Esztergom és Vidéke, 1896

1896-08-23 / 68.szám

Esztergom, XVIII. évfolyam. 68. szám. Vasárnap, 1896. augusztus 2 3. ESZTERGOM es VIDÉKE ^xvvA\x\\\xw\v v x\x\x x x\x -x x xxxxxxXNX\x\x\x\x^x\x^xvv\x\x\x\x\xxx\x\x-x\x\x\x^x\xvv

, ^ Megjelenik hetenkint kétszer : csütörtökön és vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁR,: Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 » — » Negyed évre I » 50 » Egy hónapra — » 50 » Egyes szám ára — » 7 » • «»»>V^NVX>X\X\V^X>X>XXX\V\XV VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Hivatalos órák : d. e. 9—ll-ig, d. u. 3—5-ig. Kiadóhivatal: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház. hová a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások is küldendők. —= TELEFON 59. SZÁM. ==— Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papirkereskedésében, a Wallfisck- és Haugll-féle dohánytözsdékben. X A AvXWWWA\X A\X\XXXNX\X\X\XXXXXXXX\NNXNXVXSX\X\X^X^^ Hirdetések 1 a kiadóhivatalban és Tábor Adolf könyvkereskedésében vétetnek fel. _ Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári bélyegilleték fizetendő. • »'«'«,• Nyilttér ára soronkint 20 kr, Kultúrmérnöki hivatal Esztergomban. Esztergom, augusztus 22. Ha Esztergom bejegyzett kereskedő cég volna, ugyancsak csúnyán nézne ki üzleti főkönyve. A nyereségszámla lapja tiszta, beiratatlan már évtizedek óta, a veszteségszámla ellenben sürü a fekete tételektől, mint egy százados temető a sírkeresztektől. Ha Esztergom bejegyzett kereskedő cég volna, bizony-bizony kényszerülve volna előbb-utóbb csődöt kérni maga ellen s nagyon félünk, hogy a törvényszék ez esetben vétkes bukás miatt alaposan elítélné. Mert csak magának a városnak a vétke az, hogy évtizedek óta folyton veszített s sohasem nyert semmit, bár igazán előnyös helyzete volt a vetélkedés piacán. Összetett karral, tétlenül, rettenetes flegmával várta, hogy az óhajtott nyereség bépottyanjon a kasszájába, de lusta volt még a kezét is kinyújtani érette s elfeledte, hogy a mesebeli sült galamb is csak azok szájába repült be, akik a szájukat legalább kitátották. Csak a legújabb veszteségeket Az „Esztergom és Vidéke" tárcája. Egy királynő gondolatai. — Az »Esztergom és Vidéke« tárcája. — Az élet olyan művészét, melyben nagyon gyakran csak műkedvelő marad az emberT Hogy mesterré váljék, szive vérét kell kiontania. * Soha sem az élettől fáradhatunk el, mindig csak saját magunktól. Tetteink mindenike elnyeri jutalmát vagy büntetését, csakhogy ezt nem valljuk be. * Az ifjúság jósága angyali, aggságé isteni. * Fiatalságában az ember középkori kastély, titkos zugókkal, földalatti tömlő cökkel, rejtekutakkal, sánccokkal és bástyákkal. Később modern, gazdag, elegáns, diszes, kacér palotává leszünk, mely csak a kiválasztottak számára nyitva ; és végül az ember ugy találja, hogy ő egy nagy terem, mely mindenkit kész befogni, nagy sétatér, vagy múzeum, vagy templom, vagy temető. * Akiles-sarkadat sokkal gyorsabban találják meg azok, kik alattad állanak, semmin azok, kik veled egyenrangúak. dapesten központosított kultúrmérnöki kerületi hivatalok közül egyet, még pedig a második kerületit kihelyezi a vidékre. E kerület, mint ismeretes, Pozsony, Nyitra, Trencsén, Bars, Komárom és Esztergom megyékre terjed ki. Az áthelyezés a miniszter intenciói szerint a jövő esztendőben mindenesetre megtörténik. A kerület élelmesebb városai természetesen mihelyt neszét vették a miniszter tervének, azonnal mozgolódni kezdtek. Legelőször Pozsony, de ezt az Országos Vízmérési- és Talajjavító Hivatal, amely körülbelül a döntő fórum e kérdésben, topografikus fekvése miatt mindjárt elejtette. Következett Nyitra, amely fekvésénél fogva a kerületnek legtermészetesebb központja lenne. Ezt ' hiányos és nehézkes vasúti összeköttetései miatt nem acceptálták. LegI utóbb Komárom tette meg a szék! hely elnyerésére vezető lépéseket ! és a fentemiitett hivatalnak — jobb i jelentkező hiányában — eddig a kő; szűz városa a jelöltje. Igy a kerület nagyobb városai törvényeket az asszonyokra, ezzel tudtokon kivül emelvén őket maguk fölé. * ! Az igazi uriasszonynak ugyan az a modora öltözőszobájában, mint szalonjában ; épp oly udvarias cselédeivel, mint vendégeivel szemben. * Az anya olyan, mint a jó Isten : szükségében hozzáfordul az ember, örömében elfelejti. Carmen Sylva. A holttest. — Az »Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — Népcsődület a keskeny utcában. A magas, a portól szinte megfakult házak kérdőleg bámulnak alá a tarka tömegre, melyet nyilván valami rendkívüli esemény sodort ki hétkőznaposságából. Az a dülededező, cikornyás vasdisz ott a legmagasabb ház újmódi eresze alatt is mintha kérdezné: — Emberek ! miért álltok ottan s bámuljátok azt a zöldre fakult hullát ? Nem látjátok, hogy menynyire össze van tördelve ? ! Különösen te, te pereces fiu ott a hulla lábánál takarodj onnan ! . . . eredj a dolgod után ! . . . Vagy nem látod, hogy az a gaz suszterinas a hátad mögött kilopkodja kosaradból a perecet? No várj, lesz majd haddelhadd estére, ha nem tudsz el számolni a mesterednek, — ne félj, kijut fcblöle még vacsorának is! közül eddig csak a központhoz legközelebb fekvő Esztergom aludt s meg vagyunk győződve róla, hogy az egész tervről most fog a lapok utján először hallani valamit. *) Pedig biztos tudomásunk szerint az Országos Vízmérési- és Talajjavító Hivatal elsősorban városunk felé hajlik, annak a központhoz való közelsége és előnyös vasúti összeköttetései szempontjából s majdnem bizonyos, hogyha városunk megteszi a szükséges lépéseket, ölébe hull az érett gyümölcs. Kétségtelen, hogy annyi anyagi előny nem háramlanék e hivatal megnyerésével városunkra, amennyit a pénzügyigazgatóság, vagy a törvényszék hozott volna, de mégis négy-öt, többnyire családos főmérnök költözködnék hozzánk, nagyobb segédszemélyzet és a nagy kiterjedésű kerület mindég bőségesen adná az idesereglő ügyfeleket. A város intéző köreihez s a város egész lakosságához szólunk ! — Ne viselkedjenek megint élhetetlen üzletember módjára, aki fösvényen beszedi a maga krajcáros bevételeit, . . . Bolond ember ! Leugrik a harmadik emeletről, hogy a kemény könyörtelen flaszteren lehelje ki naiv lelkét összezuzódott testéből . . . De az emberek csak nem mozdulnak onnan, tovább nézik a fris Vértől még párolgó hullát és — gyönyörködnek benne. Igen, a gyönyörűség lerí az arcukról és igazuk is van. Mert hát csupa istenadta nép, a kinek nincsen arra való pénze, hogy a színházba menjen tragédiákat nézni, itt meglát olyat, a milyennél különbet ott se tudnak eljátszani ! Aztán . . . ott minden csak csinált, költött, ez meg való, igaz, hiszen itt történt a szemük láttára és itt is gyönyörködnek benne. . . . Azaz hogy tán nincs is igazam: itt állnak és nézik, mert megkapta őket, a félelem, irtózat, borzalom, mert: „ma én, holnap te

