Esztergom és Vidéke, 1897
1897-10-24 / 85.szám
ESZTERGOM es mm VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. MeáJ c l er *ik Vasárnap cs csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — — — 6 frt — kr. • Fél évre — — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők Szccljcnyi'-tcr, 330. szánj. -*H Kéziratot nem adunk vissza. Magister vitae. Esztergom, október 23. Kétségtelen, hogy amely emberi nem viseltetik kegyelettel, szeretettel, ragaszkodással múltja, törté-' nete iránt, annak a népnek jövő-1 jében bizni nem lehet, megdönthe-1 tétlen maradván a sok százados 1 szintén történeti alapon kijegecesedett közmondás: história est magister vitae. A történelem az a könyv, amely a maga megdönthe-1 tétlen, ékesszóló tényeivel tanit, 1 óv és figyelmeztet, melynek tanulságai a jelenben való haladás leghasznosabb útmutatói. A magyar nép szereti múltját, ismeri történelmét, az ezer esztendő kiemelkedő, vezető alakjai iránt mindég a legnagyobb kegyelettel, elismeréssel ragaszkodott^ iparkodott okossá, előrelátóvá lenni annak a nagy könyvnek lapozgatása közben, amelyben régi és uj krónikairóink hazája históriáját irták meg. Városunkban is mindenker megvolt ez az érzék a mult megbecsülése, megismerni vágyása iránt s nem egy neves történetíró éppen városunkban rótta össze krónikáit, nem egy nagybecsű történeti munkát esztergomi asztalon im prím ált szerzője. S éppen ezért bizonyos megütödéssel tapasztaltuk, hogy e terén a megyei törvényhatóság némi mulasztást követett el. Kétségtelen, hogy levéltára sok érdekes és nagybecsű aktákkal rendelkezik s a legnagyobb rendben van tartva, hiányoznak azonban ott azok az iratok, amelyeknek hiányozni legkevésbbé szabadna: a szabadságharc dicsőséges esztendejében keltek. Mig elnyomóink intézkedéseinek a meglevő három fascikulusban nyoma van, ami igaz véreink hivatalos okiratai nincsenek meg. A legszomorúbb időben, amikor a hivatalos urak magyar betűt látni sem akartak, mint sok más helyről, innen is Bécsbe kerültek azok s ott porlanak most is. De mint sok más város és vármegye, nekünk is kötelességünk a drága közkincsek visszaszerzése s ha ez iránt lépéseket tenni eddig elmulasztottuk, meg kell cselekednünk ezután. Es erre kétségtelenül a jelenlegi idő nagyon kedvező. Felséges uralAz ^Esztergom és Vidéke" tárcája. ^cinploinbait. Hosszú sorban sok lány, asszony Ömlik be a templom száján ; Sok lány, asszony, kinek pajkos Kaczérság ül az orcáján. Ide-oda néznek lopva. Majd beülnek a padokba. Mindeniknek jár a szája, De ajkukról nem ima száll. Kérdik, mondják : délutánra Hol mulatnak ? Ennél, annál. S megvitatják már előre, Milyen lesz a kávé bőre. HA az egyik, vagy a másik Későbben jón, mint a többi; Mindenik szem arra fordul, Kedvét mind csak abban tölti, Hogy véleményt mondjon rája, Mily szabású a ruhája. S ha valami foltos-féle Telepedik le közéje, Szétrebbennek: félreszöknek, Köhécselnek és trüsszögnek, Es szidják a szegény p&pot, Hogy tűri a paraszt szagot. S mikor vége a a misének, Szemlesütve kisétálnak, A templomból az utcára, Hol szerelmes ifjak várnak Tudakolva : Nagysád •— kértem — Imádkozott ugy-e értem . . . Horti Béla. (Levéltöredék.) — Az »Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — . . . Egészen komolyan ismétlem Uram, teljesen lehetetlen hinni, remélni akkor, midőn vergődünk kínosan a csapások súlya alatt . . . Lehetetlenség hinni, remélni midőn látjuk, hogy szét van rombolva minden, amit eddig hittünk, amit eddig reméltünk ! Ha kétségbeesetten bolyongunk feledés után vágyva, ha zokogunk kétségbeesetten, siratva ábrándjainkat, reményeinket, melyek mind-mind elpusztultak, tönkre mentek néhány perc alatt, akkor Uram lehetetlenség még mindég remélni! Akkor egyáltalában már lehetetlen és felesleges minden. Lehetetlenség hinni a boldogságban, ha boldogtalanok vagyunk, lehetetlenség bizni egy reményteljes szép jövőben, ha szomorú, gyászos emlékű a mult, sivár üres a jelen . . . Milyen kár, hogy nem leszek többé soha gyermek ! Nem leszek soha többé kodónk épp mostanában annyi szeretetet és ragaszkodást tanúsított nemzetünk iránt, hogy vétek volna kétséget táplálni, vájjon az e végből tett lépések célravezetők lehetnek-e ? Kellő utánjárással megszabadulnának az osztrák levegőtől azok a