Esztergom és Vidéke, 1896

1896-06-28 / 52.szám

bödésének ügyét munkáljuk, minden kérdését előkészítsük és a közönséget a kitűzött célok iránt tárgyilagos és szakszerű ismertetéssel fogékonnyá tegyük, lelkesítsük, a feltorlódó, sokszor a közérdek ruhájába öltözött akadályokkal pedig, báárhonnan induljanak is ki azok, — nyíltan szembeszálljunk. Csak az igazat akarjuk diadalra juttatni és a beteges kisvárosi hiúság fészkeit kérlelhetlenül szétromboljuk, Közéletünk egészséges fejlődéséhez és áldásos máködéséhez mi sem szükséges annyira, mint az igazság hirdetése, a független, a részrehajlatlan és helyes bírálat az események és a funkcionáriusok működése felett. Szivesen nyújtjuk az elismerést a munka és kötelességteljesítés- embereinek, de viszont nem habozunk szót emelni a közügyek elhanyagolásának eseteiben. A hirlapirást sem üzletnek, sem ifjus'ágipassziónak nem tekintjük, de oly komoly feladatnak, melylyel közügyeinket a tollal épp ugy szolgáljuk, mint a tanácskozó termekben, vagy a hivatalos intézkedésekben az arra hivatottak. Igyekezni fogunk ezután is, mint eddig tettük, a közfelfogás helyes irányait megjelölni, a fontosabb közkérdéseket behatóan tárgyalni s nyilt, részrehajlatlan véleményt nyilvánítani mindazokban az ügyekben, amelyek városunk és megyénk szellemi vagy anyagi érdekeit időről-időre érintik. Küzdeni akarunk, hogy ami oly nehezen akar sikerülni az egyesült város uj állapotában végre valahára teljesen konszolidálódjék, hogy ugy háztartási, mint közigazgatási ügyei gyorsan, szabatosan és részrehajlás nélkül intéztessenek, küzdeni akarunk a vármegye kikerekitéseért, annak tekintélyeért és minden legkisebb község közügyeinek és emelkedésének érdekeiért. Kiváló gondot kívánunk fordítani kulturális és közgazdasági viszonyainkra, kereskedelmi, ipari és földmivelési érdekeinkre. A legkisebb momentumot sem tartjuk csekélynek, ha anyagi közérdekeink hasznára válhat; a vármegye forgalmi és közlekedési viszonyait nyilvántartjuk és legnagyobb készséggel igyekszünk a bajok orvoslásában segédezni. Kerülünk minden személyeskedést, mindent tárgyilagosan és szenvedély nélkül akarunk tárgyalni, hogy eszméinkkel a közjólét megteremtésében résztvehessünk. Viszont azonban kérjük, a közszereplők ne keressenek tulérzékenykedéssel hátsógondolatokat, mert akik egy egész vármegye és város sorsának intézésében résztvesznek mindig és mindenütt, ahol egészséges viszonyok vannak, a sajtó és nyilvánosság elíenőrködése alatt állanak s a sajtónak nem feladata, mint udvaroncnak csupán behizelgőt és kellemeset mondani. Lapunk a komoly közérdekűek mellett kiváló gondot fordít a társasélet mozzanatainak könnyed, kedélyes modorban való méltatására és a magas színvonalon álló szépirodalmi rész változatosságára. o Még nincs féléve annak, hogy lapunk a kezdet nehézségeivel küzd, s már is oly pártolásra talált, melyet kitartó és fokozott munkássággal viszonozni kedves kötelességünknek ismerünk. Lapunk szelleme marad a jövőben is olyan, amilyen eddig volt. »Vezércikkeink* mindig közérdekű és bennünket közelről érdeklő kérdésekkel fognak foglalkozni. A >Megye és Város* rovatban pontosan és részletesen fogunk referálni mindarról, ami a megye és a város hivatalos életében előadja magát. A »Társaságból* rovat eleven krónikása kíván lenni társadalmi életünk jelentősebb mozzanatainak. A napi események a >Hírek* között lesz bemutatva, amig az irodalmi események az »Irodalom«-ban. A >Péle-méle« rovat, mint a neve is mutatja, érdekes és szórakoztató cikkek, versikék, adomák gyűjteménye. A »Közönség Köréből* hasábja mindég és mindenkinek nyitva van minden közérdekű, méltányos panasz előtt. A »Szerkesztői üzenetek«-ben olvasóink minden kérdésére szivesen válaszolunk. Hogy a főváros előkelő iróvilágával való állandó összeköttetéseink következtében lapuuk szépirodalmi része előkelő színvonalon áll, arról azt hisszük, már eléggé meggyőztük a közönséget. Ekképen körvonalazva a lap eddigi és további irányát, újólag kérjük a közönség támogatását. Az „ESZTERGOM és YIDÉKE" szerkesztősége. Megye és a város. Szolgálati utasítás a rendőrségnek. Esztergom, június 27. Városunk buzgó rendőrkapitánya már elkészítette a városi rendörségnél alkalmazott két rendörbiztos, három rendörtizedes és husz közrendőr szolgálati utasítását, amelyet közérdekű jellegénél fogva itt mutatunk be olvasóinknak. 