Esztergom és Vidéke, 1897

1897-07-29 / 60.szám

és más kárán való okulásban található. S a tüzeseteknél még ez az okulás is vajmi ritkán következik be. A rossz szokás annyira vérévé vált már a községet lakó egyszerű falusi embernek, hogy azon csak ugy változtat, ha muszáj. Ennek a muszájnak a közigazgatás a gazdája s a rendelvé ny-irój a. Ha ő rá nem irja hatalom pecsétjével lebélyegzett papirosra, akkor nincs foganatja. A tüzrend terén ma már az ázsiai régi állapotokhoz képest van valami javulás. Tényleg is van, de papiroson különösen. Van minden községnek fecskendője, kellene lenni egy kis tűzoltóságának is, van tüzrendészeti szabályrendelete s kellene lenni olyannak is, aki betartásán őrködik. Ebben a tüzrendőri szabályzatban igen üdvös intézkedések vannak, különös igy takarítás idején a termés és szalma behordására s elhelyezésére nézve. Ha azonban végigkocsizunk a községeken, ég felé áll a hajunk annak láttára, mily szépen betartják ezeket az üdvös rendeleteket. Ápró nádfödeles házak tőszomszédságában, másfél arasznyira a tűzre szomjazó tetőtől óriási asztagok és kazalok büszkélkednek, néha kétakkorák, mint maga a ház. Ezek a kazalok és asztagok töltik ki az egyes házak között levő teret, hogy láncolatos anyagot ad janak a futva terjedő tűznek. Ezeket bizonyára nem a tüzrendőri szabályrendelet rendeli ekként. Nem is történnék ez igy, ha jóakaró hivatalos szemek hébe-hóba i— mikor már az aktákban elfáradnak — végig néznék ezt a képet. Ha az illetékes urak éneklődnek az ily dolgok iránt, nagyon hamar meg lesz látszatja az érdeklődésnek. De már az is használna valamit, ha ebben a tüzes idényben levelet Írnának az elöljáróságoknak s őket figyelmeztetnék a büntetéses rendre A községek nagyon magukra vannak hagyatva ezekben a dolgokban is, másokban is. Szóvá tesszük alkalomadtán egyéb megjegyzéseinket is, ezúttal csak arra a kérdésre akartunk kiterjeszkedni, ami igazán — éget. Auctor. A téli menetrend. Esztergom, július 28. Több oldalról nyilvánított óhajtásra, bemutatjuk olvasóinknak e helyen azt a vasúti menetrendet, amelyet az államvasutak igazgatósága október hó 1-én életbe léptetni óhajt s amelyet a polgármester által e célra összehívott bizottság mint már megírtuk, mult csütörtökön bírált meg. íme a tervezet. Almásfüzitő—Esztergom. V. V. V. V. Tr.f.sz. 4212 4214 4262 Budapestk. p. u. ind. 1045 6-50 1-45 Győr 3-00 5-00 4-53 A.FüzitőreBpeströl érk

