Esztergom és Vidéke, 1896

1896-08-09 / 64.szám

vényhozásilag megállapítják azt a 6oo frtnyi fizetési minimumot, melyet gróf Csáky kultuszminiszter idején, törvényhozásunk egyik kisebbségben levő pártja indítványként felhozott. Őrszem. Községi jegyzőink. Esztergom, augusztus 8. Megvallom őszintén, nem minden pirulás nélkül olvastam az „Esztergom és Vidéke" legutóbbi számában a községi jegyzőkről szóló cikket, mivel látom, hogy az esztergommegyei jegyzők belső ügyeinek ziláltsága már a nyilvánosság előtt is köztudomású; de másrészről talán hozzá fog e cikk járulni ahhoz, hogy a községi jegyzők közt a jelenleg tespedő testületi szellem uj életre ébredjen. Ami a kongressust illeti, Esztergommegye jegyzői kara 7 taggal — elég tűrhetően volt képviselve ; — voltak vármegyék, melyekből csak egy tag jelent meg, de ez nem oly lényeges, mivel a kongressusnak nem volt célja valamely fontos s a községi jegyzők érdekkörébe vágó határozatok hozatala; hanem csupán csak millenáris ünnepély volt a kiállítás területén. Sokkal szomorúbb jelenség azonban azon körülmény, hogy az „Esztergommegyei községi és körjegyzők egyesülete" a feloszlás stádiumában van. A tagok részéről az indolencia és részvétlenség valóban bámulatos. Folyó évi április 9-ére volt kitűzve az egylet tavaszi közgyűlése, melynek tárgysorozatában a tisztújítás is benfoglaltatott, s dacára ennek a gyűlésen 5, mondd öt tag jelent meg. Nagyon természetes tehát, hogy az elnökség a július hó 2 3-ára ujabban kitűzött közgyűlés napirendjére az egylet feloszlása iránti indítványt is felvette. Ezen közgyűlésben valamivel többen vettek részt; a tárgysorozatot le lehetett tárgyalni; minthogy azonban az alapszabályok szerint az egylet feloszlatását csupán az összes tagok 2

/

3-része határozhatja el, e tárgyat le kellett a napirendről venni, s a közgyűlés oly értelmű határozatot hozott, hogy az alispán utján valamennyi községi jegyzőt a legközelebbi közgyűlésre berendeltetni kéri. Valóban mélyen elszomorító jelenség, ha egy autonóm jogokkal biró szakegylet tagjait a saját érdekükben tanácskozó közgyűlésre a felettes hatóság utján kell berendelni. Nagyon leverő látni, hogy a kizárólag intelligens elemekből álló jegyzői egylet a szétzüllés stádiumában van; midőn manapság nemcsak az iparosok, de még a hordárok is szakegyesületet létesítenek saját érdekeik megvédésére. Hisszük azonban, hogy Esztergom vármegye jegyzői kara nem óhajtja magát az egész ország előtt pellengére állíttatni az által, hogy szakegyletét feloszlatja; reméljük, hogy a tagok az alispán úr által összehívandó közgyűlésen teljes számmal meg fognak jelenni s itt egyhangúlag az egyesület további fentaitását határozzák el; megválasztják az uj tisztikart és választmányt. Az uj tiszti kar kötelességének fogja tartani a tagok érdeklődését folyton ébren tartani, s viszont az egyesület minden egyes tagja kell, hogy teljes erejével a tisztikart támogassa, s az egyesületet virágzásra emelni törekedjék. — Ugy legyen! Egy jegyző. Az erdész. Irta : STARK DEZSŐ. I. Mindenekelőtt elnézést kérek e lapok igen tisztelt olvasóitól azért, hogy bátor voltam helyet foglalni olyan tárgy részére, melyet újságban senki sem keres, s mely valóban inkább is illenék tankönyvbe, mint — Nagyságos ur . . . — Ne kiabálj vén Mátyás. Meghalok és punktum. Saját kezemmel vetek véget az életemnek. Akkor aztán talán a gyerek is boldog lesz. Akarsz meghalni velem vén Mátyás ? — Nagyságos ur . . . — Mért ragaszkodsz ugy az élethez ? Mi marad neked benne, ha én már nem leszek. Itt maradsz egyedül, elfelejtve. Az ujabb nemzedék közül már senki meg nem ért. Terhére leszel mindenkinek. Egy kopár kérdőjel leszesz a múltból. Mig ha meghalsz velem, elrendelem, hogy egy koporsóba tegyenek, a kezedet a kezembe adják s az arcodat fordítsák felém. Nos akarsz velem meghalni ? — Igen . . . meghalunk . . együtt . . — Semmi érzékenykedés vén Mátyás. Ülj le és ird meg az utolsó akaratomat. Tedd utánna, hogy