Esztergom és Vidéke, 1897

1897-07-29 / 60.szám

# es VÁEOSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Meí|jelei)ik Vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : ... Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fel évre — — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Yárosigáz-köz, Spanraft-ijáz. -jW Kéziratot nem adunk vissza. HÉr Az autonomikus választás. Esztergom, július 28. Mint lapunk más helyén emiitjük, a katolikus autonómiai kongreszszusra küldendő világi képviselő választása városunkban megtörtént az előre látható eredménnyel. A választás iránt minimális érdeklődés mutatkozott, alig nagyobb mint a megyebeli községekben s bár a választás vezetésére kiküldött bizottságok nagy, lelkiismeretes pontossággal tették meg az előkészületeket s az indolenciát előre sejtve, mindenkinek lakására küldöttek a választói igazolványt, ugyancsak hosszú unalmas órákat töltöttek a szavazó helyiségekben. S a legfeltűnőbb volt, hogy az intelligens katholikus elem igen tekintélyes része tartózkodott a szavazástól. S mert e jelenség országszerte ismétlődik, az igazán vallásos, hithű katolikusok között is kétségte len, hogy annak éppen nem helyi, hanem mélyebbre ható okának kell lenni, annyival is, inkább, mert az intelligens elem nagyon is tisztában van a megoldandó ügy fontosságával, szükségességével és hordereje vei, nem ugy mint a ke • nyérszerző munkában izzadó nép, tz „Eszteroom és Vidéke" tárcája. Elég Volt. Nem szomjazom több uj kalandra. Adieu örökre szerelem! De megsiratlak ifjúságom, Mely léha volt s örömtelen. Nem ingerel több karcsú termet, Nem ingerel több rózsa-ajk, Vágyón e sziv nem fog dobogni, Vágyón ez ajk föl nem sóhajt. És nem leszek többé — »cousin-omc És még kevésbbé »jó barát«, Rideg közönynyel elkerülöm A boudoirok illatát. És nem hoz édes izgalomba Egy téte-á-téte, vagy más titok. S a jour-okon ha nem is alszom, De legalább is ásitok. És az örök láz nem gyötör majd, Lassan a vérem is lehűl — És elhagyott fagyos magányban Lézengek árván, egyedül. Mig rám talál egy szőke lányka, Ki mosolyogva csókra int — Aztán feledve minden elvet, Belé bolondulok megint. Heltai Jenő. amelynek fogalma nincs, hogy miért biztatják, voksoljon le X-re, Y-ra. Volt alkalmunk több előkelő világi katholikusunkkal e tárgyban eszmét cserélni s valamennyien megerősítették már előzetessen táplált abbeli véleményünket, hogy a mozgalom megindításának módja, jellege, vezetése tette bizalmatlanná a katolikus világot az egész akció iránt. Mert nem szabad az autonómiai mozgalomban az állam, vagy az állam törvényei ellen kifejlődő harcvonalat látni, melyen a katolikusok tömörülnek és háborúra készülnek. Nem is lehetett célja e mozgalomnak, hogy egy pár úgynevezett >nagy« katolikusnak, akik mindenütt akadnak s akik kizárólagos nagy praepoténciával szeretik képviselni a katolikus elemet, új szereplési kört biztosítson. Előrelátható volt, hogy akár egyik, akár másik hibába esik az autonómia, akár a politika szüremkedik bele, akár bizonyos szereplők által foglaltatik le, önmagával hozza világra a bomlás csiráját s a téves, vagy tulkövetelések harcában a magyar katolikusok újból elejtik saját sorsukat. Már pedig mindjárt a mozgalom kezdetén evidenssé vált, hogy A kinai postahajón. Irta: N. O. Lorimer. — Az »Esztergom és Vidéke« forditása. — — Vége. — A holdvilág halványitá-e a leány arcát, vagy igazán oly különös hamvas szine volt ? A beszélő férfi az oldala mellett bámulta a rendkivül szép fej profilját és tiszta görög vonásos orrát. De majd felkiáltott ijedtében, midőn a rettenetes rémület kifejezését észlelte a szép arcon aminek az ő szavai lettek volna az idézői ?! — Most ugy nézett ki, mint egy nő kinek nyomorúsága — a szégyen. — Nem találkozhatik velem a követségi bálon, Gordon úr, én nem ismerek senkit Hong-Hongban. Mi nem járunk ott senkihez. Ha elhagyom ezt a hajót, Isten hozádot mondok a világnak. Oh, ne is kérdezzen! én egy szerencsétlen nő vagyok ! — Miért nem hagy el! — Nekem el kellene bújnom ! Ne is beszéljen többé velem. Hisz kinzás megbarátkozni azért, hogy azután elváljon az ember — örökre — örökre ! Fehér krepp ruhája ráncai alatt látszott, mily izgatottan lihegett, és oly kemény