Esztergom és Vidéke, 1896

1896-03-15 / 22.szám

jelenteni köteles. Az üzlet bejelentett abbanhagyása a bérkocsi-szám elveszté­sét vonja maga után. A bérkocsi-ipar gyakorlására való rend­őri felügyelet ellen elkövetett kihágások megbüntetése a rendőri hatóság jogköré­hez tartozik. A rendőrség tartozik foly­tonosan ügyelni, hogy minden forgalom­ban lévő bérkocsi, nemkülönben ló és lószerszám ezen szabályrendeletben előirt követelményeknek teljesen megfeleljen; ezenkívül tartozik időnként, azonban egy évben legalább 2-szer és pedig ápril és október hó végén minden esetre, az ösz­szes forgalomban lévő bérkocsikat, lova­kat és lószerszámokat az állatorvos közbe­jöttével vizsgálat alá venni, és ha hiányt tapasztal, a bérkocsit, tulajdonosának a IX. fejezet értelmébeni büntetése mellett forgalmon kívül helyezni, s róla a szá­mot eltávolítani. Mig a hiány nem pótol­tatik, a kocsi ujabb járatása meg nem engedhető és számmal el nem látható. A rendőrségnek joga van a bérkocsi­tulajdonosoktól minden kocsi után egy évre i (egy) forint dijat szedni, mely a kocsik, lovak és lószerszámok vizsgálatát eszközlő hivatalos egyének (állatorvos és rendbiztos) díjazására fordítandó. II. FEJEZET. A kocsis kellékeiről. 6. §. A bérkocsitulajdonos csak oly egyént alkalmazhat kolcsisul, ki élete i6-ik évét betöltötte, a magyar nyelvben jártas, józan életű, rendőrileg kifogástalan, s undort gerjesztő testi hibától ment. A kocsisnak a jelen szabályrendelet intéz­kedéseiről tudomással, elegendő helyisme­rettel, s a hajtásban kellő jártassággal kell bírnia. 7- §• Minden kocsisnak cselédkönyvén kívül még, a rendőrhatóság által kiállított haj­tási engedéllyel kell bírnia. Hajtási en­gedélyt csak az kaphat, ki a rendőrség előtt a hajtásról, s arról, hogy a város utczáit jól ismeri, kielégítő vizsgát tett. Ezen engedély a bérkocsitulajdonos ne­vét, a bérkocsis személyleirását, illető­ségi helyét és a bérkocsi számát tartal­mazza. Az engedélyt a kocsis a szolgáltába lépés napján a bérkocsitulajdonostól át­Az .Eszteroom és fiié" taia. Toaszt. Nos jó jiúk, ha kell a jobbom, itt van ; E kézzel én már sok csatába! vivtam — Sok vér folyott el, most is érezem még Szivemből fel-fellüktető melegjét. — Dunánk fölött a dombok, völgyek adják E vér tüzét és ihletett zamatját Az atyja Bachus, Sol az anyja néki S bár földi kincs: bölcsője mégis égi. — Mit ér a leányka szenvedélyes csókja f Szomját a szívnek már maholnap oltja ! Dicsőség, kifnek vágya vágy marad S ki bár egy kéve friss babért arat, Kopasz fejére bárki kösse néki: Vélnéd talán, a légvonattól védi ? . . . A pénz ? — Mi más, egy hitvány ércz­[darabka -— Kevés ki látta garmadába rakva ! — Mit ád bírása ? — Vágyat, nem nyugal­[mat: Szerezni több pénzt, hirt, avagy hatalmat! Hol hát a fő, az abszolút igazsági — Követni ián az ész rideg parancsát — Tudást keresni hosszú éjjelenként,. A fóliánsok sárga pergamentjén ; Hogy mit kutattál emberélten által Lázas szemekkel, sorvasztó munkáddal: Ha végórádnak végső percze int, Lelkeddel lássad szétfoszolni mind?. . . Az élet álom s változó, miként ez, — Egy látományt a más helyébe képez : Kinek ma bibort, koro?iát fitogtat, Kiábrándulva, sárban ébred holnap. veszi, szolgálatközben mindig magánál hordja, kívánatra a rendőrség közegének s a kocsivendégnek készségesen előmu­tatja, a szolgálatból