Esztergom és Vidéke, 1897

1897-07-18 / 57.szám

A különlegeltetés engedélyezése ellen komoly hangok emelkedtek s dr. Prokopp Gyula és dr. Helcz Antal meggyőző érvekkel mutatták ki, hogy mily károk származhatnak az engedély megadásából, amelyet már csak mezőrendőri szempontból is mellőzni kellene. Tátus természetesen indítványa mellett kardoskodott s segítségére sietett Kiffer József is, hetet-havat összehadarván. Derültséget keltett, hogy az elnöknek, aki megunván a tárgytól való elkalandozásait, abbeli kérdésére : hogy hát tulajdonképen mi a véleménye, azt válaszolta .• — Várjon még, majd később megmondom ! A tanácsi javaslatot végül mégis elfogadták s a tüz miatt egy órára felfüggesztett közgyűlés hat óra után véget ért. — er. Tanítóink kórpótlékához. Esztergom, július 17. Azt tudjuk mindnyájan, hogy Esztergom város anyagi helyzete szükségkép megköveteli, hogy a hol lehet, ott kell az alkalmat megragadni, melylyel néhány száz forintotkasszájának gyarapítására megtakaríthat. Rendkivül kínálkozó alkalmul szolgál a tanítók korpótlékáról hozott 1893-iki törvény, melynek rendelkezése szerint minden iskolafentartó község, — legyen a felekezeti, vagy politikai, — teljes jogot formálhat az esedékes korpótléknak állami uton való kiszolgáltatására, ha hivatalosan be tudja igazolni, hogy a népiskolai tanítók fizetésére fordított 5%-os iskolaadót kimerítette. Mi ugy híszszük, hogy Esztergom városa e téren jóval tul jár az 5°/

0-os iskolaadón, — tehát e téren való követelés jogossága nemcsak helyénvaló és időszerű, hanem igazolt is. Tessék az illetékes helyi hatóságnak a törvény rendelkezéséhez képest eljárni és utánaszámolni, s ha látja, hogy törvényes alapon áll, mulhatlanul még a folyó évben terjesssze fel az iratokat! Ezzel egy csapással két legyet üt. Először mentesiti magát a korpótlékok fizetésétől a jövőben azokra nézve, kiknek ebbeli igénye érvényben áll, másodszor fizetési többletet nyit azon tanítóinak már a jövő 1898. január elején, akik a mult évben hozott közgyűlési határozat értelmében jóval később juthattak volna hozzá, ami később úgyis a város megterheltetését fokozná. Számítunk reá erősen, hogy a város e téren nem fogja saját jólfelfogott érdekét elszalasztani. Esztergom, július 17. — A hercegprímás jótékonysága. Vaszary Kolos hercegprímás a verebélyi templom felépítésére nyolcezer forintot adományozott. — EskÜVÖ. Dr. Palkovics Jenő káptalani és primási ügyész f. hó 31-én tartja esküvőjét, Nagy Etelka kisasszonynyal, Nagy Pál vállalkozó szép leányával. — Interurbán telefon. Az interurbán telefon Budapesttel való összeköttetése már befejeztetett s a beszélgetés immár a fővárossal megkezdetett. — Bellovics Ferenc halála. Lapunk zártakor vesszük a megdöbbentő hírt, hogy Bellovics Ferenc zenetanár, városi előkelőségünk e kiváló tagja, a kitűnő művész Bécsben egy ideggyógyító intézetben meghalt. Hirtelen halála közvetlen előzményeiről a közelebbi részletek még hiányzanak. Hogy nagy beteg, már két het óta tudtuk. Mindjárt a vakáció kezdetén utazott el, hogy a tanév fáradalmait egy stájer fürdőben kipihenje. Alig ért az osztrák fővárosba, levelet irt nejének, melyben elmondja, hogy mivel Esztergomból kiüldözték, ide többé nem tér vissza. Megrémült hitvese azonnal utána utazott, férje elég higgadtan fogadta v vendéglőben, ahol megszállott, de egy őrizetlen pillanatban