Esztergom és Vidéke, 1897

1897-07-11 / 55.szám

ESZTERGOM es VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. M^áJ

c

^

ei

)ik Vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — Féi évre — — Negyed évre 6 frt — kr. — 8 frt — kr. 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hOYa a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) yárostyáz-köz, Spanraft-fyáz. Kéziratot nem adunk vissza. Bartal Rezső nyugdíjban. Esztergom, július 10. Bartal Rezső kir. tanfelügyelő hosszas, érdemdús szolgálat után a vallás- és közoktatásügyi minisztertől nyugdíjaztatását kérte. 'E hir igazsága őszinte szomorúságot okozott megyeszerte a tanügy igaz barátainak körében, mert több mint két évtizedig tartott tanfelügyelosködése alatt a megyebeli tanügy felvirágoztatása terén elévülhetetlen érdemeket szerzett s a járásbeli iskolák megmagyarosodása, az összes iskolák nívójának szép emelkedése nevével mindenkor kapcsolatos marad. Alig hisszük, hogy oly utódja akadhason, aki a tanítót, főleg a szorgalmast, nála jobban megbecsülni fogná s minden jogtalan zaklatás alkalmával oly határozottan pártjukra állana. A megyebeli tanítók benne sohasem látták a gőgös, rideg fellebbvalót, hanem mindég a lelkes tanférfiút, akinek szisztémája mindég a szelídséggel, jó szóval való céltérés volt, ami sikerült is neki. A város tanügyének emelkedésében szintén oroszlánrésze van, habár ez irányban kifejtett nemes munkásságát annak idején, felismerni nem tudták s még kevésbé méltányolták. Más megye székhelye mindent elkövet, hogy a tanfelügyelő törekvéseit minden telhető módon honorálja, ami városunk pedig azt sem tartotta érdemesnek, hogy városi képviselővé legyen az a férfiú, akinek a városi tanügy adminisztrációjában a legilletékesebb szava van. Pedig nagyon sokszor volt alkalmuk megbánni, hogy a kir. tanfelügyelő pártfogását és tanácsát kikérni feleslegesnek tartották. Bartal Rezső kir. tanácsos volt az, aki annak idején egy földműves iskola felállítását is sürgette, s csak telket kért hozzá. Valamint sok egyéb hasznos és szükséges tervét, ezt is elejtették. Most azután bekövetkezett az, hogy a kormány rendeletben hagyta meg ily iskolák felállításának kötelezettségét. A felállításnak meg kell történni, de persze most sokkal többe fog kerülni, mint Bartal akciója idejében történt volna. Nagy érdeme Bartal Rezsőnek az is, hogy két évtizedes működése alatt mindenkori higgadt, tárgyilagos eljárásával sikerült elérnie azt, hogy Hz „Esiterqom és Vidéke" tára, Miquette házassága. Irta: GYP. — Az ^Esztergom és Vidéke* fordítása. — — Nem, uram, csakis a harmadik osztályba ; máshova nem ! .. . — De ha mondom, hogy a kutyának is vettem jegyet. — Az nem elég ! — De nekem nincs időm kutyámat más helyre tenni, hisz látja, hogy a vonat indul. És Trene gróf meghúzván szép nagy barna, bundás kutyája nyakzsinórját, betolta őt az elsőosztályu szakaszba jTés gyorsan utána ugrott, mig a kalauz vállat vonva csapta be utána az ajtót. — Szegény öreg Pierrot-m, szólt Trene a kutyához, amely lábainál foglalt helyet és nagy okos, sárga szemeivel bizalmasan nézett gazdájára, —• ha nem engednek téged beszállni, ott maradtam volna veled. És talán nem is hoztam volna túlságos áldozatot! Unom ezt az utazást, — látszik, hogy vénülünk, édes Pierrot! Tréne végigfeküdt a vörös bársony ülésen, egy puha takarót terítve lábaira aludni készült, de szemei nyitva maradtak, amidőn akkép gondolkozott: — Valami jól nem fogok mulatni Roches-ben ! Oh nem ! de mégsem mondhattam le. Azelőtt minden nyáron egy hónapot töltöttem ott és — öt év óta nem tettem be a lábamat. Most az egyszer már nem bújhattam ki, mert Paul és felesége megapprehendált volna . . . pedig szeretem őket — jó emberek ! — sőt nagyon is szeretem, ők kedves barátaim. És miután a marquise ismételten meghívott — ha most lemondok, az szakítás lett volna. Pedig éppen nem kényelmes asszony, — a marquise! — egy kis démon, ki mindig keresztül viszi az akaratát. — Jól tudom, hogy- egem imád és rendkívül hízelgő dolog általa imádatni, — de végre is . . . Vájjon kik lesznek a többi meghívott vendékek ? Valószínűleg Grandpré-ék, a szép Gerald de Brize-né, a vén marquise és a kis Miquette, kik egész hónapokat töltenek Rochesben, hogy a lányka jó levegőn legyen. Miss Polly, Miquette nevelőnője, ki különben a legeredetibb teremtés akivel valaha találkoztam. — Ki még? Bouillon hercegné és a herceg — . . . jaj ! . . . Végre is