Esztergom és Vidéke, 1896
1896-09-13 / 74.szám
Esztergom, XVIII. évfolyam. 74. szám. Vasárnap, 1896. szeptember 13. ESZTERGOM es Megjelenik betenkint kétszer : <; csütörtökön és vasárnap. —&— | ELŐFIZETÉSI ÁRI Egész évre 6 fit — kr. | Fél évre 3 » — > ^ Negyed évre I » 50 » $ Egy hónapra — > 50 > Egyes szám ára ........ — » 7 > § VÁROSI ES MEG YEI ERDEK EINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Hivatalos órák : d. e. 9-ll-ig, d. u. 3—5-ig. Kiadóhivatal: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház. hová a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások is küldendők. —ss TELEFON 59. SZÁM. ==— Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papirkereskedésében, a Wallftscll- és Haagll-féle dohánytözsdékben. Hirdetések a kiadóhivatalban és Tábor Adolf könyvkereskedésében vétetnek fel. Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári bélyegiíleték fizetendő. Nyilttér ára soronkint 20 kr. A sertéspiac. Esztergom, szeptember 12. E lap hasábjain eléggé megokolt cikk foglalkozott, még pedig abban az irányban, hogy a sertéspiac a jövőben is a Csillag-utcában legyen megtartva, — a sertéspiac kérdésével és hogy mi ezzel a kérdéssel ismét foglalkozunk a nyilvánosság előtt, okát abban találja, mert a rendőrkapitány által kidolgozott s mint tudjuk, legközelebb tárgyalás alá kerülő, a napi, heti és országos vásárok alkalmával az egyes árucikkeknek mely helyeken való áruba bocsájthatása tárgyában alkotott szabálytervezetben és pedig annak 3. §-usa 4-ika pontjában az foglaltatik, hogy >EIő sertés Esztergom-Szentgyörgymező kerületben a sertés-téren bocsájtható árubat. A rendőrkapitány tehát ugy kontemplálja az ő szabály tervezetében, hogy a sertés-piac a Csillag-utcából tétessék át a szentgyörgymező-kerületi sertéstérre. Hát sokak szemében kicsinynek látszó kérdés biz ez és bizonyára nem sokat hederitenek reá, ha a sertéspiacot a város akármely réb íÉm és fiié" tíitíia. Te vagy . . . Te vagy az élet, Te vagy a fény, Szeretlek édes S te nem vagy enyém. Te vagy a mámor És a tavasz, Hogy ha szeretlek Az én bajom az. HELTAI JENŐ, Az én Hamupipőkém *) — Az »Esztergom és Vidéket tárcája. — Ne rázd a fejedet Irmus baba, mégis csak a Hamupipőkéről mesélek neked. Mert te nem ismered az ő históriáját. Az én Hamupipőkém nem volt szegény leány, nem válogatott babot, lencsét, nem volt gonosz mostohája, még csak irigy testvérei sem. Szép volt, gazdag volt, harminc szobás kastélyban lakott, a szekrénye tele volt százszorszép brokátruhákkal, a fiókja sziporkázó brilliánsokkal, csupa selyem volt még a pólyája is. És mégis szomorúbb a története, mint a milyen a te mesebeli Hamupipőkédé, akinek ici-pici lábacskájára végre is daliás szőke királyfi húzta fel az aranyvirágos papucsot . . . A „Budapesti Napló„ szeptember 10-iki számából. szébe is helyezik, mások azonban, akik egy kissé érdekelve vannak, ezek, de meg a város közérdeke szempontjából is érdemes felvetni ezt a kérdést, valljon helyes intézkedésnek válik-e majd be, ha a sertéspiacot a régi helyéről elvisszük ? Érdemes e kérdéssel foglalkozni azért is, mert mint a statistika igazolja, különösen az utóbbi években a sertésforgalom rendkívüli módon emelkedett, amennyiben 1893- ban .... 