Esztergom és Vidéke, 1896

1896-08-09 / 64.szám

Esztergom, XVIII. évfolyam. 64. szám. Vasárnap, 1896. augusztus 9. ESZTERGOM es VIDÉKE Megjelenik hetenkint kétszer : ^ csütörtökön és vasárnap. —$— | EjLŐFIZETÉSI ÁR: S Egész évre 6 frt — kr. s Fél évre 3 » — » ^ Negyed évre t » 50 > | Egy hónapra — » 50 > $ Egyes szám ára — » 7 > § VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Hivatalos érik : d. e. 9-ll-ig, d. u. 3—S-ig. Kiadóhivatal: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház. hová a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások is küldendők. —= TELEFON 59. SZÁM. EEE— Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, TáDOr Adolf papirkereskedésében, a Wallfisch- és Hangh-féle dohánytözsdékben. Hirdetések | a kiadóhivatalban és Tábor Adolf könyvkereskedésében vétetnek fel. | H»»< | Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári bélyegilleték fizetendő. Nyilttér ára soronkint 20 kr, Tanítóképzőnk ügye. Esztergom, augusztus 8. Ama pályázati hirdetmény, melyben az esztergomi kir. érseki tanítóképzőt négy évfolyamúvá rendszeresítették, s ehhez képest a tanári létszámot emelték oly fizetés mellett, mely az államiak fizetésével egyenlő, t. i. a magyarnyelv és történelem tanárának, a mennyiségtan és földrajz tanárának, a németnyelv, természet- és vegytan, továbbá az énekes zene-tanárának egyenkint 1200 frtot 200 frt lakbért biztositottak ; ezenkívül a természetrajz, gazdaságtan, végül a rajz és szépírás segédtanárainak egyenkint 800 frt fizetést és 150 frt lakbért adtak, —- oly mozzanat a képezde történetében, amely méltán leköti a figyelmet. Dr. Komlóssy Ferenc, prépostkanonok, egyházmegyei főtanfelügyelő ezen hathatós intézkedésnek keresztülvitele által maradandó emléket szerzett ugy az intézetnek, mint önmagának. Mert nem abban áll az egyházmegyei főtanfelügyelőség ellátása, hogy a vizsgálatokon elnököljön s azt vezesse, avagy a taniAz „Esztergom és fiié" tárcája. Könyek. Azok a könyek sohase fájnak, Melyeket ejtünk, A stratstól, könyhullatástól Tisztul a lelkünk. De fáj a kóny, mely perzseli pillád S égeti torkod: — Mikor egy benső, lelki parancsszó Tiltja zokognod. MAKAI EMIL. Kondry Balázs. — Az »Esztergom és Vidékec eredeti tárcája. — (Vége.) III. — No gyerek, most beszélj magadról. Hadd hallom, hol voltál, mit csináltál annyi tenger idő alatt? — Ne beszéljünk arról bátyám. — Ne beszéljünk hogyisne ! De bizony csak arról beszéljünk folyton. Talán szerelmes vagy még mindig abba az izébe ? — Megbolondulok érte. — Pedig hányszor mondtam, hogy nem neked való. Milyen gyerekeket fog az neked nevelni. Csupa selyem urficska lesz, akik egy szem éretlen baracktól megbetók ügyes-bajos dolgaiban Ítélkezzen, hanem kell, hogy olyan tanitónemzedéket neveljen és adjon a hazának, melyre a népnevelésügynek mindenkortámaszkodni lehessen. Nem akarjuk talán az eddigiek működésének eredményét kicsinyelni és kétségbevonni azt, hogy talán szerény munkálkodásuk nem lehetett gyümöcsöző, de megengedi nekünk bárki is azt a feltevést, hogy jól dotált és állandó tanárok mellett az intézet nivója jelentékenyen emelkedik, különösen oly tanárokkal szemben, akik nem hivatásszerüleg lettek az intézet kötelékébe beosztva, értve természetesen azokat, akikre nézve egy kápláni állás elnyerése már előléptetést képezett a tanitóképezdei tanári székről. Képezdei tanárnak —mint minden más intézetnél — először kellő qualifikációval kell birnia, másrészt tökéletesen át kell hatva lenni azon tudattól, hogy állásának maradandósága mellett a képezés terén kétféle irányban kell tehetségét és tudását érvényesítenie. Nem elég ugyanis, ha elméleti oktatását bármilyen tanalak szerint eszközli, csupán előadói tegszenek. Az egész jövedelmed doktorra meg patikára megy el. Nem neked való. — De ha szeretem. Őrülten szeretem. — Hát nem lehet parancsolni annak a szivnek ? — Nem. — Lásd, mikor engem eljegyeztek a boldogult feleségemmel, azt sem tudtam, hogy néz ki. Egy bécsi énekesnőbe voltam szerelmes. Én is azt hittem, hogy megbolondulok. És lásd, milyen boldog családi életet éltem. Sohasem bántam meg a lépésemet. — Én nem tudok mással boldog lenni. Az öreg Kondry Balázs nagyot sóhajtott. — Hát akkor vedd el. Nehezemre esik, de belegyezem. — Nem lehet. — Mit ? Nem lehet ? Ha szeretitek egymást — A szülei nem adják hozzám. Kévéseinek. — Kévéseinek ? Téged ? Kondry Imrét ? A Kondry-majorátus örökösét ? Hisz harmincezer hold első minőségű föld néz rád. Az őseink Árpáddal jöttek be. Már nádort, érseket is adtunk az országnak. Hát mijük van