Esztergom és Vidéke, 1897
1897-04-25 / 33.szám
es VÁEOSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. M c í£jelenik Vasárnap és csütörtököd. JSL-ŐFIZETÉSI ÁRAK I Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fel évre— — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — l frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYÜIxASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) V árosttáz^köz, SP anr aft*ljáz. Kéziratot nem adunk vissza. •<•-• Városi közgyűlés. — Április 22. — A csütörtök délutáni városi közgyűlés rövid, csöndes, szürke volt, amilyen a tárgysorozata. Érdemleges vita tulajdonképen csak az anyakönyvi hivatal elhelyezésének kérdésénél volt. A felszólalók valamennyien beismerték azt, hogy a fontos hivatal jelenlegi elhelyezése sem az intézmény tekintélyének, sem Esztergom méltóságának meg nem felelő s valamennyien csak az újonnan bérelt helyiségek drágaságát kifogásolták. Mi is teljesen igazat adunk nekik abban, hogy mostoha pénzügyi viszonyaink között egy hatszáz forintos új tétel is sokat jelent, de csak a polgármester mulasztása okozta, hogy ez a tetemes kiadás elkerülheti enné vált. A vármegyében nem lelkiismeretes ellenőrzőjét, hanem ellenségét látván, azzal akarja pozicióját dokumentálni, hogy a törvényhatóság intézkedéseit nem respektálja, sutba dobja s ha nagyon körmére koppintanak, halasztást kér. Igy az anyakönyvi hivatal megfelelő elhelyezésére is háromszor minden feAz SÉm és Vidéke" tárcája. Valami sügja . . . Valami súgja — senkit ne szeress, Mit elveszitél, olyat ne keress. Ne tégy jót és ne tégy rosszat soha, Igy lesz nyugalmas életed sora. Semmit ne vágyj, ne törj te cél után, Minden mulandó, ebbé bizz csupán. S lelkem keresztjét csak viszi, viszi, Hanem a sziv a szót el nem hiszi, A sziv — az nem hiszi! Gáspár Imre. Claudine*) Irta: HEGYI JENŐ. Claudine apja nem tartozott az elzüllött emigránsok közé. Grófi törzsfája ott sarjadzott fel még a Jagellók uralkodása alatt és a pazar ősök hagytak rá annyit, hogy kivándorlásakor megtölthesse tárcáját bankjegyekkel. Ment egyenesen Parisba. Vitte az ambició és a remény, mely az egész nemzet szivében élt. — Gyermekkori ismerősei, kikkel együtt tanult a saint-cyri iskolában, megnyitották előtte a szalonok ajtait. A Napóleon *) Mutatvány a szerző >Tiz asszony* cimen most megjelent kötetéből. nyegetés nélkül felszólították s egyáltalán nem kívánták, hogy az a városházán kivül helyeztessék el. A polgármester pedig nem cselekedett semmit, csak akkor igért ijedten mindent, amikor a törvényhatóság megbízottja személyesen is felszólította a hatósági intézkedés betartására. Igy nem csodálkozhatik, ha a felsőbb helyen felelős hatóság végre megunta a huzavonát s a közigazgatási bizottság meghozta azt a rendeletet, amely a polgármester urnák anyira fájt, hogy a közgyűlésen felolvastatni sem akarta. Ám e rendelet vétele után sem intézkedett addig, mig az abban adott záros határidő lejárván, a törvényhatóság megbízottja újból nála járt és tudtára adta, hogy ha azonnal nem cselekszik, bizony megtörténik az, amit a bizottsági végzésben kilátásba helyeztek. Volt lótásfutás s az idŐ rövidsége miatt hamar megállottak a 6oo frtos lakásnál. A vármegyének eljárása miatt való lamentáció éppen ezért nem indokolt, sőt nagyon is szükséges, hogy a megye jövőben is hasonló szigorral járjon el, mert által teremtett arisztokrácia bizalmasan fogadta az ősrégi nemest, ki szögletes volt, de férfias szépségével megnyerő. Kedvence lett a társaságnak s rövid idő alatt nem egy regényes kaland hőseként emlegették. Egy napon általános meglepetéssel olvasták ismerősei a hírlapokban, hogy a gróf megnősült. A meglepetés a hölgyek körében bosszúsággá változott és sok szép szem haragtól villogva futott végig a sorokon, melyek röviden jelentették, hogy a gróf oltárhoz vezette honfitársnőjét, a ritka szépségű Mathide comtesset. Ki volt a boldog menyasszony, azt kevesen tudták. A gróf is csak úgy futólag ismerkedett meg vele egy honfitársa estélyen, de a leány nagy fekete szemei, melyek felváltva oly mélán s oly tüzesen ragyogtak, megmaradt emlékében. A blazírttá vált világfit, ki öt év alatt végkép megfeletkezett nemzeti céljáról, melyek a nagy világvárosba vezették, érdekelni kezdte a szerény megjelenésű leány. — Különös báj volt minden mozdulatában s szépsége felingerelte a gróf szunyadó érzékeit. Egy bál alkalmával, midőn a párok ellankadva vonultak az illatos termek homályos zugaiba, a gróf karjára fűzte a szép leányt s végig sétált vele a téli kert pálmái alatt. Mire visszatértek, a gróf sugárzó arca, a leány diadalmas tekintete az özvegy grófnővel megértette a helyzetet. Másnap egész tisztába