Esztergom és Vidéke, 1897

1897-10-24 / 85.szám

galomról, amely az iránt indult meg, hogy a lábatlani cementgyár érdemes igazgatója negyedszázados jubileuma alkalmából magasabb kitüntetésben részesüljön. Igaz és őszinte örömmel értesültünk e mozgalomról, amelynek eredményében nem is kételkedhetünk, mert egy oly férfiú érdemeinek honorálásáról van szó, aki ugyan csendben, észrevétlenül, de folytonosan, önzetlenül és áldásosán működött közre azon, hogy kis vármegyénk egy tekintélyes részének népe kenyeret, munkát, boldogulást találjon De mert az érdemes jubiláns, mint emiitettük, kulturális munkáját mindég csöndben, észrevétlenül végezte, nagyon kevesen vannak, akik igazán ismerik nemes működését és annak nem közönséges eredményeit. Éppen ezért alkalomszerűnek tartjuk, hogy a jubiláns férfiú életrajzát olvasóinknak bemutassuk. Wendland Károly született 1848-ban Krakkóban, a hova atyját, mint a krakkó-boroszlói vasút fütőházi főnökét ideiglenesen áthelyezték. Szülei később Boroszlóba költöztek vissza, ahol iskoláit az ottani reálgimnáziumban végezte, 1867-ben a karlsruhei teknikai főiskolára ment, hol azonban tanulmányait az 1870 iki porosz-francia hadjárat megszakította. E hadjáratban részt vett. A hadjárat után újból Karslruheba ment s ott tanulmányait befejezte. Mint fiatal gépészmérnök vette át 1872. évi októben 4-én a lábatlani, akkor gróf R0011 porosz hadügyminiszter tulajdonát képező cementgyár igazgatóságát. E gyár 1870-ben épült s Ötvenezer métermázsányi évi üzemre volt berendezve s mintegy negyven munkást foglalkoztatott. A gyár az időben csupán román cement gyártással foglalkozott, de azt is csekély mértékben állította elő, mert a vezetésben hiányzott a szükséges szakértelem. Midőn Wendland Károly a gyár vezetését átvette, azon igyekezett, hogy a rendelkezésre álló eszközök mellett a gyár üzemét és hozamát emelje, különösen, hogy a nagyobb építkezések alkalmával akkor használatban volt külföldről drága áron behozott Portland-cementgyártást is megkezdje. Hosszas kísérletezés és nyomozás után sikerült neki a Portland cement gyártásához szükséget anyagot a gyártelep közelében fölfödözni. Ennek kihasználása céljából 1875-ben a Portland cementgyártásra alkalmas akna kályhákkal szerelte föl a gyárat és o volt Magyarországon az első cementgyáros, kl mesterséges Portland ceme?itet gyárta?ii és forgalomba hozni kezdett. Ezenfelül a román cement gyártást is folytonosan javítván, ma az ő vezetése alatt álló gyár az, mely Magyarország legnevezetesebb és legnagyszabásubb építkezéseit a mindkét fajta cementtel ellátja. Hogy többet ne említsünk, ezek közé tartozik a lipótvárosi bazilika, az uj országház és a királyi palota, továbbá a budapesti vizvezeték és földalatti villamos vasút. Az utóbbi években a lábatlani cementgyár gróf Roon tulajdonából az Egyesült Tégla és Cementgyár részvénytársaság tulajdonába ment át. Berendezése mintaszerű s ezidő szerint évenkint hatszázezer m.-mázsa cementet állit elő, négyszáz munkást foglalkoztat, s ezenfelül 40—5° állandó fuvarost, akik a megyének 7—8 községéből kerülnek ki. Munkásaival a lehető leghumánusabban jár el. Még 1874.