Esztergom és Vidéke, 1896
1896-01-19 / 6.szám
Esztergom, Xvlil. évfolyam, Vasárnap. 1896. január es Megjelenik hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. —ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 6 frt. — kr. Fél évre 3 » — » Negyed évre 1 » — > Egy hónapra . . . — » 50 » Egyes szám ára — > 7 > * városi es meyyei érdekeink Közlönyt*. * Szerkesztőség: Bottyán János-utcza Spanraft féle ház, hová a lap szellemi részét ilíéiő közlemények küldendők. Hivatalos órák : d. e. 9—12-ig, d. u. 3—o-ig. Kiadóhivatal: Bottyán János-utcza, Spanraft fele ház, hová a hivatalos és magánhirdetések, hyiitterek, előfizetési pénzek és reklamálások is küldendők. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papirkereskedésében, a Wallíisch- és Haug-féle dohánytőzsdékben. Hirdetések a kiadóhivatalban és Tábor Adolf könyvkeres, kedésében vétetnek fel. <5 Minden egyes hirdetés után 30 kr kincstári bélyegilleték fizetendő. Kórház építés. Esztergom, január 18. (F.) Ö Eminenciája a bibornok érsek, ismételve és elég nyomatékosan sarkalta az intéző férfiakat, hogy az uj közkórház dolgához fogjunk hozzá; ujabb és ujabb hírlapi hírek hirdetik határt nem ismerő nagylelkűségét, mely szerint még a fedezetlenül jelentkező tőke kamataihoz is kész volna hozzá járulni és mindennek dacára az ügy nyugszik, — nem mozdul előre. A városnak nem szabad kérlekedni hogy magas protektora hajlandóságát és céljait szem elől ne tévessze, — azzal a fejedelmi adománynyal szemben, melyet a bibornok ez emberbaráti nagy célra már is t- tt, — ez legalább is köteles figyelem. A bőkezű egyházi fejedelem ugy látszik ezt az alkotást választotta Esztergom milleniumi emlékének, a szenvedő emberiség -menedéke, megragadta jóságos szivét s nem csak anyagilag gondoskodik a nagy célról, de buzdit, sarka), — most tehát a városon a sor, hogy tovább ne k s'elkedjék. Eddigelé az egyesités, az átszervezés nehéz munkája dominált a városházán és igaz, hogy a nagy feladatoknak egész sorozata vár még megvalósításra, de éppen ez a torlódás, ez a pezsgés és forrongás jele a változó' időknek, fokmérője a haladásnak s erélyes munkára késztet. Esztergom közönségének nem szabad megakadni e feladatokban, mert ez az élet és haladás s épen ezekben a feladatokban mutathatják meg a polgármester, a tanács és a képviselő-testület, hogy méltók Esztergom nagy idejéhez. Ha dolgaink elposványosodnak s mindenhez esztendők kellenek, — a halogatás visszalök bennünket s kitudja mikor fordul felénk ismét a kedvező sors. A fő aggály és kerékkötő mindenkor az anyagi helyzet. Teljesen tudjuk méltányolni a polgárok terheit és aggályait, de azt tartjuk, hogy: inkább fizetni hetven-nyolcvan százalék pótadót valamiért, olyanért amiből élet és kereset támad, mint ötven-hatvan százalékot fizetni és nem tudni miért. Öt hat esztendővel ezelőtt is hatvan-hetven százalék között variált a városi pótadó s egyebet nem igen tettunk, minthogy készültünk a kaszárnya építéshez és valahogy úgy, igazgattuk önmagunkat Ügyes vezetéssel, gondos és céltudatos gazdálkodás mellett nem kell fokozni a közterheket, mert hisz a mostani alkotások ötven év terhére oszlanak el, a jövedelmek szigorú ellenőrzéssel és egy kis találékonysággal emelhetők, de dolgozni kell két kézzel, dolgozni mindenkinek és nem politizálni a város ügyeiben. Egyébként az összes előttünk álló feladatok között a közkórház épitése első sorban az, amely a város különösebb anyagi megterhelése nélkül megkezdhető és kivihető, csak habozás nélkül bele kell vágni. Rendelkezésre áll és az épités megkezdésekor kiadatik a primás adománya 25,000 forint, a takarékpénztár nagy alapítása 15,000 forint, Pór Antal adománya 1000 forint, hangverseny gyűjtés 1500 forint, hamarosan 42500 forint, — megvan a telek, készen az építési programm, rnég-még ébren van dr. Mátray helyettes kórházi főorvos lelkesedése az ügy iránt még életre lehet kelteni a régen nem ülésező bizottság érdeklődését s igy a lehető legszélesebb és a mi a fő kézzel fogható alapja van már ennek a kérdésnek. Nem szólunk most a többi segédforrásokról, ezek kidolgozása a bizottság feladata, ezekről máskor tárgyalhatunk, most csak annyit konstatálunk,,hogy ily előzmények után meg lehet és meg kell indítani az ügyet ismét s ki kell írni a pályázatot a tervekre. A terveket illetőleg figyelembe kell venni mindenekelőtt az ivóvíz kérdését, továbbá azon ujabban felmerült eszmét, melynek értesülésünk szerint dr. Mátray főorvos nyerte meg az illetékes tényezőket, tudniillik, hogy a kormány hajlandó lenne egy uj közkórház épitése esetén ötven-hatvan betegre elmegyógyintézetet létesíteni a saját költségén; ha a város az uj kórház közelében alkalmas telket ajánl fel s igy a két intézmény administratiója összeejhető lesz. Semmi kétség, hogy ehhez is meg kell hozni a városnak az áldozatot, mert egy ily intézet a napi forgalomnak jelentékeny tényezője, idővel bővül és fejlődik. Az99 Es2-torgom ás Vidoko" tárcája. JÍ,N NEM TUDOM Én nem tudom Mit érezek, Mi bűvöli Meg lelkemet, Ha olykor a Hűs alkonyon Együtt ülünk Kis angyalom.!