kiléptekor pedig gaz­dájának visszaadja. A gazda az eltávo­zott, vagy elhalálozott, vagy a rendőrség által a hajtástól eltiltott kocsisnak enge­délyét a rendőrségnek visszaadni köteles. Ha a kocsis az engedélylyel megszökött, ezt a gazda a rendőrségnek ugyancsak 24 óra alatt bejelenteni tartozik. Ki' a város területén, mint bérkocsis egy, vagy kétfogatú bérkocsit vezet, azonban nevére szóló szabályszerű s ér­vényes bérkocsihajtási engedélylyel nem bír, vagy saját engedélyét használatra másnak átengedi, úgyszintén, azon bér­kocsi tulajdonos, ki bérkocsi hajtási en­gedélylyel nem biró egyént hajtással meg­biz, amennyiben tette súlyosabb beszámí­tás alá nem esik kihágást követ el, s az alábbi fejezetben foglalt határozatok sze­rint büntetdndő; ezen felül a jogositvány­nyal nem biró kocsis álló helyéről azon­nal hazaküldendő. 10 §. . Azon kocsis, ki ezen szabályrendelet­ben előirt kötelességei valamelyikét teljesíteni elmulasztja, vagy valamely reá vonatkozó tilalmat megszeg, kihágást kö­vet el, s ezen kívül a bérkoesi hajtási szolgálattól a körülményekhez és a kihá­gás mérvéhez képest ideiglenesen, vagy egyszersmindenkorra eltiltható. Eltiltás eseten a jogosítvány visszaveendő. A bér­kocsis tisztességesen legyen öltözködve. III. Fejezet. A kocsis különös kötelességeiről. 11 §. A bérkocsis kocsiját másnak vezetésére nem bizhatja, ha azonban a hajtásra képtelenné vállik, helyette más is haza vezetheti. Azon bérkosis, ki a bérkocsitól a nél­kül, hogy az arra való felügyeletről kel­lőleg gondoskodnék, eltávozik, ha tette sú­lyosabb következményeket nem von maga után, kihágást követ el, s az alábbi fejezet­ben foglalt határozmányok szerint bün­tetendő. 12. §. A IX. fejezetben megállapított bünte­tés éri azon bérkocsist is, ki az állóhe­lyen, vagy fuvarozás közben ittas, vagy külsőleg, p. u. öltözetére nézve nem tisz­tességes állapotban találtatik, nyilvános helyen botrányt okozó zajt üt, a kocsi elé fogott lovat megbotránkoztató mó­don kinozza, a közönség, vagy rendőri közeg irányában illetlen, vagy sértő ma­gaviseletet tanúsít, a rendőri közeg figyel­meztetésre legott meg nem áll, ki jármű­vét a város területén szabályszerű díjért, vagy a kialkudott bérért igénybe venni nem engedi, vagy az elvállalt fuvart nem teljesiti. 13. §• A közönséget a bérkocsi használatára felszólítani, vagy e czélból felhívás nélkül előhajtani tiltva van. 14. §• A kocsisnak megrendelt kocsijába, ille­tőleg a kocsijára a kocsivendég beleegye­zése nélkül senkit sem szabad felvennie. 15- Í A bérkocsis kocsiját minden egyes fu­var után megvizsgálni, s az abban eset­leg talált idegen tárgyakat haladéktala­nul vagy tulajdonosának visszaadni, vagy a rendőrségnek átszolgáltatní köteles. 16. §. Jelen szabályrendeletnek, a bérkocsisra vonatkozó határozatai a bérkocsítülajdo­nosra is értendők, amennyiben ez szemé­lyesen vezeti jármüvét, (Befejező közlemény következik.)) Hol mindenki, hol senki sincsen ébren Rózsát fakaszt a sírok tetejében ; A bölcs, — miről tán sohsem álmodott: Kezébe kap egy Harlequin botot, S kit hódolattal senki sem kerülget: Aggszüz szivébe lángszerelmet ültet / . , . Ez álmot édes szenderegni annak, Ki szük körében lelhet nagy nyugalmat ; Mit nép kegy ad, belőle mit se kérve: Salvét, hozsánát dicsvágyó jéjére. Mit ád a sors, ha jó, becsülni tudja, Ha rossz, feledni azt