-ben állitott föl munkásbetegsegélyző egyesületet a gyár munkásai részére, mely később 1894-ben a törvény ^értelmében miniszterileg engedélyeztetett. Ezen egyesületnek vagyona ma 4500 frt. A munkások és alkalmazottjainak lakása olyan, mely az ország bármely vállalatának e nemű építményeivel kiállja a versenyt. A betegsegéíyző pénztár mellett a gyár és betegei részéte 9000 frt költséggel kórházat építtetett, mely a leghigienikusabb követelményeknek is megfelel, s a megyében e nemben egyedül áll. Közgazdasági és társadalom tekintetben tett működései közül fölemlítendő a füzitőpiszkei távírda, mely csakis azon alapon létesült, hogy a fontartási költségeket Wendland évenkint biztosította. Az almás-füzitői vasút építéséhez is 2500 frttal járult. Az ő kezdeményezése és anyagi támogatása melett épült a lábatlani ev. ref. iskola és tanitólak s 1894 évben tízezer forint költséggel a ref. templomos paplak, melynek költségét legnagyobbrészben az ő közbenjárása folytán a vállalat és ő födözték. Tiszteletreméltó e tárgyban a vállalat elnökségéhez intézett fölkérése, melyben kiemelte, hogy a község területén lakók adják fuvarosaik és munkásaik dig. hogy nincs szükségem vigaszra! Nem is szenvedek oly nagyon, amint On talán gondolja ! ? Nekem nem fáj nagyon egy szomorú emlék, csak fáj soká, nagyon soká . . . Nem tudok feledni, soha semmit! Nos és On befogja látni nemde, hogy ily körülmények között vigasztalni, ez nagyon hálátlan és méltatlan dolog ! Nekem másra nincs szükségem mint feledésre és a legjobb ha arról soha nem beszélünk, amit feledni akarunk ! A feledést nem lehet erőszakolni, ne törődjön tehát vele kedves Uram, hagy fájjon most nekem a seb, ugy sem fáj nagyon és remélem, hogy talán — nem is fog fájni soká . . . Higyje el ebben az esetben bün is volna engem vigasztalni! . . . Ott voltam a temetőben, édes atyám sírjánál! Amint végig néztem a csendes néma siron, nem mertem sirni, féltem nagyon féltem, bántani fogja sírjában a drága holtat sirásom. És amint sápadtan, a fájdalomtól eltorzult arccal végig terültem a drága hanton és suttogtam csendesen : » Segíts nekem papa édes jó atyám, hisz mindig én voltam a kedvenced, ugy tant fel, mintha hideg kezével végig simítaná fejemet és hallani véltem a kedves komoly hangot, a mint szól hozzám kissé hevesen : »Csak az egyszer én édes lányom hajtsd le azt a nyugodt, büszke fejedet, hajtsd le kedvesám és sirj soká, nagyon soká itt siromnál, hagyd itt bánatodat, keservedet!* legnagyobb kontingensét, miért is kívánatos, hogy a vállalat e nép erkölcsi neveltetésről is gondoskodjék s felépíttesse a. düledező templomot s paplakot. Ujabban egy kisdededovó és munkásnyugdijegylet létesítésén fáradozik. Végül megjegyezzük, hogy a Wend land által vezetett vállalat prosperálásának köszönhető az esztergommegyei cementipar föllendülése, mert e gyár nyomán még két gyár keletkezett s a három gyár évi termelése több mint egymilió métermázsa. Fokáptalanunk és az autonómia. És én sirtam soká, nagyon soká zokogtam kétségbeesetten. És hallani véltem ismét a szilárd komoly hangot >szegény kis leányom a te bánatodon nem segíthet senki!