Esztergom és Vidéke, 1897

1897-02-04 / 10.szám

ESZTERGOM mm VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. M

e

áJ

e

^

e]

QÍk Vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — — — 6 frt —- kr. Fél évre — — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám áva: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a iéziratoi, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők Bottyán Jánosxtitea, SP^raft^tiáz. ~jSH Kéziratot nem adunk viasza. Ipartestületi nyugdíjintézet. Esztergom, február 3. Az esztergomi iparosok előbbkelői nem régen tanácsot tartottak maguk között, hogy miként kellene orvosolni azt a nyomasztó helyzetet, melybe a vagyonszerzés nélküli iparos öregebb napjaiban kerül. Ha igazán latolgatjuk a jelenlegi állapotokat, midőn az iparos kettőzött tevékenysége dacára sem képes annyit félretenni, hogy abból — munkaképtelenség, vagy öregség elkövetkeztével magát tengethetné — nem csodáljuk, hogy a létfentartási ösztön már korábban tevékenységre indítja az elméket, melynél fogva módot keresnek ezen állapot megszüntetésére abban, hogy egy nyugdíj-, helyesebben : segélydij létesítéséhez megfelelő pénztőkét kivannak teremteni. Az iparosok előkelőinek előértekezletét egy általános iparosgyülés követte, melyet vasárnap délután, január 31-én a varosház nagytermében tartottak. Az ipartestület elnöke vezette a gyűlést és előadta a nyugdij szabályzat előnyeit és feltételeit. • Az előadói tervezet szerint, minjden esztergomi iparosnak heti 10 krt kellene az említésbe vett alapba fizetni 10 évig egyfolytában. Esztergomban ez idő szerint 450 önálló | iparos van, tehát személyenkint I fizetendő évi 5 írt 20 krajcárjával ! az első év végén 2340 frt. nyugdij1 alapot nyernének, mely tiz év lej forgása alatt az időközi kamatokkal ' együtt meghaladná a 30,000 frtot. S hogy ezen alap még inkább bővüljön, az ipartestület egyéb jövedelmeiből is áldoznának az alap célujaira, sőt ebbeli törekvésüket még inkább fokozni remélik azzal, hogy az inasszegődtető és szabaduló illetéket az eddiginél jóval maga' sabbra emelik, s az igy nyert különbözeti összeg szintén a nyugdíjpénztárba folyna. Ezen az uton erőjsen hiszik, hogy az esztergomi ipa' rosok nyugdijalapja 10 év lefolyása ' után a 70.000 írtos tőkét eléri. Eb1 bői, illetve annak kamataiból lehet, va

gy L

5 nyugdíjra jogosult iparost 'személyenkint számított évi 200 frtíjávai nyugdíjban részesíteni. t Ez csakterv,melyet agyülésen megjelent iparosok, ugyszólíván kivétel nélkül, riadó éljenzéssel elfogadtak. Kivihetőségében biznak a cselekvő faktorok, — de egy dolog mégis nyugtalanítja a vezetőséget, az t. i. hogy Budapesten is ily szándékkal foglalkoznak, azonban ott nem locál patriotismusból indulnak ki az iparosok ezrei, hogy egyedül a budapesti iparosok sorsán lendítsenek, hanem érdekgyürüjükbe az összes magyarországi iparosokat beakarják foglalni, az intézmény tisztviselőit magas fizetésben részeltetni s igy Esztergom iparosainak különvált helyzetét nem szívesen veszik és azon lesznek, hogy ebbeli törekvésük a budapesti általános törekvés javára meghiúsuljon. Az esztergomi iparosok kezdeményező törekvése igen dicséretre méltó és kívánatos, hogy ügyük e téren teljes sikert arasson ! Amint az iparosaink ez ideig be vannak rendezkedve, ugy a testületi egységet és a testületi pénztárt illetőleg, melyhez keretnek a Kath. Legényegylet intézménye nagyon oda illik, — kár volna, ha a nyugdíj | pénztár intézményét kezelésük alul kieresztenék azért, mivel azon esetben, ha a budapesti központ kezelné a nyugdíjügyet, külünböző illetéktelen protekciók érvényesülnének egyes nyugdíjazottak érdekében, talán olyanokéban, akik kevéssé méltók reá, de a pártfogás mégis a nyugdijélvezethez segítette. Mignem ha az intézkedés és kezelés esztergomi iparosoké leend, akik behatóan ismerik a nyugdíjra jogosultak állapotát, a meg nem érdemelt nyugdíjazások lehetősége jobban ki van zárva. Őrszem. Lakásviszonyaink. Esztergom, február 3. Évről-évre általánosabbá, hangosabbá válnak a panaszok a kiadó lakásoknak nemcsak drágasága, de elégtelensége miatt is, mely két baj különben rendszerint együtt jár, ok és okozatként folyván egymásból. Akik más városból telepszenek le közénk, valósággal megrémülnek a Az .Esztergom és Iliié

