Esztergom és Vidéke, 1896

1896-03-12 / 21.szám

Esztergom XVIII. évfolyam. 21. szám. Csütörtök 1896. március 12. ESZTERGOM es mm Megjelenik hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre '.'..• 6 frt. — kr. Fél évre 3 > — » Negyed évre , , -. 1 » 60 > Egy hónapra — » 50 > Egyes szám ára — > 7 » Városi és megyei érdekeink közlönye. Szerkesztőség : Bottyán János utcza Spanraft-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Hivatalos órák : d. e. 9—1-2-ig, d. u. 3—5-ig. Kiadóhivatal: Bottyán János-utcza, Spanraft féle ház, hová a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások is küldendők. 9ftT Telefon 59. s z á m. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papirkereskedésében, a Waüíisch- és Haug-féle dohánytőzsdékben. Hirdetések a kiadóhivatalban és Tábor Adolf könyvkeres­kedésében vétetnek fel. " . - J> H <~ — ' Minden egyes hirdetés után 30 kr kincstári bélyegilleték fizetendő. Nyilttér ara soronkint 20 kr. Világitásunk. Esztergom, március 11. Sokszor, és sokat irtunk, mi s irtak már a helyi lapok e tárgyról, mely kifogyhatatlan s bő' tápanya­got nyújt az ujságirónak, az inter­pellálónak, de a legtöbb kifakadásra ad okot annak, kit munkája az esti órákban az utcára készt. Itt, ott pislog egy mécs, ha ugyan a naptár holdvilágos éjszakát nem jósol, de megtörténik az is, és nem ritkán, hogy a hold kacérkodva rejti ábrázatát sürü felhők mögé s ilyenkor aztán fogalmat alkotha­tunk magunknak arról: hogy milyen is az az egyiptomi sötétség. Valóban csodálni lehet, hogy képviselő-testületünk a költségvetés tárgyalásánál oly egykedvűen szó nélkül ugorta át világitásunk kér­dését, melyen változtatni nemcsak a haladás terére lépett egyesült városnak fekszik reputatiója érde­kében, de amelynek megoldását, közbiztossági tekintetek is sürgetik. Örömmel registráltuk a tanács és pénzügyi bizottság határozatát, mely az első lépést megtette, s várva-várjuk a villamvilágitás ügyé­ben tanulmányútra indult küldöttség jelentését a tapasztalatokról. Vannak, kik a gázvilágítás mel­let harcolnak gazdag érvekkel, de nem kisebb azok száma sem, kik a villamvilágitás előnyeit meggyőző érvekkel igyekeznek bizonyitant. Nem akarunk praejudícálni, s igy bevárjuk a tapasztalati tényeket, melyek hivatva lesznek a világítás kérdésében dönteni, egyedül a ki­viteli módozatokhoz óhajtunk egye­lőre hozzászóllani. Városunkból kiinduló initiativá­val a Gans és társa cég tett ajánlat tot, a többek között kikötvén ma­gának bizonyos számú lángot, s biztosítani óhajtván jogát ötven esztendőre. Ötven év az emberi életben nagy idő, de korszakot al­kotó az egy város életébon is, annálinkább egy a haladás terére lépett város életében, se szempont az, mely felszólalásra készt. Nem akarunk a vállalkozó cég érdemeiből semmit sem levonni, tudjuk, hogy a szerződési ponto­tozatok vannak hivatva a város érdekeit védeni, de mindemelett tehernek kell tekintenünk az olyan megszorítást, mely a város kezeit ötven évre köti meg. Feltéve, hogy a villamvilágitás célszerűnek és aránylag előnyös­nek mutatkoznék, úgy nézetünk szerént a helyes megoldásra két út vezethet csak. Mellőzve a monopólium rendsze­rét, tartaná a város m3g a maga kezében azt tőkét, mely a vállalat