Esztergom és Vidéke, 1896

1896-11-08 / 90.szám

érünk el semmit ? — Hátha kisérletképen csak a határ egy részére terjesztenők ki a hegyközséget ? — Erre is van feleletük. — És ez az, hogy >jaj de mikor nem tudjuk azt, hogy melyik dűlő birtokosai mennének bele a dologba!* Igazuk van ; hanem ezen is lehet segiteni. Határozzák el együttesen az egész esztergomi határra, azután álljon külön minden legalább ioo kat. holdat kitevő dűlőnek husz — esetleg több, birtokosa és akkor döntsön a sors. Húzzák ki maguk közt, hogy ki kezdje meg először az alakulást ; — ez is elég egyelőre. S ha egyszer magalakultak és saját belügyeikben kormányozni akarnak, hassanak oda, hogy rendelkezéseiket végre is hajtassák ; ezen igyekezetükben pártatlanul fogja az önök igyekezetét támogatni a törvény. A szőlőbirtokosság köreiben találjuk Esztergom város legintelligensebb elemeit; — azokat, akiknek nagyrésze a törvény őre és végrehajtója is; a kisebb birtokosok egytől-egyig értelmes és a városi polgárokat ilykép megillető jelző alá esnek ; ;— nem tételezzük tehát fel, hogy a törvény nagy horderejű ezen gondoskodását magukévá ne tennék ; — mert ha ezt tennék, akkor csakugyan érzékenyen megkárosítják nemcsak önmagukat, de azt a szegény szőlőmives osztályt is, amelyet pedig vezetni kellene. És most vegyük fontolóra jelenlegi közgazdasági helyzetünket. Esztergom város határa alig egyharmadrészben szolgál a földmivelés céljára, értve ez alatt a mezőgazdálkodást, a többi része helyet adott a szőlőmivelésnek. Ma pedig azon területek, amelyek ez utóbbi célra szolgáltak, részben a mezőgazdaság egyes ágaira használtatnak fel, nagyobbrészben parlagon hevernek. Minden józanul gondolkozó gazda tudja ma már azt, hogy a szoros értelemben vett mezei gazdálkodás — mint ilyen — nemhogy kifizetné magát, de határozott kárral jár. Mert tegyünk egy kis számadást ! —; vegyünk egy hold földet. Ennek a szántása és munkája, a belevetett mag, a további müvelés, a learatás vagy kiszedés, a cséplés vagy tisztogatás és a behordás már egy oly befektetés, amelyhez ha a 2 5% földadó és az ezt követő jövedelmi pót- s a kettőtől együttvéve számított községi pótadó összegét hozzáadjuk és egybevetjük egy hold átlagos termesének értékével, látjuk, hogy a tiszta maradvány a mai alacsony árakat tekintve alig tesz ki i.5°/

0-ot. Már most tegyük fel, hogy egy egész telkes földmives gazda 34 — mondjuk 40 kat. hold földbirtok tulajdonosa, tegyük fel, hogy a szétszórt földek egynémelyike jó idő esetén 4°/

0 tiszta hasznot hoz, számítsuk ezt a földbirtok Y3-ára, akkor a 2

/

3-adból a tiszta haszon ....... 39 frt. az Yardból tiszta haszon . 52 frt. parfűmös gőzében élő, csupa ideg szeretőt. Az egyhangúan verőfényes házas élet mellett csábították az esztelen, sorvasztó, deliriumos órák. De nem sokáig. Az első novemberi estén kikergette a filigrán szeretőt a szobájából olyan undorodással, mint aki mohón sokat evett a kedvenc ételéből és egyszerre halálosan megutálta azt. Akkor azután beállott a reakció. Hogy megundorodott a szeretőtől, a férj felé fordult újra a figyelme. S magányos, végtelen óráiban mindég e két alakkal foglalkozott s hogy folyton hasonlítgatta a férfias, egészséges, egyszerű embert a beteg idegszálakból komplikált, kiöltözött vázhoz: egyszerre azt vette észre, hogy félni kezd a férjétől babonás, nagy, de szerelmes félelemmel. S a míg azelőtt gonosz gyönyörűséget talált abban, hogy a jólelkű, bizó ember előtt szinte szemérmetlenül szerelmeskedett a kedvesével, most aggódva figyelte férje minden mozdulatát. Valami beteges szuggesztió vett erőt a lelkén amely lassan erős meggyőződéssé szilárdult s amelyben megmagyarázhatatlan, szinte vad öröme telt. — O meg tud mindent és meg fog ölni engemet! Templomba kezdett járni, imádkozni próbált, a mivel már gyermekkorában az egész földbirtokból pedig 91 frt. összjövedelem remélhető. Ez a mai helyzet tiszta képe. Ennyi marad egy földmives gazdának a birtok haszna 40 hold földbirtok után, melynek becsára ma 10—12000 frt. Ha ezt pénzül kamatoztatjuk, megkapjuk, legalább a 3—esetleg 4°/

