Esztergom és Vidéke, 1897

1897-07-11 / 55.szám

ESZTERGOM es VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. M^áJ c ^ ei )ik Vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — Féi évre — — Negyed évre 6 frt — kr. — 8 frt — kr. 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁN­Laptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULA­Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hOYa a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) yárostyáz-köz, Spanraft-fyáz. Kéziratot nem adunk vissza. Bartal Rezső nyugdíjban. Esztergom, július 10. Bartal Rezső kir. tanfelügyelő hosszas, érdemdús szolgálat után a vallás- és közoktatásügyi miniszter­től nyugdíjaztatását kérte. 'E hir igazsága őszinte szomorú­ságot okozott megyeszerte a tanügy igaz barátainak körében, mert több mint két évtizedig tartott tanfelü­gyelosködése alatt a megyebeli tanügy felvirágoztatása terén elé­vülhetetlen érdemeket szerzett s a járásbeli iskolák megmagyarosodása, az összes iskolák nívójának szép emelkedése nevével mindenkor kap­csolatos marad. Alig hisszük, hogy oly utódja akadhason, aki a tanítót, főleg a szorgalmast, nála jobban megbe­csülni fogná s minden jogtalan zaklatás alkalmával oly határozot­tan pártjukra állana. A megyebeli tanítók benne sohasem látták a gőgös, rideg fellebbvalót, hanem mindég a lelkes tanférfiút, akinek szisztémája mindég a szelídséggel, jó szóval való céltérés volt, ami sikerült is neki. A város tanügyének emelkedésé­ben szintén oroszlánrésze van, ha­bár ez irányban kifejtett nemes munkásságát annak idején, felismerni nem tudták s még kevésbé méltá­nyolták. Más megye székhelye min­dent elkövet, hogy a tanfelügyelő törekvéseit minden telhető módon honorálja, ami városunk pedig azt sem tartotta érdemesnek, hogy vá­rosi képviselővé legyen az a férfiú, akinek a városi tanügy adminisztrá­ciójában a legilletékesebb szava van. Pedig nagyon sokszor volt alkal­muk megbánni, hogy a kir. tanfelü­gyelő pártfogását és tanácsát ki­kérni feleslegesnek tartották. Bartal Rezső kir. tanácsos volt az, aki annak idején egy földműves is­kola felállítását is sürgette, s csak telket kért hozzá. Valamint sok egyéb hasznos és szükséges tervét, ezt is elejtették. Most azután bekö­vetkezett az, hogy a kormány ren­deletben hagyta meg ily iskolák felállításának kötelezettségét. A fel­állításnak meg kell történni, de persze most sokkal többe fog kerülni, mint Bartal akciója idejében történt volna. Nagy érdeme Bartal Rezsőnek az is, hogy két évtizedes működése alatt mindenkori higgadt, tárgyilagos eljárásával sikerült elérnie azt, hogy Hz „Esiterqom és Vidéke" tára, Miquette házassága. Irta: GYP. — Az ^Esztergom és Vidéke* fordítása. — — Nem, uram, csakis a harmadik osztályba ; máshova nem ! .. . — De ha mondom, hogy a kutyának is vettem jegyet. — Az nem elég ! — De nekem nincs időm kutyámat más helyre tenni, hisz látja, hogy a vo­nat indul. És Trene gróf meghúzván szép nagy barna, bundás kutyája nyakzsinórját, be­tolta őt az elsőosztályu szakaszba jTés gyorsan utána ugrott, mig a kalauz vál­lat vonva csapta be utána az ajtót. — Szegény öreg Pierrot-m, szólt Trene a kutyához, amely lábainál foglalt helyet és nagy okos, sárga szemeivel bizalmasan nézett gazdájára, —• ha nem engednek téged beszállni, ott maradtam volna veled. És talán nem is hoztam volna túlságos áldozatot! Unom ezt az utazást, — látszik, hogy vénülünk, édes Pierrot! Tréne végigfeküdt a vörös bársony ülésen, egy puha takarót terítve lábaira aludni készült, de szemei nyitva ma­radtak, amidőn akkép gondolkozott: — Valami jól nem fogok mulatni Roches-ben ! Oh nem ! de mégsem mond­hattam le. Azelőtt minden nyáron egy hónapot töltöttem ott és — öt év óta nem tettem be a lábamat. Most az egy­szer már nem bújhattam ki, mert Paul és felesége megapprehendált volna . . . pedig szeretem őket — jó emberek ! — sőt nagyon is szeretem, ők kedves bará­taim. És miután a marquise ismételten meghívott — ha most lemondok, az sza­kítás lett volna. Pedig éppen nem ké­nyelmes asszony, — a marquise! — egy kis démon, ki mindig keresztül viszi az akaratát. — Jól tudom, hogy- egem imád és rendkívül hízelgő dolog általa imádatni, — de végre is . . . Vájjon kik lesznek a többi meghívott vendékek ? Valószínűleg Grandpré-ék, a szép Gerald de Brize-né, a vén marquise és a kis Miquette, kik egész hónapokat töltenek Rochesben, hogy a lányka jó levegőn legyen. Miss Polly, Miquette nevelőnője, ki különben a legeredetibb teremtés akivel valaha találkoztam. — Ki még? Bouillon hercegné és