nekik? — Össze-vissza egy kastélyuk, meg negyven hold parkjuk van. — És ilyenek mernek keveselni egy Kondryt ? — Igen, mert nem enyém a majorátus. A szerepkört tölt be, hanem értenie kell a módszertani tanítás ágazataihoz is, mely tárgyának hímporát képezi, mely úgyszólván, a tanítás művészetének tekinthető ; amennyiben a magyarnyelvi tanár rá tudja vezetni, kellő tájékozást tud nyújtani a képző-intézeti növendékeknek arról, hogy például a magyarnyelvet miként lehet sikeresen az elemi iskola falai között a gyermek felfogási képességéhez mérten tanítani ? Ehhez egyoldalú elméleti ismeret és képzettség nem elég, — mert a képezdészek még nem akadémikusok, azoknak nincs középiskolai érettségijök, melynek fonalain elegendő volna egyedül a módszertani részre szorítkozni, — hanem az elméleti oktatással párhuzamba kell hozni a módszertant is, — mert hát szakiskola a tanítóképezde, ahol az áltanos műveltség elnyeréséhez megkívántató elméleti ismeretet a módszertani ügyesség és rátermettség gyűrűjébe kell foglalni. Ahhoz, hogy a képezdei tanár ily módszertani gyakorlottsággal birjon, több évi tapasztalat, ernyedetlen önképzés szükséges, mert mint fönnebb kardbojtomon kivül nincsen semmim. Csak arra a kegydijra számithatok, amit tőled kapok bátyám. — Ugy ? Hát én vagyok a szálka ? Az a baj, hogy én élek ? — Ne törődj vele bátyám. Én, ha a szivem szakad is meg, lemondok arról a lányról. — Lemondasz ? — Le! — Szavadat adod rá? — Itt a kezem. Az Öreg Kondry Balázs megfogta az öcscse remegő kezét s végtelen szeretettel nézett a szemébe. Kondry Imre egy darabig merően kiállta a nézést, de aztán megcsuklottak a térdei s zokogva borult a bátyja kezére. Kondry Balázs ijedten ugrott fel. — Kelj fel, ne térdelj. A Kondryak nem szoktak sirni és térdelni, — Aztán ismét visszaereszkedett a székre s csendesen hozzátette : — Hej nagy dolog lehet az, amiért egy Kondrynak a könnyei folynak ! Aztán odafordult az öcscséhez : — Most hagyj magamra Imre s küld be a vén Mátyást. És hosszan, bánatosan nézett a távozó Kondry Imre után . . . IV. — Parancsol a nagyságos ur ! — Jöjj ide, vén Mátyás. Ülj le. Beszélgessünk. Hát te! Ugy-e csak rossz ilyen vén embernek ? Nem élet az élet. Ételnek, italnak nem érezzük az izét. Minden is vázoltuk, tudományos színvonalú előadások tartására a tanítóképzőnek kevesebb szüksége van, mint olyanra, mely a tanítás mesterségét is szolgálja egyszersmind, Ez okból kiindulva, könnvü válógatni a kellő qüalifikációval rendelkező emberekben, illetve tanárokban, mert a dotáció igen tisztességes, de nem könnyű találni oly embert, aki a két szükségszerű, mellőzhetetlen kívánalmat, az elméletit és módszertanit egyesíti magában. Egyébiránt Komlóssy prépost-kanonok széleskörű ismerete és tapintata elegendő garancia lehet arra, hogy a célnak megfelelő tanárokat fog ő eminenciája, a hercegprímás kinevezésére ajánlani. A pályázatokat folyó aug. hó 15-éig kell benyújtani, s a jövő iskolaév már hat uj képzőintézeti tanár közreműködésével kezdi meg az uj érát, melynek áldásos hatása hazánk népnevelésügyében fog leginkább kidomborodni, ha a kifogástalan képző-intézetből kikerült tanító-nemzedék is eléri azt a hő vágyát, hogy általánosan elismert munkásságát nem a vasúti bakterok fizetésével jutalmazzák, hanem törcsekálység bánt. Az álom elkerüli a szemeinket. Én sokszor egész éjjel sem alszom. Nem vagyunk már mi idevalók. A mi helyünk ott van már a családi sírboltban. Miyen jó lesz ott megszakitás nélkül aludni. Téged oda temettetlek közvetlen magam mellé. Éjjente felkelünk s elbeszélgetünk a múltról. Átjárunk egymáshoz látogatóba. De át ám. Egyik nap te jösz hozzám, másik nap én megyek hozzád. Hát nem jó lesz az ? Mi ? — De jó lesz, nagyon jó. — Aztán meg ennek már ez a rendje. Az öregek kidűlnek a sorból s helyt adnak a fiataloknak. Az ebadtát, csak nem akarunk örkké élni ? Ugy-e vén Mátyás, milyen bolond az öreg ember ? Ma reggel még örültünk az életnek. Hja, a napsugár. Az mindig kedves. Reggel az embernek nincs kedve meghalni, de este. Aztán megint az a a hosszú tél. Agyon unjuk magunkat. Ugyan mit szólsz hozzá vén Mátyás, ha több reggelt nem érünk ? — Azt mondom, hogy áldassék Isten szent akarata. — Lásd vén Mátyás, reggel óta nagyot fordult a világ. Reggel óta megtudtam, hogy szálka vagyok valakinek a szemébe. Reggel óta megtudtam, hogy kicsinyelni is lehet egy Kondryt. És reggel óta láttam egy Kondryt térdre borulni és sirni. Ennyi történt velem reggel óta. Hát legyen kedvem még élni ? Nem ! Nincs kedvem ! Vén Mátyás, én meg fogok halni.