nevezetes iratok, amelyek megörökítették pl. Kosuth esztergomi időzését, a március 25-iki nevezetes közgyűlést, törvényhatóságuk nemes viselkedését a szent napokban. A »Régészeti és Történelmi Társulat*, amely éppen most foglalkozik vármegyénk monográfiája megírásának nagy kérdésével, s amelynek oly magas állású s kiváló befolyású tagjai vannak, feladatához mérten szintén közbenjárhatna, hogy a megírandó munkához feltétlenül szükséges adatok keze ügyében legyenek. E társulat csekély anyagi eszközei miatt költségesebb vállalatokba nem bocsátkozhatik, de nagy szellemi tőkéjével mégis szép eredményeket érhetne el. Igy például illetékes helyen, ha utánna járna, bizonynyal könnyen kieszközölhetné, hogy a <Monumenta Ecclesiae vidám, megelégedett . . . Ön azt fogja mondani, tudom, hogy még nem késő, fiatal vagyok, csak ne legyek mindég oly komoly, hallgatag, szomorú, csak változzak meg ! Igen, ha tudnék megváltozni, de sajnos — én nem tudok! Komolyan indultam neki az életnek ; és komolyan buktam bele mindjárt, sőt ki tudja ? Talán még kezdete sem volt a küzdelemnek és én már elvesztettem illúziómat, ábrándjaimat ... Es most uram, most midőn a súlyos csapás ért, midőn megértettük egymást a nélkül, hogy egy szót szóltunk volna, most midőn kezet nyújtunk egymásnak dac nélkül ; tekintetünk találkozik szemrehányás nélkül, midőn gondolunk egymásra vád és panasz nélkül : most érzem, hogy ez az élet nem lesz örömteljes soha, hogy én soha nem fogom tudni feledni, hogy engem mindenki tisztelt, becsült kora iíjuságomtól fogva, de soha senki sem szeretett. És ezért kérem, nagyon kérem, ne fáraszsza magát azzal, hogy vigasztalni akarjon, hogy hitesse velem, hogy reám boldogság vár, csak azért, mert nekem boldognak kell lennem, mert küzdöttem, szenvedtem és bánkódtam sokat, nagyon sokat! Én azt ugy sem tudom elhinni ! Én nem hiszem azt, hogy a jónak meg kell kapni jutalmát és a rossznak büntetését; ezek szép szavak, nagyon szép szavak az elméletben, de be Strigoniensis* cimü nagy munka, mely Knauz Nándor távozása óta szünetel, méltó folytatást és befejezést nyerjen. S ugyancsak tagjai befolyásával kieszközölhetné azt is, hogy az értékes Simor Múzeum eredeti rendeltetésének megfelelőleg ne legyen holt tőke, hanem kiki élvezhesse. Mint boldogult alapitója idejében, most is nyitva lehetne hetenkint legalább egyszer, vagy legalább az oda való bejutás ne lenne annyira megnehezítve. Közkincsnek volt szánva, ennek is kell lenni. Csak körül kell tekintenünk, találunk ily nem is nehezen megvalósítható feladatot eleget s amenyiben a história bővítéséhez, alaposabb ismeretéhez csak egy jottával is hozzájárulunk, annak hasznát mindég élvezni fogjuk. Wendland Károly. Esztergom, október 23. Mindenkori elvünk levén: felismerést az érdemnek >, igaz és őszinte örömmel értesültünk arról a mozvan bizonyítva, hogy a gyakorlati életben nem valósulnak meg soha ! Kérem nagyon kérem, ne fáraszsza maga is magát azzal a banalitással, hogy vigasztalni akarjon, csak bánatot okoz vele és nem örömet! Kérem ne ítéljen el mind ezért! Hiszen én csak gyarló, nagyon gyarló leány vagyok; nem lehet nem szabad tőlem követelni isteni erényeket! Már pedig kérem isteni erény volna most még mindig hinni, remélni és bizni egy szép örömteljes jövőben! Ne, akarja Uram, hogy visszanyerjem még egyszer, amit elvesztettem, sikert úgysem érnék el soha, a nyereség még a legjobb esetben sem lehet olyan, hogy megérdemelné a küzdelmet, mert ábrándjainkat lehetetlen visszanyerni mégegyszer. Nincs is szükségem rá, hogy viszanyerjem! Nem is vágyódom utánuk mégegyszer . . . Higyje el, engem felesleges dolog is vigasztalni, mert én nem vagyok kétségbeesett. On igazságtalan, ha azt mondja, hogy nem az én szerepem a hidegvér ; nyugalom ; közöny ! Oh igen, éppen ez az én szerepem, ez az, a mit a sors nekem szánt, lemondani, megnyugodni és szenvedni, némán, panasz és szó nélkül, nem fogadni el áldozatot senkitől, nem okozni bánatot soha senkinek . . . Ne fárassza magát azzal, hogy vigasztaljon, mert én azt fogom mondani minFöt. Ürge Ignác ur Chinából nagy szállítmány legfinomabb minőségű most, aratott T H E Á T küldött, amelyből e edeti chinai ládákban ónozva 1200 gram 4 forinton kapható B R U T S Y G Y U L A müiparáru raktárában.
