Esztergom és Vidéke, 1897

1897-10-21 / 84.szám

ESZTERGOM es TIDEKE VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. JSLŐFIZETÉSI ÁRAK ! Egész évre — — — — Fel évre — — — — — Negyed évre — — — Egyes szám ára: 7 kr. 6 frt — kr. 3 frt — kr. 1 frt 50 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁLMÁN. Laptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULA­Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők Szedjeityi"tép, 330. szárrj. ~$M Kéziratot nem adunk vissza. f<f­A kir. tanfelügyelő hivatása Esztergomban. Esztergom, október 20. Előttünk fekszik egy veszprém­megyei előkelő tanitó levele, mely­ben visszapillantást vet Vargyas Endre, esztergommegyei kir. tan­felügyelő veszprémmegyei hivata­los működésére. Az általános benyomás, melyet működése keltett, igen megnyerő s azt lehet mondani, hogy az ottani tanítóság élénk ragaszkodását birta, melyet tapintatos, előkelő modora, s ritka szakértelme és ami fő : ön­zetlen magatartása a tanítók mű­ködése megbirálásánál idővel sze­retetté változtatott. Iskolalátogatásainál a többi tan­felügyelőétől teljesen elütő rend­szert követett, melynek alapján a tanítói működésről ítéletet hogy alkothasson, nem a tanulókhoz in­tézett kérdéseire s ezek feleleteire támaszkodott, hanem csendesen hall­gatta az előadást s annak menetét megfigyelve, az Ő kipróbált szak­Az „Esztergom t Vidéke" tárcája. Dal. Ne tudja azt soha senki, merre járok, Lábam nyomát temessék el a virágok . , » Hulló levél — talán szivem könnyül tó'le — Legyen az én bánatomnak szemfödoje. Ne tudja azt soha senki, csak mi ketten, Hogy valaha tiszta szívből, hőn szerettem Hogy valaha olyan gyenge volt a lelkem, Hogy egy kis lány csalfaságát megköny­[nyeztem. Lévai Sándor. A „Légion Etrangére."*) 11. — Az ^Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — A légióba 18—42 évig alkalmas test­alkatú egyéneket szednek, de megtör­ténik, hogy 15—16 éves elsaszi, kifejlett testalkatú fiukat is betoborzanak. Ellenben egy Hintosch nevü ir tanitó is szolgált öcsémmel aki már 56 éves korában állott a legionáriusok közé el­tagadva éveit. — De persze törődött­sége szembeötlő volt. S csakis kegye­lemből tűrték a szegény sorsüldözöttet, az ágyutöltölteléknek szánt legénység között a legaljasabb szolgálatokra szo­ritva a jámbor ángliust, aki kezet csó­*) Mutatvány MIHÁLYI IMRE készölő könyvé­ből : «Francia zászló alaft.s képzettségének világánál megtudta vonni a határvonalat a jó tanitó és rossz tanitó között. Es ezt helyesen is tette. Mert mint tanfelügyelő meggyőződhetett arról, hogy a tanfelügyelő megjele­nése elfogulttá, zavarodottá teszi a legjobb tanulókat is. E helyzetben aztán fonák feleletek járják, melyek a tanítói működésre árnyat vethetnek. De ha a gyermekek gondolatvi­lágához alkalmazkodó, általuk meg­szokott tanitó intézi hozzájuk a kér­déseket, — feleletükben is bizalom­gerjesztő hang fog visszaverődni. Az is baj, hogy ha a tanfelügyelői látogatást az év elején eszközli és a tanulók feleleteiből akar Ítéletet alkotni, mert nem várhat jogosan taneredményt, ahhoz pedig, hogy azt az év végére szabja, megint ő nem rendelkezik elegendő idővel. Ily körülmények között tehát na­gyon helyes és célszerű az a met­hodus, melylyei a tanítók működé­séről Vargyas benyomásait szerzi. Az igaz, hogy akadhat egyes szemfényvesztő tanítókra, akik sab­kolt volna tán a legutolsó »bundásnak« is. Hogy az ilyen összeverődött kalando­rok között sok van olyan, a kinek ott­hon nem csekély eligazitani valója volna az igazságszolgáltatás közegével, azt ta­lán emliteni is felesleges. A légion kivül van a franciának több féle gyarmatcsapata is, és csupán az afrikai, 19 számú »Corp d'Armeé« 125,000 emberből áll. A gyarmathóditásra szánt csapatok még a következők : Négy Chasseur dAfrique á cheval, azaz lovasitott vadászzászlóalj, a mely csapat igen jó szolgálatot tesz a terep kémle­léseknél s gyors rohamoknál. Harcol ugy gyalog, mint lóháton. Azután 5 Bataillon d'Afrique, fusilier, lövész zászlóalj, a mely szintén kitűnő katonaság s ami vadászainkhoz hason­lóan alkalmazzák. Továbbá az Infanterie Marine, tenge­részeti gyalogság, amely 13 népes ezred­ből áll, némely ezred 46 századból. Szintén az Artillerie Marine, tengeri tüzérség, mely 2 nagy ezredből áll. Ugyancsak a 4 ezred Zuáv, (Öcsém ma is Zouáv tartalékos) 4 ezred Tirail­leur-Algerien-Turcosok, jeles katonák. Ez utóbbiak többnyire mohamedánok, csak al- és főtisztjeik európaiak. Ilyenek a 4 ezred Spahisok is, kik kémszolgálatokat végeznek. Az Anamit, Senegalaise, Haoussas, Sa­kalaves