a herceg — . . . jaj ! . . . Végre is nem maradok sokáig csak egy lovat küldtem előre. Három vadá­szaton maradok — és azután a hercegné meg lesz fosztva az én társaságomtól . .. ugye Pierrot ?! — Mig Trene a fogaton mely őt a va­miatta az egyházi szervezettel és a hitközségekkel való kapocs meg nem lazult. Túlzottan merev állás­pontot sohasem foglalt el s mindég megtudta oldani a fenforgó kérdé­seket ugy, hogy az állami érdek az egyházéval Összhangzásba jöjjön, bár ahol a tanügy, a hazafiasság úgy kívánta, tudott nagyon határozottan és erélyesen fellépni, ha mindjárt legmagasabb egyéniségekkel is kel­lett felvennie a harcot. S bár ily üdvösen, a béke po­rondján munkálkodott, mégis akad­tak elvakult, vagy rossz akaratú támadói, akik nem mérlegelve ké­nyes és nehé helyzetét, mert nem mindenben az ő szájuk ize szerint cselekedett, nem átalották méltat­lan személyeskedésekkel viszonozni courtoisie-ját. Bartal Rezső azonban sokkal oko­sabb, higgattabb, nemesebb lelkű férfiú volt, semhogy az ily intrikák­kal és tövisekkel törődni, azokra reflektálni, vagy miattok megállapo­dott nézetein változtatni szükséges­nek találta volna. Ment szilárdan kitűzött célja felé s megelégedett azzal, hogy az általános elismerés, a közbecsülés, a jók és igazak szimpátiája mindenkor vele maradt. Vele marad ezután is és Eszter­gom vármegye hálás közönsége soha nem fogja elfeledni azokat az érdemeket, amelyeket gyermekei nevelése, kiképzése terén szerzett. S most midőn hosszú, áldásos működés után jól kiérdemelt nyuga­lomban vonul, mindenki csak azt óhajtja, hogy pihenése hosszú, za­vartalan s boldog legyen. Ez a mi óhajtásunk is ! Spectator. Piszke jövője. Esztergom, július io. Mi megyebeliek nagyon jól tud­juk, hogy Piszke község lakosai jó módjukat, vagyonosságukat majd­nem kizárólag bányáiknak: a hires vörös márvány és a kifogyhatlan mészkőbányáknak köszönhetik! Az utóbbi időkben azonban a bányajövelmük megcsappant s na­gyon komoly színben kezdett fel­j tűnni, különösen a mészkőbányák j jövője. Komoly versenytársuk akadt, | olyan komoly konkurrens, akivel I lehetetlennek látszott a versenyt ' kiállniok. | Az osztrák Déli Vasúttársaság | ugyanis olyan alacsony tarifát ad a | karsztvidéki bányatulajdonosoknak, jhogy az onnan szállított mész mé­! termázsája 18 krajcárral olcsóbban sutnál várta Roches felé robogott, vé­gignézett a kopár országúton, az őszi, szomorú vidéken és beismerte, hogy őrültség volt most Parist otthagyni. Egyszerre csak lódobogás verte őt fel ábrándozásaiból és legnagyobb meg­lepetésére egy nemes formájú, telivér sárgán egy karcsú fiatal nőt látott lova­golni. Sötétkék feszesen álló ruhát viselt és a fekete kemény kalap alól arany­szőke dus haj fonata sugárzott az őszi napon. A fiatal hölgy lassan ügetett tova. Egy groom correct barna libériá­ban egy feltűnő szép szürkén, kellő tá­volságban követte. Amint a kocsi a hölgy közeiébe ért, az amazon észrevevén a grófot, el­kezdett nevetni, nagyon nevetni, ugy hogy a hófehér fogai is látszottak. — Lám! — gondola Trene, ugylát­szik e szőke szépség egy uj szomszédnő. Soha sem láttam ilyen fess teremtést ezen az elhagyott vidéken ! És milyen fiatal, elbájoló ! De épen nem illedel­mes ! Miért nevetett a szemembe ? . . . Biztosan butának néztem ki, midőn őt bámultam ! Brr ! mily hideg van ! Néni lehet valami elkényeztetett hölgy, aki ilyen időben lovagol! Valószínűleg nem is szenved a modern neuralgiákban ! . . . Biztosan vadászik, és holnap ott lesz — akkor megtudom, miért nevetett! Ah itt vagyunk! Ott áll Paul a terasz­szon ! Montren marquis a kocsinál fogadta barátját. — Végre itt vagy ! — mily ritka ven­dég lettél! Feleségem boldog lesz! Miche­liné, itt van Jacques ! Egy rendkívül bájos és elegáns fiatal asszony sietve lebegett az előcsarno­kon át: — Hála Isten, csakhogy itt van! Tudja-e hogy nem hittem ?! — Most jöjj, — szólt Montren, szo­bádba vezetlek, felesleges most a sa­lonba menned, hol nem találnál mást, mint a vén marquise-t, kivel elég lesz az estebédnél találkozatok ! — Ah, ítt van a nénid ? — Igen, eljött Miquett-tel, — És Miquette jól van ? — Kitűnően ! Grandpré-ék is itt van­nak, úgyszintén Brize-né és Gérald. — Jól sejtettem, gondola Trene, ki­nek kedve volt nevetni, ugylátszik, elta­láltam az Összes meghívottak nevét. De mindegy, kedvesek a házigazdák, de meglepetést még sem tartogatnak szá­momra ! —• Norvalék is itt vannak, — foly­tatá a marquis, közönyös hangon tevén hozzá és még Bouillon herceg és neje, — kikkel, gondolom, jól vagy.

Next

/
Thumbnails
Contents