1. §. Két rendó'röiztos. A szervezési szabályzat 93. §-a, továbbá az általános szolg. szabályzatban már megállapított működési körön kivül követendő eljárásukat képezik : a) Szigorúan felügyel arra, hogy a vámbérlő részéről az áruk után szedendő dijakra nézve visszaélés ne történjék, ez okból a vám- és helypénzszedési díjszabályzatot mindenkor magánál tartani köteles. b) Felügyel a gyepmesterre, s havonként legalább egyszer megvizsgálja a város tulajdonát képező házak emésztőgödreit a célból, hogy azok rendesen kítakarittatnak-e. Szigorúan felügyel arra, hogy az árnyékszékek és csatornák tisztítása csakis a meghatározott éjjeli órákban történjék. c) Felügyel és felügyeltet a házalókra, s az engedély nélküli házalókat azok megbüntetése végett feljelenti. d) Az országos és hetivásár alkalmával felügyel és felügyeltet a rendre és a szabad közlekedés biztosítására. Intézkedik, hogy a vásártér a vásárt követő napon összetakarittassék és dezinficiáltassék. e) Tűzrendészet! szempontból minden év március havában a kerületi kéményseprővel megvizsgálja a kéményeket, s azt, vájjon minden házban megvan-e a szükséges vízkészlet s lajtorja. f) Felügyel a bérkocsikra, az ezek által elfoglalt helyek tisztántartására. g) Folytonos figyelemmel kiséri a cselédeket s azok erkölcstelen életmódja esetén a szükséges intézkedések megtétele végett jelentést tesz. h) Felügyel a házi ebekre, nyomban intézkedik a veszett állatok megsemmisítése iránt, figyelemmel kiséri a harapós természetű ebeket s azoknak szájkosárral való ellátása iránt jelentést tesz. i) Felügyel az építkezésekre, s ott, hol az állványok az életbiztonságra nézve nem kielégítők, a szükséges intézkedések megtételét elrendeli, esetleg jelentést tesz. k) Figyelemmel kiséri a cselédszerzőket a részben, hogy azok a náluk jelentkező cselédeket erkölcstelen dolgokra fel ne használják. 1) Felügyel és felügyeltet arra, hogy utcákra, terekre elhullott állatok hullái ki ne dobassanak, esetleg intézkedik azok szabályszerű elásatásáról. m) Minden év május havában megvizsgálja a házak udvarait a végből, hogy az ott összegyülemlett trágya, vagy szemét kiszállíttatott-e ? n) Szigorúan felügyel és felügyeltet, hogy a hetivásáron különösen a baromfipiacon, a tovább eladók (kofák) 9 óra előtt ne vásároljanak. o) Szigorúan felügyel és felügyeltet arra, hogy az éjjeli csend és rend meg ne zavartassák. p) Különös felügyelet tárgyát képezi a szállodák, vendéglők, kávéházak, korcsmák és pálinka mérésekre vonatkozó zárórák pontos betartása, valamint a netán folytatott tilos kártyajáték ellenőrzése, e végből meglepően gyakrabban meglátogatja a fentebb nevezett nyilvános helyeket és a tapasztaltakról, esetleg a felmerült kihágásokról jelentést tesz. Szigorú ellenőrzést gyakorol továbbá oz itt alkalmazott nőcselédekre, azok erkölcsi tekintetben való visszaélésükre. q) Mint a tizedesek közvetlen felügyelője, különös gondot fordit arra, vájjon ezek az utcák és terek folytonos tisztántartására nézve megteszik-e kötelességüket. r) Felügyel arra, hogy a hentesek és mindazok, kik közelárusitásra szánt sertést ölnek, a levágott sertéshús egészségrendőri vizsgálat elől el ne vonassák. s) Foganatosítja az italmérési üzletek felett gyakorlandó felügyeletet és ellenőrzést. Ezen ellenőrzés és felügyelet kiterjed : 1. a korcsmárosokra, vendéglősökre, italmérőkre, sör- és szeszfőzdék vállalkozóira, bor, sör és szeszkereskedőkre abban az esetben, ha a szeszes italokat kismértékben árusítják el; 2. más kereskedőkre, szatócsokra és mindazokra, kik rendes üzletükön kivül a szeszes italoknak kismértékben való el árusításával is foglalkoznak. 