Esztergom és Vidéke, 1897

1897-01-31 / 9.szám

mm r es VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. i Megjelelik Vasárnap és CSÜtÖriÖkÖn. Felelős a szerkesztésén: Szerkesztőség és kiadóhivatal: ELŐFIZETÉSI ÁRAK : MUNKÁCSY KALMÁN- (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők YÍIZ™ - ~ - ~~ - ~~ - ~ - s frt - kíi Laptuiajdonos kiadókért: Bottyán János-ütca, Spanraft^áz. ^- ^- ^ i frt 50 k,' D R- PRO KOPP GYULA- ^ ^ Két év multán. Esztergom, január 30. A belügyminiszter nem váratott soká, mert alig tiz nap alatt lekül„dötte határozatát s követendő példát mutatott a városnak. A suba alatt való ökíözés tehát, hogy mindennek a kormány szőrszálhasogató eljárása az oka, egészben kárba veszett, mert hogy a kormányt nem lehet okozni, azt mindenki beláthatja, aki a rendeletet, melyet a csütörtöki pénzügyi bizottságban egész terjedelmében bemutattak, elfogulatlanul megolvassa. Ez a rendelet élénk bizonyság a mellett, hogy a minisztérium világos kötelességet teljesit és hogy erre nagyon is szükség van s csattanós cáfolat arra a gyarló mentegetődzésre és vétkes elnézésre, melylyel egyesek a tehetetlenséget és zűrzavart betakarni akarják. Dóczy Ferenc úr a legutóbbi fergetegben, a hatáskörök teljes félreismerésében szenvedvén, erősen megtámadta az ügyészt. Most tanulságot meríthet a rendeletből, hogy méltatlanul vádolta, hogy annak az utolsó szóig igaza volt. Az ilyen esetekkel szemben nem íUoyális az erős szó. Éppen az volt mindég a mi közgyűléseink alaphibája, hogy nem tud mindég pártatlan és igazságos lenni, hogy barátságból, pajtásságból egyesek indolenciáját átnézi, kerülgeti, szépítgeti, végül olyanokra sújt, akik azt meg nem érdemlik, talán csak azért, hogy a kerülgetettek megrettenjenek. Évek óta ez a taktika ront meg benünket s még sem elég a tanulság ! Az érdekes miniszteri rendelet, amely 6706/III. szám alatt érkezett Kruplanicz Kálmán főispánhoz, jóváhagyja a házak vételét, helybenhagy mindent, amit csak lehet s bevezető része igy szól : Az Esztergom szab. kir, város által az ottani takarékpénztártól felvétetni tervezett 200.000 frtos kölcsön ügyében f hó 16-án 18. szám alatt tett jelentésére Méltóságodat a következőkről értesitem. Mindenekelőtt nem helyeselhetem a város közönségének azon eljárását, hogy az i£pS- *V* szeptember hó 26-án 53 szám alatt hozott képviselőtestületi határozat tárgyában m. évi március hó 18-án Sppi. sz. a. kelt rendeletem csak. mult hó 18-án tartott közgyűlésen vétetett tárgyalás alá, holott a város által magára vállalt tartozások kifiizetése Méltóságod jelentése szerint sürgős szükséget képez, és a kölcsön felvétel ügyének végleges eldöntése mielőbb eszközlendő lett volna. — A város képviselőtestületének fentidézett, és a mult évi december hó 18-án 131. sz. a. kelt felterjesztésében jóváhagyatni kért határozata szerint a Grünvald, Neumayer, Bellovics, Milanovics és Hútt-féle ingatlanok 88. 900 frtnyi vételárának kölcsön felvétel útján fedezése ellen, — tekintettel arra, hogy ezen ingatlanok megszerzése iránt 1895. évi február hó 25 én 16. sz. alatt hozott, ezúttal azonban a város részéről bemutatni elmulasztott határozat az ugyanazon évi auguzztus hó 20.