1 tárcája. Dal a nagyságos asszonyhoz. Én Istenem, nagyságos asszony, De hát tegyünk már valamit. Órák, napok egymásra múlnak, S mi nézzük egymást szótlan itt. En oly boldog vagyok, ha látom, S ön is oly ragyogó, ha lát, Nagyságos asszony, egyszer élünk! Éljünk tehát, az angyalát. Legszebb korukban egyre halnak A legderekabb emberek, Ahányszor jön ily gyászjelentés, A szivem mindig megremeg. Eszembe jut, hogy hátha én is — Vagy hátha ön — vagy hátha mi — S ilyenkor ugy dobog a szirem, Hogy odaát is hallani! Hogy jajgatnék a másvilágon! Hogy tépném lelkemről ruhám ! Önt felkeresné minden éjjel Egy lángban égő látomány. Vérző szivét eléje dobná, S ön felsikoltna akkoron, — Hát akar ilyen éjszakákat, Edes nagyságos asszonyom ? Adamich Lajos. Az apagyilkos. — Az »Esztergom és Vidéke« fordítása. — — Guy de Manpassant. — A védó az elmeállapot megvizsgálását hozta inditványba. Hogyan is lehetne ezt a sajátságos bűntényt másképen megmagyarázni. Chatou közelében egy reggel két egymásba fogódzó holtestet találtak a sás közt. Egy férfit és egy nőt. Mindketten ismert emberek voltak a vagyonosabb osztályból; gazdagok, nem egészen fiatalok s a mult év óta házasok: a nő megelőleg három évig özvegy volt. Ellenségeik köztudomás szerint nem voltak, akik fenyegethették volna Őket. Nem voltak kirabolva. Ugy látszott, mintha a meredek partról lökték volna őket a folyóba, miután valami hosszú vasszerszámmal agyonszúrták mindakettőt. A vizsgálat semmi eredménynyel nem járt. A halászok, kiket kihallgattak, nem tudtak semmit mondani. Már-már abba akarták az egész dolgot hagyni, mikor egy fiatal ember, egy Lajos György nevü asztalos a szomszédos községből, ki átalában >Bourgeois> néven volt ismeretes, maga jelentkezett a törvényszéknél. Minden kérdésre csak ez az egy felelete volt: »Két év óta ismertem a férfit, fél év óta az aszonyt. Gyakran ellátogattak hozzám, ócska bútoraikat kijavíttatni, mert a mesterségemben ügyes vagyok, c És ha azt kérdezték tőle : »Miért ölte meg őket?« konokul azt felelte: >Megöltem, mert meg akartam őket ölni!« Semmi mást nem lehet belőle kivenni. A fiatal embert, valószinüleg törvénytelen gyermeket, egykor vidékre adták ki ápolásra és aztán elhagyták. Nem volt semmi más neve, mint Lajos György, a keresztnevei; de mert feltűnően eszes volt és vele született finomabb hajlamokat és érzelmeket árult el, mint a pajtásai, elnevezték >Bourgeois«-nak s nem is hivták másképen. Rendkivül ügyes asztalos hírében állott, kissé a fafaragáshoz is értett. Azt is beszélték róla, hogy rajongó, kommunista tanoknak hódol, sőt nihilista s ügyes népszónok. A védőügyvéd megvizsgáltatni kérte a kedélyállapotát. Mert hogyan is lehetett volna feltenni, hogy ez a kézműves meggyilkolta volna legjob vevőit, gazdag bőkező vevőit (ő maga beismerte azt), kik két év óta három ezer frank ára munkát adtak neki (a könyveiből kitetszett). Csak egyetlen egy magyarázata lehetett a dolognak: őrültség. A védőügyvéd erre alapítva okoskodást, fényes beszédet tartott, mely után a tetszés moraja zúgott végig a tárgyalási teremben, Mindenki érezte, hogy az ügy a védőre nézve meg van nyerve. Az államügyész nem replikázott. Az elnök ekkor a szokásos kérdést intézte a vádlotthoz : Akar-e valamit a saját védelmére felhozni ? A vádlott felkelt. Kis termetű ember volt, világos szőke hajjal, nyugodt szürke szemekkel. Erős, őszinte, csengő hang hangzott fel a csenevész ifjú szájából s gyorsan megváltoztatta az első szókra a nézetet, a melyet róla alkottak. Hangosan, szónoki hévvel beszélt, olyan tisztán, hogy a nagy terem leghátulsó részében is világosan ki lehetett venni minden szavát. — Elnök ur, miután nem akarok a bolondok házába jutni s inkább akarom a nyaktiltót, elmondok önnek mindent. Én öltem meg ezt a férfit és ezt az asszonyt, mert az én szüleim voltak. És most hallgassanak meg s aztán ítéljenek fölöttem. Egy nő, aki gyermeket szült, kiadta azt valahova ellátásra. Azt se tudta, mely vidékre vitte bűntársa a kis teremtést, aki ártatlan volt és mégis .örökös nyomorra, szégyenre, sőt halálra lőn kárhoztatva, mert elhagyták, mert az ápolónő, ki a havi tartáspénzt nem kapta többé mint az ilyen asszonyok gyakran megteszik, hagyhatta volna őt elzülleni, éhen, veszni . . . Az asszony, aki engemet szoptatott, becsületes volt, becsületesebb, jobb asszony és jobb anya, mint a saját anyám. Nem jól tette, hogy teljesítette a kötelességét. Jobb lett volna az ilyen nyomorultat veszni hagyni. Felnőttem azzal a homályos érzéssel hogy valami szennyfolt van rajtam. A többi gyermekek egy napon bastardnak neveztek. Nem tudták, mit jelent az a szó, melyet az egyik bizonyosan szüleitől hallett. Én sem értettem, de . . . éreztem. Elmondhatom, hogy a legszebb gyermekek egyike voltam az iskolában. Becsületes ember lett volna belőlem, elnök ur, sőt talán hasznos ember is, ha szüleim el nem követik a bűntényt, hogy elhagytak. Védelem nélkül • állottam a világban ; könyörtelenek voltak irányom-