Esztergom és Vidéke, 1896

1896-06-28 / 52.szám

Esztergom, XVIII. évfolyam. 52. szám. Vasárnap, 1896. június 28. Megjelenik betenkint kétszer : ^ csütörtökön és vasárnap. —&— | ELŐFIZETÉSI AR: ^ Egész évre. 6 frt •— kr. ^ Fél évre 3 > — > ^ Negyed évre i » 50 » ^ Egy hónapra — » 50 » ^ Egyes szám ára — » 7 » ^ a VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Hivatalos órák : d. e. 9—ll-lfl, d. u. 3-5-ig. Kiadóhivatal: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház. hová a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások is küldendők. —= TELEFON 59. SZÁM. ==— Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papirkereskedésében, a Wallfiscll- és iíaugh-féle dohánytözsdékben. Hirdetések a kiadóhivatalban és Tábor Adolf könyvkereskedésében vétetnek fel. Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári bélyegilleték fizetendő. Nyilttér ára soronkint 20 kr, A zátony. Esztergom, június 27. Botyán ősi palotájában néma csend honol. Ott, ahol egy újjászületett, íejlődni kezdő és akaró város közigazgatásának lázas munkáját sejtjük, ott a leghidegebb közönyt, a munka iránti legnagyobb idegenkedést tapasztaljuk. Zátonyra jutott a városi tisztikar. Láthatatlan démonok tartják-e fogva a tisztviselők jobbját, millenáris fásultság (vagy talán milléniumi pihenési vágy) vesz-e erőt a városi urakon, nem tudjuk, annyi azonban bizonyos, hogy az uj vezérkar, amelyhez oly sok reményt fűztünk és a mely oly hangzatosan ígérgetett a tisztújítás előtt, nem dolgozik. Mintha egy néma kolostor falai közé jutottunk volna, oly érzés vesz rajtunk erőt, ha véletlenül betévedünk a városi közigazgatás műhelyébe. Ébredjünk uraim, ébredjünk ! A szép ígéretekkel, a kecsegtető reményekkel jóllaktunk. Mutassanak fel végre valami eredményt is. Oly sok és fontos kérdés van részint megoldás stádiumában, részint tervben. Ideje volna végre valahára *a koIz isztnm ís Vidéke" Mia Divat. Szeretve tisztelt hölgyközönség; Hallgassa végig ezt a dalt, Melyet a költő bús szivének A gyönyörű divat sugallt, A gyönyörű divat, amelynek Szeszélye már-már szinte sok, De melyet mégis hűn követnek A lányok és az assonyok. Az uj divat ma azt kívánja, Amit a farsang és a bál . -. . Fődet lenül tűnjék szemünkbe A gömbölyű kar és a váll . . . Es a kivágott ruha járja Utcán, terén, korzón nagyon . . . Szép Jwlgyeim, már ezt a thémát Megdalolatlan nem hagyom. Bár a divat nagyon szeszélyes, De mindazáltal nagy zseni, Es ez az uj intézkedése, Szavamra mondom : isteni. Ah, a kivágott ruha . . . kérem Nincs párja annak, nincs sehol S mely bájait méltón lefesse, Nincsen olyan ecset, se toll. moly munkához látni és ne ugy mint azelőtt dívott, a hivatalba járni, a fizetést felemelni és — pihenni. Esztergom város képviselőtestülete az uj szervezetben oly fizetéseket állapított meg a tisztviselőknek, oly hatáskört biztosított nekik, a mely majdnem páratlanul áll Magyarországon. Ezen előnyökkel szemben joggal elvárhatjuk, hogy megfelelő tevékenységet is fejtsenek ki. Nem akarunk rosszakaratú és rosszhiszemű szinben feltűnni és azért ki is jelentjük, hogy egyesek minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy a régi rendszer hibáit jóvátegyék, akik megfeszített erővel dolgoznak visszamenőleg is, (mint pl. most készítik az 1891. évtől kezdve a közgyűlések jegyzőkönyveit, a melyek 5 év óta hiányoznak.) De mi haszna, ha a közigazgatás általában igen lassú mederben halad, sőt stagnál. A tisztújítás után a régi és uj tisztviselők felbuzdulva a méltányos fizetésjavitáson, oly ambícióval kezdtek dolgozni, hogy már-már azt hittük, elérkezett végre a kitartó, fáradhatatlan munka, az alkotás korszaka. Csalódtunk. Nem volt az egyébb szalmalángnál, a mely magasan fellobbant, fényesen bevilágiAzt látni kell . . . minden darabja Megamiyi gyöngy, megannyi kincs. De mégis, mégis, mért tagadnák ? Az rajt a legszebb, ami nincs. Aki soká e Dnincsi-et nézi, A szomjúságtól eleped, Még Feszty Árpád maga sem fest Ily gyönyörű körképeket. Szép uj divat, én üdvözöllek, Uralmad dalban hirdetem, Veled kivágott-ruha-korszak, Karöltve jár a szerelem. Mert tudom én, az uj ruhának Mi a rendeltetése itt f Azért veszik fel, hogy hűsítsen, Azért veszik, mert melegít. EL TA. . Stiriából. Aussee, június 24. III. Kedves szerkesztő barátom! A csendesen permetező eső szürke fátyollal vonja he az ablakomba tekintő bércek sötét fenyveseinek gótikus árkádjait. A fiók veréb csiripelésén kivül semmiféle zaj nem háborgatja szobám négy falának magányosságát: — néha-néha besahan hozzám a csendes fuvalom, —• dugította a láthatárt, azután kialudt, hogy annál fájdalmasabbá tegye a jövőhöz fűzött, kecsegtető, de oly hamar meghiúsult reményeket. Fel, fel, vitézek a csatára ! Ébredjetek a lethargiából! Mutassátok meg, hogy ha akartok, tudtok dolgozni eredménynyel. Igyekezzenek a tisztviselők a városi közigazgatás zátonyra jutott hajóját közös erővel a zátonyból kiemelni és irányítsák azt oly irányba, ahol nem kell akadályoktól tartamok. Tegyék félre a személyeskedést, hagyjanak fel az urhatnámsággal, dolgozzanak önzetlenül és ugy, hogy városunk, amely oly viszontagságos időket élt át az előbbi régime alatt, végre valahára a haladás utján haladhasson. Hagyják el a most megkezdett helytelen irányt, térjenek a helyes ösvényre, mert ha nem, akkor a képviselőtestület a római szenátus szavaival fog reájuk támadni >Quousque tandem abutere Catilina patientia nostra ?< Catilinák ! meddig éltek vissza béketürésünkkel ? —r. san megrakodva mindama kincsekkel, amelyeket otthon annyiszor nélkülöztem. Egyszer a most nyiló jázmin illata ejt csendes merengésbe, — másszor a havasi rétség adja tudtomra, hogy az ő — minden királyi kert pompáját megszégyenítő diszét, ezerféle szinti virágait most vágja a becsületes stájer kapás. Olykor megsuhan előttem a fenyőerdők, az én gyermekkori kedves pajtásaim illata. Eszembe hozza azt a sok ezer csinyt, amelyeket az ő magyarországi kollégáik árnyában és aegise alatt, süvölvény-kamaszkoromban elkövettem s visszavarázsol abba a picike műterembe, ahol a boldogult Beszédes Kálmán, kedves professorom, soha ki nem fogyó tanulságos meséinek társaságában mázoltam tele a türelmes vásznakat. Szóval, kedves szerkesztő barátom, — szemereg az eső s így meg kell emlékeznem ígéretemről, amelynek eredményeképpen íme vedd a következőket: Kedves kis nyaraló helyünk mindinkább magára ölti az ő nyári pompáját. Bár merre jár az ember mindenütt tisztogatnak, kavicsoznak, hengerelnek s ha az időjárás türelmesen kitart, bizony megérjük, hogy — úgy július közepetáján — még az uszodát is megnyitják A.z eper már gyönyörűen virágzik, sőt Olvasóinkhoz. Esztergom, június 2j. Lapunk a régi alakban, de uj erőkkel indult ez év elején XVIII. évfolyamának s valamint városunk, melynek érdekeit immár közel második évtizeden át szolgálja, azi8oó-ik évvel egy uj korszakba lépett, ugy lapunk is megifjodva és megerősödve vette fel e szebbnek ígérkező uj idők küzdelmeit. Midőn e lap szerkesztésére vállalkoztunk, számot vetettünk a nehézségekkel és közéletünk bajaival, fontolóra vettük azokat a nagy célokat és megoldásra váró kérdéseket, melyek közügyeink intézői előtt állanak és ugy találtuk, hogy a nehézségek legyőzésére fordított fáradozás érdemes munka leszen, hogy szülővárosunk haladását szolgálni kötelességünk. E küzdelmes, nehéz munkára azonban csak ugy bátorkodtunk vállalkozni, hogy szerencsénk volt megnyerni oly férfiak közreműködését és támogatását, akik a megye és város közügyeinek régi munkásai, akiknek működése ugy társadalmi, mint hivatalos viszonyainakat átalakulására befolyással van. Midőn a harmadik negyed közeledtével lapunk az olvasóközönség elé adjuk és ezzel üdvözöljük, — néhány sorral annak további irányát is megismertetjük. Célunk, mint eddig volt, hogy ugy a város, mint a vármegye emelkedésének és megerősModenából már mutatót is kaptunk belőle. Egy fél kilogrammot egy koronáért vesztegetnek, a mi, ha vesszük a nagy útiköltséget, nem is pénz azért a zamatos gyümölcsért. A nagy furmányos kocsik megszégyenítik az egyiptomi piramisokat, annyira túlrakodtan döcögnek Ausee, Altaussee, avagy G-rundelsseebe. A villák, ezeknek a bajosabbnál, bajosabb emberkalitkáknak a homlokzatán a fenyőágak közé fonott „ WillKommen^- derülten adja tudomására mindeneknek, akiket illet, hogy itt is, ott is beérkeztek már a pihenőre vágyó európai rabszolgák. A vendéglőkben és kávéházakban hétféle nyelven kérik az enni, innivalót. Egymásután nyílnak az arany, ezüstmives boltok, az antiqnáriumok, a csemegekereskedések, — szóval mindazon üzletek, amelyek a kevés igényű bennszülöttektől akár örökre csukva maradhatnának, de bezzeg tömött kaszszával fognak majd bezárulni az évad végén, amely itt mindössze egy és fél hónap. A nagy katasztrófák alkalmával, már nem egyszeé igazolták be az emberek azt, hogy félelmükben nem sokat külömböznek a birkáktól. A Chodynszkimezőn párolgó emberi hekatomba s a bécsi Kingszinház esete tragikumban csak úgy igazolja azt, mint komikumMutatva nysza ut.