9220 db. 1894- ben .... 7098 db. 1895- ben amidőn sertésvész uralkodott 3779 db. sertés hajtatott vidékről a sertéspiacra eladás végett, tehát pénzügyi szempont is követeli, hogy a hatóság éber szemmel őrködjék a felett, miszerint a sertéspiac az ő jelentőségét nemcsak, hogy el ne veszítse, hanem inkább folytonosan gyarapodjék. Az a kérdés tehát, hogy a sertéspiac áthelyezésével annak forgalmi jelentősége nem fog-e csorbát szenvedni és ebből kifolyólag pénzügyi tekintetekből is nem-e lesz káros hatással emez intézkedés ? Hallga, elkezdem a mesét!.. . . Hol volt, hol nem volt ... * . . . Egy kastélyban volt, vastag szemölcsös kockakövekből épült, cifra tor« nyos vén kastélyban, amelyeknek tömör íalaira párisi préselt tapéták borultak, ázsiai szőnyegbe süppedtek benne a cipők, sima arcú, csonttalan lakájok hajlongtak a nyiló ajtók előtt. Halaványsárga, csöndes, langyos ősszi estén szü lett az utolsó gyermek : őszülő, gyengülő patrícius házaspár utolsó gyermeke. Erős gyermek volt, erősebb valamenynyinél, akik megelőzték. Amazok a friss tavaszi levegőn, a hideg patak vizén, a szabad mozgásban pirosra, egészségesre edződtek, ennek születésenapján izzóra hevitettek minden kályhát a kastélyban, vattával szegeztek körül minden ablakot. — Utolsó gyermek, nehéz lesz felnevelni, mondották egymásnak a jó emberek. Óvni fogjuk még a szellőtől is. És Örök, emésztő aggódás között óvták a szellőtől is, halálra ijedtek, ha egy kicsikét elsirta magát és kétségbeestek, amikor a dada erősebben himbálta meg aranyfonásos bölcsőjét. Az anya lezárta zongorája fedelét, a kulcsát is félretette: az apa meg összetörte ezüstkupakos drága pipáit s elajándékozta hét vármegyében híres fajkutyáit. Ne zavarja a kicsikét semmi! A kipárnázott gyermekszobában egymást felváltva huszonnégy órát töltöttek Tudjuk nagyon jól, hogy a szombati hetipiacra érkező sertésállomány a dunántúli vidékről Hont, Bars, Nógrád és Zemplén vármegyéből hajtatik ide, tehát valamennyi az állandó dunai hidon hajtatik át. — Ily közülményekkel szemben azon további kérdés merül fel, vájjon a dunai állandó hidtól a sertésfalka melyik helyet találja meg hamarabb, a Csillag-utcát-e vagy a sztgyörgymezőkerületi sertésteret ? Mindkét hely a hidtól körülbelül egyenlő távolságra fekszik, az oda vezető utakból kényelmi tekintetből előnyösebb a Szentgyörgymező kerületbe vezető, mint a Csillagutcához jutó. Nincs semmi ok arra, hogy félni lehetne attól, miszerint az esetben, ha a sertéspiac a szentgyörgymezei kerületi sertéstérre tétetik át, ezzel az eladó a sertések felhajtásától elriasztatnék. Ellenkezőleg, azt hisszük, hogy egy kiváló ok készteti arra a város rendőri hatóságát, hogy a sertéspiacot a szentgyörgymező-kerületi sertéstérre helyezze át, ez pedig a sertésvágóhidnak a szentgyörgymezei kerületben való felépítése. naponkint. És felügyeltek még egymásra is nagy, irigy féltékenykedéssel. Ne érintse idegen kéz, ne lássa meg idegen tekintet a gyönge kis Benjáminát! És világgá kergették a vén, őszhaju dadát, aki két generáció óta ringatta térdén az Ederics gyermekeket, mert egyszer egy darabka cukrot merészelt csempészni a Klárika szájába. S hogy mult az idő, csak egyre növekedtek az aggodalmak. Az erős gyermek