« A holtnak hatalma itt megtörik ... az élő közönyös és ezzel nem törődik . . . És én ezt érzem, tudom ! És ezért kérem Ont nagyon kérem kedves Uram, ne vigasztaljon, ne bátorítson, hisz megnyugvással vagyok felfegyverkezve, hogy el ne essek és hidegvérrel, merészséggel hogy meg ne sebesülhessek . . . Csak néha csendes estéken, midőn magam ülök kis szobámban, midőn egyedül vagyok és nem néz felém, nem törődik velem senki, elgondolkodom ! Milyen kár, hogy én már nem hiszek, nem remélek senkitől semmit, milyen kár, hogy elmúlik az ifjúság siváron örömtelenül. Csak ezért kérem ne engedje, hogy ily elhagyatva legyek mindég, egyedül. Jöjjön, keressen fel! Legyen irányomban jó gyöngéd, nemes. Soha kérem ne kerüljön. Ne akarjon okozni nekem soha bánatot, ne nehezteljen rám soha! Ne vegye rossz néven, ha nem vagyok mindig őszinte, ha nem vallom be, hogy sokat szenvedek. Maradjon jó barátom, jöjjön, szórakoztasson ! Csak kérem, nagyon kérem soha meg ne kísérelje, hogy vigasztaljon . . . Herzog Szerén. (Az eszcergomi főkáptalannak a magyarországi kath. egyház valamenyi főpásztorához intézett felszólítása.) Nincs korunkban, ugy hisszük, ember, kl a szabadság, jogegyenlőség és testvériség nagy elveitek, mint Krisztus egyháza örök jeligéjének dicsőséges diadalán örvendve, a lélekben érzett legnagyobb s e főkáptalan által is őszinte kebellel osztott öröm közepette, jövőjének sorsa fölötti éber előgondoskodásra felhívó, kisebb-nagyobb aggodalomba ne merülne, midőn a politikai láthatáron még mindég fenyegetőleg borongó fellegeket szemléli. Mert, hogy a nyugalom, a békés pihenés napjai sokáig fognak még magukra váratni, azt a rövid percek alatt újra lecsendesedni nem tudó, mert fenekestől felzavart hullámok természete hozza magával. De hol a pusztán természeti ember csak félni tud, vagy vakmerően bizakodni : ott a szilárd kőszirten épült anyaszentegyháznak, a lélekéber munkásság és minden bekövetkezhetőkrei készültség, a bölcsen előrelátó s vészeket megelőző intézkedés kötelessége. Az egyház nem egyes pártok üdvének eszközlésére, hatiem az egész emberi nem boldogitására lőn az Ur Jézus által megállapítva. Az egyház élete valamint az emberi nem kifejlődésének legbiztosabb alapja, ugy szükség, hogy irányadója is legyen. S az, mi a megváltás birodalmába felvett keresztény népeket halhatatlanokká teszi, mint tette az egyéneket, — a jézusi religió s ennek tartója : az egyház — a világrenditő eseményneknek sem közömbös szemlélője nem lehet, sem az azokban nyilatkozó isteni gondviselés ujjmutatásainak elhanyagolója. Mily roppant változásoknak lőn honunk is minden — nem csupán politikai — tekintetben alávetve, azt t. c. uraságod sokkal jobban tudja, mintsem hogy ez iránt bosszasb előterjesztésbe bocsátkozni szükséges volna. A. magyar nyolcszázados alkotmány nemcsak lényeges változásokon, de egy azt egészen ujjá tevő forradalmon ment keresztül ; s e forradalom az egyház és a státus közötti viszonyokat is egészen megváltoztatván, ama találkozási pontot, melyen a két — egyházi és világi — hatalom a középkori keresztény statusok eszméje szerint egy mindeddig elválaszthatónak alig hitt s egymást kölcsönösen kiegészítő testté forrott össze s mely kölcsönös egyetértés és engedményezés nyomán mindkettőt tágkörű befolyással ruházta fel egymás irányában, igenis e találkozási pontot elmozdította, megsemmisítette. Az uj kor eszméi nem tűrnek többé stalusvállást, nem tűrnek uralkodó relígiót s különféle hitfelekezetek polgári tekintetekben egyenlőkké tétetvén, egyes hitfelekezeteknek a status elkmébeni nagyobb függése igazságtalanná, jogtalanná vált. És a jogtalanságot ezentúl a szabadságnak és jogegyenlőségnek fönnen hirdetett elve meg nem szenvedheti. Mert polgári szabad institúciók csak az egyház és a vallási