Esztergom és Vidéke, 1897

1897-01-28 / 8.szám

mielőbb helyreáljon, ezt a temetést mielőbb rendeznünk kell, bárkik legyenekis az igy elföldelendők. Ancun. A vidék hírlapírói. — A vasárnapi értekezlet alkalmából. — Esztergom, január 27. Mikor az időszaki sajtó még zsenge korát élte, mikor szavának még alig volt több hatalma a a gyermek gagyogásánál, az ujaág beérte kevéssel is. Untig elég volt, ha szerkesztője heti néhány órát szentelt neki, azokat a szabad pillanatokat, melyekre már különben az unalom tartott volna igényt. De azóta nagyot fordul a világ, óriási mérveket öltött a haladás. A hajdani szerény ujságocskák átváltoztak nagy lapokká, a sajtó, felszabadítva a gyámkodás, a czenzura nyűge alól, kinőtte magát világhatalommá, És amint nagyobbodott terjedelemben és presztízsben, ugy nagyobbodott követeléseiben is azokkal szemben, akik szolgálják. Az a hetedik nagyhatalom, mely egyenrangúan beleszól az európai koncertbe, ma már nem elégszik meg azzal, hogy katonái, a toll harcosai, csak órákon keresztül álljanak szolgálatában. A hirlapirás szép hivatás, de idegrontó. A szerkesztőségi Íróasztal mellett az agyvelő rendszerint gyorsabban kopik és az újságírók többnyire korábban vénülnek meg, hamarább kidőlnek, mint más halandók. Igaz, hogy saját életük mellett folyton a másokéból is egy-egy szakaszt élnek át, beleképzelvén magukat azon emberek helyzetébe, a kikről írnak, gondolkozásukba, világfelfogásukba ; behatolván lelkük mélyébe. Az újságíró intenzív életében, mely folytonos izgatottságban tartja, de nyugalmas percekben alig részesiti, nem csoda, ha gyorsan fogy az ereje és idő előtt eljön a nap, mikor lázas keze fáradtan ejti le a tollát. Azt a tollat, mely nemcsak kenyéradója volt, de sokkal több. Azt a tollat, melyet fegyvernek használt a közjóért vívott szellemi harcban. nyait. És ez igen érdekes, tanulságos és műveli Gaston fiunk szellemi tehetségét Ez a gyermek imádja atyját. Noémi : Miért nincs veled ? Jeanette: Mert Parisban tanul. Noémi : És te megváltál tőle ? Mióta ? Jeanette : Mult év óta. Henry kivánta. Hogy jól tanuljon. Nálunk az apja nevével túlságosan kényeztetnék őt, mig Parisban nem kedveznek neki, ott olyan növendék, mint a többi. -Oh elég nehezünkre esett; neki is. De kellett. Noémi: Ki jár ki vele, a nagy fiúval, a szabad napokon ? Jeanette: Vannak régi barátaink az egyetemen. Noémi : De azonkívül ? Megengeded, hogy meglátogassam ? Jeanette: Te túlságos jó vagy ! Noémi : Ennek Örülök. Te mondod, hogy ő kedves. Jeanette: Rendkívül áldott lélek ! Noémi: Ez igazán szerencse. Megismertetlek az én lányommal. Meglátod mily jó kis asszonyka ígérkezik lenni. Oh, hála Istennek, nem hasonlít az apjához. Kedvesem, nen is képzeled menynyire Örülök, hogy találkoztunk ! Jeanette: Én is boldog vagyok. Noémi: Azt hiszem, életem uj időszaka kezdődik. Mintha ami leánykori régi baAzt a tollat, mely dicsőitett mindent, a mi nemes és korbácsolta azt, a mi alávaló, Azt a tollat, mely ragyogóan leföstette a szépséget és komor színekkel ecsetelte a nyomorúságot. Azt a tollat, mely annyi embernek okulást, vagy gyönyörűséget szerzett. Azt a tollat, mely naponként és éjelenként annyi órán keresztül szántotta a betűket; sokkal inkább a társadalom érdekében, mitsem a saját javáért. A fővárosi hiriapirók már rég megvalósították a szövetség eszméjét. És élvezik azt a sok előnyt, mit csak a szövetkezés képes nyújtani. Az »Otthon* meg az ujonan alakult »Budapesti Újságírók Egylete*, sikeresen megvédheti a hiriapirók érdekeit, megvédheti erkölcsi reputációját nemcsak kifelé, a társadalom különböző tényezőivel szemben, hanem megvédheti azok ellen is, kik méltatlanok arra, hogy az iróí tollat forgassák. A jó példán okulva szövetkeznek most a vidéki hiriapirók is. Nem együtt a fővárosaikkal, hisz céljaik sem lehetnek mindenben egyformák. A vidéki elszórt hiriapirók nem óhajtanak egyetlen társaskört alakítani, hol szórakozást találjanak, de igenis biztosítani óhajtják saját jövőjüket és a hozzátartozóikét. Főcél tehát a nyugdíjintézet, mely támogathatja betegsége, vagy rokkantsága esetében, mely elláthatja özvegyét, árváit. És e célok elérésében támogatni fogja a vidéki hírlapírókat a vidéki társadalom ép annyi áldozatkészséggel, mint támogatja a főváros társasága a fővárosi Írókat. Esztergomban legalább a tekintetben nincs aggodalmunk. Csak mozogjatok, tanácskozzatok, tegyetek, vidéki bajtársak : a siker nem marab el! — yRégészeink közgyűlése. Esztergom, január 27. Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat rendes évi közgyűlését a tagok kellő érdeklődése mellett Kruplanicz Kálmán főispán elnöklete alatt f. hó 24-én délelőtt tiz órakor tartotta meg a városháza tanácstermében. Ott rátságunk ujja születne, hogy soha meg ne szűnjék. Jeanette : Adja Isten ! Emlékszel-e még az intézetre ? Noémi : Oh igen ! Jeanette: A zárda udvarán levő vén cédrusfáraa sok nyiló virágtól környezve? Noémi: A varróleckékre ? Jeanette: Az énekmesternőre és az unalmas solfége-gyakorlatokra ? Noémi: A tisztelendő nénére, ki oly öreg volt mint a mesebeli főkötős tündér, kit meglátogattunk a szobájában, mert már nem tudott a nagy székből felkelni f Jeanette: Igen, és a sok barátnőre ? Noémi: De mily rég volt mindez ! Jeanette : És még se régen. Csak is a szivembe kell néznem — és szomorú napjaimat elfelejtve — meglátok minden kedves emléket. S ha így szemeimet behunyom és mozdulatlan maradok — ott vagyok. Akkor látom lelki szemeimmel a kék ég szinét reggel a nagy hálóterem ablakán át; a fényes napot, mely ugyanazon órában arany sugaraival árasztotta el Mária szobrát az arany csillagos falmélyedésben. Emlékszem lépteim zajára a hosszú folyosón végig, a magasztos csendre, mely az egész házat bizonyos órákban eltöltötte. Hallom láttuk Pór Antal, Csernoch János, Walther Gyula kanonokokat, Maiina Lajos polgármestert, dr. Földváry István városi ügyészt, Reusz József takarékpénztári igazgatót és másokat. Kruplanicz Kálmán az ülést a következő szép beszéddel nyitotta meg: Tekintetes közgyűlés! Midőn ezelőtt két évvel az Esztergom vidéki történelmi és régészeti társulat megalakult, azokat akik ezen társulat létesítése körül oly buzgóan fáradoztak, azon meggyőződés vezérló, hogy e vármegye és vidékének ugy históriai, valamint archeológiai tekintetben is claszicus földjén — egy ilyen társulat megteremtése közszükségletet pótol; s közóhaj az, hogy mindazoknak, akik ezen két tudomány terén itt dolgozni akarnak, legyen egy méhkasuk, ahová fáradságos búvárkodásaik édes mézet ha csak ideiglenesen is beraktározhassák. Az első egyleti évben ezen reményünkben nem is csalatkoztunk. Voltak jeles tagtársaink, akik dolgoztak és tettek is anynyit, hogy ezen első évi cyklus szép eredményéről a tudományos világnak egy formailag és lényegileg is szakszerű évkönyvvel számolhattunk be. Sajnos azonban hogy ugyanezt az elmúlt évről nem mondhatom. Lanyhább lett az elmúlt évben az egész vonalon az érdeklődés egyletünk iránt. S noha érdemre nézve még is akadtak tudósaink, akik bennünket mint egyletet szellemileg elenyészni nem engedtek, a közönség anyagi támogatása oly szerény volt, hogy ez évben még egy évkönyve sem került ki a szükséges költség. Nem jelezhetem tehát innen az elnöki székből rózsásnak a legközelebbi jövőt sem ; de azért nem is esem kétségbe: mert sok évi tapasztalásomból tudom, hogy Esztergomban a még ma is fennálló már régi társulatoknak élete folytonos hullámzásokból állott; de azért az ős régi Esztergom oly társulatot, amelynek oly nemes a célja, oly közhasznú a rendeltetése, mint a miénknek — végleg elpusztulni soha sem engedett. Legyen e remény kifejezése egyúttal szózat a vármegye és város nagy közönségéhez! Legyen a társulat nevében hálánk kifejezése azok iránt, akik egyletünket eddig is akár szellemileg, akár anyagilag támogatni kegyesek voltak. Ezzel tiszteletteljesen üdvözölve a jelenlevőket ez évi redes közgyűlésünket ezennel megnyitottnak jelentem ki. Következett Rózsa Vitái terjedelmes, nagy gouddal és elokvenciával összeállított nagyszabású titkári jelentése, melyek elején a millenáris év nagy jelentőségéről, az ezredéves kiálitásról és természetesen főképpen annak történelmi részéről emlékezett meg, amelyben városunk is kivette a maga részét. az egyik-másik ajtón át kiható zongora skálákat a gyakorló növendékektől . . . vagy az ozsonára hívogató csengetyü kedves melodikus hangját. Jeanette : Oh. de