Esztergom és Vidéke, 1897

1897-11-25 / 94.szám

ESZTERGOM es mm VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Megjelemik Vasárqap és csütörtökön, ^LŐFIZETÉSI ÁRAK '. Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fel évre — — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYülxASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők Szécfyeityi-tér, 330. szán}. Kéziratot nem adunk vissza. Építkezési szabályrendeletünk. Esztergom, november 27. (G.) Bizonyos elégtételérzéssel konstatálhatjuk, hogy az után a figyelmeztetés után, amelyet egyik legutóbbi számunkban közöltünk, az építészeti bizottság elnöke mégis elővette nehéz závárú asztalfiókjából a két év óta ott pihent építkezési szabályrendelet —. tervezetet, megmegküldötte immár másodízben annak egy-egy példányát a bizottsági tagoknak, ezúttal azonban a már megismételt lépését megtoldotta egy másikkal is, összehiván a bizottságot a szabályrendelet letárgyalására. Igaz, hogy e lépés csak akkor történt meg, amikor elárultuk, hogy amig a szabályrendelet életbe nem lép, egy városi lakos sem köteles építkezési engedélyért folyamodni, sem az építészeti bizottság kiszállási dijait fizetni. — Lehet, hogy e kipattant titok volt az indító ok, de bármi lett legyen is, mi csak örülünk az eredménynek. A szabályrendelet érdemleges tárgyalása tulajdonképpen holnap kezdődik meg s igy alkalomszerűnek tartjuk azzal e helyen kissé foglalkozni, amit különben i — évvel ezelőtt is megcselekedtünk, az elmúlt nagy idő alatt észrevételeink azonban bizonyára feledésbe mentek. Mindenek előtt el kell ismernünk, hogy az építkezési szabályrendelet ott, ahol a város nivellirozva és térképezve, ahol a jövendőbeli rendezés terve s a fejlődés iránya meghatározva nincs, megle , hetősen problematikus értékű, de ! ez a körülmény mit sem von le a tervező városi mérnök nem közön! séges érdeméből, már csak azért | sem, mert oly időben bizták meg őt annak sürgős elkészítésével, amikor külömben is el volt halmozva sürgős munkákkal. A mérnök szakított magának mégis időt a nagy munkálat elkészítésére, aligha sejtvén, hogy két esztendeig fog megszáradni a tinta azon. Ha egyebet nem, ugy legalább azt érjük el a szabályrendelettel, hogy arra a polcra emelkedünk, lí .Esztergom és Vidéke" teája. Blai}ctje. Falusi udvarház eltévedt virága, Tiszta szűz liliom, mit csinálsz te itt?... Nem a te levegőd ez a gyilkos pára, Elhervasztja édes, fehér szirmaid. Amit nyitni látsz itt — szemcsaló káprázat, Mind csinált virág ez, oh ne higyj nekik, Ne feledd el azt a régi udvarházat, És gyermekkorodnak tiszta álmait . . . Jöjj, elviszlek egy szebb, nemesebb világba, Romlott Szodomából menekülj velem, Vár reánk az erdő, a rét puha pástja, Akácillat, napfény, örök szerelem. Vagy mégis — maradj hát! Ha betelt a mérték, S megbüntetni készül az ttr Szodomát, Látván a Te lelked szűzi fehérségét, Te miattad talán nekik megbocsát. Mezarthim. Amazonia. — A legújabban fölfedezett hatodik világrész. — I. Mikor az Óperencián is szerencsésen átvitorláztunk, hajónk egy fényesen kivilágított város kikötőjében vetett horgonyt. — Eldorádó ! — kiáltja harsány hangon a lépcsőhid matróza. — Melyik országban vagyunk ? — kérdem a jegyszedőt. — Amazóniában. — És ez a város ? — Eldorádó, a fő és székvárosa. Gondolkodni kezdtem és minden geográfiai tudományom cserbe hagyott. Ilyen nevü országról és városról én sohase hallottam. Elhatároztam tehát, hogy még az éj folyamán ismerkedési körutat teszek. Nyomban el is indultam. Soha ilyen várost, elállt a szemem, szám ámulatomban. A férfiak serénykedve szoknyában jártak, a nők pedig nadrágban feszitettek, bodoran cigarettázva és erősen fixirozva a szemlesütve járó férfinemet. Még inkábbb elakadt a lélekzetem, midőn egy fess gigerlihölgy egyenesen felém tart. — Megengedi — úgymond — hogy elkísérjem ? — Kisztihand, bocsánat — hebegem nagy zavaromban — én idegen vagyok, most érkeztem Európából, nagy Magyarországról . . . — Ah, annál