átkozott legyen az, aki nem teljesiti. Ugy, vén Mátyás irjad ! Sokáig csak a toll sercegése hallatszott. — Ugy vén Mátyás, most add ide. Aláírom s megpecsételem. Hivd be a Szellő agarat. Az se maradjon utánnunk egyedül. Onts ópiumot egy darab kenyérre s add oda neki. Hagy alugyon el csendesen. Az szép halál lesz neki. Ugy! Jól van ! — Talán nekünk is legjobb lesz, nagyságos ur az ópium. Legalább nem érezünk semmi fájdalmat. — Mit ? Egy Kondry igy végezze életét ? Soha! A Kondryak mindég szemébe szoktak nézni a halálnak. Meg nem futottak soha. Add le azt a két pisztolyt a falról. Régi családi ereklyék. Azokat használta Kondry Benedek, mikor Eger várát védte a pogányok ellen. Sok törököt átküldött vele a másvilágra. Azzal végezzük mi is az életünket. Dicső halál lesz, punktum. Töltsd meg golyóra. Aztán tedd ide mellém. Egyszerre fogunk meghalni. Egy pillanatban. A leikeink találkoznak a mennybe vezető uton. Karonfogva lépünk az Isten trónja elé. Ugy bizony ! Ugy lesz az. Most pedig vén Mátyás imádkozzunk. Te mondond elő, én mondom utánnad. Mikor meg leszünk, akkor szájunkba vesszük a pisztoly csövét, az ujunkat a ravaszra teszszük s számlálunk. A »háromra* mindketten elsütjük a pisztolyt s avval vége mindennek. Kondry Balázs nagy nehezen felemelkedett s aztán elkezdték: — Mi Atyánk, ki fenn vagy az égben .... Alázatosan meghajtották fejüket s ugy mondták egyszerre. A vén szolga hangja meg-megcsuklott, de Kondry mondta szilárdul. — Amen . . . Amen. — Ne reszkess vén Mátyás. Gyerekjáték az egész. Egy .... kettő . . . . három . . . A két lövés egyszerre dördült el. .... És Kondry Imre ellen nem lehetett többé kifogása a német grófi családnak . . . Gramling Kornél. jelenlegi helyére. A tankönyv azonban méltán megunt dolog már azok előtt, akiknek szives figyelmét e szerény cikk részére éppen óhajtanám, de másrészt az általánoság szempontjából is jobb helyet nem kereshettem neki, amelyet immár megtaláltam. Hogy pedig a dologra térjek : — fiatal szakember vagyok még pályámon, mindamellett már is igen sokszor tapasztaltam, hogy hazánkban e szak, annak körén kivül, csaknem teljesen ismeretlen; gyakran a legképtelenebb definíciókat hallottam felöle s e nyomasztó sötétségben még legszerencsésebbnek éreztem magamat akkor, ha az érdeklődő nem igyekezett uj fogalmakat teremteni, hanem beismerve járatlanságát, bizalmasan felvilágosisást kért. Ámbár ha meggondoljuk, hogy e szak Magyarországban több, mint tizenhárom millió katasztrális holdon és sok százezer emberrel végezi századokra szóló, nehéz munkáját, ugy bizonyára a laikus is belátja, hogy az irántunk még a legképzettebb körökben is hűen megőrzött indolencia meg nem érdemlett hálátlanság. Es még ha ezen indolencia halgatag maradna,de igen gyakran érthető szavakban ad gazdájáról szegénységi bizonyítványt, Nem régen például" egy alsóbb gazdasági intézet növendékét kértem fel: mon daná meg, mit tanult az erdészekről mire ő szórói-szóra ezt felelte ; >Az erdészek olyan emberek, akik válukon puskával egész nap az erdőben járnak > ; a múltkor meg a Kovácsipataknál szólta el magát egy hölgy, aki vadászsegédnek nyilványitott egy diplomatikus erdőtisztet; egykor pedig, még akadémikus koromban, midőn a botanikus kertben tanulgattam, egy vidéki, intelligens úr meglepetve nézvén vastag tankönyvemet, azt kérdezte tőlem, hogy: >Önök könyvből is tanulnak ?