Esztergom és Vidéke, 1897

1897-10-21 / 84.szám

Petricsek az iskola falán belül nem ismeri a kényelem helyzetét s azért a keze alul kikerült növendé­kek nemcsak versek szavalásában tűn­nek fel, hanem a magyarnyelvi kérdé­sekre is tudnak felelni s ez aztán a pozitív eredmény, mely előtt kala­pot emel a magyar társadalom, a sajtó, de meg a kormány képvi­selő is. Ez okból kérve kérjük Vargyas Endre kir. tanfelügyelőt, hogy az érdemeseket kellő méltatásban ré­szesítse, az érdemetleneket pedig a közigazgatási bizottság hatalmi súlyá­val kötelességteljesitésre szorítsa. El lehet készülve arra, hogy szi­gora és munkásságának egyenesége nem fog tetszeni, sőt az elégületle­nek más társadalmi tényezők párt­fogásába iparkodnak burkolódzni, honnét a kir. tanfelügyelői intelmek kényszszerét magukról elhárítani vélik, — de ezzel cseppet se tö­rődjék, mert az igazi önzetlen mun­kásság a megyei taneredmény előbb­revitelével jár, — amit mint közkin­csetminden elfogulatlan ember me­gyeszerte óhajt és megbecsül. Gy. J. „Házi kezelés." Esztergom, október 20. Hogy végre annyi idők után el­késszült a téli összekötő kapocs Esztergom és a civilizált világ kö zött, — a szép Mária Valéria hi­dat értjük, — kétségtelen, hogy városunk idegenforgalma erősen emelkedett mindazokkal, akik an­nakelőtte megunták a hidnyitások fél-egész órás gyönyörűségét, avagy hogy a helybeli kis »Fram«-on jég­táblákon által evickéljenek. Az idegen forgalom gyarapodása természetszerűleg jótékony, hasznos befolyással volt az egész városra, mára, mint azt a Meung-Sieni lázadásnál látni fogjuk. A legio a többi csapattól elkülönítve önállóan operál. Sőt béke idején is, ha valamely városhoz érkeznek, attól 4—5 kmternyi távolságban letáboroztatnak a legénységgel,mivel nem szokott jól kiesni a dolog, ha a kiéheztetett légiót a hely­ségekbe szállásolják el. — S ha abba valamely más fegyvernemhez tartozó katonaság van : azt a légionárius nagy ha­mar kizavarja régi tanyájáról, rendszeres ütközetek fejlődvén ki ilyenkor a vere­kedők között. Szóval a legió-etrangerével nagyon csínján kell bánni, mert kevés ember van közöttük, aki életét pipa dohánynál többre becsüli. Viszont ha jól bánnak vele, mint azt az Abomy alatt elesett Fourax cora­mandans esetéből is látjuk, a férfias erények legszebbikében olyképen tud tündökölni, hogy dicső tettei elhomá­lyosítják a francia gárda hírnevét is. Tehát ezen a sors kényétől hányt ve­tett, legintelligensebb katonája a világ­nak, szélsőségből a másikba sodortatva, oly tüneteit produkálja a kifürkészhetlen emberi jellemnek, a melyeknek hihetet­lensége egy psychologus előtt ugyan nem tűnik fel megmagyarázhatlannak, de felületes bírálattal könnyen hamis következtetésekre ragadtathatnánk ma­gunkat. Vége. kiváltképen anyagi tekintetben. Uj üzletek keletkeztek, pangók virulni kezdettek. S ez emelkedés egész az idei évig tartott, amikor egy­szetre stagnáció, majd hanyatl s ál­lott be, amelynek sokáig nem tud­ták magyarázatát adni. Elmaradtak első sorban a vevők, de azután a elárusítók is. Végre is a meginterpellált elmara­dottak adták meg a választ. Elriasz­tották őket azok a folytonos bosz­szantó zaklatások, igazságtalanságok