szép volt mindez ! Noémi: Veled nem történt meg akkor ha egyedül mentél a csendes kertben, vagy egy üres társalgószobán át, hogy megálltál remegve, meghatottan, magad sem tudva mért, hallgatva, várva, mintha valaminek történnie kellene ? Minek ? Azt nem tudtad. De e percekben a leány kétszeresen lát, érez és édes, mély ösztönszerű meghatottság fogja el. Gondolkoztam azóta e felett. Azt hiszem, e percekben felébred gyermeki lelkünk és sa ját magunknak jelentkezik meg. Egy isteni szikra ébred bennünk. Jeanette : En is éreztem azt gyakran ! De én még tovább mentem. Nekem meg volt akkor a pillanatnyi titokzatos érzésem, hogy magamat visszafogom kívánni az akkori lelki állapotba. Hiába okoskodtam magamban : hisz nem valami kellemes dolog a zárdai élet, — mindig a kijövetelről való álmodozás, gyakran az éjjeli sirás az ágyban ... Ez nem határoz . . . Sokszor éreztem, sőt biztos forrásból tudtam, meg voltam győződve hogy bár mi jót nyújtson is majd az élet, soha, de soha sem leszek oly az boldog Ott a kiállításon láthattuk, hogy a történelmi emlékek gyűjtésének meg van a maga nagy jelentősége. Ez az esztergomi társulatnak is a célja: feltárni városunk és megyénk múltját. Tér határozottan van nálunk a régészeti kutatásokra. Feltüntette a jelentés városunk, vármegyénk történelmi jelentőségét, amely visszanyúlik a legrégibb századokba. Vannak emlékeink a legrégibb korokból is. Kőkorszakbeli tárgyakat találtak Piszkén, Tokodon, rézkorszakiakat Dorogon, Tokodon, Köbölkuton, bronzkorszakiakat Bajnán, Bényen, Ebeden stb. Igen sok- az emlék a népvándorlás és a római korból amikor a város salva mensió és Párkány (Anabum) szintén megerősített hely volt. Ilyenek voltak továbbá: Pilismarótli, Táth, Nyergesujfalu és Süttő, A magyarok idejében városunk történelmi szereplése eléggé ismeretes, Igy tehát anyag volna bőségesen. Városunk története nincs megírva, sem régészetileg felkutatva. Ezt a két célt tűzte ki maga elé az egyesület s ezek megvalósithatásához kéri az értelmiség pártolását. Az egyesületnek jelenleg 164 tagja van. Tiszteletbeli 4, alapító" 12, rendes 109, pártoló 39. Uj alapító tagok lettek 1896-ban -.Esztergomi Takarékpénztár, Kereskedelmi és Iparkanb és Greffel János. Rendes tagok: Bertalan Vince, Fekete György, Gidró Bonifác, Kollányi Ferenc, Magasházy Károly, Majer Imre, Schreiber Aladár és Török István. Pártoló tagok : Szölgyémi Ferenc és Tóth Márton. Az elmúlt évben három választmányi ülés volt, az első felolvasással kapcsolatban, amikor is Török István mutatta be emlékezését a pálosokról Az egyesületi évkönyv általában nagy elismerést aratott s nagy erkölcsi sikre volt Czobor Béla decemberi felolvasásának, amely hangversenynyel volt kapcsolatos. A társulat Némethy Lajos felügyelete alatt folytatta a szentkirályföldi ásatásokat kielégítő eredménynyel. Ugyancsak Némethi Lajos felajánlotta az egyesületnek uj történeti munkáját: „Törökvilág Esztergomban", amelyet természetesen a legnagyabb köszönettel fogadtak. Ára tagoknak : egy korona, nem tagoknak egy forint. Remélik, hogy a szép munkát minden városa iránt érdeklődő polgár megszerezi. mint abban a 1 orban. És azóta látom, hogy nem csalódtam. Noémi'. És mégis azt mondtad, hogy Jeanette: Egy cseppet sem panaszkodom. Oly boldog vagyok amilyen csak leheteklste nem ! de ez nem az a boldogság ! Most élnem kell. Mikor kicsinyek voltunk, mi értünk éltek a jó szüleink, kik rólunk gondoskodtak. Akkor nekünk nem volt más dolgunk, mint nevetni, egészségesnek és aztán lehetőleg elsőnek lenni az osztályban. Nem volt gond, bánat, de még felelősség sem. Ah ha vissza kaphatnám lelkemet, milyen az 8—io éves koromban volt! Hová lett? Ugyanaz most is és mégis — más. De azért ismétlem: áldom az Istenemet, hogy oly boldog vagyok, amilyen csak egy tisztességes asszony a földön lehet. Noémi: Mit szólnál akkor . . , Jeanette : Ha a te helyedben volnék ? Noémi: Igen. Jeanette : Szegény drágám! Csókolj meg ! kitalálom a dolgok folyását . . . Vigasztalódj leányodban . . . Különösen iparkodj őt jól férjhez adni. Noémi: Hisz ez foglalkoztat. Jeanette : Vigyázz ! A ti társaságtokban ez veszélyes. Noémi: Erre vonatkozói ag erős elhatározásom van . . . Madleine csak ah