gyöngült, hat hónapos korában alig volt nagyobb mint hathetes korában. Enni persze alig adtak neki, hiszen elronthatná érzékeny gyomrocskáját s ha egy este kevesebbet gőgicsélt, három orvosnak kellett irni a recipéket. Homályos szobában tartották félesztendős koráig, hogy vizes kék két szeme meg ne fájduljon. Amikor végre kivitték a napsugárra, akkor azután igazán vérbe futott a szeme a nagy fényességtől. S amikor először lefejtették az ablakokról a vattakoszorukat, az első friss, erős levegő bizony megperzselte a kis üvegházi palántát. Kápolnát rendeztek be a kastélyban, Lourdesből hozatták az elefántcsont oltárt. A falubeli káplánnak mindennap misét kellett ott mondani a fehérleples, aranykoronás Mária képe előtt. Es a két öreg, aki ezelőtt bizony alig-alig morzsolgatta a winterbergi imakönyvet, órákig térdelt a kemény ima zsámolyon, hogy súgja, sóhajtsa, könyörögje folytonosan : — Szentséges szűz anyám, engedd, ) Köztudomású dolog, hogy a város képviselő-testülete határozatilag kimondotta, miszerint éppen közegészségügyi, de különösen pénzügyi tekintntekből sertésvágóhidat építtet, hogy ezzel a csempészetnek is elejét vegye. Már most mi lehet természetesebb mint az, hogy a sertéspiacot, ahol a hentes-iparos a szükségletét beszerzi, minél közelebb helyezzük a sertéspiachoz, mert azt szinte embertelenség volna kívánni, hogy az a hentes a Csillagutcában megvett hizott sertését a város másik végén lévő vágóhidra hajtsa, vagy szállíttassa, pedig a vágóhíd felépültével kötelező szabályrendelet utján be kell annak következni, hogy minden közfogyasztásra szánt sertés a sertésvágóhidon ölessék le, másként kár egy krajcárt is beleölni a sertésvágóhidba. A további ok, mely a sertéspiacnak áthelyezését kívánatossá teszi, a szentgyörgymezei kerületben lévő korcsmaépület értékesebbé tétele. A város ingatlanainak örök ároni eladásába aligha fog egyhamar belemenni, a pénztár érdeke tehát, hogy hogy ezt az édes jó gyermeket fölnevel. hessük ! Szelid csöndes, mélázó leányka lett a a gyönge gyermekből. Nem volt más társasága a rengeteg drága francia babáknál, amelyek igen divatosan voltak öltöztetve, nagyon illedelmesen tudtak hunyni s amelyektől csakugyan nem tanult pajkosságot, mint talán a tiszttartó, az erdész gyermekeitől tanult volna, akikkel játszották hajdan többi testvérei a : fogócskát, a bújósdit, a longamétát s akiknek most még a parkkerités rácsain sem volt szabad bekukucskálni. Néhány négyszögméter területű tisztás j volt a kertben, ahol jászhatott a homokban , ha a hőmérő husz fok meleget mutattot. Ott az anya, az apa szeme mindig láthatta, s rákiálthattak, ha gyorsabban dolgozott kis kacsója a homokvár ! építésén: — Az Istenért, Klárika, kifáradsz, megizzadsz ; agyonra hütöd magadat! A kis leány pedig irigykedve nézett a rácson kivül szaladgáló rongyos parasztfiuk után, akik mezítláb táncolhattak a harmatos fűben is s hancúrozhattak a tarka pillangók után ! Irigykedve nézett a zugó-bugó végtelen búzaföldek felé, amelyekben piros pipacs nyilt, libakonkoly bóbiskolt. Oh, ha csak egy ici-píci bokrétát köthetett volna szagos vadvirágokból, ha egyszer megszagolhatott volna egy piros rózsát! De hát bogár lehet benne, megfájdulhat feje az illattól
