Esztergom és Vidéke, 1897

1897-05-23 / 41.szám

es VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. M

e

áíetetik Vasárnap és csütörtökön. LOFIZETESI ARAK \ Egész évre — — — — 6 írt — kr. Fél évre— — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 írt 50 kr. Egyel szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁL-MÁNLaptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Városház-köz, Spaoraft^áz. Kéziratot nem adunk vissza. A megsértett tanács. Esztergom, május 22. A helybeli közkórház gondnoka., miután a tanács hatáskörének túllépése miatt megintette, a kórházi referens által proponált s a tanács által elfogadott intézkedéseket nem teljesítvén, több tanácsvégzésre sértő hangú, felettes hatósága figyelembe nem vételét osztentáló jelentésekkel felelt. E jelentéseket a csütörtöki tanácsülés tárgyalta s a fegyelmi eljárás megindítása végett a polgármesterhez tette azokat át Személyektől teljesen eltekintve, csupán magát a sajnálatos esetet mérlegelve, óhajtunk azzal e helyen röviden foglalkozni, főleg azért, mert a mi speciális városházi viszonyaink közptt az ily fegyelmi vétség sokkal komolyabban mérlegelendő, mint egyebütt, ahol a tisztviselői kar körében egészséges, normális viszonyok uralkodnak. Ugyanis valamennyien szomorúan vagyunk kénytelenek konstatálni, hogy a tisztikar a feje iránt nem viseltetik sem a szükséges tisztelettel és ragaszkodással sem a megkívántató respektussal, aminek külömben nem a tisztikar az oka. Nagyon komoly következményei lehetnének tehát annak, ha a jövőben már a tanácsot sem respektálnák kellőképpen, amikor is a hivatalszobákban a legteljesebb anarkia következhetnék be. Már a jelenlegi áldatlan állapot is sok mulasztásnak, kerékkötő huzavonának, minden cselekvést megbénító veszteglésnek az indító oka, ami^ hogy a város közönségére mily hátrányos, és káros — sajnos mindnyájan nagyon jól látjuk. S éppen ezért, nem szabad engedni, hogy e tekintetben a viszonyok még jobban elfajuljanak. A tanácsnak minden áron meg kell őriznie a presztízsét, megtámadott tekintélyét. A jelenlegi támadás nem ütött rajta ugyan csorbát, de jele lehet az elkövetkezendő időknek. S bár lepattan is róla a sértés, mint a becsületére, reputációjára kényes férfiúnak, a kellő megtorlást nem szabad elengedni. Példát kell statuálni, hogy a város legtekintélyesebb testületével büntetlenül senki sem packázhatik. Azért véleményünk szerint, a tanács nem járt el helyesen, nem Az „Esztergom is líiie" tárcája. lásos kegyeletnek az istenanyja, Mária kultuszának szentelte Május hónapját. A zárdatemplomok harangjai az alkony óráiban megcsendülnek s amig a pap elmondja a könyörgését s a nap a szines ablakokon átveti búcsúzó sugárké| vejét, megzendül az orgona édes, mélabús hangja s az ének a leány sereg ajkán : Te vagy földi életünk Vezércsillaga, Mária ! És Mária után a nőknek is a legkedvesebb hónapja a május. A szelid női kedélyvilághoz legjobban illik a természetnek gyönyört, boldogságot lehelő időszaka. Ok is virágok, akik az ember I gyönyörűségére alkottatnak, s Május a virágok édes anyja, szelid leheletü, gondos nevelő dajkája. Nagy bünt, lelkiismeretlenséget követnek el azok, akik meg akarják rontani májusnak bűbájos költészetét és a rózsák piros hónapját vörös májussá, a vérrózsák hónapjává akarják változtatni. Ami az embert nemessé, a lelket a magasztos .dolgok iránt fogékonynyá teszi, az idealizmus úgyis mind nagyobb darabokban foszlik ki a világegyetemből s az emberiség iránt való gyilkos bünt követ el az, aki ezt az érzelmet erővel szaggatja ki a szivekből, a lelkekből. Mert ha megszüntetjük az idealizmust, mi mep-szüntünk emberek lenni. volt elég féltékeny a tekintélyére, amikor a sértő végzéseket a polgármesternek adta ki. Mert a sértések nem a tanács egy tagját, hanem az egész tanácsot illették, nem a kórházi referens javaslatairól, hanem az azokat acceptáló és magáévá tevő tanácsi végzésekről lévén szó. Ily körülmények között pedig megfelelő elégtételt a megsértett testület csak a képviselőtestülettől kaphatott volna. Oda kellett volna tehát vezérelni az ügyet, figyelembe j nem véve azt az el nem fogad-1 ható okot, amelyből a polgármes-1 ter a sértések genezisét kimagya-í rázni próbálta, valamint azt sem, hogy a fegyelmi vétséget elkövetett tisztviselő mögött — hatalmas pártfogók állhatnak. | Az intézkedés azonban már meg-' történt, azon változtatni nem lehet s most már csak azt óhajtjuk, hogy | a tanács legalább megkapja a ki-' sebb elégtételt, amelylyel — sajnos' — megelégedett. A jövőben azonban elvárjuk tőle, hogy szigorúbb, ride-i gebb s kevésbbé engedékeny lesz, ami- j kor, a maga tekintélye forog kockán. 