Esztergom és Vidéke, 1896

1896-06-14 / 48.szám

fog elérni. Honnét az emelkedés ? kérdik sokan, melyre az alábbiakban adjuk meg a választ. Nem volnánk tárgyilagosak, ha elhallgotnánk azon körülményt, hogy az egyesités periódusába esnek, mondjuk, talán rovására az egyesülésnek, a sok és százezreket elnyelő középitkezések melyek természetszerűen hozzájárulnak a pótadó emeléséhez, de, s itt álljunk meg, nem oly arányban, miként azt a T 17°/

0 velünk elhitetni akarja. Keritsünk csak egy kis sort, ott van a Lőrinc-utcai puszta telek, mely első sorban is megszűnt nekünk adótárgy lenni és hozzá az egész utcát betöltő óriási telek parlagon hever, jövedelmet nem hoz, sot mi több, jó csomó késedelmi kamatot kell még hegyibe a türelmes, volt háztulajdonosoknak fizetnünk. Ugy dobállódzunk a százezrekkel, mintha bizony bankóprésünk lenne. Ám tegyük, ha hasznos és célszerű dolgokra fordítjuk, de gondoskodjunk mellette arról is, hogy a teher megoszoljék, s ne nehezedjen teljes súlyával vállainkra. Teremtsünk eszes célszerű gazdálkodást, s nyissunk uj jövedelmi forrásokat. Találkozott egy-két merénylő, ki eszmét adott uj jövedelmi források kiaknázására, de ugy látszik a sok tisztviselő nem tud megállapodni ab ban, hogy kinek hatáskörébe tartozik annak realizálása. Hallottuk már megpendíteni a nagy-tó lecsapolását, melyet a földmivelésügyi miniszter már évekkel ezelőtt készen tálalt fel nekünk egy szépen kidolgozott kultúrmérnöki tervezetben, de restek vagyunk beleharapni. Ott van a homokbányák értékesítése, a szódavízre kivetendő fogyasztási adó, a külföldről behozott szesz és bor megadóztatása, melyre már kész tervünk is van és csak annyiban múlik, hogy a nagyszámú tisztikar dacára, nincs ki azt előadná a tanácsban. De sok oly egyébb dolgot lehetne felhozni, melyek, mint uj jövedelmi források ezreket hoznának a fiatal fákat nem tördelnék ki ismeretlen kezek a járott közutakon. Pici falukban apró templomokon megolvashatom itt, hogy mikor, mely alkalommal épültek, ki volt az épitojük, mikor, illetve hányszor s ki által renováltattak. Történelmi becsű síremlékeket nem látok összetörve heverni a szent Mihály lovának szánt ketrecben, hanem az kegyelettel van a templom, avagy a kastély falába beépítve s konzerválva. Az a stájer gyerek mindennap 5 — 8oo—iooo éves történelmi emlékei mellett halad el, ha az iskolába me

gy > és tudja, hogy mi az, amiről az az emlék nevezetes Ily módon megismeri hazáját, nemcsak havas ormu bérceiben, örökké zöld erdőiben, kristály forrásaiban és kövér legelőiben, de történelmében is,, ami legerősebb kapcsa á valódi hazafiságnak. És nemcsak középületeiről, de magánházairól is elmondhatja a stíriai ember, hogy velük és bennük él a történelem. Nem ritka az a magán ház, amelyet 5—600 év óta lakik ugyanaz a pl. kézműves, avagy paraszt generáció. A vendéglő, amelyben én lakom, beigazolható történelmi adatok szerint már idősebb 1000 (ezer) évesnél l Falába egy dombormű van beleillesztve, amely igazolja, hogy e helyütt már a nagy nép is felismerte a szürke sziklák kincsét, a konyhasót s annak kifőzésével iparszerüleg foglalkozott. városnak és sok ezer forinttal járulnának a pótadó apasztásához. De mig egyrészt az uj jövedelmi források azok, melyekkel az adó terhe alatt roskadozó polgárok helyzetén számottevőleg lehetne könnyíteni ; addig másrészt a helyes, öntudatos és célravezető gazdálkodás lenne az, mi az adóteher könnyítéséhez nagyban hozzájárulna. Habár messze tul vagyunk már azon, felemiitjük a tisztviselők fizetésének aránytalanul nagy emelését, hogy a jövőre való tekintettel például állítsuk fel. Akkor, kivéve a polgármesteri állást, mindenik iránt nagylelkűek, bőkezűek voltunk, s most feljajdulunk a teher súlya alatt, de későn. Ott van a tanítónők fizetésének a tanítókéhoz hasonló indokolatlan emelése, melyről ma már másképp gondolkodunk. Ott van az örökké kisértő nyugés kegy dij kérdése, mely cimen 3000 frt megy évente ki a pénztárból, de amelynek megoldása évek hosszú során át hasztalanul lesz szorgalmazva. Ott