Esztergom és Vidéke, 1897

1897-07-18 / 57.szám

lene s az igy nyert tágas tér lenne piacul felhasználva. A cselekvés térért igen sok vár Esztergomra, melyet a culturális haladás még inkább fokoz. Ha a város közjövedelmének forrása engedné, nem is lehetne soká késni a dolgok kivitelével. Azonban a túlságos pótadó igen leköti a polgárok tevékenységét és hogy a jelen pótadórendszer mellett még is lehessen valamely építkezéseket foganatosítani, a város képviseletének különös megfontolással a takarékosság útjára kell okvetlen lépni, hogy az évi budget keretében jusson néhány ezer frt oly mellőzhetlen építési kiadásokra, melyek elől Esztergom el nem zárkózhat. Talán lesz alkalmunk hozzányúlni a takarékosság törvényeinek alkalmazásához — egy-egy indítvány alakjában, melyet e lap utján az érdekelt közönség elé hozni — bár egyeseket kellemetlenül érint — a közjaváért és boldogulásáért kötelességünknek tartjuk. —f. Városi közgyűlés. — Július 15. — A Lőrinc-utca sorsa a kévviselőtestület csütörtöki ülésén végre eldőlt. A telkeknek a Takarékpénztár részére való eladását egyhangúlag megszavazták s igy remélhetjük, hogy a szégyenletes romhalmaz, amely eddig csak a pótadó növelésére szolgált, már a legközelebbi jövőben eltűnik, hogy egy modern, diszes bérpalotának adjon helyet. A városi képviselők is érezték, hogy nagyot vétenének a közérdek ellen, ha közömbösségükkel hátráltatnák a mielőbbi döntést s igy szép számban gyűltek össze, sőt alaptalan volt abbeli aggodalmuk is, hogy a tüz miatt felfüggesztett üléjsen az újból való megnyitás után az abszolút többség többé meg nem lesz. Az ülés különben egy elnöki bejelentéssel és két interpellációval kezdődött. Maiina Lajos referált a gimnázium ügyében tett budapesti és balatonfüredi útról ugy, ahogy azt mi legközelebbi számban megírtuk s bejelentette azt is, hogy a megbízott küldöttség hasonló célból legközelebb a főkáptalannál is tisztelegni és kérni fog. Farkas Tivadar az iránt interpellálta meg a polgármestert, hogy tétettek-e lépések a mult évi zárszámadásában mutatkozó rengeteg bevételi hátralék csökkentésére. Az elnök azt válaszolta, hogy a zárszámadást tárgyalni fogja a pénzügyi bizottság, a tanács, végül a képviselőtestület s a felvetett kérdéssel ez alkalmakkor fog foglalkozni. Hasonlóképpen válaszölt Kijjfer József abbeli interpellációjára is, hogy a mult évben a helytelen kiszámítás miatt történt pótadó-tulíizetés az adózó polgárság ez idén kivetett adójából leszámittatik-e ? E kérdéssel is a zárszámadás tárgyalása alkalmával fognak foglalkozni. A napirend első tárgya annak bejelentése volt, hogy a belügyminiszter a duna-utcai telkek bizonytalan célra való megvásárlását kimondó közgyűlési határozatot megsemmisítette s a közgyűlést ujabb határozathozatalra utasította. Olvasóink még emlékezni fognak, hogy annak idején a polgármester hogyan erőltette ki e határozatot, minden törvényes forma vakmerő negligálásával s igy előre látható volt, hogy a felsőbb hatóság a határozatot jóvá nem hagyhatja. Igy is történt, még pedig az eljárásra vonatkozó oly kifejezések kíséretében, amelyeket miniszter még városi tanácsról aligha használt. A miniszteri rendelet ugyanis — nem tudjuk, mily információ, vagy vélekedés alapján — a tanácsot vádolja taktikázással és törvénytelenA te neved az én imádságom. A te neved van az ajkamon, amikor kerül az álom, a te neveddel köszönt a hajnal. Olyan tisztán vagy bevésve a szivembe, hogy csakis én magam látok oda be mikor imádkozom. Más nem tudja ezt, de minek is tudna róla, hiszen a profán szem kigúnyolja a legszentebb érzelmeket s egy kegyetlen szójáték képes azokat megszentségteleniteni. Még talán magad sem tudod, hogy milyen nagyon szeretlek, mert nem • tudom kimutatni azt, amit érzek. Ugy rémlik, hogy olvastam egyszer valahol ilyesmit: — Miért mondanám el másnak, hogy szeretlek, mikor ez a szerelem nem olyan, mint más emberé és ha megmondanám, lennének olyanok, akik nem hinnének benne, Hiszen olyan kevés ember van, aki képes szerelmet elképzelni bókoló udvarlás és üres frázisok nélkül. Az én szerelmemben én hiszek egyedül, s erős meggyőződésem, hogy csak az szeret igazán, elnyomhatatlan erővel, kinek elszoruló torka gátot vet a cifra szónak, megreszkető ajka alig bir hebegni, mikor olyan érzésről kellene szólnia, amely még félig sejtelem — boldog édes sejtelem — s amelynek elmondására kevés egy élet, szegény minden nép szótára. Hiszed-e te is ezt ? Hiszed-e hogy az az igazi érzés, amely nem keres és nem talál szót, csak vergődik tehetetlenül s nem képes megnyilatkozni ? Hiszed-e, hogy képes vagyok téged istenként imádni, s néha alig tudom azt is megmondani, hogy: szeretlek . . . . . . Olyan édes még most ls a rózsád illata, pedig elhervadt már a virág