létesítéséhez, szükségeltetik, illetve adná ő azt, de húzná is viszont annak hasznait. Igaz, hogy kétsé­ges, vájjon milyen gazdálkodás lenne az, ha a város mint erkölcsi testület bocsátkoznék ily üzlet ve­zetésébe, de adná meg úgy az im­pulsust egy részvénytársaság léte­sítésére. Bírjuk tanúságát annak, hogy van közöttünk sok vállalkozó szellem, s így könnyű szerrel össze lehetne hozni azt a tökét, mely a vállalat létesítéséhez szükségeltetik. Közöt­tünk maradna az a temérdek pénz, mely innét évenként kivitetnék, s korlátlan urai lennénk a sajá­tunknak. p.— />—. Erdö-gazdaságunk, (Befejsző közlemény.') Esztergom, március 11.' Mull számunkban megkezdettük a Nozdroviczky Miklós er­dőmester által a depót - rendszer ügyében készített szakavatott rész­letes jelentés ismertetését. A je­lentés folytatólagos részében az erüőmester a költségvetés részle­teire terjeszkedik ki s különösen az erdővédek javadalmazását emel­ni, az erdő-állagot fokozni kíván­ja, mert csak szakértelemmel, szá­madási képzettséggel és kellő gya­korlattal bíró segédmunkásokkal lehet az erdő fö-használat (vágás kezelés) emelése és a nagyobb jö­vedelem elérése. Végül a javaslatot igy folytatja: A faraktárnak helyéről oda terjed vé leményem, hogy az nem a városi major­ban, vagy közel a városhoz, hanem miu­tán a városnak a téglaházi vetőkertben körülbelül mintegy 2-5 kat. hold területé haszonvehetetlen, a raktár oda lenne el­helyezendő, az előbb már egyszer felso­rolt okoknál fogva. Azon esetleges aggályon, hogy a fa tá­vol lenne s igy talán nehezítve volna a hozzá férhetés, ugy lehet segíteni, hogy a város a fuvarozást a raktárból egy vállalkozónak adja át, kinek kötelessége leend annyi szekerest vagy fuvareszközt állítani, hogy a megrendeléseket azon, vagy legkésőbb a következő napon a raggeii órákban a vevőknek meghatározott vagy Aa „Esztergom és Vidsko" tárcája­J ŰRELEM. Ha küzdve buzgalommal, Nem élsz az alkalommal, Mely nemtelen, S legyőznek és lenéznek Az alkalomvitézek: Csák türelem! Nyugodt légy, rendületlen, Ha kufár, műveletlen Tolong eléd. Tekints a magvetőre Bizd őket az időre: Győz a derék ! Bölcsebb, ha komolyan vagy, Mert nem lehet olyan nagy, Oly szennyes ár, Hogy azt ki he szoritsai Világgal ne borítsa Egy kurta nyár. ZEMPLÉNI ÁRPÁD. A gyáva. — Az »Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — A bazilika .órája Szürke, soká bugó kongassál yerte el a tizenegy órát. Kíno­san sivitó szél kel a Duna felöl, zúgatja a távíró sodronyokat, majd neki vadulva kergeti a vadul szállingó hópelyheket. Oly­kor az utcáról kap fel egész csomó havat, hogy azután a következő pillanatban dühösen csapja oda a második emelet egy kivilágított ablakához és gúnyos kacagás­sal rohan el, mint a csinyt elkövetett vá­sott gyerek ... Odabenn pedig az ablak mögött egy férfi ül íróasztala előtt, belebámul a semmibe, hallgatja a csendet. 