is megtanulja. De ezt az 'álmot álmodnia annak, Ki messze lát, kinek szemei vannak, Ki sasszemekkel tud a napba nézni, — Bár itt a Mob csak jó bolndnak nézi — Ki szállna messze, oh, de szárnya kötve, Oh ezt az álmot látni mindörökre, Es tudni azt, hogy soha sem lesz vége: Kétszáz pokolnak minden lángja mérge!... Igyunk fiuk nincs semmi a világon, Minden körül csak látomány, csak álom ! Való csak egy, az életkedvnek anyja : Tokaj hegyériek habzó sáraranyja ! B. Szabó Mihály. II takarékpénztár közgyűlése. Esztergom, 1896. március 14. Az Esztergomi Takarékpénztár rész­vénytársulat március 12-én tartotta évi rendes közgyűlését, melynek lefolyását röviden következőképpen ismertetjük : Az ülést dr. Feichtinger Sándor ki­rályi tanácsos annak kijelentésével, hogy 197 részvényt képviselő 47 részvényes jelent meg — megnyit­ván, felolvastatott az igazgatóságnak az 1895. évi üzletre vonatkozó jelentése, mely utalva a közzétett mérlegre, ki­mutatja, hogy a forgalom, s az egyes üzletágak az 1894. évi zárszámadások­hoz hasonlítva, j elentékenyen emelkedtek. A terjedelmesebb igazgatósági jelen­tés kiemeli azon nyomasztó pénzügyi viszonyokat, melyeket a termények árai­nak hanyatlása idézett elő; megemlíti továbbá ama válságos helyzetet, melyet a budapesti tőzsde eseményei nemcsak Liliputi herczegnő. — Az »Esztergom és Vidéke* eredeti tárczája — I. — Ah, a kis Tarcali Eliz . . . Ez a néhány szó cikázott a levegő­ben folytonosan az egész fürdőhelyen. A napsugaras espladane-on, a fehérvirágos bignóniák alatt, a kávéház gömbölyű asz­talkái mellett. Mint valami törékeny, drága nippet, óvatos pillantással simogatta végig mindenki őt : — A kis Tarcali Eliz ! Édes, szép teremtés volt a kis Tarcali Eliz. Hófehér menyasszony-baba, aki után sírtak, akiről mosolyogva álmodtak a gyermekek mind. A járása madárka — libbenése ; az ember kereste az éterikus szárnyakat, a melyek a levegőbe emelik. A beszéde meg csupa csilingelés, mintha tisztavizü gyönyszemek peregnének az aj­káról, mint a mesebeli tündérkéknek. Tiszta, átlátszó könnyüség, egy nagy har­matcsepp az egész . . . Nem ment a gránítos uton, kemény volt az az ő gyönge talpacskáinak. A puha pázsitra tért le és amint a gyors járásban meg-meg libbentek fehér felhő­szoknyái, a moha sziuű harisnya bájosan olvadt össze a fűtakaró zöldjévek Mi­kor a nagy fasorba befordult, hirtelen megkapta a cousinja saccó ját. Egy per­cig megtámaszkodott a hosszú Vendo­me-boton. — Ugyebár Berci, a fatia negra megy ott ? Azután hirtelen előrenyújtotta tejszinü nyakát és a reáhajló lombok közül, mint valami rejtett fészekből csicseregte : — Hopp . . . Bence ur ! Ma csütör­tök van, a lavvn-tennis napja. Várják odalenn . . . A nagy fekete ember körülnézett, kissé megrezzent és lassan, ügyetlenül emelte meg gyűrött Panama-kalapját. Meghajolni, mosolyogni próbált. — Ott leszek kisasszony ! A kis baba elégedetten biccentett apró porcellán fejével, azután tovább tipegett. Csak később nevetett fel csöndesen ma­a fővárosban, de a vidéken is okoztak, s e tények felemlítése mellett különö­sen hangsúlyozza, hogy az esztergomi takarékpénztárt mindezen kedvezőtlen körülmények nem csak hogy nem érin­tették, sőt különös intézkedésekre sem kényszeritették, annyival kevésbé, mert a jelzett hátrányos viszonyok mellett is az intézet emelkedését, az intézet iránti