jöttek. A gróf megaz ő ellenőrzése nélkül még nagyobbá válnék a fejetlenség és hanyagság Bottyán János szerencsétlen palotájában. Kétségtelen az is, hogy az anyakönyvi hivatal a Városházán is megfelelően elhelyezhető lett volna, ha a polgármester akarta volna s az jellegénél fogva oda is való. Mert az a bizonyos hivatalszoba-szükség nem oly nagy ott, ahogy a benneülők híresztelik s a tisztviselőkben különben is kell annyi önzetlenségnek lenni, hogy a szomorú pénzügyi viszonyokra való tekintettel becsületesen elvégezzék munkájukat az állásuknak esetleg nem teljesen megfelelő hivatalos helyiségben is. Jól megjegyezhették Csernoch János kanonoknak azt a kijelentését, hogy tiz évig hivataloskodott heted magával egy szobában és ez a körülmény nem alterálta munkájukat, sem meg nem rontotta egészségüket. A csütörtöki közgyűlés az anyakönyvi hivatal elhelyezésének kérdését csak ideiglenesen oldotta meg. A félesztendő alatt azután, ameddig az uj helyiség bérlete tart, most már lásson hozzá a polgármester, ; hogy a bérlet leteltével a mosdani állapot meg ne ismétlődjék. A közgyűlésen proponálták a városház | sarokrészének átalakítását. Vegyék e .tervet beható tárgyalás alá. Ezerszáz-kétezer forintnál semmiesetre sem kerülne többe s ez összeg ka' matja még mindig sokkal kisebb a " hatszáz forintnál. Jó lesz, ha a polgármester ur | arra is gondol, hogy a közgyűlés nem lesz mindig oly elnéző és nagylelkű vele szemben, amilyen ezúttal 'volt. A közgyűlés tagjai örömmel vették a polgármester és a főügyész felszólalásaiból tudomásul, hogy a kölcsönhátrálékok behajtása erélyesen eszközöltetik. I A közgyűlés lefolyása különben a következő volt: I i Elmúlt már három óra s a városházi árkádok alatt még mindég hiányoztak j azok a csoportok, amelyek ilyenkor ott ! Összeverődni szoktak. Üres volt a városházi folyosó, elhagyatott a tanácsterem. Mikor néhány perccel fél négy előtt a polgármester az ülést megnyij totta, még akkor is nagyon sok szék ' maradt üresen a zöld asztal körül. Csak a belvárosi földmives képviselők jelentek jelent náluk s megkérte Mathilde kezét. Egy hét múlva meg volt az esküvő. A gróf azonban csalódott, — jobban,; mint valaha életében. — Szelid, házias' nőt óhajtott feleségül, ki kárpótolja a, garcon-élet elhagyott örömeiért, ki ko- j morságra hajló lelkületét felvidámitsa és kapott egy élvhajhász, pazar, kalandszomjas teremtményt. Mathilde szépsége csak az érzékekre hatott s a gróf önmagát csalta meg, mikor azt iparkodott elhitetni magával, hogy igazán szereti őt. — Mathilde ruganyos keble, szobrászi vállai s az egyszerű ruha alól még ingerlőbben feltűnő gömbölyded idomok elkábították. A mézes hetek után hamar következett a kiábrándulás. Alig tértek vissza SAájc havasi közül, Mathilde megváltozott. Letette az álarcot minden előkészítés nélkül. A gróf egy este főfájásról panaszkodott s kérte, ne menjen estélyre. Mathilde szó nélkül vonult vissza boudoirejába s egy óra múlva zajosan gördült ki a ruganyos hintó az ékszerektől ragyogó grófnéval. A heves jelenetek nem maradtak el, de a gróf lett a vesztes* Mathilde folytatta a megkezdett életet s oly hidegen viselte magát a gróf iránt, hogy házasságuk hatodik havában már ismét szeretője volt a grófnak. Claudine születése nem változtatott a helyzeten. A kis szőkefürtü angyal elhagyatva növekedett fel dajkák, nevelőnők és tanárok felügyelete alatt. Anyja bálozott, hangversenyekre járt s estélyeket adott, apja pedig kártyázott naphoszszat s ha hazajött, komoran, bosszúsan tolta el magától a csókra nyilt ajakkal közeledő gyermeket. A kis leány beteges is volt, de láztól piros arcát soha sem simogatta anyai kéz, szőke fürtéi közt soha sem babráltak édes anyja ujjai. Hét éves volt, mikor az első és utolsó csókot kapta apjától. Ködös februári este volt. Az alkony szürkén álmosan derengett az utcákon s a sötét bársonyszövetü kis szalonban csak egy függő lámpa vetett világot. Claudine fehér ruhában a zongora előtt ült s kicsiny ujjaival művészileg verte az elefántcsont billentyűket. Magyar népdalokat játszott, melyekre nevelőnője, egy magyarországi leány tanította. Szőke fürtéi beárnyékolták szép homlokát s elmerülve, szinte öntudatlanul dúdolta a verset, a nélkül, hogy szövegét értette volna. Az ajtófüggöny egyszerre félre lebbent s mögötte belépett a gróf. Arca halottsápadt volt s szemei mereven révedeztek. Keresztül akart sietni a szalonon, de tekintete megakadt a zongora előtt ülő hófehér ruhás alakon. Egy percre megállott s aztán halkan hátrahúzódott a terem szögletébe. Léptei neszét felfogta a nehéz puha szőnyeg s a kis leány azt hivén, hogy még mindig magában van, játszott tovább érzéssel, szenvedélylyel.