kifejezés lopódzott máskor oly lágy kék szemeibe. a vezetést a néppárt ragadta kezei közé és hogy minden törekvése oda irányul, hogy az ő embereit, az ő barátait vigye be a kongreszusba s igy a fenjelzett mindkét hiba elkerülhetlenül bekövetkezett. A győztes és bukott titánok újból akcióba léptek, megfújták a riadót s híveik mellett minden módon tömörültek. S mivel a közönség — fájdalom — nem akarta velük újból felvenni az áldatlan harcot, legtöbb helyütt diadalmaskodtak is. Igy azután belekerül a kongreszszusba egy sereg mágnás, még több néppárti helyi nagyság, akikre igazán reáillik, hogy ex uno disce omnes. Csak az arravaló, az ügyhöz értő, azzal foglalkozott komoly higgadt szakemberekben lesz hiány. S mivel az igy megválasztott urak célja, leendő magatartása iránt kétségünk alig lehet, azt is bizonyosra kell vennünk, hogy az egész autonómiai mozgalom — a katolikus világ nem kis kárára újra fiaskót íog vallani. Ezek a viszonyok lehettek okozói a katolikus intelligencia feltűnő közömbösségének, amelyet bár igy értünk, de menteni nem tudunk, mert az ellenségtől való tartozkoII. Mennél többet voltak együtt, annál szerelmesebb lett Gordon. Többet foglalkozott a leánynyal, mint bárki mással a hajón. Annélkül, hogy észrevették volna, bizalmas barátokká váltak. A conventionális angol beszélt mindenről, amiről ezelőtt még soha sem beszélt senkinek. Beszélt otthonáról, testvéreiről. Sőt elmondta a holdvilágnál élte legfontosabb perceit. Milyen különös, hogy mennyivel közlékenyebb az ember holdvilágnál az óceánon, mint napnyugaton a londoni Hydeparkban ! Midőn már elmondott a leánynak mindent, mit kivánt, hogy tudjon róla az a nő, ki oly veszélyesen drága kezd szivének lenni, sem vette észre, hogy az nem mond neki magáról soha semmit. Oly nőies, oly sympathikus hallgató volt, hogy öröm volt neki elbeszélni. Pedig oly ritkán szólt, de örökös érdeklődése és figyelme tették őt oly kitűnő hallgatóvá, mit a férfiak oly nagyra becsülnek. A társalgóban a hölgyek meg nem állhatok, hogy ne szólják meg Butler kisasszonyt Gordon előtt. Ha egy jól öltözött hölgy nem akar a hajóbeli tárdással ütközetet még soha nem nyertek. A szomorú állapoton változtatni immár alig- lehet. De ha a mozgalom eredménytelen lesz, azért első. sorban majd a magunk apátiáját okolhatjuk, amit ezúttal nyilványosan is kifejezni köteleségünknek tartottunk. Végül felemlitendőnek véljük, amit már előbb is jeleztünk, hogy megjegyzéseinket csak általánosságban tettük, amennyiben a szavazásra kiküldött helyi bizottságok buzgó működése teljesen korrekt, a nagy ügyhöz méltó volt. Á—s. Tíizrend a járásokban. Esztergom, július 28. Városunkban is kukorékolt már a nyár folyamán a vörös kakas, a járásbeli községekben is volt kisebb nagyobb tüz, igy legutóbb Dömösön. Igazán nagy szerencse, hogy ebben a nagy szárazságban, amikor forró melegre szárad a nád és a szalma, nagyobb veszedelmek nem történnek. A szórványosan érkező hírekben élénk színekkel van leföstve a veszély, melyet egy, vagy más véletlen körülmény szerencsére, váratlanul elhárított. Ezekből a tüzekből nagyon sok kára van a szegény népnek, haszna csak egyetlen, az t. i. mely a maga sasággal érintkezni és minden ismerkedést elkerül, biztosan kell a hajón valakinek lenni, aki előtt jelleme nem egészen kifogástalan. Gordon egyszer a holdvilágnál, — mikor, az igaz, többet figyelt szépségére és a pici fül melletti arany hajfürtre, mint feleletére, — megkérdezte tőle, hogy a yorkshire-i Butler család tagja-e. — A vén hölgyek a társalgóban rendkivül kiváncsiak. Azért kérem ne is válaszoljon, ha nem akar. Elég nekem, ha ön mellettem van és napról-napra drágább nekem. — ígérje meg Gordon ur, hogy nem mond többé ilyent. Kérem, ne tegye, mert megzavarja barátságunkat. Pedig oly kellemes önt ismerni és társaságát élvezni! Mondja meg a hölgyeknek, hogy nem vagyok a yorkshirei, Butler-családdal rokonságban. Rólam nem halhattak soha. — Es ha ön igazat mondott azzal, hogy napról-napra drágább vagyok önnek, — Isten hozzádot kell ma önnek mondanom örökre. De ha csak bókot akart volna mondani, már eléggé ismerhetne, hogy ezzel nem ér el nálam semmit. Lássa, azt képzelem, hogy ön megért engem. Meg kell szakitanom barátsá-