eltűnt, ugy, hogy már nem tudott nyomára akadni. Visszatért városunkba, de a következő napon újra elment férje után. Hogy azután mi történt, a katasztrófa ily gyorsan hogyan következett be, ez ideig nem tudjuk. Sokkal közvetlenebbül állunk a fájdalom és részvét benyomása alatt, semhogy az elhunyt nagy érdemeit ezúttal részletezni tudnánk s akkora hagyjuk azt, ha koporsójára letehetjük a hálás emlékezés koszorúját. — A hires gőzfecskendő. A csütörtöki tüz után elővették a hires, drága pénzen legutóbb kijavíttatott gőzfecskendőt is, hogy megpróbálják, vájjon szükség esetén tudnák-e hasznát venni. Megpróbálták és konstatálták, hogy a hires szerszám teljesen hasznavehetetlen . . . Kíváncsiak vagyunk, kit fognak most az igy kidobott pénzért felelősségre vonni ? '— Mezey Arthurné f. Meghalt fiatalsága legszebb éveiben, boldogsága teljében, mérhetlen, fekete gyászba borítva hozátartozóit. Mindnyájan szomorúan, megilletődve láttuk már hónapok óta, mint emészti a kór üde fiatalságát, láttuk a legszomorúbb virágot: a temetőrózsát megfogyott szép arcán, tudtuk, hogy egészségét az arkói ciprusok alatt sem tudta visszaszerezni, tudtuk, hogy őt könyező nagy végtelen szeretet sem lesz képes visszatartani az életnek és mégis nagy megdöbbenéssel vettük tegnap délelőtt a vigasztalan hirt, hogy Mezey Arthurné, szül. Pfalcz Gizella meghalt. Immár ravatalon fekszik a tavasz, az ifjúság, a szeretet s körülötte állnak a megtört szülők, a vigasztalan férj s a gyügyögő kis anyátlan árva. Vigaszszót nem tudott mondani hozzátartozóinak, csak sok, nagy lelki erőt óhajtunk a rettenetes csapás elviseléséhez. Legyen mindég áldott a szegény elköltözött feledhetetlen emléke ! — A csütörtöki tüz. Éppen dr. Helcz Antal vette védelmébe a városházán csütörtök délután a miniszterileg erősen megintett tanácsot, amikor egy pillanat alatt talpon volt az egész gyülekezet s tódult mindenki a kijáratok felé. Sötét, sűrű füstgomolyok emelkedtek ugyanis á j szenttamási városrész felül. A tüz Schalkász Ignác házában ütött ki, amelyben Diamant Bernát mészáros lakik. Az istálló padlása gyulladt ki, ahol a sok széna megdöbbentő gyorsasággal kezdett égni s mindenesetre csak a szélcsendes időnek köszönhető, hogy idejében lokalizálható volt, bár hasznos volt e tekintetben a magas tűzfal is, mely az égő házat a szomszédos Zwillingerfélétől elválasztja. A tűzoltóság — tekintetbe véve műszereinek nyomorúságos elhelyezését — elég gyorsan a veszedelem helyén termett, de oly kis számban hogy a kivonult néhány férfinak ugyancsak kegyetlen nehéz munkája akadt. A tetőgerendák összeroppanása után elfojtották a tüzet, amely valószínűleg Diamant kocsisának vigyázatlanságából keletkezett, aki délután égő pipával járt a szénával megrakott padláson. — ÉSZ és Sziv. A » Hunnia* könyvnyomda ismert ízléses, elegáns kiállításában már megjelent Erdó'si Dezső verskötete. A 208 oldalra terjedő diszes kötet »Esz és Szive cimet viseli s 1 frt 20 krert az ^Esztergomi Lapok« szerkesztőségében kapható. Legközelebbi számunkban kellő részletességgel fogjuk ismertetni, de addig is legmelegebben ajánljuk a poézis kedvelőinek figyelmébe. — Kinevezés. A belügyminiszter a süttői anyakönyvi kerületben Krakker Henriket helyettes anyakönyvvezetővé nevezte ki. — Nyári mulatság. A garamvölgyi cukorgyár részv. társ. tisztikarának társasköre a folyó évi július hó 25-én Oroszkán a gyár udvarban Anna kertünnepélyt rendez. Műsor; i. Versenytekézés kéttekepályán igen értékes dijakkal. 