és durvaságok, amelyeket ez év ele­jétől türniök kellett a helypénz és vámszedés házi kezelése óta. Magunk is sokszor ismertettük ezeket la­punkban s nem csodálkoznánk, hogy ha Reb Menachem Ciceszbei­szer a házi kezelésünket is besorozná áldásai közé. Mert azok a jó vámo­sok, (akik tudvalevőleg már a bib­liában is kellemetlen uraknak van­nak bemutatva) galant és udvarias modorukkal kitűnően értenek ah­hoz, hogy akiknek okvetlenül nem muszáj bejönni, alaposan elidegened­jenek városunktól. De hát ne ítéljük el őket túlsá­gosan, mert végre is uraiknak akar­nak kedveskedni azzal, hogy minél nagyobb bevétellel szá­molnak be, arra persze nem gon­dolván, hogyha 10—20 krajcárt jogtalanul behajtanak, a jogtalanság idővel esetleg a volt jövedelem te­temes percentének elmaradásával bünteti meg magát. De hát, hogy ez bekövetkezik, ezt előre sejtette a házi kezelés behozatalának genezise. Összeté­vesztése a privát üzletnek a közjö­vedelemmel. Elfelejtkezés arról, hogy egy üzletember egész más eszközökkel, percenttel dolgozhat, mint egy hatóság, amelynek vég­ső célja nem minél nagyobb nyere­ség kimutatása, ellenkezőleg a közjólét minél jobban való előmoz­dítása, ami nem következik be ab­ban az esetben, ha az érkező idegeneket ugyan uzsorás módra szipolyozzák s a házi kezelés révén a zárszámadásban talán szép hasz­not mutatnak ki, de aztán az ide­genek elmaradásával a városi lakos­ság zsebéből veszik ki a garaso­kat. Kezdettől fogva ellenségei vol­tunk a házi kezelésnek, mint min­denek, amit a városi urak »házilag < intéznek el, elegendő keserű tapasz­talatot szerezvén az ily házi mani­pulációk eredményéről. S mikor a közgyűlés a helypénz és vámszedés házi kezelésbe való átvételét accep­tálta, anélkül, hogy az általa elő­legenes kivánt számszerű biztosíté­kot, pontos praeliminárét bemu­tatták volna, azonnal kifejeztük ag­godalmunkat, hogy e könnyelműsé­gét meg fogják bánni. A számvevő ur, ugy hisszük, látta, hogy a költségvetés nem a legszilárdabb alapokon nyugszik s hogy deficit eltüntető erényeket mu­tathasson be, kiböngészte — a vám és helypénzszedési jogot. Mikor azután a közgyűlési jóváhagyott ha­tározat megtörtént, természetesen mindent elkövetett, hogy a zöld asztal előtt ígért aranyhegyeket beválthassa s igy nem arra fordí­tott gondot, hogy a tarifák ponto­san betartassanak, mindenki joga, privilégiuma tiszteletben tartassék, hanem hogy az aranyhegy — bár­mily uton-módon — gyarapodjék. Kivált azóta, hogy a városi hatóság az egyesítés után a vámsorompó­kat önkényesen kiljebb tolván, a törvényhatósági útból annektált ut­testek karban tartása is az uj jövedelmi forrás terhére esik. Igy mindég a vámosoknak le­vén igazuk, nagyon hamar elbi­zakodottakká, gorombákká, kímélet­lenekké lettek s fabódéjukban aféle kis basáknak képzelik magukat. S miután először csak az egyszerű, könnyebben kezelhető föld népével bántak el káromkodásukkal, ha kel­lett bicskával is, vérszemet kapva, kisded játékaikat a kaputosokra is kiterjesztették Igy csak a legközelebbi múlt­ból is három ily esetet jelenthet­tünk. Mórász Antal esperesplébáno­sét, akivel immár másodízben jártak e ^ igy> — Kelemen János