1

. Tudod te is a dalt: Elhervadt rég az a rozsa, Hullni kezd a szirom róla, Mégis őrzöm rejtve, védve, Hiszen a te kezed tépte! A te kezed adta nekem azt a rózsát, azért olyan szent előttem minden hullani menő szirma, amelyekből dehogy engednék csak egyec is elveszni! Ugy őrizem vad féltékenységgel, hogy ne lássa meg senki; a szivem fölé helyeztem, hogy mindig velem legyen s minden pillanatban nyugtassa meg azt a bolondos kis húsdarabot, melynek minden dobbanása tiéd. Szeretlek, de ne kérdezd, hogy miért mert nem tudok rá megfelelni. Olyan megmagyarázhatatlan rejtélye ez a nagy mindenségnek, mint annyi más, amire szintén nincs felelet. Sz. V. A két haladé. — Az »Esztergom és Vidéke« fordítása. Irta: CATULLE MENDÉS. Egyik haladó : Jó napot! Másik haladó : Jó napot! seggel s megfenyegeti, hogy ismétlődés esetén a megtorló intézkedéseket teljes szigorral fogja végrehajtani; a miniszteri leirat leküldése alkalmával a főispán és lelkiismertesebb kötelességteljesitésére figyelmeztette a tanácsot. A tanács pedig teljesen méltatlanul támadtatott meg, mert az a bizonyos megszavazási stikli onnan nem indult ki, nem ott volt előkészítve. Azt egyes egyedül a törvényt nem tisztelő polgármester ur inscenirozta, szavazás alá bocsátván dr. Helcz Antalnak az ülés folyamán beadott indítványát. S éppen azért nagyon sajnáljuk, hogy a tanács ugy szólván zsebre rakta a kemény rendreutasitást s nem iparkodott önérzetesebben, erélyesebben elégtételt szerezni s megelégedett avval, hogy kimondotta, miszerint ok nélkül támadták s hogy a legközelebbi közgyűlés elé a telkek eladására vonatkozólag ujabb javaslatot ad. Igy vélekedett dr. Helcz Antal is mikor kifejtette megütközését a miniszteri leiraton, amelynek vádja a való tényekkel ellenkező. S ha teljes tisztelettel viseltetett mindenkor a felsőbb hatóságok iránt,' de a város is elvárhatja, hogy a felsőbbség is legalább némi tiszteletet tanúsítson iránta. Azt hiszi, hogy ott roszakaratu információ történt. S mivel annak idején a javaslatot a közgyűlésen ő adta be s igy az ő jóhiszeműsége is kétségbe van vonva, kijelenti, hogy ez ügyben előzetesen a tanács egyetlen tagjával sem érintkezett. Csak mikor hallotta, hogy a testvérvárosok a telkek iskolai célra való megvételével szemben állást akarnak foglalni, amit veszedelmes jelenségnek tartott, a béke megóvása céljából tette meg közvetítő indítványát, amelyet a közgyűlés napján csupán két képviselővel tudatott s amelyet a közgyűlés alatt sebtiben fogalmazott meg. Igazán csodálkozik, hogy a város oly határozottan dolus-sal vádoltatik, amit egy hatóság, szó nélEgyik. — Mily vigan danolsz utadon ! Másik. — Te is mily vigan danolsz ! Egyik. — Azért, mert elmegyek. Másik. — Én meg azért, mert visszatérek. Egyik. — Mily édes az eltávozás! Másik. — Hova mégy ? Egyik. — Mily édes a visszatérés! Másik. — Es honnét térsz vissza ? Másik. — Az életből. Egyik. — Én húsz éves vagyok. Fogom látni az ablakokban a szép asszonyokat és fogok nekik verset mondani, mit mosolyogva hallgatnak végig. Másik. — Én ötven éves vagyok. Sok szép asszonyt láttam az ablakon, sok verset mondtam nekik, mit mosolyogva hallgattak végig. Egyik. — Husz éves vagyok. Lesznek barátaim akikkel küzdeni fogok az álomért, a szépségért és az emberiség boldogságáért. Másik. — Ötven evés vagyok. Nekem voltak barátaim akikkel küzdtem mindezekért. Egyik. — Husz éves vagyok. A szegények meg fogják köszönni jótéteményeimet. Másik. — Ötven éves vagyok. Nekem már megköszönték a szegények amit értük tettem. Egyik. — Husz éves vagyok. Ha szenvedni kell, hogy örömet érdemeikül el nem tűrhet. Kell

