Esztergom és Vidéke, 1896

1896-01-19 / 6.szám

A (ervek el készítésére rövid pályázat volna hirdetendő; végtére is az építmény nem oly nagyszabású hogy tul sok időt venne azok elkészítése igénybe s ha tavaszszal ezekkel elkészül a város; a milienium évében letehetjük az alapkövet s még ez évben tető' alá kerülhetnek az épületek. Ezzel párhuzamosan megindul az alap növelésére irányuló gyűjtési mozgalom s a befejezésig intenzív folyik, meg lehet kísérelni a sorsjáték már kidolgozott tervét s meg lehet keresni a fedezet egyébb forrásait. Valahol meg kell kezdeni a városnak a függő kérdések kivitelét, úgy véljük, a közkórház és a vágóhíd ügye bir legkiterjedtebb előmunkálatokkal és anyagi alappal. A közkőrház ügyében egy két lépést kell még tenni, hogy a dolog határozott és világos alakot nyerjen és ápril május körül dűlőre kivitelre juthat. Ha Esztergom .megyei központ akar maradni, úgy sietni kell a hasonló közintézményeket, városnak megyének vállvetve létre hozni s végtére a nagy adakozók, a hercegprímás és a jubiláló takarékpénztár iránti figyelem is azt kívánja, hogy a bőkezűen pártfogolt eszmék megvalósításán az illetők mielőbb örvendezhessenek. Fogjunk hozzá í Jól tette! Esztergom, január 18. Magyarország egyik törvénye azt parancsolja, hogy a házasuló felek 1895. oktőbeí 1-étől fog^a ebbéli szándékukat az erre rendelt polgári tisztviselő előtt tartoznak bejelenteni. Ez a polgári tisztviselő a felek eme szándékát egy okiratba foglalja, amelyetpolgári szerződésnek hivnák s róla" nekik bizony ságlev elet állit ki. Végül ez a polgári tisztviselő figyelmezteti a házasságra lépett feleket arra, hogy ezúttal még vallási kötelmeiknek eleget nem tettek, — más szóval utasítja őket, hogy házasságukat: vallásuk törvényei szerint vallásuk papja előtt is kössék meg. Nem vagyunk politikai lap, tehát nincs jogunk, de nem is akarunk rekriminálni sem arra, hogy a törvény szellemének bírálatában megoszló nézetek jobbra, avagy balra mutatkoznak e helyesnek, avagy helyteleneknek ; meg arra sem, hogy a közszellemre s a közmorálra milyen hatású az, ha az ország fönnálló szentesitett törvényei a törvény ismerettől kimondhatatlan távolságra eső elemek által, úton útfélen a leggyalázóbb kifejezések közepette támadtatnak, — de mind a törvénytisztelet és a közmorálnak hivatott őre, kell reflektálnunk egy eseményre, amely a közel napokban történt s amely élénk világot vet a társadalmunkat szétforgácsoló okok egyik legsarkalatosabbikára : Történt ugyanis a napokban, hogy a város helfeítee polgármestere, mint magy. királyi anyakönyvvezető előtt a polgári házasság megkötése végett egy pár jelent meg s vele megjelent a törvény által megkívánt két tanú is, kik közül az egyik kereskedő polgártársaink előkelőbbjei közé tartozik. A polgármester díszruhában volt, mindenki ünneplőjében ; mert hisz mindenki tisztában volt azzal, hogy a városház hivatalos helyiségei vannak olyan tisztességes helyek, mint a milyen például a kereskedők üzletének szomsze dságában a bureau, ahova, nem ugyan a bureau, de a kereskedő úriemberek kedvéért .minden, a müveit osztályhoz tartozó egyén, legalább is tiszta ruhában szokott belépni. Ennek dacára az a kereskedő úr, aki valószínűleg előszeretettel hangoztatja »adófizető polgár« voltát, nem akart tudomást venni arról, hogy a városház termei a tisztességes