-ai óy.jój szám alatt kelt rendelettel, melyre a város közönsége felterjesztésében utalni szintén elmulasztott, — jóváhagyatott, — észrevételem nincsen. A rendelet további része bő kivonatban körülbelül a következőképen hangzik : Az első helyen idézett határozatnak a Lőrinc-utcai hídfeljáró út, továbbá csatorna és a hévvizi hid építésére vonatkozó részéhez, illetve az iratok közt levő költégvetés szerint e célra szükségelt 23.000 frtnak kölcsön útján fedezéséhez, tekintettel az 1895. évi 10.242. számú alispáni rendeletre, szintén hajlandó vagyok hozzájárulni, Úgyszintén nem ellenzem azt sem, hogy a kaszárnya környékének rendezésére és csatornázására a határozat és a bemutatott költségvetés szerint igényelt 25,000 frt, melyre nézve a város közönsége a vármegyéhez jóváhagyás végett felterjesztett, onnét azonban a mult évi január hó 4-én 14.165. sz. alatt kelt alispáni végzéssel visszaküldött, tehát a 1886. XXII. t. c. 24. § utolsó előtti bekezdése értelmében jogerőre emelkedett. 1895. évi 42 számú határozatában intézkedett, — kölcsön utján fedeztessék. — Végre beleegyezem abba is, hogy a törvényhatósági bizottságnak 1893. évi november hó 21-én 511, sz. alatt hozott határozata alapján a dunai hid feljárása céljából kisajátított terület vételárából a város terhére elvállalt tőke és kamataira a többször idézett 1895. évi 53. sz képviselőtestületi, határozat szerinti fizetendő 20.000 frt. szintén a felveendő kölcsönből fedeztessék. — Az újonnan épült kaszárnya építésénél felmerült pótépitkezések fedezésére az utóbb idézett határozat szerint megkívántató 40.000 frtnak a felveendő kölcsön összegébe beszámításához azonban jóváhagyásommal ezúttal nem járulhatok, mert az, hogy ezen pótépitkezések és több munkálatok a képviselőtestület által elrendeltettek, és hogy a képviselőtestület ily értelmű határozata a fent idézett törvényszakasz c) pontja értelmében törvényhatóságilag jóváhagyatott volna, igazolva nem lett. — Ezen oknál fogva a tervezett 200.000 frtnyi kölcsön felvételéhez jóváhagyásommal ezúttal nem járulhatván, az iratok visszazárása mellet felhívom Méltóságodat, hogy a város közönségét utasítani szíveskedjék, hogy a jelzett hiányt pótolja. A rendelet befejező részében kemény kritikát mond a városi vagyonkezelésről s akiket illet, nagyon jól cselekszik, ha bevésik memóriájukba a megszégyenítő szavakat, íme ez a rész: Egyúttal felhívom Méltóságodat, hogy a város vagyonkezelését az 1886. évi július hó io-én 39.401 sz. a. kelt körrendelet (R. T. 598 lap) értelmében kellő gonddal ellenőrizni és afelett hatályosan őrködni szíveskedjék, hogy a város hatóságai a törvényrendelkezéseit jövőre minden irányban pontoIz „Esztergom és Vidéke" tárcája. Játék. Gyermekké tudnék lenni újra ! Játsznánk a földre lecsucsulva Kapnék lekváros kenyeret, Azt is megosztanám veled. Elköltve a jó eleséget. Játszanánk férj- és feleséget. Egymás fülében megfogóznánk, Lekváros szájjal csókolóznánk. A mamák persze észrevennék, A bűnösöket haza vinnék. S a porba játszó amorettek, Szenvednének, mivel szerettek. Elveszett a szivem. Elveszett a szivem Nem lelem, Ellopta a tolvaj Szerelem. Egy-kettő! kicsente A bűvész, A sok asszony s lány közt Nyoma vész. Meg sem is lelem táti Soha sem, Vagy nem ott, a kittéi Keresem. Zempléni Árpád. „Hát !"