Esztergom és Vidéke, 1896
1896-03-15 / 22.szám
nyereséget, már is ezen alap cimén kezelés alá vett. A főbb vonásaiban körvonalozott igazgatósági jelentésnek a 64,417 frt 28 krra terjedő üzleti nyereség felosztása iránti javaslatai szerint a tartalékok és nyugdíj alapba 9096*76, részvényosztalékra 48,000, jutalékokra 4469-52, jótékony czélokra 2851 frint lenne fordítandó. A jótékonysági adományok különböző cimeiből jut az esztergomi reáliskolának 100, a tűzoltó egyesületnek 100, a helybeli gazdasági egyesületnek 100, az esztergomi közkórháznak 50, az esztergomi aggok házának 50, az esztergomi kisded óvodának 75, az esztergomi elemi iskolákat látogató gyermekek segélyezésére 60, az Esztergom és vidéke szépítésére alakult egyletnek 50 forint melyekhez még több, kissebb és nagyobb, öszszegü adományok sorakoznak. Az igazgatóság e javaslatai után kegyelettel emlékezik meg Boronkay Lajos igazgatósági tagnak 1895. évben történt elhunytáról s buzgó tevékenysége iránti elösmerést jegyzőkönyvbe iktatni indítványozza. Az igazgatóság, ezen jelentése, illetve indítványai a felügyelő bizottság jelentésének felolvasása után egyhangúlag elfogadtattak. Ezután következett a az igazgatóságból kilépő 14 tagnak, valamint a felügyelő bizottság 3 tagjának titkos szavazás utján való megválasztása. A választási eredmény szerint Brenner József, Eggenhofer József, Eincinger György, dr. Földváry István, Heischmann Ferenc, Hübschl Sándor, Kruplanic Kálmán, Malina Lajos, Marosi József, Munkácsy Károly, Rudolf Mihály, Schalkház Ignác, Spanraft József és Ivanovics Béla, igazgatósági tagokká, — Kollár Károly, Oltósy Ferenc, Brutsy János és dr. Rapcsák Imre igazgatósági póttagokká, a felügyelő bizottságba pedig Obermayer György, Mihalik Bálint és Nagy Pál választattak, póttagokká pedig Spanraft Tivadar és Viola Kálmán jeleitettek ki. Az érdekes közgyűlés véget érvén a jelen voltak az elnök éltetésével szétoszoltak. Megye és a város. O Igazoló választmány. A vármegyei igazoló választmánynak csütörtökön ülése volt, amely egyetlen tárgyal foglalkozott : azzal a fellebbezéssel, amelyet Luppa és társai farnadi lakósok adtak be a Nagy öl veden jauuár 23-án megejtett megyebizottsági tag választás ellen. Ez alkalommal ugyanis nyolcvan szavazattal Kiss István farnadi lakos választatott meg. Az igazoló választmány a választás szabályszerű lefolyása miatt nem adott helyet a fellebezésnek s a felmerült költségekben a nagyölvedi és farnadi községi pénztárt marasztalta el. O Banderiális ülés. A millenáris diszbandérium előkészítésére kiküldött bizottságnak ma délelőtt B. Szabó Mihály főjegyző alnöklete alatt ülése volt, a melyen véglegesen megállapították a bandéristák ruházatát és fegyverzetét. A pompás díszruha leírását legközelebb részletesen hozzuk, most csak megemlítjük, hogy a felvonulásban Andrássy Mihály halványkék bársony mentében tengerzöld aranybrokát attilában, Reviczky Károly bíborbársony mentében, rózsaszín aranybrokát attilában, Reviczky Győző zászlótartó halványlila bársony mentében s ezüstbrokát attilában, Hulényi Győző sötétmohaszin bársony mentében és rózsaszín aranybrokát attilában, Reusz József sötétkékbársony mentében, fehér aranybrokát attilában, végül Berzeviczy József rozsdabarna bársony mentében és világoskék aranybrokát