Esztergom és Vidéke, 1897

1897-09-30 / 78.szám

Csütörtök, szeptember 30. ESZTERGOM es VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. M

e

l£jelemik Vasárnap és csütörtökön. J£LŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — — — 6 írt — kr. Fél évre— — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Esryes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYUhASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések Mldanio Szccfycnyi-tcr, 330. szánj. Kéziratot nem adunk vissza. ••4rA király ajándéka. Esztergom, szeptember 29. A fővárosi lapok külön kiadásai szombaton este városunkba is meghozták a hirét annak, hogy a magyar király értékére nézve megbecsülhetetlenül nagy, jelentőségére nézve páratlan ajándékkal lepte meg nemzetét s csak természetes, hogy ez aranypiros hírtől lázas örömmel dobbant meg egész magyar Sionnak hoűfiasan érző, magyar szive. A legforróbb hála is langyos érzelem ahhoz a lelkesedéshez képest, amelylyel az egész országban, Szent István szülővárosában is, a király ez ajándékát fogadtuk. Nagyobb az örömünk benne, mintha értünk s velünk diadalmas csatákra szállana, tartományokat hóditana és idegen nemzetek földjén kitűzné büszke és győzelmes címerünket. Hogy ittkon emelje magasra, méltó, régi dicsőséges helyére, ez volt az álmunk, a vágyunk, az akaratunk. Es ime álmaink egymásután betelnek, vágyaink valóra válnak, akaratunknak érvényesítője maga a király. Magasan áll a magyar nemzet napja, forrón süt. A szemük káprázhat elleneinknek, amint feléje néznek. A meglepetés megdöbbenés nekik, nekünk igazság és elégtétel. Formája oly gyönyörű, lényege oly nemes és pompás, hogy egy pillanatra mámor száll alá sziveinkre, de elménk józan, tekintetünk világos és biztos marad. Es látjuk elfogultság nélkül, hogy bár az ajándék a nemzetet gazdagítja, fővárosát díszíti, az egész országot gazdagítja, mégis akinek a legigazabb dicsőséget szerzi, az maga az ajándékozó. Mert övé a nemzet, minden gazdagságával, csodaszép fővárosával, faragott és élő embereivel egyetemben. Magyarország az Övé; nem hatalmánál fogva, nem a törvényekkel lenyűgözve, nem az alkotmány révén, a pragmatika szankció kötésének erejével, hanem a sziv szerint. És minden kötésnél erősebb a sziv! kötése, amikor a fejedelem és népének vére összevegyül a nemzet ér- j zésében, mint ahogy történt a szom- i bati nagy napon. I Es azóta lázba, örömlázban van j az ország. Dicshimnusz minden el- j hangzó szó, ima minden sóhajtás ; j áldáskérés, hálazengés. A legbölcsebb | és legnagylelkübb király, a mi ki-; rályunk dicsérete. j És nagy városokon és kis tanya-; kon mindenütt mindent elkövetnek, hogy e végtelen örömnek, hálának, j amenyiben módjukban áll, külsőleg j is kifejezést adjanak Eladd lássa a nemes fejedelem, hogy arany szavai mindenüvé elhatoltak, mindenütt \ lelkes, el nem némuló visszhangot! keltettek. j A hálazengők hatalmas kórusából \ vármegyénknek, városunknak, annyi történelmi esemény színhelyének sem j szabad hiányozni. Es éppen ezért örömmel üdvözöljük a vármegyei! törvényhatóságot, amely mint hasonló | esetekben rendesen, ezúttal is a leg-' elsők között volt, akik hálás szive