van a végleg rendezett ? Széchenyi-tér teljes helyreállítására felvett ujabbi 2000 frt, mely összeg annál nagyobbra hatványozódik, mennél alaposabb a rendezés. Ott a gymnasium kérdése, mely évi - 400 frt veszteség a városra, s ott van az a sok más kérdés, melyekre sort keríteni nagyon is szűk a tér. A felsoroltakkal röviden ismertettük, hogy egyrészt milyen vétkes mulasztásokat követ el a város a jövedelmi források szaporításával szemben, másrészt pedig, hogy mily könnyelműen gazdálkodik a százak és ezrek megtakarításánál. Hogy pegig ezen gazdálkodást még élénkebb színekkel mutassuk be olvasóinknak, egy példát hozunk fel a sok közül, mely könnyen érthetővé teszi a pótadó aránytalan felszökését. Költségvetéseink, ugy-amugy szemre elég reálisaknak tűnnek fel, Nálunk Esztergomban, a hajdani királyi székvárosban a házak fele vályogépület, amit annyival is inkább bámulnia kell az embernek, mert hisz Esztergom, mint hajdan megerősített város alig engedhette volna polgárainak, hogy házaikat lehetőleg golyóálló falból ne emeljék. Vagy talán akkoriból származhatik e hanyag építkezés szokása, amikor Esztergom tisztes bástyái már lehullottak ? Érdekes volna ennek a kiderítése ! De egy szónak is száz a vége. Mint minden egyes embernek, ugy a nemzeteknek is megvannak a maguk jó és rossz tulajdonságai. Annyi bizonyos, hogy az itt elmondottak dacára a stájer erényekért nem adnám cserébe a magyar jótulajdonságokat, ezekért a festői szép bércekért a jó-magyar alföld végtelen rónaságait és ezekért az üde forrásokért a mi nemes italt termő szőllőhegyeinket. Legyen áldott azoknak emléke, akik reánk hagyták a mi legdrágább örökséj günket, a szép Magyarországot ! ! Fürdői levelet vártál kedves szerkesztő barátom; e helyett kaptál egy szürke elmefuttatást. Boesássa meg nekem ezt az eredményt lapodnak az a merész előfizetője, aki elolvassa e sorokat, te pedig bocsásd meg az olvasónak, ha becses lapodat a levél elolvasása után mérgében a földhöz vágja. Ki egyébiránt vagyok stb. . B. Szabó Mihály. de ha azokkal szemben a zárszámadásokba tekintünk, ugy méltán fog el a csodálkozás. A cselekvő hátralék 1894. évben, több évről visszamenőleg 40,000 frt volt, melyhez jött 1895. évben ujabbi 5000 frt hátralék, mely hátralékok az előző évek költségvetésében felvett, részben rendes, részben rendkívüli jövedelmek behajtásának nem szorgalmazásából származnak. Ezen 45,000 frthoz jön ujabbi 24,000 frt hátralék, mely onnét származik, hogy a megye 32,000 frtot adott a kaszárnya építésére, melyből máig, dacára annak, hogy a kaszárnya már egy éve készen van, 8000 frt lett csak lefizetve, majd azon 15,000 frt, mely a katona beszállásolási alapba fizetve, visszatérítendő. Ime a négy tétel, mely maga 84,000 frtot tesz. Hogy ezen hátralék a vagyonleltárban fel van véve, feltesszük, de mi haszna van a város polgárainak abból, ha a város cselekvő vagyonként hátralékban bárm ily összeget tüntet is fel a vagyon-mérleg'ben, ha azt az adózók fizetésképességének agyoncsigázásával szereztük, s amely cselekvő állapot nagy részét, biztosítás iányában, csak papiroson számithatjuk cselekvő vagyonnak, mert nem lévén biztosak, hogy a süge és más egyébb fejében kinn lévő követelések, hosszú évek multán, behajthatók lesznek-e. Méltán kérdezheti bárki is, hogy mikép lehet az, hogy midőn az 1894. évi költségvetésben előrenemlátható jövedelem cimén 4000 frt van felvéve, annak dacára, hogy ugyanezen évben ezrekre menő be nem hajtott költségvetési bevétel van, ismételjük, hogy. ugyanakkor 67 frt 19 kr. pénztári maradvány legyen? A válasz nagyon egyszerű, mert az előre nemlátható jövedelem a költségvetési előirányzatot, nem több, mint 37198 frt és 62 krral múlja felül. Ezen többlet felemlitésével ismét egy ujabbi kérdésr merül fel, t. i. hogy akkor, ha a többlet 37198 frt és 62 kr., mikép lehet, hogy akkor csak 67 frt 19 kr. pénztári maradvány van ? Erre megfelel az 1894. évi zárszámadás, mely hat positióban tünteti fel, hogy »e tekintélyes összegből* mi minden lett fedezve, melyre a