Esztergom és Vidéke, 1897

1897-07-11 / 55.szám

árusítható el Budapesten, mint például a Piszkéről vizi uton szállított. A piszkei bányatulajdonosok felfogták a helyzet aggasztó komolyságát, de mint tapasztalt, kitartó üzletemberek, nem estek kétségbe. Es kimondották, hogy bármibe kerül is, meg fogják találni a módot, hogy az osztrák konkurrenciával diadalmasan megküzdhessenek. Hogy a meszet olcsóbban nem szálithatták, annak oka az a körülmény volt, hogy a kőnek a távol eső bányákból a Dunához való szállítása igen sokba került s igy arról is bizonyosak voltak, hogy ha e szállítást olcsóvá tenni tudják, nyert ügyük van. S őszinte örömünkre szolgál konstatálhatni, hogy ezt a módot már megtalálták. Egy előkelő pénzemberekből és financkapacitásokból álló betétitársaság keletkezett, amelynek a budapesti kiválóbb épitővállalkozók közül is vannak tagjai. E társaság a Pisznice hegyétől a Dunáig egy oszlopokon álló függő vasutat épít, amelynek vasdrótjain fognak a a kővel megrakott kutyák a Dunához repülni. A készülék önműködő lesz, úgy hogy a teherrel megrakott kutyák a megüresedett kutyákat siklómódra visszatolják. Ugyané társaság a kemencékig egy Duna-csatornát is készit, amelybe a hajóuszályok bejöhetnek, ugy, hogy a kutyákról ezek tartalma az uszályba egyszerűen befordítható. Hogy e berendezés által a szállítási költség mennyivel olcsóbbá válik, mutatja az a számítás, hogy amig eddig egy métermázsa meszet i frt 50—1 frt 60 kr. adhattak csak, ezentúl 80 krajcárért adhatják, vagyis körülbelül ioo°/

0-al olcsóbban. Ugyancsak a vasút közvetítésével egy köb öl márványkőnek a Dunához való szállítása, ami eddig 10—11 forintba került, nem fog drágább lenni 4 forintnál, mely körülmény természetesen egyértelmű a márványbányák nagymérvű jövedelmezőségi fellendülésével. E tarifa megvalósulása a mészpiacon valóságos szenzációt fog okozni s lehetetlen, hogy legyen bánya, amely a jövőben a piszkeiekkel versenyezni tudjon. A társaság az összes bányatulajdonosokkal megegyezett, akik természetesen nagy betétesek lesznek. A két lábatlani cementgyár is erősen érdeklődik a terv iránt s biztosította, hogy évenkint 700,000 métermázsa meszet vállal át. Csupán Reviczky Károly nem lépett be a társaságba s igy a légi-vasut az ő márványbányáját nem fogja érinteni. Az előmunkálatok már javában folynak, a tracírozást Gyöngyösi fővárosi mérnök most végezi. Ugy tervezik, hogy az egész épités, amelynek költségei 260,000 forintra vannak praelimínálva, még ez év folyamán befejeződjék. Es akkor Piszke lakosságának — megkezdődik uj, boldog, gazdag korszaka. er. A vidéki városok. Esztergom, július 10. A vidéki városok rovására Budapest | felé irányult Összpontosítás több évtizej des munkálataiuak hátrányos következI menyeit ugyancsak több évtizedes okos J tervek gyakran áldozatkészséget igénylő | erélyes keresztülvitele is alig hozhatja j helyre, Országos érdek, hogy Budapest főváros mellett egyes vidéki városok erős kereskedelmi és ipar központot képezzenek, amint Angliában, Francia és Né{ metországban az országos közgazdasági | politika hatalmas kereskedő és iparos városokat teremtett. Hogy ma ilyen óriási a külömbség a főváros és a vidék vagyoni viszonyai közt, annak hiteles statisztikai adatait pontosan összeáliitotta dr. Antal Géza >A vidéki városok helyzete* cimü ügyes füzetében. Ha nézzük a foglalkozási statisztikát, azt látjuk, hogy a 106 rend. tanácsú váIrosban 129.400 iparos, 25.268 kereskedő S van, 1293. egyén áll a hitel s 7663 a közlekedés szolgálatában, vagyis a né— Hogyne! Igaz, mond csak,, ki lehet az a szép szőke nő, kivel idejövet, az uton találkoztam? — Máris mily boldog ember vagy, hogy a mi unalmas utainkon szép aszszonyokkal találkozol ; én részesülök ily szerencsében ! — És ő nagyon fiatalnak látszott ?! — Majd később mondd el, milyen volt, most siess átöltözni, különben, amint ismerlek, nem készülsz el az estebédig. Midőn hét órakor Tréne gróf a szalonba lépett, rögtön meglátta a hercegnőt észbontó rózsaszín toiiette-ben. Brizené egy világos-kék tüllfellegben tündöklött. Norvalné egy holnapi divatú ruhában. Grandpréné fekete bársonyban, mely hófehér nyakát előnyösen emelte ki. E csomó feldíszített asszony közepett a szép szőke fej —• amelyről néhány óra óta álmodozott, — hófehér lenge mousselin-ruhában, mely minden disz nélkül emelte ki szép karcsú alakját A termen áthaladva, legelőbb a vén marquise előtt hajtotta meg magát, ki barátságosan nyújtotta feléje fehér kezét. — Igen örülök, édes Jacques, magát végre láthatni, mert megvallom, már alig reméltem magával valaha találkozhatni. És midőn mindannyian körülvették Trenet, folytatá : — Amint látja, Rochesban semmi pességnek i4,63°/