bizalom fokozását lehetett tapasz­talni. ezt talán ama méltányos eljárás viszonzásában véli az igazgatóság keres­hetni, mely eljárást az intézettel érint­kező ügyfelekkel szemben gyakorolt j amely eljárás egyik lényege abban sar­kallott, hogy a felmerült nagyobb pénz­kereslet közt is a társulat a vele ösz­szekőttetésben álló egyének irányában fokozottabb igényeket nem támasztott. Hogy pedig a fennforgott nehéz pénz­ügyi viszonyok által a takarékpénztár nem csak nem érintetett, de a fokozatos haladás ösvényén maradhatott, ezt az igazgatósági jelentés teljes joggal azon következetes intézkedésekben találja, me­lyekre a korábbi közgyűlések határoza­taiban utasítást talált. Ez intézkedések a társulat alap­jainak, tartalékainak minél nagyobb mérvű gyarapításá­h ó 1 állottak. Ily irányban való intéz­kedéseket tehát a jövőre nézve is tenni annál is inkább javasolja, mert ez, amint egyrészről a nagy közönségtől nyert bizalom fokozását eredményezendi, ugy másrészről a részvényesek érdekeit ily módon lehetne legjobban gondozni, mi­vel ezen érdek nem a kockázat esélyei­nek kitett nagy osztalék kiadásában, hanem a jogos igényekhez mért oszta­lék kiadása és a jövőre is biztosítása mellett, az osztalék alapját képező rész­vény helértékének emelése által van légjobban biztositva. Ezekhez képest az igazgatósági jelentés a tartalékoknak jelentékeny gyarapítását indítványozza. Mindezekután az igazgtóság a taka­rékpénztár körében egy teljesen uj üzlet­ág behozatala, iránt is tesz javaslatot, Es ez a „záloglevél ki.bocs á j­tási üzlet. Tekintve zonban. hogy ezen üzlet az 18891 30. t. cz. rendelkezése szerint legalább 200,000 forint külön biztosítási alap létesítéséi követeli, és tekintve, hogy ezen alapot az igazgatóság a rész­vényesek megterheltetése nélkül óhajtja beszerezni, — ennélfogva azt javasolja hogy az értékpapírok eladásából kelet­kező nyereség egyenesen ezen alapba utaltassák. Megjegyzi továbbá hogy ily gában. Németh Bérci mélységes megüt­közéssel csóválta meg a fejét : — Rossz vagy, kis boszorkány ! Leg­alább Bencének hagyj békét. A leány elpitytyesztette nedves málna­száját. — Ugyan miért ? A szerelmes cousín elképedve nézte a kis elbizakodottat. —• Hát mit akarsz vele csöppség ? Hi­szen az a vasgyúró megkap és gombos­tűre tüz, mint egy hitvány pillét. Vadál­lat ez a te kegyenced, Lizi . .. . A leány felvonta a vállát és lekapta fejéről a dohány virágos kalapot. — Azt sem bánom. Mindég szerettem az álatokat, azok is engemet. Reám so­ha sem morog az oroszlán a menazsériá­ban . . . Leértek a játéktérre. Pompás hely volt, üstalaku sziklakatlan, szürke gránitfallal határolva. Az egész rendes társaság ott ácsorgott benne. A vörösbőr angol czipők nyugtalanul topogtak a bokorugró lódén­szoknyák alatt. A fiatal emberek idege­sen tánczoltatták a tarka labdákat a verő hálóján. Eliz integetett feléjük. Akkor egyszerre szóltak fel minden oldairól : — Hisz hozzá is kezdhetnénk már , , . A következő perezben száz meg száz kaezagástól viszhangzott az óriási szikla­üst. A lapdák repültek, kereszteződtek, a sok kéz mulatságosan hadonázott a leve­gőben, pajkosan, indiskréten lebegtek a créme-gyapjuszoknyák. A legerősebb ka­varodásban ért Hedry Bence a játékosok közé. Valamennyi meglepődve nézett reá és a beállott pillanatnyi csendben földre

Next

/
Thumbnails
Contents