Esztergom és Vidéke, 1896

1896-08-15 / 66.szám

Esztergom, XVIII. évfolyam. 66. szám. Szombat, 1896. augusztus 15. ESZTERGOM es raiKi Megjelenik hetenkint kétszer : ^ csütörtökön és vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁR! - 5 / 3 Egész évre 6 frt — kr. 5 Fél évre 3 » — » ^ Negyed évre i » 50 » $ Egy hónapra — > jo 1 S Egyes szám ára — » 7 » 5 VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Hivatalos órák : d. e. 9—H-ig, d. u. 3—5-lg. Kiadóhivatal: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház. hová a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások is küldendők. —= TELEFON 59. SZÁM. 33— Egyes szamuk kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papirkereskedésében, a WallŰ8CÜ- <?s IlaugU-féle dohánytőzsdékben. Hirdetések ^ a kiadóhivatalban és Tábor Adolf könyv- | kereskedésében vétetnek fel. | f** | Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári | bélyegilleték fizetendő. Nyilttér ára soronkint 20 kr WC. A céhek feltámadása. Esztergom, augusztus I4. (Gy. J). A fővárosi és külföldi lapok az utóbbi időben nagyon sokat foglalkoznak a német kisipar jövőbeli szervezésének kérdésével. Nem kisebb dologról van szó, mint a céhek feltámadásáról, ami minden iparost bizonnyára kiválóan érdekel s ezért alkalomszerűnek tartjuk, hogy röviden mi is foglalkozzunk vele annál is inkább, mert tudvalevő dolog : minden árhullámzás, mely Németorr szagban megered, többnyire átcsap a mi határainkon is. Kétségtelen tehát, hogy a céhrendszer feltámadásának kérdése, ha már a németeknél szóba jött, nálunk is fel fogja ütni fejét. Mert a kisiparosok erkölcsi és anyagi érdekeinek viszonyai nálunk aránylag rosszabb lábon állanak, mint más kulturális államokban. Az 1872. évi ipartörvény kimondta az iparszabadságot s a századokon át működő céhrendszer alkotásait uj dülöutra vitte, és pedig olyanra, hogy azt az 1884. évi ipartörvény nyel reparálni kellett. Hogy mennyiben volt hasznos és célhozvezető a két rendbeli törvényalkotás a kisiparosok szempontjából: azt majd a jövő fogja legjobban megmutatni, amidőn a huszonnégy évvel ezelőtt eltörült céhrendszert halottaiból föltámasztani kivánják a magyar kisiparosok. A kisiparosok jelen helyzetükkel hogy nincsenek megelégedve, az el nem vitázható tény. Helyzetük javítására irányuló megbeszélések is napirenden vannak. Arra, hogy a céhrendszer visszaállítása árán segíthessenek a bajukon, még idáig nem is gondoltak, de ha e téren más müveit nemzetek megelőzik, erősen hihető, hogy e példát a magyar iparosok is követni kivánják. A németeknél ugyanis, a legjelentősebb iparágak munkásait testületekbe, jobban mondva céhekbe való belépésre kötelezik. E testületek, mint a hajdani céh világban, ápolják a testületi szellemet és az együvétartozás érzetét, rendezik a mesterek és a segédszemélyzet viszonyait, a köztük forgó vitákat elintézik. A mesterinasok vizsgálata előttük teendő le. Kötelességük ezeukivíü a a betegsegités, a szállók fönntartása, Az „Esztergom és Vidéke" tarai, Blanche. Oh boldog, aki hinni tud még Egy földöntúli életet, Ahol azt is szabad szeretni, Kit itt a földón nem lehet. De teveled minden reményem S hitem is elvesztettem én . . . Nem lehetsz te már sem a földön, Sem a menyorzságban enyém. MEZARTHIM. Az esztergomi leányok. — Az ^Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — A mai postánál finom, fris, fiatalos betűkkel és > öreg nénike > aláírással egy levelet vettünk, amelyben arra kérnek, hogy a levélhez mellékelt másik levelet «az esztergomi leányok* nevében az öreg bácsinak kézbesítsük. Az öreg bácsi azonban már elzónázott városunkból, még pedig anélkül, hogy cimét hátrahagyta volna. Nem tehetünk tehát egyebet, minthogy a kedves nénike levelét itt közöljük. Az olyan világlap, mint a mienk, mindenhova eljut, oda is bizonyosan, ahol az >öreg bácsika* jelenleg elmélkedik az esztergomi leányokról. Igy ir az állítólagos »öreg nénike* : Kedves öreg Bácsika ! Reménylem megfogja bocsátani e bizalmas megszólitást egy ismeretlen öreg néninek, ki érdeklődve az esztergomi lányok iránt, az ön levelét elolvasta és érdekükben kegyedhez néhány sort intézni óhajtana. Nem tudom mi érdek vezethette rá, hogy az esztergomi lányokkal ily behatóan foglalkozzék. — Mindegy, bármiként legyen is a dolog, én csak azt merném állitani, hogy minden sötét sejtelem nélkül sorozhatja az »esztergomi lányokat* nem az angol, sem az amerikai, de igenis a hivatásukat elég korán felfogni és megérteni tudó nők sorába. Nem értem ide a 15 éves nagy leányokat (?), kiknek tulajdonképpen még azon általános műveltséget kell magukévá tenni, a mire az iskolakönyvek dióhéjba szorított tudománya nem képesitette. Mert főzni egy év alatt nagyon jól meglehet tanulni, de hogyha a szellemet nem műveljük, akkor az lusta lessz, nem fog tudni repkedni, vagy ha meg is kísérli, hamar elfárad, és csakhamar pihenni tér, hová ? A tűzhely mellé, hiszen itt érzi csak jól magát, itt készitheti el azt a pomyás ebédet, a miért aztán azt mondják, hogy: *ez ám a jó háziaszszonylc Igen, addig, mig a jó ebédet el költöttük; és most a férjecske egy kicsit társalogni szeretne, mégis pendit egy a hitel- és egyéb szövetkezetek rendezése. A mesterlegényeknek bizonyos önkormányzati jog biztosíttatik. Kerületenkint iparos bizottságok szerveztetnek, melyek az iparosok ügyeinek támogatását, az emberbaráti intézmények fejlesztését végezik és az iparkamarákkal szervi kapcsolatban állván, ennek alantas hatóságát képezik. Továbbá az inasok ügyében kimondja,hogy a tanulási idő három évnél kevesebb nem lehet, — aki pedig mesterré kivan lenni, annak mester vizsgálatot kell kiállania, mely nélkül mesteri cimet büntetés nélkül nem viselhet. Ezek volnának á főbb pontok, melyeknek okadatolása még nem került szőnyegre. Nagyon érdekes jele az időknek, hogy az egészséges ipari viszonyokat élvező német nép mellőzheti ennek találja az iparszabadság korlátozását azért, hogy a kebelbéli iparosnemzedék prosperálását és jólétét biztosithassa. Folyó év őszén az osztrákoknál is hasonló javaslatokkal fognak előállani s ha ez szépszerével keresztülmegy? nagyon valószínű, hogy Magyarországon sem maradnak tétlenül. tárgyat. De csakhamar az asszonyka visszi a hangot, s regél a főzésről, panaszkodik a cselédekői most, mikor férje már úgyis jóllakott. Ugye el hiszi nekem Bácsika, hogy ilyen körülmények között a ház ura csak enni fog haza térni ? De most látom csak, hogy bevezetésem mily hosszura terjedt, térjünk át tehát az esztergomi lányokra, a kik iránt, hogy érdeklődik az nagyon szép, de én azt hiszem, hogy Kegyed nem ismeri egészen jól őket és előitéleteit valószínűleg csak álmodta. Én mint előrehaladott korú nénike, csupán dicséretest mondhatok róluk, látva, miként keresik a magasabb, szivnemesitő szórakozásokat szabad idejűkben, miután tekintetüket örömrepesve hordozták körül a csinosan rendbeszedett szobákon, melyek az ő szorgalmukat is igénybe vették. Megdicsérhetem azon körültekintésért, melynek segítségével jó ebédet készíteni és az egész háztartást vezetni tudják, mig a mama üdülni Vihnyére, vagy pedig a kiállítást megtekinteni Budapestre utazott. S most azt kérdezem, zokon vehető-e, hogyha a bizony kissé fáradságos házi teendők után egy kissé szellemivel foglalkozik ? Vagy zongorájához ül, hogy egy magasztos Beethoven szonátából táplálékot nyújtson lelkének ? Ne vegye rossz néven jó öreg Bácsika még azt sem, hogyha egy Chopin »Nocturne* fölött látja őket elmerengni. Mert rleglehet róla győződve, hogy ez csak Az erdész. Irta : STARK DEZSŐ. II. Az erdőtiszti rang jogos bírásához három főkellék kívántatik: 1. Érettségi bizonyítvány. 2. Erdőakadémiai záradékolt index és 3. Erdészeti diploma. Ezek közül az első a már említett választófalnak nyolcadik lépcsőjén található meg, a második a tizenegyedik lépcsőn hever, a harmadikat pedig a tizenharmadik lépcsőn osztogatja a földmivelésügyi Kegyelmes Ur! Tehát egy kis séta a küzdelem parkjában, melynek ligetjét az iskolák padjának virágtalan deszkái képezik, ahol madárének helyett legfeljebb a tintatartókból kifrecscsent malacok röfögnek édes-bús melódiát, melyre feleletül hangzik a vig dal: »ballag már a vén diák tovább . . .< Minden évben elhallatszik e vigasztaló dal azoknak ajkán, akik egy lépcsővel szerencsésen feljebb hágnak. Azért mondom, hogy szerencsésen, mert e lépcsők a tudomány fénymázával nagyon síkosra vannak csiszolva, s az utas nagyon könnyen visszacsuszhatik róluk, különösen, ha uj topánkában zónázik s igy megeshetik, hogy a 13 éves utat 16 alatt sem nemes gondolatokat ébreszt bennök, lelkesülni tanítja szépért, magasztosért, felvidítja, és igy azután örömmel veszik elő a Kegyed által egy ízben említett művészi kézimunkákat a nap többi óráiban, sőt még toilettjük elkészítésén is fáradoznak, és örömmel mutatnak a mamának egy-egy sikerülten feldíszített kalapot. Most pedig kinek nyújtja Bácsika a pálmát : annak, a ki csak főzni tud és ennek megfelelőleg meglehetős prózai körben társalogni, vagy pedig egy a hivatását ismerő de azért más, szellemi légkörben is otthonos leánynak ? A mi pedig azt illeti, hogy az esztergomi lányok titkolják azt, hogy háziasak, ez téves fogalom, mert én azt hiszem, hogy nagy szerénytelenség lenne ezzel eldicsekedni, és talán szükségtelen is, mert figyelmes szemlélő észre veszi azt a néma jelekből, melyek mindenütt feltalálhatók, ahol házias leányok vannak, s tapasztalásból tudom, hogy Esztergomban is. Kedves Bácsika, ha netalán leányismerősei közül egy-némilyekre nem ismerne rá e leírás után, ugy hivja fel figyelmét az öreg néni levelére. És én nem kételkedem, hogy legközelebbi levelében jóvá teszi hibáját és más színben fogja feltüntetni az »esztergomi leányokat*, kikről, ezek mindegyikét nem ismerve hozott ítéletet. Egy öreg néni.