T hogy illő tisztelettel, de kellő határozottsággal a tanács elégtételt szerezzen magának s nem érti, hogy a tanács ezt megtenni elmulasztotta. Az ügy érdemét illetőleg múltkori indítványát, hogy t. i. a telkek meg nem határozott célra megvétessenek, továbbra is fenntartja. A lőrinc-utcai telkek eladására való névszerinti szavazás nagy érdeklődés mellett folyt le. Százhármán szavaztak s valamenyien igennel, mig 72 képviselő távol volt. A szavazás után az érdeklődés megcsappant és miután az elnök kimondotta, hogy az adásvételi szerződés megtörténtével a város főügyész bizatik meg, a tanácsterem majdnem egészen kiürült. Szabadságidőt engedélyeztek Szabó József városi pénztárnoknak s a még mindég betegeskedő Hajnali Gyula ellenőr szabadságát meghoszszabbitották. Tudomásul vették, hogy a dédai korcsmát hat évre évi hatvan forint bér mellett Spitczer Mór vette bérbe és a rosz karban levő épület reparációját is elhatározták. Hosszabb vita támadt még a napirend utolsó pontjánál, Tátus János indítványánál, amely a városi legelőn a különlegeltetés engedélyezését célozta s amelyet a tanács az idei évre bizonyos korlátozások között megengedhetőnek vélt. A vita folyamán mindenekelőtt kiderült, hogy a városi legelő rettenetesen elhanyagolt állapotban van, bokrokkal, szerb tövissel benőve s mint dr. Prokopp Gyula előadta, mély keréknyomokkal, amelyek még a fügyökereket is elpusztítják, keresztül-kasul hasitva, amit Dóczy Ferenc a szaktisztviselők hanyagságának tudott be. Kollár Károly gazdasági tanácsocs nem is tudta megcáfolni a vádakat s csak azt igérte, hogy a legelő tisztításához a jövő évi költségvetésbe fedezetet fog állíttatni s hogy a kesztölezi ut elkészítvén, a kocsiknak a legelőn való járása meg fog szűnni. jünk, barátsággal és megadással viselem a szenvedést — csakhogy elnyerjem. Másik. — Én elnyertem a szenvedéssel érdemlett örömet. Egyik. — Isten veled, távozó Emlék! Másik .— Isten veled érkező Re. meny! Egyik. — Mennyire örülök, hogy danolsz visszatérésednél! Másik. — Csak majd te is danolva távozzál el az életből. Menj, menj csak az életbe. És majd ha egykoron te leszel a visszatérő, ne mondd meg azon haladónak, kivel találkozol, hogy az asszonyok másra gondolnak, ha az ablakból verseidet hallgatják; hogy az álom, — álom marad; hogy a szépség nem a földi terület rózsája; hogy az emberiség gyűlöl bennünket a szeretetért, amelyet iránta tanúsítunk és hogy barátaink a küzdelmek legnagyobb veszélyében hagynak el. Ne mondd nekik, hogy a szegény megharapja a kezet, mely neki alamizsnát nyújt, sem azt, hogy az ember hiába szenved az örömért, mert nem nyeri el soha! — Lásd hogyan nevetek, hogyan dalolok! A visszatérő ne bátortalanitsa az eltávozókat, mert meg kell hagyni a fiatal emberek szivében: — az illúziót. Franciából fordította : Inconnu.