesek ; ezek volnának a 18—24 év közötti erős ép testű ifjak. Tovább megyünk : kötelezendő lenne a vá— Kerülj beljebb, mormogta az öreg. Bajod van ? A paraszt kissé sántított. Szikár, hoszszuhaju legény volt, aki fázott kék ködmenében. Szó nélkül ült a cserépkályha padkájára, aztán néhány percig nem beszélt. Mintha elmélkedett volna. A pap nem zavarta. — Uram, szólt végre. Te okos és törvénytudó vagy. Mondd meg nékem, mi a büntetése olyan asszonynak, aki hűtlenül elhagyja az urát ? — Semmi, dörmögte a pap szakállába. A paraszt megint nem szólt. Azután fölkelt, megtömte pipáját, körülbicegett a szobában. Mikor háttal fordult a lelkésznek, lassan igy szólt. — Hát aki meggyilkolta az asszonyt, megszökött a hites urától, aki ellopta a becsületét, árvára hagyott három porontyot ? A pap reverendája megzörrent. Hangja magasan sivított, álla reszketett. — Az gyilkos, fiam, és tömlöcbe kerül, ki öt évre, ki tiz évre. Ez a törvény. A sánta paraszt megállott. Még öszszébb fokta lebernyegjét, a fogai azonban vacogtak. Addig nem s^ólt, mig magához nem tért. — És ez az igazság ? kérdezte. A pap ránézett. jros minden polgára 24-től 40 éves j koráig a tűzoltó egyesületbe belépni j és tüz esetén tűzoltói szolgálatot teljesíteni. Kivétetnek ezen általános kötelezettség alól: a) a hadsereg, csendőrség, pénzügyőrség tényleges szolgálatban álló tagjai ; b) a rendőrség tagjai, mint akiknek tűzvész esetén hivatásuk a közjrend érdekében fontos szerepet ; ir elő ; c) a papság felekezeti különbség \ nélkül; j d) az állam és törvényhatóság, , továbbá a közigazgatás szolgálatában álló tisztviselők, szolgák stb. hivatalos szolgálatuk tartama alatt; | e) magánházaknál a védkötelesek között egy otthon nem nélkülözhető férfi, vagy férficseléd ; f) a tűzoltásnál megjelenni köteles fogattulajdonosok és alkalmazottjaik ; j g) az egyesületnek pártoló tagjai; 1 végre 5 ; h) akik testi, vagy szellemi oly hibában leledzenek, amely miatt a tűzoltással járó kötelességeket nem végezhetik, tehát a vakok, i — Félsz ? Becsuknak öt évre, de tiszta j a lelkismereted, szembe nézhetsz akárkivel. Az irás különben azt mondja : Ne ölj és nekem ezt kell prédikálnom. Hagyj békébe ! dörmögte, j A paraszt egy ideig csöndesen szi• pákolt a szögletben. Kezei között for| gatta báránybőr süvegét. Hülyén bá! mészkodott a hamu megett ólálkodó : macskára. — Ugy szerettem, nyögte nagy| sokára. Isten veled, uram! Megcsókolta az öreg ember ráncos j kezét és ment. j A pap megint visszaguggolt a biblia ! mellé. Lassan peregtek a percek, alul a faluháza megett felbukkant a késői hold, a Dunáról hajó tülkölése hallatszott. — Köd lehet, gondolta az Öreg és lassan elbóbiskolt a zsámolyon/j Egyszerre olyan hevesen döngették a I kaput, hogy a kecskék rémülten mekegtek az ólakban. A pap felébredt, hajnalfelé volt, ablakán derengett a szürkeség. Egy nagy kalap jelent meg a fényben. — Gyere, uram kiáltotta ijedten, haldoklók kérnek utolsó vigaszt. Hamar felkapta magára szűrét, ujjába dugta a feszületet, rendresimitotta lenhaját. A paraszt cseléd odakünn türelmetlenül topogott. Mikor a lelkes