0-át, ami 480, és nem 91 frt. — Ebből a számításból a gazdára egyik sem jó ; mert ha a földjeinél marad, ugy eladósodik, ha a tőkéjéből akar élni: a csekély kamat a megélhetésre nem elég és végtére ami végső elszegényedéssel jár, a tőkére szorul. És mióta észlelhető a mezőgazdaság terén a válságos állapot ? — Azóta, hogy a szőlők kipusztultak. Felesleges mondanunk, hogy a gazda, ha a szorosan vett gazdasági terményeiben csalódott, még mindig számított valamire, ami helyrehozza a csorbát; — ez a valami a szőlő volt. És ma ezt nélkülöznie kell; pedig tudjuk, hogy a szőlő, egy negyedrészében az összterületnek, nagyobb értéket képvisel, nagyobb hasznot hoz, mint a többi más mivelési ágak együttvéve. Nem hinnők tehát, hogy a szőlőgazdák a mai szorult termés- és megélhetési viszonyoknak beszámításával e helyzet tarthatatlan voltát fel ne ismernék. A törvényhozás felismerte azt ; mert a szőlők elpusztulásával megbillent a mérleg, az államháztartás mérlege. Ezt a kárt felhagyott. A copfstilű, össze-visszaaranyozott külvárosi templom sáros, gödrösre térdelt padjaiban töltötte a délelőtti órákat, a szája imádságot mormolt, az agya azonban folytonosan ugyanazon a gondolaton tépelődött: milyen lesz a megcsalt, derék jó férj bosszúja ? S száraz, égő szemmel bámulta az utolsó Ítélet képét, valami düszszeldorfi tűcatfestőcske naiv mázolását, amelyen lólábu, egérfülü krampusz-alakok kegyetlenkedtek az elitéltekkel. — A ki kezével vétkezett, a kezén szenved ; a ki a szemével, a szemén , . . Milyen lesz hát az én bűnhödésem ? Megfogyott ebben az időben, halavány lett s a folytonos szobai levegő, az étvágytalanság és az álmatlanság betegessé is tette. Egyszer panaszkodott e miatt az anyjának, az meg a tapasztalt, idősebb asszonyok felsőbbségével mosolyogva húzta őt magához: — Talán bizony baba lesz Grenedicséknél! Ettől a gondolattól még jobban megrémült. Azóta már a templomba sem járt, fölfedezte az elhagyatott, kis udvari szobát s abba fészkelte magát. Egyre fásultabb lett és egyre nyugtalanabb ; lelkében halálos didergéssel várta a leszámolás el nem maradható napját s mébe kell hozni valahogy, — ez volt a jelszó. Uj adónemekkel terhelni az úgyis megterhelt adózókat, bün lett volna, más megélhetési módot erőszakolni a csapástól elkedvetlenedett szőlőmivelőkre lehetetlen volt; de nem is lett volna célravezető. E törekvések és a folytonos kísérletezés azt mutatta, hogy az elpusztult szőlők felújítása által újból helyre lesz állitható a megzavart egyensúly ; — ekkor határozta el a törvényhozás a hegyközségek alakításának tervét. Miből indult ez ki, és mire céloz, annak magyarázata rövid —: a csapás folytán elszegényedett szőlősgazdákat oda segiteni, hogy ismét jövedelmet biztosithassanak maguknak. Ámde mindennek van rendje, és a jelen esetben a telepítések feletti rendfentartás egy oly követelmény, amelynek nemlétében fej nélkül nem lehetne egészet teremteni. Ez a fej a hegyközség testülete, bizottsága. Ez van hívatva arra, hogy előterjesztései és intézkedéseivel megteremtse, újjáalakítsa és ismét virágzóvá tegye a szőlomivelést. Ez van megbízva azzal, hogy az egyes gazdák által könnyen megszerezhető állami kölcsönnek telepítési célra való felhasználását ellenőrizze ; mert akadhatnak könnyelmű emberek is, akik a könnyen jött pénzel könnyen bánhatnak^ el. Ne halgassunk tehát oly beszédre, amely minket félrevezet és valóban istentelenséget akar mivelni a törvényhozás nemes eszméjének megbuktatásával ; ne, mert a kár, ami engedetlenségünkből származik, nem arra kár, aki minket a részvételről lebeszélt, hanem könynyenhivésünk, élhetetlenségünk miatt ami kárunk is Ieend. Nem mulaszthatjuk el ezúttal felkérni e terv megvalósításának érdekében mindazokat, akiket a múltkor eredménytelen alakuló gyűlésen távollétükért méltán megróhattunk. Egy eszméért harczolni s azt diadalra vinni akkor, ha azzal ezreknek adhatunk kenyérkéje mellé egy jobb falatot is, — dicsőségesebb, mint elérhetetlen eszményeknek lekötött rabjaivá szegődni! Censor. Megye és város. O Személyi hir. Kruplanicz Kálmán főispán Budapestre utazott. O A közigazgatási bizottság novemberhavi ülését f. hó 10-én, kedden tartja. O Bártfay Géza nyugdija. A pénzügyi bizottságnak ma hosszabb ülése volt, amelyen a legélénkebb vitát Bártfay Géza sokáig halasztgatott nyugdijkérdése keltette. 