0-a, mig a szab. kir. városokban a népesség 22.58°/

0 tartozik e foglalkozási kategóriába, dacára hogy a szab. kir. városok közül igén soknak, s épen a legnagyobbaknak túlnyomóan földmives jellegük van, a mi a százalékot követlenül befolyásolja. Még szembetűnőbb az aránytalanság, ha a gyári és nagyipari statisztikát nézzüü. A nagyipari vállalatok száma 1120 volt 99.107 főnyi segéd-személyzettel; ebből 367 vállalat 37.283 segédmunkással, vagyis egyharmad jut Budapestre. De a vidéki városokban a vasúti javitó műhelyek 2500, dohánygyárak 6333 munkással is bennfoglaltatnak, ugy. hogy ha ezeket, mint nem magánvállalkozási iparágat figyelmen kivül hagyjuk, azt látjuk, hogy a nagyipari munkásoknak majdnem fele tartózkodik a fővásrosban. Az ipari és kereskedelmi foglalkozási statisztikánál is élénkebb világot vet a főváros és vidéki városok közti aránytalanságra az adózási statisztika. III. oszt. kereseti adót 23.497 fővárosi és 341.496 vidéki adózó fizet. összesen 84,822.256 frtnyi adóalap után. Ez öszszegből a budapesti adózók adóalapja 21.271.764 frt, a vidéki adózóké 63.550.492 frt, vagyis az Összes adóalapnak 1

/

í része esik budapestiekre, akik pedig a III. oszt. kereseti adóalá vont egyének 1