1 Árgus. I Esztergom*) — Bérház tervpályázat. — Eszem ágában sincs, hogy Esztergomot fölfedezzem. Ki ne ismerné hazánk e régi városát, a magyar hercegprímás ősi rezidenciáját, amelynek csak a Párkányra vezető, legutóbb emelt vashid kölcsönöz némi modern izt. Nem fölfedezni akarom Esztergomot, csak a ma- • gam — és ugy lehet, sokak — szemüvegén nézve mutatnám be a dunamenti, hegyes-völgyes szép tájon épült várost. Epitész létemre, a városokban első pillantásra is legelsőbb keresem a kiemelkedő szép épületeket és a szép tereket, utcákat. De itt a kiemelkedő épületet keresni nem kell. A várhegyen, a fal4 romok közepette fenségesen dominál a »bazilika* az egész vidék fölött. E kereszt alakú főtemplom, hatalmas kupolájával, tornyaival, hibás arányai és részletei dacára impozánsan hat a szemlélőre, különösen meglepő a belső térhatása. Simor és Pázmány prímások remek márványszobrai nem a legutolsó nevezetességei a városnak. *) Egy ismert fővásosi szakember tollából közöljük e cikket, amelyet a döntő faktorok szives figyelmébe ajánlunk »a több szem többet lát« elvénél fogva. Csupán egy passzusát nem. közöljük, amely egyik életrevaló pénzintézetünk s egy érdemes, tehetséges épitészünk ellen indokolatlan támadást tartalmaz. A szerkesztőség. Május a virágok hónapja. A legszebb, legbájosabb királynő, a rózsa május hónapját nevezi édes, szülő anyjának. Az ő lehetői nő meg a törzse s pattan ki bimbójából az illatok legédesebbikét lehelő sziromkoronája. A rózsák a májusnak bűbájos leánykái s ha szóltunk az édes anyáról, illik, hogy megemlékezzünk nekünk édes gyönyöröket okozó gyermekeiről is. Ha megkérdezzük a százszirmu májusi rózsát, mióta uralkodik a virágok felett, válaszul évezredek titkát lehelné felénk, mert ő maga sem tudja, mikor született. Hiszen osztozik az örök ifjúságban és szépségben azzal az Istennővel, akinek szentelve lőn: Afroditével. Eros szép anyjával, aki midőn felmerült a tenger habjaiból, az Istenek elragadtatással tekintettek reá s nektárt csöpögtettek föléje, hogy tisztára mossák a haboktól. A vérszínű nektár összevegyült a fodrozó habbal és ebből a vegyülékből származott a rózsa, melynek szirmai először csókolták meg Afrodité-Vénusz hullámok közül kilépő, Isteneket elkábító, gyönyörűséges testét. A legszebb királynő a rózsa, egyszersmind a legrégibb és leghatalmasabb is. Fensége el van ismerve mindenütt és mindenki által. Trónja a legszilárdabb azok közt a trónok közt. melyek a népek szivében állíttatnak fel. A régi görögök szerint a világ legkedvesebb virága a májusi rózsa kezdetI ban fehér és illattalan volt. Történt ' azonban, hogy Aphrodité egykor Adonissal sétálva, egy rózsabokor árnyában ! pihent meg. Az istennők akkor még | mezitláb jártak s egy rózsatövis felhasi; totta Aphrodité szép, fehér, igazi istennői lábát. A kiömlött vér pirosra fes• tette a rózsa szirmait s oly édes illatot ; kölcsönzött neki, hogy abban még most, j sok ezredévek multán is gyönyörködünk. Az ős indiánok vallásos könyvei is megemlékeznek május szép leányairól, B rózsákról. Ezek szerint egy teljesen kifejlődött májusi rózsának 108 nagy, 1008 kis szirma van. Ezek között a szirmok között álmodta édes gyermekálmait Lakmis, a gazdaság istennője, mig nem egyszer az élelmes Bisnu fölkeltette és saját nejévé emelte, — A parti kitűnő volt mert ezzel a házassággal Bisnu istené lett a Föld, az Ég és a mindenség összes kincse, gazdagsága. A perzsák egyedül a rózsát tisztelték meg a »virág« elnevezéssel és sehol a világon nem állott a legszebb királynő olyan tiszteletben, mint náluk. Nem volt udvar, kert, szántóföld, ahova rózsát ne ültettek volna. Sirászt a rózsák alá temették el s a világ legpompásabb rózsái most is a sirászi kertekbe bontják kl szirmaikat. Ezekben a kertekben, rózsabokrok árnyában nyugszik a legnagyobb perzsa költő is, Hafiz, akinek sirja fölött hajnalban és alkonyatkor a szelíden Bánat-beteg. i Beteg vagyok, bánat-beteg, Amióta mást szeretek. Ugy fájlalom h ütlenséged, 'De még jobban az enyémet. Ha már szived elvesztettem, Uj szerelmet mért kezdettem! Lettem volna hivebb nálad, Örök kérőd, örök árnyad. Hejh ! kitépném a szivemet, Minden búmat, emlékemet, De hiába rejteném el, Föltámadna minden éjjel. . Ha belopnám egy fészekbe, Kimi a sürü rengetegbe, Zokognátiak a madarak, A reszkető ágak alatt. Ha bedobnám a Dunába, Felzúdulna bánatába, Éjjel-nappal háborogna, Véres habbal tajtékozna. Zempléni Árpád. Májusról és a rózsákról. «— Az íEsztergom és Vidéke* eredeti tárcája — A katholikus egyház ősrégi időktől kezdve, a legköltőibb és a legszebb val-