attilában fog a menetben részt venni. O Kinevezés. A főispán dr. Székely Henriket tiszteletbeli megyei állatorvossá nevezte ki. O Uj segédjegyzők. Március 5-én Búcson Kommerth János muzslai jegyzősegédet, márczius 7-én pedig Párkányban Morva Izidor volt bucsi segédjegyzőt választották meg segédjegyzővé. O Italmérési tárgyalás lesz e hó 18-án és 19-én a szenttmmási községházán. O VÜlamos világítás. A tanulmányozó küldöttség pénteken; e hó 13-án tért vissza s mint értesülünk Eger, Sátoraljaújhely, Máramaros-sziget és Szatmár városok villamos berendezéseit, végül Debrecen légszesz világítását szemlélte meg. Mindenütt legszivólyesebben fogadták és kalauzolták a helyi hatóságok s bő tapasztalatokat szereztek e fontos kérdésben. Eger és Máramaros-sziget j váltakozó áramú Sátoralja-Ujhely és Szatmár egyenáramú rendszerrel birnak, mindegyik városban más-más a kezelés, (házi, vállalkozási, részv.-társasági) s igy bőséges tere volt a küldöttségnek, mely igen komoly és nagy munkát végzett aránylag rövid hat nap alatt. Részletes jelentést fognak előterjeszteni — melynek ismertetésére visszatérünk. esett a sok labda. Csak egy vágódott egyenesen neki a jövevény arcának, azt Eliz hajitotta íel. Hedry elvörösödött és utánna kapót a piros bőrgolyónak. A könnyű jószág messze gurult tőle. — Ügyetlen vagyok, mormogta boszszusan és lomhán, szégyenkezve ballagott utána. Hanem azért a csoda mégis megtörtént, a mogorva Hedry Bence már a gyermekek játékába is beállott. Eliz odalibbent melléje és mulatságos erőlködéssel csalta ki a szavakat örökké összeszorított ajkai közül. Majd egyszerre lecsapta a verőjét és belekapaszkodott a Bence karjába, — Fáradt vagyok ; vezessen a mamához , . . Köszönt a játékosoknak és lovagjára dőlve lassú lépésekben távozott. Visszanézett még egyszer a társaságra diadalmas mosolygással, mint a vakmerő amazon, aki a megjuhászodott oroszlán hatalmas torkába dugja a fejét. .. II. Hedry Bencét két év előtt atyja halálának hire hozta háza Heidelbegből, ahol hat hosszú évet vesztegetett el a szőke sörös-kanesók és a szőke csaposleányok között. Az öreg Hedry Sebestyén nem türt meg maga mellett fiatalabb Hedryt (ugy volt ez valamennyi Hedrynél) tömte hát aranynyal a fiát, csakhogy odakünn maradjon a szőke országban. Az uj majoresco hatlovas kocsin vitette atyját a berkii családi sírboltba. Azután sajátkezüleg főbe lőtte a hat A társaságból. Kaszinóest. — Márczius 14. — „Sokáig él, akinek halála hirét költik" — mondja egy közmondás. Néhány nappal ezelőtt a Kaszinó mai előadásának halála hire járt, pedig bizony nem halt meg a leányzó, mert a mai estén üdén, pirosan, mosolygóan mutatkozott be a közönségnek. Hagyományos szokás szerint a kedves miniatur-szinpadon gyors egymásutánban ma is két kis bohózat pergett le, még pedig ezúttal két telivér angol bohózat, ami annyit is jelent, hogy groteszkbe hajló. A közönség szereti a változatosságot, tehát ma éppen ugy tapsolt az angol szerzőknek, mint legutóbb a franciáknak. Az esernyő mulatságos körfutás egy esernyő körül, amelyet egy házas férfi: Thistledown Ágoston {Etter Gyula) az utcán egy bájos leánykának: Millman Ellen-nek (Legény Mariann) felajánl akiről természetesen nem tudja, hogy az a felesége (Nozdroviczky Olga) legjobb barátnője. Hogy milyen