> — De nagyon hosszan tartana, ha mind elsorolnám azon kellemetlen tapasztalatokat, melyek végre is arra indítottak, hogy ez uton is iparkodjam tisztázni az erdészek köré vont fogalomzavarokat. A legtöbb embert az ejti tévedésbe és teszi tartózkodóvá, hogy * erdész* elnevezés alatt talál egyszer inteligens, — másszor félinteligens, — gyakran pedig műveletlen paraszt embert. Hogy hosszadalmas ne legyek mindjárt megmondom, hogy az az intelligens ember diplomatikus erdész vagyis erdőtiszt, a félinteligens okleveles erdőőr, vagy mint sok helyen mondják : erdővéd, (néholy erdősnek is nevezik) a műveletlen paraszt alakjában rejtőző, hamisított erdész pedig nem egyébb, mint erdőszolga, aki csupán foglalkozása által különbözik az ekeszarva mellett látható földmives paraszttól, mig műveltsége azéval egyenlő. Ezen titulusok jellegzése által vélem elérni az ismertetésnek tulajdonképi célját, azért megkísérlem azt, s hogy progreszive haladjak, kezdem az erdőszolgákkal. Ezek az erdészeti személyzet körében a közlegényeket képviselik ; (mely hasonlattal anyival is inkább élhetek, mert személyzeti szervezetünk csaknem teljesen azonos a katonaságéval) — sokan közülök irni, olvasmi sem tudnak, s amig ilyenek, addig előhaladásunk nincs ; hivatásuk tisztán mechanikai munkálkodás. Vannak erdőszolgák, akik néhány elemi iskolát végezvén, az írás és olvasás mesterségét elsajátították; ezeknek már nyitva áll az ut az előmenetelre, mert ha van ambíciójuk, szorgalmuk és jó vezetőjük, néhány év alatt privátim is megtanulhatják azon elméleti és gyakorlati tudnivalókat, melyekkel az erdőőri szakvizsgát letehetik, s igy lehetnek okleveles erdőőrök. Különben ezen altiszti ragfokozatokra egyébként is lehet kiképeztetést nyerni. Ugyanis van hazánkban 4 erdőőri szakiskola, melyekben szigorú katonai fegyelem mellett az irni, olvasni tudó ép és egészséges legényeket erdőőrökké képezik és pedig 2 évi megszakítatlan elméleti és gyakorlati oktatással. Ha az illető ezen intézetek bármelyikében minden kötelező tárgyból legalább kielégítően levizsgázik, akkor szintén megkapja az erdőőri oklevelet. Az erdőőrből előléptetés folytán lehett főerdőőr és alerdész is. Ezek között már vannak igen értelmes emberek, sőt sokan bizonyos intelligenciát is elsajátítanak részint az intézetben, részint hivatalos érintkezésük közben. Az erdészeti altisztek ugyanis már elméleti teendőkel is foglalkoznak : számadást vezetnek, munkásjegyzékeket készítenek, sőt egyszerűbb felméréseket is végeznek és az erdő tisztséggel, mint feletteseikkel hol gyakoribb, hol ritkább, — de mindig személyes összekötetésben állanak. Tehát az erdőőrök, főerdőőrök és alerdészek együttvéve képezik az erdészeti, altiszti személyzetet. Folytatólyag azt kellene mondanom, hogy ezután következik egy nagy semmi, de kézzelfoghatóbban úgy fejezem ki magamat, hogy az altisztek rangjának felső határán áll egy igen magas választó fal, melyen bizonyos nehéz járatú lépcső vezet át a hamisítatlan erdészek, vagyis erdőtisztek táborába, s aki azon keresztül akar jutni, annak mászni kell sokat, türelem, kitartással és szorgalommal na még kis szerencsével is, mert épen 13 lépcső van ezen a választó falon, amely elég szerencsétlen szám már csak azért is, mivelhogy a legszerencséssebb körülmények között is 13 esztendő telik el, mig a vállalkozó turista azokon át jut. (Befejező közlemény következik.) Megye és a város. O A hamleti kórdós. Mint értesülünk, Maiina Lajos köz- és váltó ügyvéd, polgármester és takarékpénztári ügyész legújabban többek előtt ugy nyilatkozott, hogy talán mégis a polgármesteri állást tartja meg. (Folyt, köv.) O Selyemgubó-raktár Esztergomban f. Szép volt, álom volt!.. Éppen legutóbbi számunkban figyelmeztettük vármegyénk közönségét, hogy tanúsítson nagyobb érdeklődést a selyemtenyésztés iránt, mert ez esetben selyemgubó-raktárra számithatunk, amely sok munkásnak nyújtana biztos keresetet. Megemlítettük, hogy e tekintetben veszedelmes konkurrensünk Győr agilis városa, amely mindég jól fel tudja fogni érdekeit. No hát az >esztergomi selyemgubó-raktár« jelen hírünkben szerepel utószor. A mai lapokból értesülünk arról, hogy a selyemtenyésztés országos főfelügyelője átiratban tudatta Győrváros közönségével, hogy az uj selyemgubó-raktárt ott állítja fel. Igaz, hogy a város az épülethez telket és 20.000 darab téglát ajánlott fel. Győr tehát egy uj alkotással gazdagabb lessz, mi pedig egy reménynyel szegényebbek. Nem tudjuk, akad-e még hely e veszteségre eltemetett reményeink terjedelmes temetőjében.