Esztergom és Vidéke, 1897

1897-06-13 / 47.szám

nem nehéz s kevés áldozattal a gondozásban nem részesülő gyermekek egy-egy udvarban, — hol egyúttal fedett helyiség is van — elhelyezhetők lesznek. Fizessen a város csak minden egyes gyermekért naponta öt krajcárt a gyermekek felügyeletével megbízott család tagnak, bizonyosra vehető, hogy a szülők örömmel fogják apró gyermekeiket oda vinni. Ha pedig a kisdedovók halaszthatatlan ügye dűlőre jut, akkor azokban a gyermekek reggeltől estig mindig veszedelemtől óvhatok lesznek. Az előbbi pontban általunk proponált menedékhelyeknek berendezése csak átmeneti intézkedés lévén, azt egyszersmindenkorra elfogadhatónak nem tekintjük, sőt ha a kisdedóvás abban feneklenék meg, az ellen szót is emelnénk, amennyiben ott a gyermekek szellemi képzése el nem éretnék s csak a felügyelet volna biztositottabb. Ajánljuk e dolgot vezető köreinknek lelkiismeretes figyelmébe ! Censor. Városi közgyűlés. — Június io. — Őszinte örömünkre szolgál, hogy a csütörtöki városi közgyűlés szép rendben, méltóságosan, egy város előkelő képviselőtestületéhez illő módon folyt le. Ennek a — fájdalom — nálunk szokatlan eseménynek oka kétségkívül az volt, hogy a tárgyak kellő előkészítés után kerültek a közgyűlés elé. Az ételt ezúttal készen tették az asztalra, csak le kellett nyelni s nem mint egyébkor, nyersen, amikor is mindenki babrálgatni, szakácskodni próbált a kikészittetlen anyaggal. A polgármesternek igy könnyű helyzete volt s csak egy tekintetben hogy mutattad egy izben Werner Erik fotográfiáját és én akkor azt gondoltam magámban, hogy ritkán láttam még hozzá hasonlóan szép férfit. — Nénikém édes, Ella még ma az egy órai vonattal érkezik, — szólt Ella a leveléről felpillantva. — Elejbe kell menni. Velem jössz, Erik ? — Hogyne mennék, édes. — A kis kocsiba fogassunk, — folytatta Marica. — Jaj be jó lesz! Ella épp jókor érkezik a villás reggelire. Remélem Erik, hogy szépnek fogod találni az én kedves barátnémat. — Ha éppen kívánod, hát megtehetem. Marica, aki épp a reggeliző asztal mellől kelt fel, megállt egy pillanatra Erik mögött és mintegy cirógatva borzolta végig vékony ujjacskáival sötét fürtös haját. Nem vette észre, hogy annak hogy futja végig a meleg vér az arcát és hogy mint szorítja össze az ajkát. — Oh te haszontalan ; —- kiáltotta és táncolva sietett ki a nyitott ajtón kerestül a kertbe. A kellő időben a vasúti állomás elé kanyarodott az Öreg néni kis kocsija, Marica és Erik leugrottak róla és a lovat egy kis fiúra bizva, siettek az érkező vonat elé, amelyet rajtuk kivül még sokan vártak. — Itt vonat! — kiáltotta Marica nemsokára és gyors szeme csaknem azonnal van működése ellen kifogásunk. Alig olvasta el a főjegyző a referádát, javaslatot, az elnök egy pillanat múlva már ki is mondotta a határozatot. Amire valaki felemelkedett, hogy szóljon, már elkésett. Igaz ugyan, hogy az erélyesebb képviselők, az elnöki tiltakozás dacára is elmondották mondókájukat, sőt ily utólagos felszólalás következtében módosítottak is egy határozatot. Ez azonban nem helyes. A javaslat felolvasása és annak határozattá nyilvánítása között kell lenni néhány percnyi szünetnek, amely alatt a képviselők utánagondolhatnak mindannak, amit a gyors olvasásban hallottak és megállapíthatják véleményüket. Ha éveket pazaroltunk el közügyeink rovására, ne kezdjünk egyszerre percekben takarékoskodni. Az ülésnek két fontos tárgya volt: a gimnáziumi és a lőrinc-utcai telkek kérdése. A gimnáziumnál konstatálták, hogy nem építhetünk, mert nincs pénz; hát meg kell próbálni a pénzkérést. Bizony erre gondolni, ezt észrevenni már régebben is lehetett volna! — A lőrinc-utcai telkek a közgyűlési határozat szerint már a Takarékpénztár tulajdonául tekinthetők, aminek csak örülni tudunk, bizonyosak levén benne, hogy rövid ido alatt egy monumentális, szolid, hatalmas bérházban fogunk gyönyörködhetni. Meg kell említenünk azt is, hogy mindkét ügy korrekt, szép, beható előadásban került a zöld asztalra. Tárgyalták a Frey