kir. pénz­ügyőri biztosét és legújabban Glatz Viktor tényleges honvédhad­nagyét. Valamennyien igazságuk teljes tudatában levén, természete­sen nem a legszebb képet festhetik meg maguknak közállapotainkról s nem csodálhatjuk, hogy ebbeli néze­tüket őszintén ki is nyilványitják. S nem csodálhatjuk, ha iparkodnak magukat többé hasonló eshetőségek­nek ki nem tenni. A házi kezelés próbaéve nemso­kára lejár, nagyon itt az ideje te­hát, hogy annak tanulságát szem­ügyre vegyük, mérlegeljük s ha majd esetleg a beszámolásra felszóllitott számvevő bevételi többlettel dicse­kedik, mi viszont álljunk elé ama hátrányokkal, amelyeket a házikezelés mizériái előidéztek. Mert ha ezt nem cselekesszük meg, rövid idő múlva bizony nagyon kevés dolga lesz a vámos uraknak, ami majd reájuk nézve kényelmes lehet, de a város fejlődésének, gaz­dagításának legbiztossabb megaka­dályozására vezetne. Veridicus. Színészet. Esztergom, október 20. Városunk műértő közönsége Polgár Béla színtársulatát megérdemlett pártfo­gásban részesiti. Zzufolt ház, telt ház, eléggé látogatott, — ilyen a ház képe és a direktort jóleső érzés tölti el, látva az erkölcsi diadalt és tapasztalva az anyagi hasznot. Őszintén örvendünk, hogy közönsé­günk méltányolja a társulatot, de még jobban örülünk, hogy a direktor is méltá­nyolja a közönséget. Az előadások mindinkább sikerülnek. Az első néhány előadás még sok kívánni valót hagyott hátra, az utóbbi napokban azonban a társulat szinte kifogástalanul tölti be hivatását. Az utóbbi napokban két uj erővel gyarapodott a társulat. Mindakettő jó acquisitió. Az egyik Hegyesy Rózsa, a ki hétfőn este mutatkozott be előnyösen a közönségnek, a másik Bajczy György, aki mult szombaton hallatta kellemes te­norját a »Fürdő» termében. Szombaton este »Boszorkányvár« — t, Millöcker hires operettejét adták zsofult ház előtt. Az előadás egyike a sikerültebbek­nek. Nagyban hozzájárult az est sikeré­hez, hogy a zenekar igen jól játszott és ugy a magánénekesek, mint a kar is biztosan énekeltek. Bajczy György az uj tenorista Józsi csordás szép szerepében mutatkozott be az esztergomiaknak. Kellemes megjelenésű színész, erős tenorhanggal rendelkezik, mély érzéssel énekel. Szép hangját a legnagyobb könyedséggel kezeli, a forték inponálók, a piánók fülbemászók. Meglátszik hang­ján a kitűnő iskola. A hálás közönség sok tapssal jutalmazta meg Bajczyt, aki mindjárt első fellépesével meghódította az esztergomiakat. Bera Rózsi (Coralie) és Honti Elma (Verusz) a fő női szere­peket adták. Mindketten jól voltak dis­ponálva, olyannyira, hogy a közönség nyilt szinen is megtapsolta őket. Thara­szovits Margit, B. Polgár Béla és Bá­tosi Endre mint mindig ugy, ma is pre­cíz játszottak és nagyban hozzájárultak a: est sikeréhez. Az epizód szerepek el­játszol szintén törekvőén oldották meg kis feladataikat. Egyre kérjük csak a rendezőt, az ilyen látványos, fényes kiál­lítást igénylő daraboknál a színpad dí­szítésére több gondot fordítson, mert a nézők illúziójából sokat le von, ha a kiál­lítás nagyon is primitív. A modern színházi közönség a Schakespeare-szinpadot csak nagy művészeknél nézi él. Hétfőn »Gyimesi vadvirág «-ot adták, szépen telt