Esztergom és Vidéke, 1897

1897-01-28 / 8.szám

ÉSZTEM TIME VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. MeáieleiÚk Vasárnap és csütörtököd, ^LŐFIZETÉSI ÁRAK I Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fel évre — — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők @ottyái} János*ütca, Spanraftxtyáz. ~-3>- Kéziratot nem adunk vissza. •< Anonim levelek, névtelen lovagok. Esztergom, január 27. A legutóbbi hónapokban mint mélységes megdöbbenéssel vagyunk kénytelenek konstatálni, a társadalmi elvaduitság, a lelki romlottság legutálatosabb produktumai : a névtelen levelek kezdenek cirkálni városunkban. Az elsők közöttük a képviselőválasztási campagne alatt születtek meg. Előkelő, tisztes szabadelvű polgárokhoz voltak intézve s gyalázkodó, ocsmány tartalmukra nézve teljesen megyegyeztek az ugyanabban az időben egyes házakra tapasztott s szintén sárba, piszokba mártott tollal irt anonim plakátok szövegével. Akkor azt hittük, hogy a lelki hitványság e szomorú bizonyítékai csak az abnormis, izgatott, viharos idők átmeneti jelenségei s éppen ezért nagyobb súlyt nem is fektettünk rajok. De hogy a névtelen piszkolódások, anonim gyalázkodások hónapokkal a társadalmi békét természetszerűen felforgató politikai pártküzdelem után is úgyszóllván napirenden vannak, lehetetlen, hogy e városunkban eddig ismeretlen s mélyen elszomorító erkölcsi sülyedés fölött legnagyobb megbotránkozásunkat ki ne fejezzük s magát a közönséget ne kérjük, hogy az álarcos brávóknak s azok esetleges felbujtóinak kérlelhetetlen leleplezésére minden rendelkezésére álló eszközt használjon fel. Mert hitványabb a közönséges bérgyilkosnál, aki álarcban, vagy rejtekhelyből, hogy ismeretlen maradhasson és felelőségre vonható ne legyen, mások becsülete ellen intéz orvtámadást. A rágalmazó piszkos kifejezések szótárából vett frázisok díszpéldányaival rontanak egy városi képviselőnek, aki köztudomás szerint e minőségében mindég a város érdekeit, javát tartja szem előtt. Neki rontanak mert higgadt, tárgyilagos, meggyőző érveléssel egy hírlapi cikkben kimutatni merészkedett, hogy egyeseknek egy bizonyos városi kérdésben való állásfoglalása a közérdekkel homlokegyenest ellenkezik. Hamisított névaláírásával ellátott levéllel, még piszkolódásuk okának ismertetését is feleslegesnek tartva csapnak a város le egyik legszorgalmasabb legügybuzgóbb fiatal tisztviselőjére, akinek még a vallását is szemére vetik, valószínűleg azért, mert nem hajlandó az ő nótájuk szerint táncolni. Egy mulatságot használnak fel arra, hogy hazug ürügy alatt magukat intelligenseknek tartó emberekhez teljesen méltatlan módon s persze névtelenül egy tisztességes uri emberbe belekössenek. Mikor az a sértőket gyávának, lovagiatlannak nevezi, hallgatnak mélységesen, de azért megcselekszik, hogy másnap egy levelezőlapon megismételik a parasztos inzultust. S mikor a sajtó egyik orgánuma elitéli szemérmetlen, poltron eljárásukat, még ők öltögetik újra a nyelvüket — persze újra anonim nyilatkozat alakjában. Kik ezek a cabinet noir, a velencei oroszlányszájas denunciáló szekrény idejéből elkésett setét alakok, nem tudjuk, de a város tisztessége, békéje, jó hírneve érdekében kötelességének ismerjük, ahogy az egész inteligens, jó érzésű közönség kell, hogy kötelességének ismerje a névtelen gyalázkodók álarcának letépését, az anonim-levelek firkálóinak erkölcsi boycottálását, a közmegvetés elé való dobását, mert mig ez meg nem történik, mint a vakandok a sötét mélységben, folyton túrni fogják a családi, társadalmi béke eddig sima földjét. A mult században könnyen végezték az efajta aljas lelkekkel. Egy budapesti hirlap éppen vasárnapi számában eleveníti fel, hogy a francia parlament 1786 május 31-én névtelen levelek Írásáért Lamothe grófot virgácsra és életfogytiglan gályára, feleségét pedig életfogytiglan való börtönre és vállainak megbélyegzésére Ítélte. Az még csak tavaly