és Malgaches tirallenrök szintén Ionosán járnak el s minden tárgy­nál tudnak szemfényvesztő játékot rögtönözni, vagyis minden tárgynál készletben áll egy előadásra való, jól begyakorlott részlet, melyet fitogtatva szokott minden látogatás alkalommal elővenni s azzal babé­rokat szerezni. Ezzel szemben te­hát a kérdező módnak határozott előnye van, — azonban a hazzáértő tanfelügyelő nem igen ül fe! a taní­tói szemfényvesztésnek. Vargyas Endre tanfelügyelő csak nyolcvankét iskolát kénytelen éber felügyeletével ellenőrizni. Nagyon, de nagyon szeretnők, ha első kör­útja benyomásairól referálhatnánk, — mert igazat vallva — megyénk területén több a középszerűn aluli iskola, mint annak ellenkezője. Hogy miben rejlik a főhiba, azt Vargyas tanfelügyelő leplezetlenül fel fogja tárni, mert kötelességtu­dása több a barátságos udvariasság­nál, melynek nem lehet a mulasztá­sokat és hiányokat alárendelni. Bartal Rezső, a nyug. tanfel­gyelő alaposan ismerte a bajokat s okkal-móddal gyógyítgatta azokat, —• de gyökeres orvosszer használá­sához mégsem nyúlt, mert áldott lelkének egyensúlyát nyugalmazta­tása küszöbén nem akarta megza­varni. Igy pl. hogy rámutassunk a sok tennivalóra, ki kell emelnünk azt, hogy bárha több Petricsek-je volna a megye idegen ajkú iskoláinak, aki mint tanitó, a magyarnyelv ta­nítása terén nem színleges, hanem valódi eredményeket produkál. Színleges az eredmény, midőn az évzáró vizsgára betanítanak kívül­ről egy-két olvasmányt, szavalatot, éneket s ezt néhány ügyesebb, gya­korlottabb növendék szépen előadja — s ezzel meg vannak elégedve; holott ha ugyanazon, a magyar nyelvi előadásban tündöklő idegen ajkú nebulótól megkérdezzük : hogy hívják apádat? feleletül visszamondja hogy hivják apádat ? — mert egy kukkot sem ért magyarul a kérde­zésből, 9 azt hiszi a jámbor gyer­mek, hogy utánna kell ismételni, amit tőle kérdeztek. az illető tartomány benszülöttjeiből so­rozott, de igen gyáva harcosok. — Végre a 20—40,000 Goumiér, kik drágán fizetett arab zsoldosok s belcsen­dőri szolgálatott végeznek. De hadjárat idején szintén a lovassággal működnek s igen jó szolgálatokat tesznek, meg­bízhatók. Megjegyzendő, hogy ezen csapattes­teknek tartalékjuk nincs, mivel mindig hadilábon állanak a légióval együtt. Épp ezért oly népesek ezredeik. A légió meg épen halhatatlan, mert min­den héten 2-szer 3-szor is érkeznek újonc szállítmányok Oranba, melyek az elpusz­tult légionáriusokat mindig pótolják. Azonban azt maguk a francia tisztek is elismerik, hogy nem ugyan fegyelem és parádé tekintetében, a melynek egyike sincs, csak a lényeget tekintve s a külső­ségeket, intelligenciájánál fogva megvető legionárins igényre : de szívósság, kitartós bátorság és használhatóság tekintetében, a légionáriussal semmiféle francia katona nem versenyezhet. Mert ha kell, kertet mivel és sáskát irt a legionárins, de kitelik belőle min­denféle iparos és bohócságokkal mulat­tató jó cimbora is. De ha azután melegére kerül a dolog, ott is megállja a sarat emberül a sok­szor megvetéssel illetett legio. S jó ve­zetés és emberies bánás-mód mellett, csodákat mivel, mint ezt majd több al­kalommal láthatjuk. S meg kell adni, hogy ezen emberek legnagyobb része jelentékeny intelligen­ciával rendelkezik s az orvos, mérnök, zenész, a szó magasabb értelmében, ügyvéd s volt tisztviselő nem ritka kö­zöttük. S aki már ide vetődik, az os­toba fráter nem lehet. Származásra nézve van közöttük nem egy herceg, gróf, báró, bankárfiú, kik otthon valami rossz fát tettek a tűzre s ezen emberpusztitó iskolának rettenetes korrekciója alá adatnak a szülők által, kik maguk sem képzelik, hogy a pokol kinvermeibe lökték ez által megtévedt fiaikat, hol azok végkép elzülíenek. Mert mentül nagyobb értelmiséggel kerül ide valaki, annál inkább hajlandó az elaljasodásra, látva hogy innét, még ha komoly szándéka volna is hibáit jóvá tenni, nem menekülhet. S az ilyenek a mértékfeletti tivornyá­zásba fojtják bánatukat, mely miatt pe­dig majdnem szakadatlanul a bőrtönbe rothadnak. Mivel aki az ottani patkány­vermekbe kerül, annak szánandó helyze­téről csak az iménti nem szalonképes kifejezéssel lehet megemlékezni. Hanem azután, ha ez a csapat meg­vadul, amire elég oka van sokszor, akkor jöhet magaa Lucifer összes sátánjaival, még annak is hátrálnia kell ! És hihetetlen nyomort elbir a legioná­risok vértelen, összetört serege, de ha megsokalja a sanyargattatást, fellázad, beszélhet annak maga a Iangszavu Mira­beau is; nincs irgalom a zsarnok szá-

Next

/
Thumbnails
Contents