. 2-44 947 3-29 „ Győrből érk. 4-21 647 645 Almás-Füzitő ind. 430 9-55 6-30 Tr „ ) érk. 6-17 11-48 8-55 Kenyérmező j ^ ^ ^ Budapest ny. p. u. érk. 8-23 3-30 — Császárfürdő kitérő érk. 8-34 3-09 — Esztergom 6-33 12-02 909 Az ismeretes, hogy a város közönsége e menetrenden két változtatás eszközlését kéri. Azt t. i., hogy a 4103. számú személyvonat Esztergomból 12 ó. 40 p. helyett 1 órakor induljon és hogy 4262 számú teher vonat személyvonattá alakítva már esti 8 ó. 30 perckor érkezzék meg városunkba. I. EsztergomBudapest. Sz. v. Sz. v. 4101 4103 6-08 12-40 6-20 12-52 4-30 9-55 V. v. 4111 6-15 6-27 Esztergom ind. Kenyérmező érk. A.-Füzitő ind. Kenyérmezőre A.-Fü' zitőröl érk. Kenyérmező ind. Budapest ny. p. u. érk. er. 6-17 11.48 — 6-21 1-55 6-30 8-83 3-03 9.00 Budapest—Esztergom. * Sz. v. Sz. v. V. v. 4102 4104 4112 Budapest ny. p. u. ind. 7-00 1'35 6-45 Kenyérmező érk. 9-17 3-50 9T6 Kenyérmező A.-Füzitőre ind. 1-05 3-57 — A.-Füzitőre érk. 3-12 6-00 — Kenyérmező ind. 9-18 3-53 9*18 Esztergom érk. 9-30 4-05 ¥30" Szemelvénvek „Az Esztergomi Takarékpénztár ötven éves története" cimü műből. gunkat amint észrevenném, hogy ön szenved általa. Minden leányos pirulás nélkül beszélt a fiatal ember barátságáról, mely szerelemmé fejlődhetik és hangjában oly határozottság rejlett, mely imádóját kétségbeejté. — Tudom, hogy alig két hét óta van szerencsém önt ismerni, kisasszony, de némely esetben néhány óra alatt jobban megismerünk valakit, mint mást egy egész életen át. Miért beszél ugy, mintlia oka volna megakadályozni, hogy barátságom szerelemmé változzék ? — Mondja, nem vigasztalhat meg egy kissé ? Nem merem bizalmát kérni, de mondja miért nem kísérelhetem meg szerelmét elnyerni ? A leány nyiltan nézett szemeibe és felkelt: — Azért, mert nem szabad, önt viszontszeretnem. Kérem, ne kérdezze, miért ; fájdalom, nem mondhatom el önnek. Ugy szégyenlem magamat, hogy félek a napvilágtól . . . III. A hajó Japánban Nagaski-Harbourban kötött ki. Az utasok örültek megismerni a szép vidéket és sietve száltak partra. II. Esztergom—Almásfüzitő. Esztergom ind. V. v. V. v. V. v. 4211 4213 4215 7-15 12-50 3-40 ^ •) érk. 7-27 1-02 3.52 Kenyérmező } ^ ^ ^ Budapest ny. p. u. ind. — 7-00 1*35 Császárfürdő kitérő ind. — 6*54 1-29 Almásfüzitő érk. 9-18 3-12 6-00 Füzitő Bpestre ind. 12-21 3-30 6-18 Füzitő Győrre ind. 9-50 3-31 7-55 Budapest k. p. u. érk. 2-05 6-50 9-20 Győr érk. 11-09 4-29 9TÖ" Gordon az ő >útitársával* a keskeny hosszú utcákon gyalogolt, hol mindenütt sesam olajszag tölte el a fülledt levegőt. A fedélzeten töltött holdvilágos est óta többé egy szót sem beszéltek szerelemről. Gordon érezte, hogy társa nem volt sentimentalis iskolásleány, ki valami regényes szerelmet táplált, — hanem egy szenvedő nő. Ma miss Butler könnyű világos nyári ruhát viselt és boldogabbnak látszott mint valaha. Mindketten érdekkel néz ték a szük kis keleti boltokban felhalmozott tarka japáni és angol árut, amit az elárásitók hangos kiáltásokkal kínálgattak. Gordon, mint aki e keleti képeket először élvezi, némelykor hosszabb ideig állt meg egy-egy boltnyitásnál, de társa sürgette őt. — Oh, kérem ne maradjunk e fülledt szük boltok közt! Majd, ha már egy kis ideig élt a keleten, beleun e piszkos dolgok nézésébe. Menjünk inkább fel a régi templomhoz, melynek falai oct a hegytetőn látszanak. Ez egyike a legszebb helyeknek Japánban ! A gyaloglás nem ment valami könynyen a rosszul kövezett utcákon. Minduntalan jött egy káré, melyen rikító sziA váltó-vizsgáló bizottság hatáskörébe utaltatott határozni a felett, hogy: midőn valamely váltó lejárati napján nem fedeztetett, e lejárt tartozás a kötelezetteknél egy uj váltó benyújtása mellett meghagyható-e és mily feltételek alatt. Ugyanezen kiküldöttek véleményező hatáskörrel ruháztattak fel mindazon ügyekre nézve, melyek feletti határozatot az öszválasztmány magának fentartotta. Végül ezen elvi határozatok után a választmány betáblázásra kért 14 kölcsönügygyel foglalkozott és 3120 frt öszszeg erejéig ily kölcsönöket engedélyezett. Bár mily szűk keretekben mozgott ekkor még a társulat ügyköre és a kezdetlegesség nehézségei bármennyire előtérben állottak, nem lehet eléggé elismerőleg nyilatkozni azon tevékenységről és tapintatosságról, melylyel az igazgatóság, a válaszmány, a tisztviselők feladataik megoldása érdekében buzgólkodtak, Ezt nemcsak az elintézett ügyek száma, de azon körülmény is mutatja, hogy 1846. évben 15 választmányi ülés tartatott, mely ülések mindenyike legnagyobb részben jelzálogos kölcsön iránti kérvényekkel foglalkozott. E kérvények minőségileg a város területén létező szabad birtok értékéről, de egyúttal arról is tanúskodnak, hogy az ipar és kereskedelem, a vállalkozási szellem hatályosabb fejlődését a pénzforgalom hiánya tartotta eddig lenyűgözve. Az akkoron létezett pénzforrások az árvatárak — a hitel-igényeket ki nem elégíthették, mihez járulhatott még az eljárás körülményessége, mely a pénzforrások igénybevételét megnehezítette. E választmányi ülések kifejtették a hitelezés körüli eljárás egyszerűsítését, a nyújtott hitel feletti biztonság érzetét pedig a gyakorlatilag képzett és tapasztalt jellemes férfiak bírálata nyújthatta kik a fiatal intézet érdekében oly önzetlenül ténykedtek, A bizalom, melyet a részvényesek a társulat irányában tápláltak, igazolást nyer: az 1845. január 16-án tett pénztárnok jelentéssel, mely szerint a 300 kibocsájtott részvény névértékének bekivánt fele része, 297 részvény után befizetett, mely pénzérték az akkori viszonyokhoz mérten igen tekintélyes összegnek volt nevezhető. A társaságon kivül állók bizalmát pedig kitünteti, hogy az intézet megnyitását követő másoclik héten a betétből már 1699 frt felett rendelkezhetett. Ekkor kelt ama megszorító intézkedés, hogy a 100 frtot meghaladó betétek után a szabályzott 5% kamat helyett kisebb, és pedig 1000 frtig 4°/