bonyodalmak származhatnak ebből, azt önök könnyen elképzelik, különösen ha megemlítem, hogy közbelép egy nagy hölgybarátgavallér is : mister Rawlings Tamás (B. Szabó Mihály), akivel, mint legénykori pajtással — az asszony parancsából — Thistledown urnák nem volna szabad érintkeznie. A minden oldalról sarokba szorított férj szerepében Etter Gyula kiváló alakítást mutatott be s kétségbeesett mimikájával és megfelelő gesztusaival állandó derültséget keltett. Az érzékeny szivek talán meg is könyezték, mikor a melegágyba bujtatva a dinnye szerepét kellett játszania, amig kópé barátja: Rawlings a hölgyekkel pompás étvágygyal uzsonnázott az asztalán. Thistledownné-nak gyönyörű fekete ménlovat, és meg volt győződve róla, hogy immár teljesen ele- j get tett köteles fiúi gyászának. Négy héttel a kripta bezáródása után külön vonaton hozatta el a kastélyába az egész heidelbergi kompániát. A legzamatosabb borokból felhozatott az arckép-terembe tizenkét hatalmas hordóval és senkit nem eresztett ki onnan, mig a veszedelmes ital utolsó cseppig ki nem fogyott. Akkor egy viharos fekete éjszakán lóra ültette az egész elázott kompániát és kilovagolt velük a berzétei köhidon. Itt azután a feketére mázolt lovagok felhúzott revolverrel sorra megállították a hazafelé tartó, szunyókáló vásárosokat és mikor halálra rémitették a jámbor embereket, szemükbe kacagva dobtak egy marék aranyat az ölükbe. Azóta maradt Hedry Bencén a fatia negra név. Szélesvállu, nyers, hatalmas óriás volt a fiatal majoreseo is, mint az elődjei valamennyien. A környék népsége a mesebeli fekete ember helyett vele ijesztette a síró csecsemőket. A hagyomány azt tartotta, hogy az első Hedryt nőstény farkas nevelte fel, azért olyan telhetetlen, sűrű, fekete a vére valamennyinek. Bence is csak azt tette, amit szépapái. Ezüst vödörből itta a bort, véresre lovagolta a legvadabb telivéreket és az emberein próbálta ki az uj lovagkorbácsokat. Részeg fejjel, éktelen lármával állított be két hét előtt késő éjszakán a kis fürdőhelyre is. Rendes, rettegett kompániája követte. Három nap, három éjjel vagdosta földhöz a pezsgős poharakat a Rózsa-villa verandján, egy percig sem pihenve meg a hülye, trágár német fuchsnóták orditásában. Tarcali Eliz éppen a veranda fölött lakott az anyjával. Három napig hallgatott, a negyedik reggelen betaszította a veranda üvegajtaját. Csak egy-két hűséges lovagja volt vele. A duhaj társaság az asztalokra dűlve horkolt. Csupán Bence volt még ébren egy csomó knikebájnos pohárka előtt. A kis csöppség megállott a küszöbön és csillogó szemével végignézett az óriáson. — Az éjjel megint nem aludt szegény anyám ezek miatt a lelketlen emberek miatt. A fiatalok visszahökentek, Bence felkapta sápadt fejét, savós, zavaros szemét rettenetes kimeresztette. Akkor egyszerre feltámaszkodott az asztaltól, kalapját szemére húzta és a veranda túlsó lépcsőzetén meggörnyedve mászott le. És azon éjjel csöndesség volt a verandán; a társaság szétugrott, csak Bence maradt a fürdőcskében. Mindenki tudta, hogy a kis Liliputi herczegnő csodálatos nézése juhászitotta meg a vadembert. Csöndesen viselkedett azóta, vizet ivott, arra járt folytonosan, amerre Eliz és az étteremben olyan helyre ült, a honnan a porcellánbaba szőke fejét láthatta. Későbben a kis lövőházban