költségvetésben fedezetet nem találunk. Valóban szerencse volt, hogy oly hallatlan több előre nem látható jövedelem volt elérhető, mert különben a reális költségvetés dacára, ugyanannyi adóssággal zárhattuk volna le az évet. Hogy a költségvetés készítésénél az előrenemlátható jövedelmek tekintetében, mily tul reálisan jár el a város, igazolja azon körülmény, hogy mig az 1894. évi költségvetésbe e cimen 4000 frt lett felvéve, addig a zárszámadás 37198 frt 62 krt tüntet fel. Hogy pedig az előirányzathoz arányítva mikép volt lehetséges oly többlet elérése, azon ne csodálkozzunk, mert van a városnak egy előre nemláthatónak jelzett oly biztos évi jövedelme, mely egy hallatlanul minimális összegben ugylátszik csak azért vétetik fel a költségvetésben, hogy a biztos többlettel, az indolentiából és restségből be nem hajtott előirányzati bevételek födöztessenek. —a. Megye és a város. Itt van a peronosporai Esztergom, június Í3. Szöllőmivelésünk egyik legkegyetlenebb ellensége, a peronospora ismét kisért. Hála Istennek elég jókor azonban arra, hogy ellene minden lehetőt megtegyünk. Ma már módunkban van e veszedelmes penész ellen teljes sikerrel védekezni; a tapasztalás pedig megtanított bennünket arra, hogy e részben résen legyünk, mert a veszedelem pár nap alatt egész évi reményünket silányítja tönkre termés tekintetében s egyúttal a jövő évi fejlődésre is bénitólag hathat. Sokan vannak ma is, szolőmives gazdák, akik a dolgot könnyen veszik, nem tanította meg őket sem a tapasztalás, sem tulajdon károsodásuk. A tapasztalt szőlősgazdának már tudnia is kell, hogy ne akkor permetezzen, midőn a baj előjeleit látja, hanem vagy a szőlő virágzása előtt, vagy annak utána. A védekezésnek ily előrelátó módja már félsikert biztosit, mert tudjuk, hogy a zsenge tavaszí leveleken hamarabb vesz erőt a baj, mint az elvénhédetteken. Ha már most az a gyenge levél korán lett bepermetezve, ha a peronospora meg is támadja, nem tehet benne annyi kárt már kezdetben sem, mint azokon, hol a permetezés nem foganatosíttatott. Ha pedig ezen elővigyázat nem lett volna végrehajtva, akkor kötelessége a gazdának most azonnal, de legalább is akkor permetezni, amikor a leveleken, — tán csak foltonként — a peronospora előjelei mutatkoznak. De már ekkor' nem szabad várni, mert az „ejh! ráérünk arra még" — féle gondolkodás könnyen és érzékenyen megboszulhahatja meg magát. A peronospora — mint a tapasztalat bizonyítja — kiválóképen akkor lép fel, ha a környékben nyár elején nem annyira állandó, mint inkább esővel — s vakmeleggel szaggatott időjárás van, mert a nedvesség s á meleg képezi a penész elmaradhatlan életfeltételeit. Sokan még ma is vitatkoznak azon,, hogy a permetezésre használt oldat milyen legyen ; vájjon kell-e bele mész és mily menny is égben. Ennek oka azután az lesz, hogy a többség rendesen a mész felé hajlik, ez lévén olcsóbb és az oldat túlságos mésztartalmú lesz. Nos ! hát ez káros, mert a mész, ha túlzott mennyiségben van az oldatban, először hamarabb kiválik s a levelekre igen szétterjed s eltömi annak likacsait, ilykép megakadályozva azt természetszerű működésében. A mészre különben kevés szerep vár, mert a penész elölésénél közvetlen semmi haszna nincs. Közvetett hatása abban nyilvánul, hogy a levelekre fecskendezett rézgálic oldatát jobban odatapasztja a felszinhez és eső idején nem engedi oly gyorsan kárba veszni azt. Másik ok a mész alkalmazására az volt, hogy ha napszámosokkal, vagy cselédekkel dolgoztatunk és csak a rézgálic oldatát használjuk, annak csak alig kivehető nyomai maradnak a levélen, mig a mésszel kevert oldat nyomot hagy. Igy tehát ki van zárva annak a lehetősége, hogy a lelkiismeretlen munkások csak amúgy hellyel-közzel permetezzenek. A mész tehát valóságos ellenőrző szer ennél a munkánál. Ne hallgassunk mi oly feltevésekre, melyek abban nyilvánulnak, hogy egy nyáron hányszor permetezzünk. Ne pedig azért, mivel ezt meghatározni nem lehet és. csak kárunk származnék belőle. Permetezzünk sokszor, lehetőleg minden nagyobb eső után.