Esztergom és Vidéke, 1897

1897-06-13 / 47.szám

XIX. évfolyam. 47. szám. Vasárnap, június 13. ESZTERGOM es VIDÉKE YÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. MeíÜ

c

l

eT

*ik: Vasárnap és csütörtökön. JSLŐFIZETÉSI ÁRAK I Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fél évre — — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Városház-köz, Spanraft-tjáz. ~^~! Kéziratot nem adunk vissza. A kisdedóvás Esztergomban. Esztergom, június 12. Ha végigmegyünk városuknak földmiveléssel foglalkozók által lakott házain, a tavaszi és nyári évadban az utcák és pocséták, a szemét, és iszapos, nyilt csatornák kellő közepén ott találjuk az ujabb generációnak a csúszó-mászótól felfelé egész a hatévesig minden egyes nagyérdemű tagját. Olyan az valamennyi, mintha soha tiszta ruhát sem viselt volna testén; arca, keze mocskos az utcai por és sár gyúrásától. A kocsisoknak napközben egyéb dolguk sem akad, mint egyik gyermeket a másik után tenni félre az útból oda, ahol az az elgázolás veszélyének kitéve nincsen. Valóságos istencsodája, hogy a rendőri krónika naponkint be nem számol egy-egy halálos kimenetelű elgázolásról, kutbaesésről, vizbefulásról ! És szintén csodaszámba megy az is, hogy a járványos betegségek csak szórványosan szedik áldozataikat az ártatlan kisdedek sorából! Mindennek pedig egyedüli elháAz Jfitep és lle" tárcája. Jó anyádtól ha búcsúzol Jó anyádtól ha búcsúzol, Ég veled! szól elhalón, Megremeg a szó a bútól, Mintha síró hárfa vőn. Nem marasztal esdekelve, Tudja jól, hogy nem szabad; De szivének mély keserve Egy sóhajba fölszakad. Hulló könnye: néma bánat, Hallgatása; néma vád; De te mintha panaszának Hangos jaját hallanád. Oda szorít a szivére . . . Most lesz végkép elhagyott! . Özvegy asszonyt vájj' ki védje, Ha még te is elhagyod ? Minden lépted százszor áldja, Amig csókját hinti rád; Idegenbe igy bocsátja Édes anya a fiát . . . És te indulsz . . . száll utánad Elhaló szó : ég veled ! Szived mélyén egy világnak Fájdalmai rengenek . . . Sajó Sándor. ritója a kisdedóvás ügyének lelkiismeretes előmozdítása volna. Az 1891. évi XV. törvényeik e tekintetben a hatóságokat szigorúan utalja arra, hogy a kellő gondozásban és illetve háziápolásban nem részesülő gyermekeknek kisdedóvókat, vagy menedékházakat állíttasson fel. Amenyiben pedig a törvény szigorú betűinek érvényesülniök kell s ez a hatóság részéről alig-alig érhető el, ki szenved legnagyobb sérelmet az esetre, ha a gondozatlan gyermeket baj, vagy életveszedelem éri, mint maga a szülő. Az a szülő, aki az élet gondjaiés terhei alatt görnyedezve, egyúttal a legszentebb kötelességet is teljesíteni volna hivatott: a gyermekek nevelését. Folyton rosszabbodó közgazdasági viszonyaink, az élelmiszerek drágulása s ezzel szemben a mezőgazdasági termeivényeknek rohamos árhanyatlása a földmives embert arra kényszerítik, hogy nem csak egymagának, de feleségének sőt családja felnőtt tagjainak is munkához kell látni, hogy a mindennapi kenyeret megszerezhessék. i& pajtások. — Az >Esztergom és Vidéke« tárcája. — Kedves Ella ! Kérlek, gyere, el hozzánk és maradj itt vagy egy hónapig, ha lehet. Nagyon jól fogunk mulatni, Erik itt van és igen kedves volna, ha eljönnél. Felelj azonnal és ird meg, hogy melyik vonattal érkezel, hogy elejbéd mehessünk.. Bo csánat a sietségért. Csónakázni megyünk. Ölel, csókol a te nagyon szerető Micád. — Ugyan mit firkálsz olyan sokáig ? kérdi egy lágy, vonatott férfihang a gyepről. Egy tizennyolc éves fiatal leány, egy nyúlánk, göndörhaju, sötét szemű kis boszorka, fehér flanell csolnakázó ruhába öltözötten ült a nyers fából összerótt kerti asztal mellett, a folyó mellett elterülő árnyas kertben, lábainál a gyepen lusta kényelemmel hevert egy nagyon szép, magas, vállas termetű fiatal ember aki vagy nyolc évvel lehetett idősebb a lánynál. O is csónakázó fehér flanellruhában volt, amely igen jól illett sötét hajához és barna arcához. — Ellának irok, hogy jöjjön és látogasson meg bennünket, felelte Marica. Igen, igen szép lány. Különben már beszéltem neked róla eleget. Ezek tehát pirkadó hajnalban már a mezőn vannak, otthon hagyván a három-ötéves gyermeket egymagára, vagy egy annál alig fejlettebb másik gyermekükre. Mig ők naphoszant túrják a földet, addig a gyermekek otthon, vagy az utcán a sárban henteregnek. Ebből, mint fennebb is emiitettük, nemcsak a gyermekek testi épségeés egészségének veszélyeztetése származik, hanem az is, hogy a kisebb gyermek ellátására otthon fogott tanköteles korban levő másik gyermek iskolát mulaszt s igy e körülmény értelmi fejlődésének rovására esik. Az esetre, ha a kisebbik gyermeknek elhagyatottságában baja történik: gondatlanság miatt az igavonó szülőt veszi elő a törvény; ha pedig a kisebb gyermeket a nagyobbal gondoztatja s e végett az iskolából kifogja: az 1868. évi XXXVIII. t. c. 4. §-ával találja magát szemben és igazolatlan iskolamulasztásért esetenkint 50 krtól 5 frtig terjedhető pénzbüntetést, esetleg, ha vagyona nincsen, a pénzbüntetés mérvéhez arányított közmunkát szolgál. Hol itt az emberi igazságérzet, — Óh, igen emlékszem, Az az, a kivel fürdőn ismerkedtél meg tavaly. — Igenis, hogy az. Nem szeretnéd, ha jönne, Erik ? — Ha neked jól esik édes, hát csak hadd jöjjön. — Különös egy gyerek vagy te Erik ! — szólott Marica, a levelét leragasztva és címezve. — Nem tudok veled tisztába jönni. Mintha nem igen szeretnéd a lányokat. Erik a sötét bajuszát rágta és lustán felelt. — Hát te talán fiu vagy, mi ? — Majdnem, hogy az vagyok, — felelte Marica nevetve. A néni legalább mindig azt mondja, hogy az vagyok és igazán furcsa, hogy alig értek valamihez, amihez mint lánynak értenem illenék, No de kész a levelem. Talpra te lusta bácsi! — Hisz csak te rád vártam. — Ne feleselj, — vágott vissza Marica a parthoz szaladva, a hol egy kedves kis négy evezős csónak volt kikötve. Erik fölszedelőzködött a fűből és követte, nemsokára aztán együtt eveztek lefelé a folyón, hogy a levelet a szomszéd faluban postára tegyék, Lauriston Marica és Werner Erik pajtások voltak (mint Marica-mondja), a mióta Marica tiz éves kurta ruhás kis leány, Erik pedig első éves jogászka ;