Vilmos féle „Pótadó-alapitvány" feltételeit is. Ha másfél század előtt akadt volna hasonló cólu adakozás, akkor ma mi is oly kedvező adóviszonyok között lennénk, mint százötven év múlva utódaink lesznek. Különben itt következik részletes tudósításunk az ülésről: Az elnök idejében megjelent a tanácsteremben, ahol a képviselők szép számban gyűltek össze s igy az ülés pontban három órakor megkezdhető volt. A közgyűlés hitelesítésének napjául jánius fölfedezte Weszt Ellát a tömegben. Gyorsan feléje sietett és kezet szorított a nagyon csinos, kicsi termetű, szép szőke hajú leánynyal. — Azt hiszem, hogy a bemutatás teljesen fölösleges, — mondja Marica, Erikre nézve. — Én megmutattam Wiesbadenben a fotográfiádat Ellennek Erik és ennélfogva ismer tégedet. — És minthogy én ismerem kegyedet a kapott személyleírás után Weszt kisasszony — szólalt meg Erik, amint Ella kacagva szorított vele kezet — nem marad egyéb hátra, minthogy megmondja, hogy a málháit miről ismerem meg. — Csak egy ládát hoztam magammal Werner ur és az piros fekete csikókkal, ennélfogva igen könnyen fölismerhető. Nemsokára mind a hárman a kis kocsiban voltak, a vasúti omnibuszra bizva Ella málháját és ez utóbbi azt gondolta magában, hogy olyan helyre gavallérral a bakon, mint Werner Erik, bizony nem bánná, ha hosszabbra nyulott volna az ut. Mica, az ügyes szobaleány gondjaira bizva barátnéját, elsőnek ért a nappali szobába. — Nos, Erik — kérdezte Mica a karosszék karjára gubbaszkodva, amelyikben Erik ült, mit szólsz Ellához, ugy-e csinos ? Erik a lányka karcsú dereka körül 15-ike jelöltetett ki s a hitelesítők között van Paulovics Géza is, akit csak a polgármester úr keresztelt el Vincére. A napirend megkezdése előtt három interpelláció történt. Az első interpelláló Horváth Mihály volt, aki >magáévá kívánta tenni a gyűlés figyelmét«, amenyiben az »államférfiak* az almásfüzitői vasút pályaudvaránál nem engedik meg a közönségnek a sintérházi folyó mellett való közlekedést, amihez pedig joguk nincs. Az elnök megígérte, hogy intézkedni fog a panaszolt visszaélés megszüntetése iránt. Brutsy János előadván, hogy a kisdunai primási hid épitése, illetőleg bontása már megkezdődött, kéri a polgármestert, hogy intézkedjen, miszerint az épités alatt valami ideiglenes alkotmány nyal legalább a gyalogközlekedés biztositasék. Az elnök erre azt válaszolta, miszerint az állami közegek már a közigazgatási bejárás alkalmasint megígérték neki, hogy mint a lőrinc-utcai hid épitése alkalmával, ugy most is építenek munkahidat, amelyen a gyalogközlekedés meg lesz engedve. A harmadik interpelláló Tátus János volt, aki rövid óhajtott lenni, mert >nagyon sok a tárgysorozata Nem kételkedik ugyan a gazdasági tanácsos szorgalmában, de mégis szeretné tudni, mi történik a legelőn elhullott trágyával, amelyet a pásztornak szokás adni. Maiina megnyugtatja, hogy a tanács intézkedett, miszerint azt az idén is megkapják a pásztorok. Tátus azonban tovább interpellált s még azt akarta megtudni, hogy a közlegelőn termett csádét az az idén miért nem adják oda a szőlőtulajdonosoknak. Kollár felvilágosította, hogy azért nem, mert arra — alomszalmája kifogyván — az idén magának a városi gazdaságnak van szüksége. Következett a napirend első pontja, amely bejelentése volt annak, hogy az eltávozott Mihalik Bálint legtöbb adót (a tárgysorozat szerint csak: legtöbbet) fizető képviselő e jogát Szenttamási Béla által óhajtja ezután gyakorolni, amit tudomásul vettek, A gasdasági ismétlő iskolák tételénél kimondotta a közgyűlés, hogy az 1897/8. tanévben azokat felállítja, mivel azonban fonta a karját, közelebb vonta magához és mosolyogva nézett az arcába. — Igenis, borzaskám, — felelte — de azt hiszem, hogy az én kis pajtásom csinosabb. — Borzaskám! — kacagott Mica Erik haját borzolva, — még te mondod nekem ? Hát te milyen vagy ? Ami pedig azt illeti, hogy csinosabb volnék, az meg éppen csacsiság. — Jól van, hát legyen az. Tud-e Weszt kisasszony evezni ? — Hm, bizony nem igen ért hozzá, de