/

15 részét képezik. Foglalkozási ágak szerint 14 fővárosi gépgyáros 77.460, 32 vidéki 23.664 frt, 16 fővárosi kocsigyáros 38. 870, 63 vidéki 22.362 frt, 137 fővárosi kovács 50.000. 778 vidéki 126.117 frt, 220 lakatos a fővárosban 112,840, 542 a vidéken 105.540 frt. 317 mészáros Budapesten 503.000, 1555 a vidéken 2,100.346 frt, 350 hentes a fővárosban 208.110, a vidéken 4600 hentes 572,423 frt. 238 a fővárosban 194.860, 2314 pék a vidéken 394.299 frt, 8 gőz- s műmalom 357.595 frt, 1132 vidéki 1,008.932 frt, 809 fővárosi férfiszabó 326.660 frt, 1777 vidéki 350,455 frt, 864 csizmadia és. cipész 229.240 forint, 4433 vidéki 577.222 frt, 417 fővárosi asztalos 73 kő- és könyvnyomdász Budapesten 143.540 frt. 300 vidéki 115.166 frt, 47 budapesti ács 32.560 frt, 403 vidéki 80.142 frt, 531 budapesti bérkocsis 149,955 frt, 1983 vidéki 254.296 írt, jövedelem szolgált alapul a III. oszt. kereseti adó megállapításánál. Hasonló helyzet a kereskedőknél, 340 fővárosi füszerkereskedő 327,890 frt, 1123 vidéki 682.482 frt, jövedelemmel volt adó alá vonva (de a vidékieknél a tőzsde s kismértékbeni ital árusítás beleértetett). 1248 budapesti szatócs 559,188 frt, 17.575 vidéki 3,705,714 frt, 32 fővárosi gabonakereskedő 126.560 frt, 2038 vidéki 1,130.268 frt, 67 budapesti borkereskedő sem változott. Itt találja ugyanazon barátokat ! . . . mindenki eljött! — De ... — monda Trene körültekintve — de nem látom . . . — Kit? — Miquette-tet. — Hogyan! nem látja Miquette-tet, — kiáltott nevetve a matróna, — de hisz előtte áll! — Előttem ? — Trene meglepve — ez legyen Miquette ? A szőke közeledik. — Csak nézze meg jól, ez csakugyan Miquette ! És miután Trene meglepetésében néma maradt, mert hihetetlennek látszott, hogy a múltkori pajkos bakfischből ily szép teremtés fejlődjék — az nevetve szólalt meg : — Ah ! nem volt érdemes Miquette-et annyira keresni, ha most még egy barátságos szava sincs számára ! — De Miquette ! — szólt a matróna szemrehányólag. — Bocsásson, nagymama, ne szidjon, többé nem teszem ! És a fehér alak elsuhant Gérald és a kis Grandpréné mellé, akikkel élénk társalgást kezdett. Trenet a hercegnő inté magához, mint ő gondola, csak neki észrevehető fejbólintással és mig félhangon együtt beszélgettek, Trene azt képzelte, hogy 152.190 frt, 1129 vidéki 542.140 frt, 72 budapesti bőrkereskedő 137.090 frt, 894 vidéki 326.126 frt, 51 budapesti bútorkereskedő 96.830 frt. 164 vidéki 83.577 f

ft132 budapesti üveg- s porcelánkereskedő 126.010 frt, 489 vidéki 150.104 frt, 44 fővárosi vaskereskedő 148.360 frt, 530 vidéki 351.534 frt. jövedelmi alap adóztatás aiá vonja. Az iparnak és kereskedelemnek a hitellel való szoros viszonya már előre is valószínűvé teszi, hogy épenugy mint az ipar és kereskedelem koncentrálva vannak a fővárosban, koncentrálva lesz a hitel is. És csakugyan a statisztika e föltevést kétségbe vonhatlan igazsággá emeli. Az 1895. év végén az osztrák-magyar bank tárcájában levő váltók, warrantok és értékpapírokból leszámitoltatott; Budapesten 62.005.394 frt értékű a m. fiókintézeteknél 36.322.163 frt értékű. Sokkal kedvezőbb ennél az arány Ausztriában is, a hol Bécsre 50.245.300 frt esik, az osztrák fiókintézekre pedig 70,901.722 frt. Százalékokban kifejezve az osztrák magyar bank váltó tárcájában levő értékekből Bécsben számitoltatott le 23°/