szabadság teljes biztosításával állhatnak fönn s tétethetnek maradandókká, az emberi lélek nem vethetvén magát következetlenül, éppen a szellemmi, legfönségesb javakat illetőleg, azon emberek önkényéből származó nyűgnek alá, melyet polgári tekintetben sem tuda boldogság s az ezt föltételező szabadság utáni vágyával megegyeztetni. Már pedig hogy a katolikus egyház e honban a régi,, de most már jogtalan függésnek több nemeit érzi magára s intézeteire nehezülni, az szint oly kétségtelen, mint amily bizonyos, hogy ez állapot gyors és gyökeres változást igényel. A legközelebbi országgyűlésen fel is szólalt azok egynémelyike ellen egy, számos katolikus világi és egyházi rendűek által aláirt petícióban a katolikus közönség, de miként erről t, GV uraságod is szomorúan értesült, a benyújtott igazságos kérelem sikertelen volt. E petíció, melyben a protestáns és> görög nem egyesült atyánkfiai által is biztosított jogok, a viszonosság elvénél fogva, a katolikusok részére is követeltettek, egy zárt konferenciában tárgyaltatva elvettetett s igy az országban köztudomásra nem is juthatott s az egyházi rend mozgalmainak és egyesek akaratának tulajdoníttatott az, mi a katolikus hit és fegyelmi rendszer elvénél fogva minden igaz katolikusnak meggyőződése, kivánata és jogszerű követelése. Hogy a katolikus közönség ekkép mellőzött petícióját sorsára nem hagyhatja és hagyni nem fogja, az a dolog természetéből és a minden oldalról nyilványuló katolikus közvéleményből világos. S hogy e közérzelem kifejezésére szükséges megyei és nemzeti zsinatok s egyházi gyülekezetek tartása már csak ennélfogva korunk elutasithatlan igénye lőn,. melynek kielégítése közvetlenül az egyház főnökeit, még pedig haladéktalanul illeti, arról a főkáptalan legalább oíy tökéletesen meg van győzodive,. hogy minden a dolog természetében fekvő s győzhetlen indokok felsorolá&ától felmentettnek véli magát azon feltevésben,, miszerint az idő körülményiéi s ezekhez, mért teendőink felül másképen ítélni nem is lehetséges. Valóban e körülmények,,, melyeket számos egyháziaknak, részint megyei uton felterjesztett, részint a* hir — és más lapokban közölt sürgetéseik, részint s ezt fájdalommal említjük, némely elégedetlenek Itigerült és anyaszentegyházunk szelíd, béketűrő s a lestvériességet mindig sértetleyiül fentartani törekvő szellemével (I.. kor. 1 m>i) komlók" egyrest ellenkező felszólalásaik, is súlyosbítanak, múlhatatlanul kívánják, hogy az egyház jólétével legszorosabb összefüggésben levő kérdések iránt nemcsak egyesek nyilatkozzanak — ekkép netalán korlátolt nézeteik, — sőt téves felfogásaikkal az olvasó közönség érzelmével ellenkező iarányt adhatván, hanem nyilatkozzék az egész katolikus közönség, főleg a lelkipásztorkodással megbízott egész katolikus és tisateletrrméltó papság. Mit hogy egyedül a zsinatok tartása éjs a világi s papi katolikusok összeolvadó nagyobb országos testületének nyilatkozása és föls2Ólalása áltsl lehet elérni, világos. (Befejező k,öalemény következik.) Színészet. Esztergom, október 23. Színházi referádánk e hét második feléről szük keretek között mozog, mert csak két előadásról számolhatunk be, másrészt mert az előadások nem állottak azon a niveaun, a melyet a teheséges társulattól az eddigi benyomások után elvárhattunk. A » Bányamester*«, Zeller szép operettje még elég jól ment, de a »Három