2. Kerékpár-verseny négy díjjal készpénzben. 3. Kutya-ügető- és akadály verseny dijakkal. 4. Kisorsolása tebb igen becses műtárgynak. 5. Tábori posta szerelmesek részére. 6. Confetti-dobálás. 7. Szini előadás a nyári színkörben. 8. Bodega, cukrászat és stájer tejcsarnok. 9. Óriási fényes tűzijáték. 10. Tánc. Azonkívül számos meglepetés, tréfás jelenet, léggömbök felbocsátása stb. a n. é. közönséget mulattatni fogja Kezdete délutáni 4 órakor. Belépti-dij egy korona. Esős idő beálltával az ünnepély a legközelebbi vasárnapon tartatik meg. — Munkás egylet. A Magyarországi Munkások Rokkant- és Nyugdijegyletének helybeli fiókja f. hó 10-én tartotta első havi ülését, amelyen konstatálták, hogy az egyesületi tagok száma 57. Sajnálatai emlékeztek meg arról, hogy a városi ipartestület nem viseltetik kellő érdeklődéssel az egyesület iránt, jóllehet annak tagjai háromnegyed részben önálló iparosokból állanak. Itt említjük hogy az Ötven krajcáros beiratási dij már megszűnt, most csak 1 frt 50 krral vesznek fel uj tagokat, kivéve ha tizen jelentkeznek egy csoportban, amikor is a beiratási dij egy korona marad. — Az ipariskola vizsgája. A helybeli ipariskola évzáró vizsgájáról csak most van alkalmunk megemlékezni, mert különösen fontosnak tartottuk iparos tanulóinknak nemcsak az iskolai tantárgyakban tapasztalt előhaladásáról, hanem arról is meggyőződni, hogy az általuk választott iparágban mily ügyeséget fejtettek ki. — A kezdeményezés dicsősége kétség kivül Major János ipariskolai igazgató uré, aki az iparos tanulókat nemcsak az iskolai tantárgyak alapos ismnretére oktatta be, hanem azokat arra ösztönözte, hogy saját külön kézimunkájukat is mutassák be az évzáró vizsgán. Midőn az iskolában elért kiváló eredményről röviden megemlékeznénk, egyúttal a kiállítók közül ügyes csinos munkájukért a kiállított tárgyak megnevezésével a következő iparostanulókat említjük fel : Markó Gyula nyomdász, aki egy ügyesen egybeállított kis lapot készített, Hágen Gyula asztalos, aki különösen faragott képrámáival mutatta be ügyességét, Eincinger József lakatos, kiváló ügyesen egybeállított miniatűr takaréktüzhelyéért, Tóth Ferenc vasöntő ügyes vasöntvényeért, Máté Izidor lakatos kis gőzgépeért, Varga István szíjgyártó bőrönd és lovagló kantárért. Mindenesetre legtöbb ügyeségét a lakatos-, bádogos- és csizmadia tanulók árultak el. — Pusztító jégvihar. Elemi csapásokban igazán gazdag az idei nyár. Tegnap délután újra nagy jégeső volt az esztergomi járásban, amely Piszke, Lábatlan, Nyergesujfalu községekben a még lábon volt gabonát, a szőllőket és gyümölcsösöket egészen tönkre tette. A kár igen nagy. — A kialudt öngyilkos. Tegnap estefelé összeeset a Buda-utcán egy munkás kinézésű ember oly tünetek között, mintha szivgörcse volna. A járókelők hozzáhivták dr. Simonyi Adolfot, akinek azt mondotta, hogy ő Pfalcz Józsefnél alkalmazott kőműves s marólúggal megmérgezte magát. Erre az orvos beszállitatta a kórházba, ahol az életunt ur jól elszunyókált s reggelre alaposan kialudta magát. Es igy kiderült a titok, hogy előtte való napon nem annyira sok marólúgot, mint inkább pálinkát ivott. — Tolvaj inasgyermekek. Két fiatal iparostanonc került e héten hűvösre gazdáinak megiopása