u . . . Igy is van ! holnap téged bámulhat igy a tömeg ; vagy pedig ágyban, puha párnák közt halsz meg, akkor aztán rádadják ünneplő ruhádat, fölcifráznak, és magas égő viaszkgyertyák között közszemlére teszik ki a sárga haláltorzitotta arcodat. Aztán nagy pompával kivisznek a temetőbe és elysülyesztik koporsódat, melyre rög rög után esik, hogy elzárjon abba a keskeny gödörbe. És ez jól van igy, mert veled már leszámoltak az emberek, még a tieid is . . . . . . No hát, emberek! mégsem mentek ? Es mennyire tudtok szemtelenkedni ! Ott lebeg ám mindegyik ajkán akarjuk felsorolni, azokat, amelyek némi utánjárással, egy kis fáradtsággal bizton a mi >nyereségeink* rovatába lettek volna bejegyezhetők. Komárom elvitte az orrunk elől a pénzügyigazgatóságot, Győr a selylyemgubóraktárt s a téli kikötőt, (amelyek mindegyike eredetileg nekünk volt szánva) s most abban a veszedelemben forgunk, hogy a járásbíróságot is elcsípi a megye székvárosától a megye egyik élelmesebb, okosabb, áldozatkészebb községe. S mi egy indiai brahmin fatalízmusával bólogatjuk kényelmesen fejünket: — Te adtad uram, te el is veheted ! Aldassék a te neved ! . . . Mint a legilletékesebb forrásból értesülünk, megint érett gyümölcs hajladozik városunk felé. Minden lehetőség megvan arra, hogy azt könnyű szerrel a magunk számára leszakíthassuk s csakis a mi átkos nemtörődömségünk, Pató-Pál-os természetünk mellett lehetséges, hogy az mégis a szomszéd kertjébe hulljon alá. A földmivelésügyi miniszter ugyanis elhatározta, hogy az eddig BuA fehér hajszálak azok a tajtékcsöppek,melyek a tengert vihar után borítják. I Jézus keresztre feszítve, Sokratesz I megmérgezve és Phidias lopással vá- j dolva : . . . Hiszen inkább tisztesség, ha! az emberrel kortársai roszszul bánnak.! * '•! Az első anya első fia lázadó és gyil-1 kos volt. * Az, a mi elpirit ifjúságodban, könyekre fakaszt érett korodban és megmosolyogtat vénségedben, * Az öröm az élet napsugáron át nézve. * Figyeld meg azokat az igazságokat, melyeket bizalmasaid mondanak, meglátod, mekkora ellentmondások. * Minden ember Prométheuszt hord magában, teremtőt, lázadót és vértanút. * Isten megbocsát, a természet soha sem. * Vesd meg az olyan embert, a ki ugy tesz, mintha kételkednék házaséleted boldogságában. * A férfi becsületét a csatatéren, a nő mint anya szerzi vissza. * A férfiak önzésből hoztak szigorúbb