tud kormányozni és ez rád nézve sokkal többet ér, nem igaz ? — Miért érne többet ? — Miért ? miért ? •— kérdezte vissza Ella türelmetlenül — hát te már sohasem lész olyan, mint más fiatal emberek, Erik ? Itt volna az ideje, hogy nekikezdenél. — Azt hiszem, hogy én is csak olyan vagyok mint a többi, — felelte Erik csendesen. — No, én ugyan nem hiszem. No de talán Ella majd felráz egy kicsit. Erik nem felelt erre, csak egy percig visszafojtotta a lélekzetét; aztán lefejtette a karját Mica derekáról és ez leugrott a szék karjáról, hogy az ajtóhoz szaladjon az érkező Ella fogadására. (Folyt, köv.) pénze nincs, mig ellenben pótadója rengeteg, már most államsegélyért fordul a kormányhoz. E kérdés — sajnos — nem volt kellőképen előkészítve, mert senki sem tudott felvilágosítást adni arra nézve, hogy tulajdonképen mennyibe is fog kerülni az iskolák szervezése. Következett egyik őszülni kezdő tengeri kígyónk : a gimnázium. Megtudtuk, hogy a megbízott építész már átalakította terveit a kivánt módosítások szerint, csak a lépcsőházat nem vette most sem kocsibejáratra, amit az építészeti bizottság acceptált. Az uj épület közel százezer forintba kerülne. Ennyi pénze dehogy is van a városnak. Pótadó kivetéssel sem segíthet a bajon, mert ez esetben az ismét 4—5%"

a

l emelkednék, ami a polgárságra elviselhetetlen terhet róna. Ezért a tanács azt javasolja, hogy kérjenek segélyt a kormánytól, a hercegprímástól, a főkáptalantól és a pannonhalmi főapátságtól s addig is kérelmezzék a megyénél az építési engedélyt. Dóczy Ferenc azt ajánlja, hogy a segélyt az illető helyeken deputáció kérelmezze, amit a gyűlés, valamint a tanács javaslatát elfogadott s a deputáció tagjává választotta a polgármestert, a főügyészt, Frey Ferenc, Walter Gyula és Vojnics Döme képviselőket. Nagy figyelemmel hallgatták a referenst a következő pontnál: a lőrincutcai telkekénél. A főjegyző előadta a pályatervek megbirálásának eredményét s a két díjazásra ajánlott tervet bemutatta a közgyűlésnek, amely szankcionálta az építészeti bizottság döntését. Igy teljesült az elnök régi óhajtása, hogy t. i. a jeligés levélkéket felbonthatta, amit már a bizottsági üléseken is minduntalan óhajtott megtenni. Izgatott is volt nagyon s mikor enunciálta, hogy a »vörös kör kék mezőben* jeligés levélke Kollár József nevét tartalmazza, meghatottságában okleveles építész helyett okleveles lelkészt mondott, ami az ünnepies hangulatot tréfásra változtatta. A »Municipium« jeligés levélke borítékjában Tamás József és Prokopp Endre budapesti építészek neve rejtőzött. A névaláírás alatt az a megjegyzés volt, hogy a » szellemi tulajdonjog fentartva.« Ezt a kikötést, mint a pályázati feltételekkel ellentétest figyelembe nem vették. Az építésre vonatkozólag, miután a számvevő kimulatta, hogy házi épités esetén, mindent tekintetbe véve, • jövedelemre hosszú ideig nem számithatnak, tekintettel a város szomorú anyagi viszonyaira, .a telkek eladását mondották ki azzal, hogy az igy nyert pénz mindjárt a gimnázium felépítésére fordittassék. Majd bejelentették a telekárverés ismert eredményét és bemutatták a Takarékpénztár utóajánlatát. A polgármester előadta, hogy a pénzügyi bizottság felhívására érintkezésbe lépett mindkét pénzintézet igazgatóságával. Az Iparbank úgy nyilatkozott, hogy tett ajánlatát fentartja, amig a megtartott árverés eredménye hatályon kivül nem helyeztetik. Uj árverés esetén azonban semmire sem kötelezi magát s bővebben nem nyilatkozik. A Takarékpénztár ujabb árverés nélkül megmarad felüligérete mellett. Ellenkező esetben szabad keze leend s bővebben szintén nem hajlandó nyilatkozni. Ily körülmények között a közgyűlés elfogadta a tanácsi javaslatot, amelyet a tanács három óráig tartó beható tanácskozás után hozott. E szerint az eladás tekintetében érdemileg mint a törvény kívánja, a harminc nap múlva összehívandó közgyűlésen dönt. Az árverés eredményét hatályon kivül helyezi, a Iparpank bánatpénzét visszaadja, a Takarékpénztárét visszatartja. Ez az intéz-