1 Elfogadták Dóczy számvevő javaslatát, amely a nyugdijat 360 frtban proponálta megállapittatni. Brutsy János egymaga kisebbségi véleményt jelentett be. — Az utcakövezések kérdésében azt határozták, hogy azt akkorra halasztják, ha a lejtmérezés is megtörtént. — A Jó Pásztor-alap által követelt 10184 forintot ugy törlesztik, hogy a temetőalapból azonnal lefizetnek 2184 forintot, azután nyolc évig két külömböző alapból 1000—1000 forintot. Az ülésre külömben még bővebben visszatérünk. O Állatbetegségek. Táth községét a konstatált száj-és körömfájás miatt zár alá vették* — Szentlélek községben a sertésvész megszűnt s a szükséges fertőtlenítés befejezése után a zárlatot feloldják. — Személyi hir. Lóskay Jeromos primási jószágigazgató balatonfüredi nyaralóságából a legjobb egészségben városunkba viszszaérkezett és hivatalát újból átvette. — Áthelyezés, Kornháber Adolf honvédőrnagy Körmendről Jászberénybe helyeztetett át. — A Kaszinónak szerdán választmányi ülése volt, amelyen elhatározták, hogy az egyesület férfi-tagjai számára f. hó 21-én társas vacsorát rendeznek. — A gimnáziumi ifjúság számára kitüzetni szokott pályázat tárgyául a szabadságharc költészeténekismertetését állapították meg. — Kitüntetett kiállítók. Most ítélték oda a kiállítóknak az állami ezüstérmet. A kétszáz kitüntetett között van : az esztergomi érsekség bajcsi és az esztergomi főkáptalan szentbenedeki uradalma, továbbá Heischmann Ferenc helybeli szappangyáros. — A Mensa Academica igazgató választmányába ifjabb Reviczky Gábor joghallgató is beválasztatott. — Uj takarákpónztári ügyész. Maiina Lajos helyére az Esztergomi Takarékpénztár pénteken megtartott igazgató-választmányi ülésén takarékpénztári ügyészszé Matyasovszky Kálmán ügyvédet választották meg. Dr. Vipplinger Ödön az utolsó percben pályázatikérvényét visszavonta. Az igy megüresedett igazgatói-választmányi tagságra Kollár Károly póttag hivatott be. gis türelmetlen volt, hogy az annyira késik. Egyre gyakrabban fakadt ki: — Ha Dénes még vár, megbolondulok ! Mikor a színház kivilágított, fehér előcsarnokába, a mely bántotta világosságtól elszokott szemét, támolyogva belépett, hálásan tapadt az urához : — Már nem vár tovább Dénes, — gondolta diadalmas elégedettséggelNem volt semmi kétsége se ebben: ma vége lesz mindennek : a bűnnek, a csalásnak, az életnek, s a nagy lelki emóció kigyújtotta az arcát, visszahozta a fényt nagy szemébe. Leült a helyén, egyszer sem tekintett körül, csak a színlapon nézte a kövér fekete betűket, a melyekből a darab cimét nyomták. Az ismerősök, akik előtt egyszerre minden magyarázat nélkül bezárta az ajtaját, örvendve köszöntgették innen is, onnan is, de ő mintha vak volna, senkinek sem biccentett vissza. A férj végre is kedvetlenül, mogorván rászólott: — Rettenetesen szórakozott vagy Marianne ! Az asszony némán, alázatos megadással hajtotta meg a fejét. — Te tudod, hogy miért! — súgta magában. Megkezdődött a darab. Marianne szeme, mintha megigézték volna, mereven a színpadra tapadt, egyes mondatokat a szereplők után mormolt, ott függött az ajkukon, szinte együtt játszott velük ; arcán megdöbbentően meglátszott minden benyomás. Mikor Ritz Konstantin, a szobrász barátja, a szép orosz leánynak szemébe vágja gonosz életét, halálsápadtan bukott vissza a székébe s valahányszor a csábító Vojnov Szergej herceg nevét emlegették, fogai közöttt sziszegte : — Az utálatos ! A felvonások között összeesve, mozdulatlanul ült a helyén s nagy örömet érzett, hogy a férje az ismerőseivel csevegett. Nem tudott volna egyetlen szót sem váltani vele. Csak az járt egyre az eszében, hogy ő Dobrovszka Izánál is rongyabb, hitványabb, mert az gyémántokért, selyemért vétkezett, neki gyémántja, selyme is mindig elegendő volt. Szomszédai eleinte csodálkozva, megütődve nézték, majd mosolyogtak rajta. Bizonyosan szentimentális, naiv asszonykának nézték, aki még meg tudja könynyezni a kasírozott színpadi tragédiákat is, (Vége köv.) Munkácsy Kálmán.