nem maradok sokáig csak egy lovat küldtem előre. Három vadászaton maradok — és azután a hercegné meg lesz fosztva az én társaságomtól . .. ugye Pierrot ?! — Mig Trene a fogaton mely őt a vamiatta az egyházi szervezettel és a hitközségekkel való kapocs meg nem lazult. Túlzottan merev álláspontot sohasem foglalt el s mindég megtudta oldani a fenforgó kérdéseket ugy, hogy az állami érdek az egyházéval Összhangzásba jöjjön, bár ahol a tanügy, a hazafiasság úgy kívánta, tudott nagyon határozottan és erélyesen fellépni, ha mindjárt legmagasabb egyéniségekkel is kellett felvennie a harcot. S bár ily üdvösen, a béke porondján munkálkodott, mégis akadtak elvakult, vagy rossz akaratú támadói, akik nem mérlegelve kényes és nehé helyzetét, mert nem mindenben az ő szájuk ize szerint cselekedett, nem átalották méltatlan személyeskedésekkel viszonozni courtoisie-ját. Bartal Rezső azonban sokkal okosabb, higgattabb, nemesebb lelkű férfiú volt, semhogy az ily intrikákkal és tövisekkel törődni, azokra reflektálni, vagy miattok megállapodott nézetein változtatni szükségesnek találta volna. Ment szilárdan kitűzött célja felé s megelégedett azzal, hogy az általános elismerés, a közbecsülés, a jók és igazak szimpátiája mindenkor vele maradt. Vele marad ezután is és Esztergom vármegye hálás közönsége soha nem fogja elfeledni azokat az érdemeket, amelyeket gyermekei nevelése, kiképzése terén szerzett. S most midőn hosszú, áldásos működés után jól kiérdemelt nyugalomban vonul, mindenki csak azt óhajtja, hogy pihenése hosszú, zavartalan s boldog legyen. Ez a mi óhajtásunk is ! Spectator. Piszke jövője. Esztergom, július io. Mi megyebeliek nagyon jól tudjuk, hogy Piszke község lakosai jó módjukat, vagyonosságukat majdnem kizárólag bányáiknak: a hires vörös márvány és a kifogyhatlan mészkőbányáknak köszönhetik! Az utóbbi időkben azonban a bányajövelmük megcsappant s nagyon komoly színben kezdett felj tűnni, különösen a mészkőbányák j jövője. Komoly versenytársuk akadt, | olyan komoly konkurrens, akivel I lehetetlennek látszott a versenyt ' kiállniok. | Az osztrák Déli Vasúttársaság | ugyanis olyan alacsony tarifát ad a | karsztvidéki bányatulajdonosoknak, jhogy az onnan szállított mész mé! termázsája 18 krajcárral olcsóbban sutnál várta Roches felé robogott, végignézett a kopár országúton, az őszi, szomorú vidéken és beismerte, hogy őrültség volt most Parist otthagyni. Egyszerre csak lódobogás verte őt fel ábrándozásaiból és legnagyobb meglepetésére egy nemes formájú, telivér sárgán egy karcsú fiatal nőt látott lovagolni. Sötétkék feszesen álló ruhát viselt és a fekete kemény kalap alól aranyszőke dus haj fonata sugárzott az őszi napon. A fiatal hölgy lassan ügetett tova. Egy groom correct barna libériában egy feltűnő szép szürkén, kellő távolságban követte. Amint a kocsi a hölgy közeiébe ért, az amazon észrevevén a grófot, elkezdett nevetni, nagyon nevetni, ugy hogy a hófehér fogai is látszottak. — Lám! — gondola Trene, ugylátszik e szőke szépség egy uj szomszédnő. Soha sem láttam ilyen fess teremtést ezen az elhagyott vidéken ! És milyen fiatal, elbájoló ! De épen nem illedelmes ! Miért nevetett a szemembe ? . . . Biztosan butának néztem ki, midőn őt bámultam ! Brr ! mily hideg van ! Néni lehet valami elkényeztetett hölgy, aki ilyen időben lovagol! Valószínűleg nem is szenved a modern neuralgiákban ! . . . Biztosan vadászik, és holnap ott lesz — akkor megtudom, miért nevetett! Ah itt vagyunk! Ott áll Paul a teraszszon ! Montren marquis a kocsinál fogadta barátját. — Végre itt vagy ! — mily ritka vendég lettél! Feleségem boldog lesz! Micheliné, itt van Jacques ! Egy rendkívül bájos és elegáns fiatal asszony sietve lebegett az előcsarnokon át: — Hála Isten, csakhogy itt van! Tudja-e hogy nem hittem ?! — Most jöjj, — szólt Montren, szobádba vezetlek, felesleges most a salonba menned, hol nem találnál mást, mint a vén marquise-t, kivel elég lesz az estebédnél találkozatok ! — Ah, ítt van a nénid ? — Igen, eljött Miquett-tel, — És Miquette jól van ? — Kitűnően ! Grandpré-ék is itt vannak, úgyszintén Brize-né és Gérald. — Jól sejtettem, gondola Trene, kinek kedve volt nevetni, ugylátszik, eltaláltam az Összes meghívottak nevét. De mindegy, kedvesek a házigazdák, de meglepetést még sem tartogatnak számomra ! —• Norvalék is itt vannak, — folytatá a marquis, közönyös hangon tevén hozzá és még Bouillon herceg és neje, — kikkel, gondolom, jól vagy.