3. cukrászokra és kávésokra, ha szeszes ban az a furcsaság, hogy Ausseben a saison nem több másfél hónapnál. Éppen másfél hónappal érkeztem ide a tulajdonképpeni saison kezdete előtt; benszülöttektől tudom, hogy a fősaison alatt sokszor esik az eső s néha derült az idő ; mióta itt vagyok, szintén sokszor esik az eső s az idő néha derült csak. Hogy tehát a fősaison miért esik éppen a július 15-étől augusztus végéig való időre, annak csak az emberiség bírkatermészete a megmondhatója. Pedig mondhatom határozottan, hogy a levegő mióta itt vagyok, — hideg sohasem volt s a legborusabb idő alkalmával is egy kabátban sétálhat az ember; ha esik éppen olyan sürün szitál most is, mint július 15-ike után, a nap éppen oly hőséget fejleszt, a vendéglősök csak éppen olyan drágák, az erdő csak olyan illatos és a kurkapella muzsikája csak olyan harmonikus (csehek a jó lelkek egytőlegyig) mint a fősaisonban, — de mikor a súlyosabb Wertheim-kasszákkal s esetleg magasabb titulusokkal kolompolok orrhangú bégetése még nem hallik, addig a nyájnak nem „dukál" nyaralni. A magasabb titulusról jut eszembe, hogy a napokban hotelemben, az udvar hátsó részében emelt hatalmas ebédlőbe menve, meghatottan konstatáltam magamba a Hotelier, (becsületes neve Schuster) abbéli eleganciáját, hogy a kapu alól egész az étterem közepéig — kétségkívül — a hochgeerte Publikum kényelmére egy hatalmas, puha szőnyeget terítetett. Bizonyos jóleső kényeiemérzettél ballagtam tehát végig a luxusartikuluson s üdvözölve görög, franczia, montenegrói és odessai barátaimat (?) gyanútlanul foglaltam helyet asztalomnál. Alig hogy az étlapot a kezembe veszem s a figyelmes „Joseph"-el a menüre vonatkozó utasításaimat közlöm, csakhamar ünnepélyes arczulattal s nem kevésbbé ünnepélyes ruházatban közeledik hozzám a vendéglős ur s jelenti, hogy ma érkezett meg a helytartó : Beckheim báró ur ő exellentiája, kinek részéről azon kegy jutott (a vendéglős) osztályrészéül, hogy ebédjét az étteremben lesz kegyes elkölteni. Egyáttal közli velem a derék vendéglős azt is, hogy ő excellenciája tiszteletére az ebédhez a zenét Kurkapelle fogja szolgáltatni. Miután megköszöntem a szives értesítést s az étlapból meggyőződtem arról, hogy az ünnepélyes alkalom az ételek árának emelésére nem bírt erősebb befolyással, — legelső dolgom volt végigtekinteni öltözékemen, amely tekintettel az ebéd utánra tervezett nagyobb gyalogkirándulásra, nem volt épen comme ille faut-nak mondható. S komolyabban kezdtem gondolkozni affelől, hogy a megérkezendő nagyhatalmasságra való tekintetből, talán át öltözöm ; mert — az ördögbe is — magyar állampolgár volnék s igy illő dolog a Stiriával való jó viszonyt, — legalább egy smokinggal demonstrálni. De a Joseph tenyerében érkező Risibisi leves csakhamar kiverte a fejemből Magyarország kellő dressben való képviseletét, melynek oly módon véltem legkevésbbé fárasztón eleget tenni, hogy paprikát, magyaradit rendeltem s kezembe vettem a „Pesti Hirlap "-ot. Ezenközben megérkezett egy kardos úriember s leültek a szomszédasztalhoz. Megérkezett a zenekar is, — vele természetesen a fölös számú • publikum. Görög, franczia, odessai és montenegrói barátaim közönyösen élvezték az ebédelés gyönyöreit, amelyekbe csakhamar én is elmerültem. Mikor már elkövetkezik az az idő, melyben a hasított körmű állatok kérődznek, az ember pedig feketekávézik és rágyújt, — én is, mindkét gyönyörűségbe elmerülve s hallgatva a „Gott erhalte"-val kezdődött potpourit, végre is fölocsudtam arra, hogy hát tulajdonképpen hol is maradhatott a helytartó ur ő excellentiája? Kérdezésemre a mindenttudó Joseph világosított föl arról, hogy hiszen már régen ott ül mellettem az a két kardos uri ember, akik közül a kisebbik az én kíváncsiságom tárgya: a helytartó. Én Istenem, — igy tűnődtem magamban, micsoda mozsárdurrogás, bandérium, fehérruhás leánykák és micsoda Rákócy (de nem keserűvíz) fogad minálunk egy képviselőjelöltet. Hány jobb sorsra érdemes ember ázik el egy főispán installáczióján. Mennyi szódát s meddig kell ennie egy körutazó miniszternek, mikor végre a sok toasttól rekedten otthonába jut, — és itt mellettem ez a becsületes kardos bácsi, mily békésen eszi a rántott csirkét, milyen zajtalanul issza a sört s milyen humilliter köszöni meg a karmesternek az élvezetet, amelylyel a rántott csibét kisérte ! Nos jó magyarom ! ezt tanuld meg ! Annak a németnek az ő egyszerűségében, az ő szerénységében, az ő igénytelenségében van az ereje, ezen tulajdonaiban van az ő gazdagsága. Adja az ég, hogy az a miniszter, főispán, vagy képviselőjelölt nálunk is beérje a rántottcsirkével! B. Szabó Mihály.