*) Irta: DÓCZY LAJOS. Hát ez a szó az én ellenségem. Kezdhettem volna igy is : Ez a szó »Hát« az én ellenségem. De akkor nem mutattam volna be az én ellenségemet a maga kiállhatatlan, feltolakodó, parlagi pőre, mezítlábas, pökhendi természete szerint. Ez az ő természete; követelős s mindenek felett azt követeli, hogy lehetőleg első helyen álljon. Voltaképen, születése szerint hasznos, szükséges tagja a szó-társaságnak. A magahelyén és a maga alakjában nélkülözhetetlen és tisztességes. Helye ott van, hol valamely előzményből, mint a felhők derengéséből a napsugár — egyszerre kisugárzik a következés ; alakja pedig mindig, amikor tisztességesen írtak magyarul, ez volt: Tehát. Méltóságszerető elődeink, mikor tollat fogtak, ezzel sem érték be ; copfot, vagy uszályt adtak rája s igy írták : tehátlan; ahogy »pedig< helyett pediglent s körülmény helyett környülállást szerettek •) A »Magyar Hirlap« holüapi számából. irni. — Jött az uj kor s a copffal együtt elvágta a szó fejét s bevette az irodalmi stilbe a »Hát» formát. Mert az újkor neveti, unja az üres cifraságot a tudós pedantériát, a hagyomány penészes gyártmányait. — A nyelv géniuszának nyomait : az élőszóban keresi s az irott nyelv mesterének is a népet ismeri el. — A nép pedig nem azt mondja: »Tehátf, hanem azt mondja »Hát». Azonban a nép azt is mondja; »peig« pedig helyett azt is mondja: >nem kő« nem kell helyett. — Mégis a- tárca — vagy vezércikkírót, vagy azt a parlamenti szónokot, aki e népies formában használná az említett szókat, minden jóizlésü ember parlagi, vagy affektált stilistának nevezné. Ellenben a >hát« szó az újságok hasábjain, sőt a legelőkelőbb szónokok beszédeiben egy idő óta ugy szerepel, mintha örök időktől fogva polgárjoga lett volna az irodalmi nyelvben. Senki sem csodálkozik rajta s maholnap azt, aki >tehát«-ot ir, pedánsnak ósdi. modoros irónak fogják tekinteni. Beismerem, hogy a »hát« nem korrumpált, a használatban elvásott szó, mint a »peig< vagy »a má-most>. Szó az magában, mely ugyanazt jelenti, mint. a tehát, kivált mikor nem a mondat elején áll s különösen a költészetben ' még inkább van helyén, mint a tehát, melynek erős logikai ize sok helyütt el| sózná a költői levest. I Már most izlés szempontjából azt álli| tom, a >hát« burjánzása a magyar próI zában valóságos elvaditása az irodalom ! kertjének ; igazi csalán s tán ezért nem ! ütött bele még a mennykő. Ezen állítás í mellett megmaradnék még akkor is, ha ! csak a kellő helyen használnák, ahol egy rővidett >tehát«-nak értelme van; de előbb ki kell vennem azt a két esetet, melyekben csak a >hát«-nak van helye s a »tehát«-hoz nem lévén köze, megjelenést nem vehetjük tolakodásnak. Azt sem mondanám a parlamentben hogy * végre hát elérkezett a leszámolás napja", hanem igy mondanám, talán pedánsul. de tisztességesen : »Tehát végre elérkezett stb.« Pedig naponkint lelni rá példát mind az újságokban, mind a országgyűlés termében. A szónok például ilyent mond : »Szemünkre vetik még, hogy türelmetlenek vagyunk s nem tiszteljük az ellenfél meggyőződését. Hát t. Ház ez oly vád, melyet nem lesz nehéz megcáfolni* Ami mindenekelőtt tiszta előttem, az, hogy ez a partikul a e helyen teljesen felesleges, A szónak bátran mondhatná : T. ház, cz oly vád, melyet könnyen fo-