0 és ezenfelül 3% fizettessék. Ugyanekkor keletkezett azon határozat is, mely arany és ezüstnemüekre kért előlegeket az ily tárgyak belértéke 3

/

4 részéig engedélyez megadhatóknak. Elhatároztatott továbbá, hogy a kölcsönökről szóló kötvények egyöntetűen állíttassanak ki, illetve megfelelő űrlapok nyomtatásban készíttessenek, azok aláírója pedig aláírásának valódiságát hiteles személy által igazoltatni tartozandik. Nem kevésdé fontos a választmány azon rendelkezése, miszerint a kölcsön iránti kérvények bejelentésük sorrendje szerint tárgyaltassanak és nyerjenek megfelelő elintézést. A kezdeményezés utáni ez első intézkedések idejére esik a választmány által sajnálattal fogadott azon esemény, hogy az intézett létesítése körüli fáradozásért jegyzőkönyvi köszönetben részenekbe öltözött japáni leány ült. Mily festőién néztek ki, a hosszú szürke utcai környezetben ezek az élénk színű brokátba öltözött fekete hajú, barna bőrű teremtések. Biztosan vitték őket táncolni az angol vendégek mulattatására, kik még nem ismerték az ő bájos táncukat és kiket megvendégeltek egy japáni ebéddel és táncoló leányokkal. Elfelejtheti-e akkor valaha egy angol a japáni vendégszeretetet, ha visszaemlékezik e táncoló leányokra ! Végre felértek a régi templomhoz a hegyre, hol oly rendkívüli kép tárult utasaink elé, mely a föld kerekén ritkítja párját. A verőfényes sötétkék tengeren a nagy árbocok és apró japáni vitorlás hajók tömege állott, vagy siklott tova, Miután a vörösre festett templom belsejét megtekintették, Gordon és társa leültek a mohos kövekre. Ez utóbbi napokban a társalgás nagyon nehezen ment. Idegenen beszéltek ezer dologról, — de szerelmesek sokszor többet beszélnek szavak nélkül. A leány levette nagy szalmakalapját és kezeivel átfogta térdeit. A kék tenger odalent mintha visszatükrözte volna sze| meinek szinét és a napsugár a kamélia fa ágain át dédelgette az ő szőke fejét. Mindketten mély gondolatokba merülve ültek ott, mig szemeik megpihentek egy angol társaságon, mely egy kis teaház előtt élénken tréfálgatott egy csomó tarka japáni, apró hölgyecskével. A távolból ugy néztek ki ezek a különös alakok, mint a nagy tarka lepkék. Épen kameliakkal kínálták meg a hosszú világos ruhákba öltözött angolokat, midőn Gordon nagyot nevetett. Egy ily apró rikitó brokátcsomag elvesztve nagy magas fatalpain az egyensúlyt, a rossz kövezetre esett, mig a hosszú szőke angol ugy emelte őt karjaiba, mint egy gyermeket. Társára nézve Gordon ijedten vette észre, hogy ott ült a leány szája sarkán újra az a szomorú vonás. Ha az utolsó időkben a leány gyakrabban is mosolygott, azért ha nem vélte magát megfigyeltnek, annál intenzivebben tükrözött vissza kétségbeesése ssép arcán. Egyszerre csak hirtelen felkelt: — Szeretném tudni, ezek a pici japáni teremtések annyira gyülölik-e az angolokat, — mint mi az ázsiaikat ? Nem tudom őket együtt látni! Menjünk ! Ön is más világításban fogja ezt később látni! Én is eleinte el voltam ragadtatva