miatt. Bácskai István Bohátka István cipésztől lopogatta a bőrdarabokat, amig Lajos András Till Mihálytól a réznemüeket. A két nagyreményű nebuló tettét beismerte. Sajtónyilatkozatok. — A »Pintyőké«-ről. — Esztergom, július 17. Lapunk felelős szerkesztőjének legújabb munkáját, a »Pintyőke <-t a fővárosi és vidéki sajtónak már majdnem minden orgánuma ismertette. Ez ismertetésekből közlünk itt néhányat: A »Budapesti Hirlapi igy ir: Egy fiatal iró, eki a fővárosból évek óta elvetődött s azóta hallgat, most újra megszólalt. Munkácsy Kálmán talentuma, amelyről néhány éve sok elismeréssel beszéltek, a szünetelés alatt csak növekedett erőben. Pintyőke, ez a címe a vékony kötetnyi regénynek, amely most tőle Esztergomban megjelent, azt mutatja, hogy szerzőjének igen sok még az irnivalója; pompás mesemondó készsége, eleven megfigyelése és sok kedves ötlete van. Egy szerencsétlen fiatal leány történetével foglalkozik a könyv, amely rövidségében és igazságában a modern olasz drámákhoz hasonlít. Az árát nem tudjuk. A »Magyar Hirlap* ezeket mondja: Pintyőke. Elbeszélés. Irta Munkácsy Kálmán. Kicsike könyv, olyan, mint a gyémánt kiadások szoktak lenni. Kiállitósa csinos, formás, Egészben vagy nyolc ivre terjed a füzet. Tartalmát érdemes elolvasni, mert Munkácsy a tehetségesebb fiatal írók közül való, akit ízléstelenségektől megment hivatottságra valló írói érzéke. Müveiből sem találékonyság, sem poézis nem hiányzik. A >Fővárosi Lapok* kritikusa eképen nyilatkozik : Munkácsy nem uj iró, de évek előtt vidékre került, idefenn ugy elfeledték. Átkos metamorfózisa ez azoknak az íróknak, akik hirtelen megállanak karrierjük legelső lépcsőin s megfordulnak, illetőleg mélyen elhallgatnak. Munkácsy egyszerre itt hagyta az előkelő budapesti újságokat, ahol az ő bájos, leányosan üde tárca-cikkelyei megjelentek — és vidékre költözött. Háromnégy esztendeje nem láttuk a nevét a budapesti újságban, azt hittük, végkép elhallgat s im egyszerre beköszönt egy apró fehér könyvecskével, amelyik 123 oldalra terjed és egy kedves elbeszélését tartalmazza. Nem nagyigényű dolog, nőies és bájos, meg hangulatos. A Pintyőke nem más, mint egy csacsogó, friss jukker-leány, aki lovagol és pezsgőt iszik. Itt szerelem jő elő és Pintyőke elveti azokat az allűröket, amik nem tetszenek Ercsi Dezsőnek. És aztán meghal Pintyőke... No, de tessék elolvasni azt a kedves könyvet, mert megérdemli. A könyv ára nincs kitüntetve. Kapható Esztergomban a »Hunnia« könyvnyomdában. A »Budapesti Naplói ezekben ismerteti a kötetet: Munkácsy Kálmán egyike azoknak a magyar elbeszélőknek, akik szerényen megvonulva, csöndben, a szivük hajlandóságát, telentumuk sugallását követve irnak, távol az irodalmi klikkektől, még távolabb az irodalmi »szalonoktól. Szívből szakadt dolgok mind az ő elbeszélései, amiken sajátságos báj vonul végig, Ez a kis kötet is, amely miniatűr formában, ritka elegáns külsővel köszöntött be a vidékről a fővárosba, az igazi poézis zamatjával hat, finom, kedves dolog, amelyet melegen ajánlunk olvasóink figyelmébe. A »Győri Hirlapi, Szávay Gyula elterjedt napilapjának ismertető cikkéből közöljük a következő részletet: >Pintyőkéi cim alatt kedves, művészien megirt novella jelent meg a napokban a könyvpiacon. A 123 oldalra terjedő könyvecskét Munkácsy (Kálmán, az ifjabb írói gárda e nagytehetségű, rokonszenves alakja irja. Kö-