1 ékes szavakban szólalt meg. j Nem szabad azonban némának! maradni Szent István szülővárosának! sem, amint a millenium nagy évében nem hallottuk szavát. Ki kell fejezni azt a túláradó örömet, amely lakosai szivét eltölti. Es e téren múltjánál, jelentőségénél fogva utolsónak sem szabad lennie s éppen azért sajnáljuk, hogy mindezideig e célból lépések nem történtek. Az öröm e napjaiban azonban panaszkodni nem akarván, egyszerűen a közönség nevében felkérjük a polgármestert, hogy a legrövidebb idő alatt hívjon rendkívüli közgyűlést össze, amelynek egyetlen tárgya az ő felségéhez intézendő hálafelirat lenne. És a szivünkben égő örömtűz jeléül gyúljon ki vasárnap, a király névünnepének előestéjén a város minden ablakában világosság, hogy hirdesse fényes lángnyelvével: Velünk az igazságos ég és miénk a legbölcsebb, legnagylelkübb király ! A vármegye mai közgyűléséből felküldött hódoló hálafelirat következőképpen hangzik: Felséges Császár és Apostoli Király, Legkegyelmesebb Urunk ! Hasztalan keressük a szavakat ; nyelvünk, melynek szókincséből, e század magyar lantosai az utókor számára garmadába gyűjtötték a sáraranyat és a szikrázó drágaköveket, — szegény annak a hálaérzetnek, annak a lelkesedésnek a kifejezésére, mely Fölséged, történelmünk nagy alakjainak megörökítéséről szóló s a folyó esztendő szeptember havának 25-ikén kelt legkegyelmesebb leiratára, szivünkben felviharzik. Vérünkkel s könyeinkkel nem egyszer öntöztük Magyarország történelmének ezeréves fáját. Most már termőben van. Róla a király és a nemzet zavartalan együttérzésének szebbnélszebb gyümölcsei mosolyognak reánk és utódainkra. Áldott legyen a kéz, mely erről a fáról most a legédesebb, a legmosolygóbb gyümölcsöt szakította nekünk. Sok visszontagság érte Hazánkat az elmúlt századokban, de annál kevesebb része volt örömnapokban. Hálásan valljuk be tehát, hogy a nap melyen a Császári és Királyi Fölséged atyai szivének ezen legkegyelmesebb intézkedéséről tudomást vettünk, ez által ünnepnapunká lőn. Adja a Mindenható, hogy Felséged mindnyájuk előtt drága élete még igen sok Örömnapot számláljon, mely őszinte szivünkből fakadó kívánságunkkal egyetemben, midőn apáinktól örökölt igaz hűségünkről, a legmélyebb hódolattal biztosítanánk, — vagyunk A Felséges Császár és Apostoli Király, legkegyelmesebb Urunknak Esztergomban, vármegyénk törvényhatósága bizottságának 1897. évi szeptember hó 29-én tartott őszi rendes közgyűlésében legalázatosabb szolgái a vármegye törvényhatósága nevében : Andrássy János, a vármegye alispánja. A vármegye napja. ,— Rendes őszi közgyűlés. — Esztergom, szeptember 29. Annyi sivár, fakó vagy nagyon is tarka, hétköznapi közgyűlés végighallgatása után végre egy lélekemelő, ünnepi szép délelőttet is tölttöttük zöld posztós asztal mellett. Természetes, hogy ezeknek az emlékezetes óráknak szem- és fültanúi nem Bottyán János elátkozott palotájában, hanem a Curia Strigoniensis tiszteletreméltó tanácstermében voltunk, ahol egyebek között a főhelyen nem a mai polgármester besüppedt bőrszéke, hanem a főispán bársonykarszéke áll. Magasztos, lélekemelő, feledhetlen momentumokban, egy komoly, tiszteletreméltó, érdemes gyülekezet lelkes hazafiságábjan, higgadt, érett férfiaknak tanácskozásában volt részünk. Mintha a régi, apáinktól hallott daliás idők elevenedtek volna meg, a mi városunkban már szinte hagyomány számba mennek az ily ünnepnapok. Az oly tanácskozások, amelyeken vitatkozni is tudnak durvaság, kicsinyeskedés, személyes torzsalkodások nélkül. Egy történelmi volt a mai nap. Különben minden kommentárnál szebben beszélnek maguk a tények, miért is egyszerűen átadjuk a szót tudósítónknak. A feliratok. A rengeteg tárgysorozatu közgyűlés, amelyhez még egy 21 pontot tartalmazó póttárgysorozat is csatlakozott, szokatlanul későn végződvén, ma annak lefolyását csak nagy körvonalokban ecsetelhetjük, a fő figyelmet ezúttal a gyűlés bevezető, ünnepi részére fordítván. Az ülés tiz órakor nyilt meg, amikor a megéljenzett díszmagyar ruhás főispán helyét elfoglalta s onnan ismert elokvenciájával a következő nagy hatású megnyitó beszédet mondotta: Tekintetes vármegyei bizottság ! A hírlapokból tudjuk mindnyájan, hogy Felséges Urunk és Királyunk a legközelebb mult napokban b. Bánffy Dezső miniszterelnök ur ő exeellenciájához intézett legfelsőbb kéziratában elrendelni méltóztatott, miszerint az ő költségére fokozatosan nemzetünk története legjelesebbjeinek szobrai elkészíttessenek s Budapesten, az ország szivében alkalmas helyeken felállíttassanak. Kedves kötelességem nekem is ezen nagy liorderejében ma még kiszámíthatatlan fejedelmi tényről itt is első sorban megemlékezni s ugy hiszem, tekintve magát a tény magasztosságát, valamint ezért ő Felsége iránt mindnyájunk által érzett legmélyebb hálánkat minden indokolás mellőzésével szabad a tek. vármegyei bizottságot arra kérnem, miszerint felséges urunknak az egész ország által a legrajongóbb örömmel üdvözölt ezen atyai kegyességét, mai jegyzőkönyvünkben mint első tárgyat megörökíteni s ugyancsak ez alkalommal ő Felségéhez egy üdvözlő feliratot is intézni méltóztassanak. (Lelkes éljezés.) Szinte a legközelebb mult napokban II. Vilmos német császár és porosz királynak ő Felségének Budapesten tör-