/. . . Az est ködébe Mélán mered Vágyban sugárzó Tekinteted, Ajakad néma Mintha szived Mélyére zárnád Érzelmidet. Lelkemnek szilaj Lángú hevét Varázs-körödben Mi üzi szét? Mondhatlan kéjjel Remeg szivem Üdv s kárhozat Érzelmiben . , . Mond meg nekem Mit érezek, Mi bűvöli Meg szivemet Ha olykor a Hüs alkonyon Együtt ülünk Kis angyalom? . . . ENDRÖDY GÉZA. Mig a papa mulatl — Az „Esztergom és Vidéke" eredeti tárcája. — L • • Imádlak óh Adél, utolsó leheletemig — a sirig! Viszonlátásra, a te szerencsétlen Pistád. — Pistám, mindenem! szeretlek ! szeretlek végtelenül forrón, tied leszek történjék bármi! —- kiáltá önfeledten a szép Adél s kebléhez szoritva a drága levelet, zokogni kezdett. — No mi lessz, mégsem vagy készen ? Ejnye lánchorita fruskája, hát ily soká kell öltöznöd, anyád már régen felkészült, S te mégcsak most fogsz hozzá! nézze meg az ember, mormog Péter ur a papa. No, mi az? pityeregsz? hát mán meg mibajod ? Az ördög látott ilyen leányt, hát ezért zaklattál, hogy a bálba jöjjünk, ezért volt érdemes ily pocsolában befáradni? no várj csak; lesheted, hogy még egyszer kimozduljak hazulról. Nézze meg az ember, én ott hagyom az esperes disznótorát íz ő kedvéért, s ő meg neki áll itt pityeregni, no ezt már igazán nem értem ! — Adélkám! mégsem vagy készen? — szólal meg a mama lágy hangja — mindjárt kilenc óra lessz, még elkésünk a bálból. — Jó hogy jősz anyjuk, nézd csak mi lelte ezt a lányt, már meg pityereg. — Mi .bajod van édes lányom? Miért sírsz ? '— Istenem édes anyuskám hisz nem sirok, .... hanem . . . hát a ruha, — igen a ruhám nem áll jól . . . . szőrit. — Ugyan mutasd hisz otthon pompásan néztél ki benne, hadd lássam csak! — Hát -már ez megint mi ? Hol vetted ezt a csokrot? Ki hozta, mi? — Ühüm .... én nem tudom édes papa . . ühüm .... ühüm. . . . — Mit csak, nem repült be az ablakon magától ? vagy tán az angyalok hozták! Tudni akarom ki hozta, hallottad ? Bizonyára megint az a gézengúz Pista gyerek küldötte, no de hiszen megállj csak ? Fel ne próbáld tenni, még csak az kellene. Mit! én Primóci Péter, én engedjem meg, hogY a leányom egy újságíró virágját hordja! no még csak az kellene. Azért se teszed fel. Talán el akar venni? mi? Ha ha ha ! . . . ...... nem is lenne rossz tréfa; nekem ki s és nagy Primóci Primóci Péternek újságíró veje. No hiszen lenne min nevetni az egész vármegyének . Már megmondottam hogy a te férjed Árpád lesz punktum! Még egyszer mondom, azt a virágot kidobd és egy kettő készen légy, értetted ? Egészen kihozott a sodromból ez a lány. Pfü és nagyot fújva, Péter ur kikeogott a szobából. II. A fényesen kivilágított foyerben a hidegtől és az izgatottságtól kipirult arccal leste a megye bál rendező fiatalsága a sűrűn érkező közönséget. Hol tréfás, hol r. 1 ^ siettettékaz ldöt ' — Halga! . . kocsi jön; — erősen fülelnek — Valljon kik lehetnek az ujonan érkezők, tűnődik az egész kompánia. Gizikéék, Margitkáék, kik nincsenek még itt? A kocsi a lépcső elé robog, sietve ugranak a rendezők az ajtóhoz, s boldog az ki a szép Adélt kisegítheti. Versengve kapnak karja után s a szelíd képű mamáról majd hogy el nem feledkeznek. Utoljára tolakodik ki Péter ur gömbölyű alakja, s büszkén feszítve ki mellét begyesen lépked a többiek után. Alig lépnek a tánc terembe már is seregestül jönnek Péter urat üdvözölni a nagytekintetü megyei urak. Jha hiába, kétezer hold prima föld tulajdonosának lenni nem tréfa dolog, hozzá mikor meg ott fityeg a gomblyukban egy — nem tudom én melyik választásnál azaz, hogy a gazdaság körül tett szolgálatokért kiérdemelt — piros szalag is. Már a főispán is észrevette az ujonann érkezőket'; sietve jön üdvözlésükre. — Isten hozta kedves nagyságos asszonyom, szervu >z Pé téri No ez már igazán szép hogy a mi bálunkat megtisztelték s hozzá ilyen csúf időben. Örvendek igazán örvendek. Hát az én kis húgom hol van ? még nem is láttam ;pedig hoztam ám CTV gavallért is neki. Ide; ide! Jöjjön csak kedves Adélkám! Isten hozti! no hogy már rám sem néz, nézze meg az ember, meg sem akarja már ismerni az öregeket. Pedig hát engem szeretnie kell, jó újságot mondok, itt van ám Árpád is és pedig egyenesen