be is mutatkozott neki valahogyan. Mulatságos, gyermekes buzgósággal oktatta őt, hogyan célozzon a rozsdás, ócska pisztolyokkal. A csötöröki tennis-párti óta meg éppen nem maradt el tőle többé. A pajkos leányka a legmeéppen oly teljes, megérdemlett sikere volt az üldözött galambka pihegő szerepében, mint az energikus pattogó menyecskéjében. A másik üldözött galambka: miss Ellen (haragospirosban, de nem haragosan) kedvesen csicseregte el búját-baját s beigazolta, hogy Thiszledown urnák jó izlése volt, amikor reá vetette a szemét. Hogy B. Szabó Mihály szerepét teljesen kiaknázta és érvényre juttatta, azt felesleges említeni. Ő tulajdonképpen hors concours áll. Az ensemble-t kedvesen egészítette ki a gondos, takaros szobacica (Sck'ónbeck Márta), aki szolgatársával : Diggs-el (Brenner Józsi) együtt sok ügyességgel tett-vett, fecsegett, forgott a színpadon. A második darabban: a Flipper és Nobbler-hen csak urak jeleskedtek. A két címszerepet Büttner Róbert és Marosi Ferenc adták. A darab a Cox és Box fajtájából való, amennyiben szintén ugyanegy háziasszony két lakójáról van szó, akik ellentétbe kerülnek egymással. Csakhogy ezek kevésbbé becsületesek Cox és Box uraknál s nyugodt lélekkel zálogosítják el egymás kabátját, csizmáját s egy kis kaució-szédelgéstől, házi tolvajlástól sem riadnak vissza, de mindezt oly kedvesen cselekszik, hogy a közönség nemcsak felmentő Ítéletet hozott, de meg is tapsolta a humoros léhűtőket. Maszkban, játékban, mókázásban egyformán kiváltak mind a ketten. A másodemeleti lakónak (Mráz Sándor) csak a hangjához és a felöltőjéhez volt szerencsénk, amig Jim, a csizmatisztitó (dr. György Ernőd) az epizódszereppel is tudott hatást kelteni. Az első darab díszlete poétikus volt. A rácsos kerítés, a vadszőllős veranda, a melegágy megteremtette a kerti hangulatot s a diszletmester Ízlését dicsérte. A Kaszinó legközelebbi előadása húsvét hétfőjén lesz, amikor a Papageno három felvonásos vígjáték kerül szinre. A kis műkedvelő-köztársaságban a napokban volt a tisztújítás s e darabban mutatkozik be az uj tisztikar. redekebb hegyekre mászott fel, a nagy nehézkes ember halálosan kifáradva kullogott utána. Olyan volt, mint a hatalmas, véres szemű dogg, amelyet alig tipegő gyermek vezet maga után vékony pórázon. Az étteremben most már rendesen egymás mellett ültek. Es Eliz komolyan megharagudott Némethre, mikor az egyszer a fülébe súgta : — Vigyázz, kicsikém! Ez a Gulliver egyszer a beafsteak-kel együtt téged is felfal. . . Még a deszertnél is haragudott ezért, korán felkelt az asztaltól, Bencét magával intette és egyideig a parkban sétálgattak. Akkor a leány egyszerre minden szó nélkül nekivágott a hegyoldal legkuszáltabb sürségének. — No jöjjön Bence bácsi, mosolyogta a kifulladt lovagra. Egyre magasabbra törtek. Eliz kacagva, két kézzel tépdeste az összekavarodott indákat, a pirosvirágos futókát. Valahol mogyoróbokrot talált, teleszedte zsebét a tejes, fiatal gyümölcscsel. Hedry egészen kifáradt az erős, hosszú túrban. Es egy idilli, holdvilágos tisztáson egyszerre megállott. — Eliz! A leány visszanézett. — Nos, elfáradt éjféli lovagom ? Bence megrázta hatalmas fejét. A leány nagy nehéz könycseppet látott a fekete vas-arezon. Önkénytelenül viszszafordult hozzája, Hedry megkapt a kezét.