ház előtt. A hétfői előadá­son ujabb meglepetésben részesül­tünk. Magdolna szerepében előleges je­lentés nélkül Hegyesi Rózsi a társulat uj énekesnője lépett fel és egy csapásra meghóditá közönségünket. Beszélő orga­náma bájos, hangja azonban gyönge. Nem is hisszük, hogy énekesnői babé­rokra vágynék, amig jó társalgási szí­nésznővé válhatik. A Mármarosszigetről való utazás külömben, amint látszott, indisponálta. A többi szereplőkről az első előadás alkalmával már részletesen megemlékez­Bera Rózsi, Bátosi, B. Polgár Béla és Tharaszovits Margit megérdemelték a sok tapsot, különösen Bátosi a mé­lyebb drámai jelenetekben valósággal magával ragadta a közönséget. Kevés szem maradt szárazon, midőn Balánka Imre mély fájdalmát, kinos vergődését, Mária mély szerelmének igaz nyilvánu­lásait végig néztük. Szinte jól esett néha-néha B. Polgárnak, a harangozó művésznek és Tharaszovits Macgitnak, az ő élete párjának víg fiókáit is hallanunk Kedden este az »Álarcosbál«-t, Knei­sel bohózatos vígjátékát adták megle­hetősen látogatott ház előtt. A bohókás változatokban gazdag darab szemlé­lése közben élénk emlékezetünkbe ötlött az »Alarcos bál« tavalyi előadása,^ mi­dőn a »Kaszinó« mőkedvelői mutat­ták be »Papagenó« cimen a Kaszinó családi körében. A darabban különösen kitűntek B. Polgár Fáni és Bera Rózsa az előbbi a komoly múzsa, az utóbbi a koloratura képviselője, ma mindketten kacér szobacicusként léptek fel és mind­ketten beleélték magukat a mulatságos pozicióba, amelyet Kocor uram (B. Polgár Béla) álszenteskedő, ravasz vi­selkedése folytán bitoroltak maguknak. A direktor ur az első felvonásban egy kis indispozicióval küzdött, de a második felvonásban ugy látszik a szobaeicusok adta nagy vacsora felvidító hatása alatt ő is belemelegedett és mindvégig kacag­tatta a közönséget. Meg kell emlékeznünk Somlár Zzigmondról is, aki a hülye Argyelán Tógyér szerepét igen jól ját­szotta. Tárnay műhajász és szappan verő ur (Kis Pálfi János) már kívánni valót hagyott hátra, ameny­nyiben nem domborította ki eléggé há­lás szerepét s bizony a Kaszinóban sze­repelt kollégájától sokat tanulhatott volna. Tharaszovits Margit, Kovács Ilka és Győri Matild kis szerepeikben elég ügyesek voltak. Ma este Bányamester, Zeller operetje kerül szinre. Szombaton este szinre kerül a szini idény esztergomi szenzációja : a «Trilby» A címszerepet Hegyessy Rózsi fogja el­játszani, Svengalit az igazgató. — r. Megye és város. O Wendland Károly jubileuma. Mint halljuk, előkelő férfiak mozgalmat indí­tottak, hogy Wendland Károly, s lábat­lani cementgyár érdemes igazgatója, aki ez állásának negyedszázados jubileumát az imént ünnepelte, magasabb kitüntetés­ben részesüljön. Kétségtelen, hogy az idegenből közénk jött férfiú a megyebeli lakosság egyik legnagyobb jótevője, aki legalább is egy egész község lakosságát segítette jólétbe s becsületes munkássá­gával, nemes humanizmusával a közön­ség háláját és elismerését teljes mérték­ben kivívta. Éppen ezért, tudva, hogy vármegyénk intéző körei előtt az igaz érdemek soha ismeretlenek nem marad­nak és mindenkor méltánylást találnak, azt hisszük, az egész mozgalom felesle-

Next

/
Thumbnails
Contents