hol a humanitás, hol a méltányosság?! j Ha az a szülő adófizető polgár s | egyenlő teherviselés mellett egyenlő jogokban nem részesül: — bekö' vetkezik a reakció. Hogy ez milyen eredménnyel jár, azt legjobban ilj lusztrálhatjuk a hajdú — nádudvari | vérfürdővel, amely — bár nem egé| szen — de mindenesetre okozati összefüggésben áll az emiitett vi1 szonyokkal. Ezen segíteni kell nemcsak a fa| lukon, — ahol a népesség főrészét ! földmivelők alkotják — hanem vámosunkban is. ; Fel kell állítani nem egy, hanem több kisdedovó intézetet; addig is, (

amig azt bizonyos tekintetek hátráltatják, — gyermekmemhelyeket. j — Milyenek legyenek ezek ? — Itt egyelőre a viszonyok kényszerítő nyomása alatt válogatni nem lehet \ ugyan, de azért nem kivihetetlen. 'Minden utcában van legalább egy olyan ház, amelynek tágas udvara van. Valyamelyik ház tulajdonosá' nak kétségkívül van felnőtt leánya | is, aki 10 — 20 gyermek felügyeletét elvállalni képes. A városnak az ily házak tulajdonosait kikutatni , volt. Marica árvalány létére egy jómódú I nagynénjénél lakott a folyóparti villában, Erik szüleinek a birtoka pedig j alig néhány mérföldnyire volt ide. Együtt csónakáztak, kocsikáztak és sétálgattak J és az öreg néni sokszor tűnődött azon hogy mi lesz mindennek a vége, de í Maricának tizennyolc éves korában épp ugy nem ötlött eszébe, hogy Eriket udvarlónak nézze, mint tiz éves korában sem, az öreg néni hát nem is szólott, | hanem hagyta a dolgokat a maguk rendje szerint fejlődni. Erik immár a maga ura, az édes atyját már néhány éve, hogy elvesztette és épp ugy otthon volt a Lauristonék nyaralójában, ahova ezúttal hosszabb időre jött, mint a saját házában. — Nem szeretnéd, ha több vendéget ! is hivnánk ? — kérdezte Maria, amint i épp a céljukhoz értek. — Ha te nem kivánod, — felelte Erik a fejét rázva — én sokkal szivesebben lennék náluk nélkül. — Magam is. Én tökéletesen meg vagyok elégedve veled, Erik. — Én is veled, — felelte Erik nyugod\ tan és többet nem szóltak a dologról. A levelet feladták és másnap reggel megérkezett válasz, amelyben Weszt Ella elfogadta a meghívást. — Emlékszem, — irta többek közt az ifjú höjgy, aki vagy három évvel lehetett idősebb Maricánál — emlékszem,