inkább elkísérem. Tehát ön európai és a hires millenáló magyarok egyike. No majd kalauzolom önt és megismertetem nagyvilági viszonyainkkal. amelyen ma e tekintetben már a rendezettebb faluk is állanak. Az építkezés tervszerű lesz, s nem emelkednek majd olyan ötletszerű, minden előzetes terv nélkül való épületek, amelyek egymáson tul akarván tenni, nemcsak magasságban emelkednek lépcsőzetesen egymás fölé, hanem alapjuk is lépcsőzetesen tolakodik előre s csúffá tesz minden utcát, minden kövezetet. Bekövetkezik végre az a boldog korszak, amikor az épületeket nem lehet majd tüledre, majd hozzádra foltozni, sőt még megérhetjük azt is, hogy a közbiztonsági szempont is kellőleg érvényesül és pedig nemcsak az épületek elhelyezésénél, hanem a fedőanyag használatánál is. Valóban botrányosnak nevezhető az állapot, amelyet a legutóbbi szenttamási tűznél is tapasztaltunk, hogy t. i. épen ott, ahol a tűzvésztől legjobban lehet tartani, náddal és zsúppal fedett házak emelkednek, a már elnyűtt tetők ily anyaggal ujjitatnak meg, ami ma még a faluk között is kevés helyen türetik meg. — Kisztihand, ezer köszönet. — Semmi köszönet, én tartom szerencsémnek, hogy udvarolhatok önnek. — Azaz talán . . . — Persze ön naiv ember és otthon képzeli magát, abban a gőgös, kopott vén világban, ahol még mindig a férfiak a helyzet urai és a szegény leánysereg otthon vénül. — Hát itt nincs vénleány ? — Száz arany van kitűzve pályadíjul, aki csak egyet is talál, de még idáig nem akadt pályázó. — Hogy lehet az ? — Hjah, itt mi nők dominálunk, Amazonia a hatodik világrész és a szabad nők köztársasága. — Szabad nők ? — ezt nem értem. — Persze nem érti, ezt szülte az önök zsarnok uralma. Igen, itt mi udvarolunk és mi kérjük meg a íérfiak kezét. — És ha kosarat adnak ? — Akkor agyonlincheljük. — Jaj ! — Mi az, szólt valamit ? — Semmit, csak sóhajtottam. — Hjah, barátom, itt a sóhajtás tilos, itt tenni kell. — Hogyan ? — Mondja, nőtlen még ? — Tetszik tudni, van egy amerikai nagybácsim és egy európai nagynéném. — Ördög és pokol ... a kérdésre feleljen: nőtlen vagy meganyósosodott ? Ha a szabályrendeletnek csak annyi eredménye lesz is, hogy ezek a szégyenletes és közveszélyes állapotok megszűnnek, már ekkor is nagyot haladtunk előre s mig a nivellirozás, a térképezés s a tervmegállapitás megtörténik, ez is elég lesz nekünk. *) Oly terjedelmes elaboratum ez a szabályrendelet, hogy azt egész terjedelmében e cikk keretében nem méltathatjuk, miért is ezúttal arra szorítkozunk, hogy egyes jogi rendelkezéseit tegyük megbeszélés tárgyává, annál is inkább, mert az építészeti bizottság jobban bővelkedik építészeti szakemberekben, mint jogászokban. Városi mérnökünk, ugy láts-ik, munkájánál a főváros szabályrendeletét vette mintaképül, amit csak helyeselhetünk, lévén az a városi szabályrendeletek között a legprecízebb s a legmesszebbre menő intézkedésekkel teljes. Csakhogy mi*) Akik a nivellirozás iránt érdeklödnek, figyelmükbe ajánljuk a városunkról 1828-ban készült s a bécsi katonai Genie-Directton-ban betekinthető térképet, amely a munkának kitűnő alapjául szolgálhat. — Legény volnéh, engedelmével. — Brávó, én meg leány vagyok, a bölcsészet professzora a helybeli leánygimnáziumban, a nevem Legendy Lili. — Gratulálok kolleganő, én szintén professzor vagyok s nevem Remeghy Habakuk. — Itt a kezem. — Látom. — Fogja meg. — Miért? — Tanú az ég. hogy e perctől fogva férj és feleség vagyunk ! A többire már nem emlékszem, mert mire az ijedségből magamhoz tértem, már házi otthonomban voltam. II. — Habakuk, ma a klubba megyek. — Maradj itthon Lilikém. — Egy szót se , . . — De kérlek, nálunk a feleségé az utolsó szó. — Csakhogy ez az egyetlen privilégium, amit mi nők, mint férjek is megtartottuk magunknak. — No már akkor igazán nem tudom, hogy férfi vagyok, e vagy nő. — Feleség. —r És te ? — A te hü férjed. — Tisztelem a köztársaságot, de egyétek meg. — Mire hazajövök, főzd meg a thcámat, és ... no mit pityeregsz ?