történt, hogy báró Kotze halálos párbajbajban megölte Schrader udvarnagyot, mert ez névtelen levelek írásával gyanúsította őt. Manapság, fádalom, az anonimus lovagokat sem tüzes vassal megbélyegezni, sem gályarabságra küldeni nem lehet, a lovagias megtorlásra pedig érdemtelenek. Nem tehet a nagy közönség egyebet, mint hogy erkölcsi halottat csinál belőlük. De hogy társadalmi életünk évtizedeken át integer, áldásos békéje Iz íszterai és fiié" tárcája. grjdrődy Sá^dor^ak. A kuruc nótákat Endrődy megírta; Rákóczy keservét, Nagy hazaszerelmét, Mind, mind bele sirta. A szegény kurucok Emléke e nóták; Hogy valaha éltek A kuruc vitézek, Tán nem is valóság. Akár-merre járok, Akár-merre nézek, Szerte e hazában, De sehol sem láttam, Egy pici emléket. Nincsen az erdőnek Egy levele árva, Hej csak a kurucnak Emlékkő nem juthat Széles e hazába ? . . . És amint olvasom, És amint forgatom, A kuruc nótákat; Ugy el fog a bánat, -— Sirok minden dalon. Mintha újra látánm Kurucok csatáját. Tárogató harsan, A nagy viadalban, A labancot vágják. Vak Bottyán, Bercsényi, Szilaj paripákon: Amerre elmennek, Ott megáll a felleg, Hogy kurucot lásson. Istenem, Istenem, De nagy is a vétkünk! Hogy egy miatyánkot, Ahol sirjok állnak, Nem mondhatunk értük. Hogyha meg nem szólal Ajkadon az ének — Nem is tudnák talán, Hogy e szegény hazán, Kurucok is éltek. Lévay Sándor. Negyven percnyi késedelem. — Az »Esztergom és Vidéke« fordítása. — - HENRI LAVEDAN. (Vége.) Jeanette: Utazzál vele ! Noémi: Nern teszem, mert ő kijelentette nekem : » megházasodtam, hogy egyedül lehessek, c Jeanette: Mennyire unatkozhatni? Noémi: Most már nem, legalább kevésbbé, sokkal kevésbbé. Jeanette: Milyen hangon mondod ezt. Nyugtalanítasz, ... Sajnállak. Noémi: Nincs miért. Az én életem elhibázott, — voilá tout. Beszéljünk a tiedről. Mondd el nekem, hogyan élsz. Jeanette: Igen egyszerűen. Noémi: Melyek a szórakozásaid ? Jeanette: A napi munka. Noémi: De a munkán kivül ? Jeanette: Nem sok időnk marad. Te nem is képzeled, mi az egy osztály és a — szónoklat. És ezt jól betölteni, főleg ha az ember anynyira lelkiismeretes, mint Henry, nagyon fárasztó. Noémi: Kérlek folytasd ! Jeanette: A tanítványok javítani való feladványaiban . . . nekem is kell egy kissé segíteni. Noémi: Te segitesz ! ? Jeanette : Oh, azt nem is lehet segítségnek nevezni ; jobban mondva, javítom a növendékek irkáit. Nem mind ; vannak olyanok, amelyekkel nem birkózhatom meg. Noémi: Mit csináltok esténként ? Jeanette: Rendesen . . . igen este, meggyújtjuk a nagy lámpát. Noémi: De előbb ugye lefekteted a gyermekedet ? Jeanette : Oh az maga fekszik le. Gaston tizenhat éves. Noémi: Tizenhat éves ? Már ? Neked tizenhat éves fiad van ? Jeanette : Istenem ! hát az hiszed, hogy még mindig a zárdában élek? És a te leányod hány éves ? Noémi: Tizenkettő, kissé későn jött. Jeanette : Sok örömöd van benne ? Noémi: Oh nagyon, bájos, aranyos ! Jeanette : Mi a neve ? Neómi: Madelaine. De beszélj tovább. Azután a növendékek irkáit javítod a lámpa alatt — egymás mellet ülve ? Jeanette: Igen. A hibákat vörössel jegyezzük . . . .vagy Henry előolvas nekem. Noémi: A legújabb regényckflÉ, nemde ? Jeanette : Nem. Azokat ő nem szereti . . Magam sem bolondulok utánok. Történelemből olvas Michelet-től. Ismered ? Noémi: Futólag . . . Egyszer egy tengeri fürdőben a szálloda könyvtárában volt egy kötet. De az túlságosan komoly. Mondd tovább. — A vakációban ? Jeanette: Utazunk. Noémi : Hála Isten ! Voltál Spanyolországban ? Jeanette: Nem. Soha sem megyünk ki Franciaországból. Noémi : És te ezt utazásnak nevezed ? Jeanette: Hát minek ! Mult évben a St. Michel-hegyen voltunk. Ismered ? Noémi : Nem. Én voltam Algierben, a Baleárokon, Svédországban . . . Jeanette : És némelykor nyáron ha nincs túlságos meleg, Parisba megyünk mint az idegenek. Henry a régi városrészekbe vezet, — ő jól kiismeri magát és igy megtaláljuk a régmúlt maradva-