'Még' sohasem volt ilyen állapotban, azt hiszi, széthasad a feje; úgy fáj, a ha lélekzik, úgy sajog, ha gondolkodik . . . nem is mer: gondolkozni Lassan feláll széke mellett és rámered a sötét ablaktábláról őt bámuló tükörképére . . . Olyan szép, olyan nagy .... olyan gyáva ember. Kivül egy kései bérkocsi rohan el az ablak alatt s a hóba vágott friss kerék­nyomok elnyúlnak messze a homályba, a távolba, ... a múltba 7 . . Egyszer, igen, emlékezik volt neki egy kis öcscse .... hogy is jut az eszébe ép most .... milyen csúnya is volt a halálban az a szép szőke gyermek ; mikor vizesen, ahogy á Szamosból kihúzták, hoz­ták haza .... Aztán nem is mert többé a jégre menni ő a bátyja . . . . igen, mert gyáva volt. Sokat kellett ezért gyerek­pajtásaitól szenvednie . . . . Aztán ro­hannak a képek, hol világosabban, hol mintegy fátyolon át, mint valami bűvös panoráma . • • • fc ! katonaságnál az elin­tézetlen lovagias ügy .... a sutba do­bott kardbojt ... a minisztériumnál az apró konspirációk, miben nem akart részt veni, mert gyáva volt .... mindig gyáva . ... És ezen forgó világon át mindig csak egy mosolygó, szőke leány-fejet látott, mely az egész bolondos panorámát igazgatta .... De most nem lesz gyáva ; . holnap ki­áll annak az embernek a golyója elé, aki oly biztosan céloz és aki az ő mellébe fTog találni .... Eh,, nem lehet, ... és összerázkódik egész testében .... fáj még a gondolat is ... . aztán újra em­lékszik . . . aztán mintha nagyon régen történt volna; pedig tegnap este ... Az a filigrán dalos játékszer, a. felesége, az édes, kit úgy szeret . . . nem, csak sze­retett. És az a másik ember úgy állt ott a szoba közepén, mintha semmi sem történt volna, úgy tetszik még mosolygott is . . , . a felesége, az talán akkor is da­lolt. És nevettek a falak, nevettek a bú­torok, nevetett minden, mert minden tudja, hogy ő gyáva .... Nem emlékszik biz­tosan ..j.. >ikicsit ittas is. volt, csak azt fiidja, "hogy arcul ütötte azt a komisz embert .. . Oh, hiszen ha józan lett volna, dehogy nyúlt volna hozzá, szépen meg­kérte volna, ne szóljon semmit a dolog­ról . . . aztán sirt volna keservesen. És az a nagy ember alig győzte könnyeit törölni'. . ." . Lezuhan asztala nvitott fiókja elé a székbe. Szórakozottan kez­dett babrálni papírjait között . '. . . aztán megáll a keze, újra gondolkodni kezd. Ha holnap odaáll az elé a szótalan ember elé, akkor Ő leereszti a pisztolyt, nem lő . . . talán így megszánja az a másik. És akkor bátor lesz-e vajon, vagy gyáva ... Ha pedig a másik lő, és érzi, hogy lőni fog, akkor ... ha majd ő ott hever a hóban és többé nem mozdul, akkor bátor, igen bátor . . . hulla lesz. Ez az egyik, a másik az, hogy egyál­talán nem áll ki ... . azaz ; vagy úgy, hiszen ez gyávaság . . Eh! mit,, élni akar ő, élni a mellett az angyal ..... és kínosan összecsuklik derékben. Aztán belenyúl a fiók legvégébe, és kiveszi on­nan azt a bizonyos bőrtokot .... és megpróbálja milyen érzés lehet az, egye­nesen benézni abba a fekete űrbe, abba á végtelenbe . . . .a halálba. És halkan számol . . .• egy . . . kettő . . . három .és nem lövi meg magát, leereszti a fegyvert, Hiszen holnap a miniszteri ta­nácsosokhoz hivatalos; nem lehet . . . Odatámolyog a kerevethez és behunja a szemét . . . mit is szokott dalolni az édes . . . «megutáltattátok vélem ezt a cudar világot« . . . aztán akadozva he­begi: »élni . •. . élni. . ..élni! . . .« Aludni próbál, aludni . . . . Úgy fél a haláltól; dehogy a haláltól fél, a fájdalomtól, hiszen hai itt a pamlagon bele tudna aludni a halálba $ . . de az a golyó úgy fáj . . .

Next

/
Thumbnails
Contents