0

> az osztrák fiókintézeteknél 20%. Az osztrák magyar banknál kézi zálogra kint levő kölcsönök tettek 1895. dec. 31-ikén Budapesten 7,300.830 frtot, a vidéken 4.407.860 frtot. Ugyanilyen aránytalanságot látunk továbbá a budapesti hitelintézetok és a vidéki hitelintézetek helyzete között. Lássunk néhány példát a Mihók-féle Compass egyesitett kimutatásából. E szerint a Budapesten levő 36 bank és takarékpénztárnak volt 121,129.866 frt. részvénytőkéje, a vidéken levő 858 bank és takarékpénztárnak pedig 71,418,11a frt. A budapesti intézetek összes tartalék és biztosítéki alapjai 56,735.502 frtra rúgtak, a vidéki intézeteké 39.700.551 frtra. A budapesti intézetek betétének összege (a záloglevelekkel és pénztári jegyekkel együtt) 780,781.210 frt, a vidéki pénzintézeteké 543.787.636 frt ? a fővárosi pénzintézetek tiszta nyeresége 19,689.102 frt, a vidéki pénzintézeteké 13.933.239 frt. A hitel kielégítése tehát 3

/s részben fővárosi intézetekbe van koncentrálva, s csak 2

/Ö részben van meghagyva a vidéki pénzintézetehnél. Központosítva van fővárosunkban nemcsak az ipar és kereskedelem, hanem központosítva vannak a közművelődési tényezők is: közép- és felső oktatára szolgáló intézetek, muzeumok, könyvtárak, hírlapok s könyvkiadó vállalatok. Statisztikus. Miquette, ki a terem túlsó oldalán állt, nevetve szemlélte őket. Bántotta őt a leány gúnyos tekintete és szórakozottan hallgatta a hercegnő édes szavait. Estebéd után Trene Miquette-hez kö-' zeledett, ki a kávé osztogatásával volt elfoglalva. — Ugye neheztel reám, ügyetlen meglepetettségemért ? — Oh, soha sem neheztelek magára, uram ! — Uram ?! Ha tudná mily rosszul esik, ha igy szólit. — Istenem ! hát hogyan hívjam ? — Azelőtt Jacquesnak nevezett. — Igen azelőtt, — mikor 12 éves voltam ! de most 18 vagyok ! Hisz akkor az egész család egyszerre kiabálna, hogy rosszul vagyok nevelve. És ez egyszer igaza lenne ! Legyünk igazságosak ! — Jól van, legyünk igazságosak ! keressünk egy középutat! — Milyen középutat ? hisz nem mondhatom magának . » öregem*, ahogyan Paul-bácsi szólítja ? — Azt nem, de ez a formalitás bánt, oly boldog vagyok, hogy viszontláthatom ! És maga egy cseppet sem örül nekem ? — De igen, A kis leányok szeretik a visszatérőket. — Milyen bájos maga! Emlékezik még mikor postát játszottunk ? Egy padra ültünk, én elől mint a kocsis, maga meg a trombitával mögöttem. — Igen emlékszem. Maga olyan jó volt hozzám, de ki is használtam a maga jóságát! — Dehogy ? boldog voltam ! Akkor még részesített engem azon megtiszteltetésben, hogy szeretett egy kissé . . . ugye? — Persze . . . — És mikor a barátságát ígérte, — ugye, azt is Ígérte nekem ? — Bizony ígértem ! Kellett is ezt tennem, különben nem határozta volna el magát a postajátékra . . . — De tudtam is azt! Hát nem mondtem akkor: Ugye most szeret engem Miquette, de ha nagy leány lesz, — majd nem akar többé ismerni! — És tudja mit válaszolt erre ? — Pajkoskodtam, — pedig akkor tisztelettel kellett volna viseltetnem maga iránt. — Miért? — Mert annyival öregebb, mint én. Pardon ! — Nincs miért . . . — Ugye ügyetlenséget mondtam ? — Miután kívánja, elmondom, mit mondott akkor. Megengedi ? — Igen! (Vége köv.) Franciából forditotta : Inconnu.