helyek közé tartoznak, nem látszott tudni arról, hogy a város első tisztviselője előtt fog megjelenni s hogy ennélfogva illő dolog lenne legalább is abban az ünneplő szalon kabátban megjelennie, amilyenben például a tekintélyesebb vevőihez a számlát viszi. Hanem prezentálta magát a törvényes és ünnepélyes funkció »tanu«-ja egy olyan ruházatban, amelyben a fűszer és gyarmatáruk mindegyikéből foltban, avagy illatban egy-egy spéciest produkált. Tény az, hogy a tisztelt kereskedő úr e tettével érdemeket szerez magának a »Magyar Állam« hivei között, de törvényes jogtisztelő polgártársainak körében csakis megbotránkozást arat. S ha igaz az, hogy a helyettes polgármester tisztát váltani hazaküldötte őt, ugy nincs több szavunk ehhez a dologhoz, mint az, hogy : Jól tette! VERITAS. az én aranyos kis húgom kedvéért jött fel Pestről, most márcsak jól mulassanak ám Éppen itt jön. Árpád jöjj csak ide kérlek ! Hahvány arcú fiatal ember áll elébök blazirt kiélt arcvonásokkal fénytelen szemekkel; egykedvűen üdvözli a társaságot, végig nézi Adélt s pár üres frázis után mindjárt táncra kéri. 4— Természetesen, a főispán fiának minden jól áll. Péter úr igen meg van elégedve vele, épen az ő ínye szerinti vő lesz belőle, előkelő vagyonos, ki is csinálták a főispánnal együtt, hogy uj borra a gyerekekből egy pár lészen, hogy ezek mit szólnak hozzá, az mellékes. Ilyesminél már nem szokás manapság gondolni, II. <— Vége a szünőrának. Keringőbe kezd a cigány; szívhez szél az andalító zene Mintha a primás is lelkét akarná önteni a méla bus hangokba. A papák, mamák vígan mulatnak a telt asztalok mellett, felmerül az ő lelkükben is a letűnt ifjúkor. Ekkor lép észrevétlenül Pista Adél elé. Egy fordulóra kéri. Adél remegve emeli fel szép selymes pilláit. Egy pillantást váltottak csak egyet a melybe egy egész élet boldogsága öröme és kéje volt kifejezve; vallomás, mely egyetlen szó nélkül oly sokat mondott, igére', melynek szentségében nem lehetett kételkedni, fogadás, niely hasonlított az oltár szentesilett esküjéhez és esdeklés^ melynek értelmével miudkoUea tisztába voltak. — Gyöngéden fonódnak Pista karjai a karcsú derék köré s mielőtt elindulna, szenvedélyesen szorítja magához a lányi. Adél ráhajtja fejecskéjét a széles vállra, s mámorban úszva kezdnek láncolni. Kétszeressel! élvezik azt a kéjt, melyet egy keringő nyújt a szerelmes pároknak. Röpülnek a termen körül, mintha egyenesen a menyországba akarnának szállni. — Adél! ne kínozzon tovább, hiszen láthatja hogy nincs reményem; papája soha áern egyezik bele egybekelésünkbe Jöjjön velem, jöjjön még ma; az alkalom megvan, ki tudja: ha ma elmulasztjuk lessz-e még egyszer ilyen. Én már mindent rendbehoztam, még hajnalba megesküszünk. Feleljen! Óh mondja, hogy igen . . . szóiion, hisz mindjárt helyéhez érünk! Nem felel? — Ne Pisla! .. . hagyjon most! . . .kérem mindenre még ne; várjon egy kissé hagy gondolkodjam. •— Istenem, hiszen látja, hogy mennyire szenvedek. Jól van, fontolja meg s ha igent mond úgy ejtse le azt a piros rózsát kebléről. Én azonnal előrendelem a kocsit s mikor intek, szökjék ki a hátsó folyosóra. Gon-j doljon szerelmünkre s a jövő boldogságra M Isten Önnel! ' Halaványan az izgatottságtól hanyatlik! Adél helyére. Feje zúg, lelkében tombolnak j az érzelmek, iszonyú tusát viv a szülői szeretett és a szerelem. Mit tegyen! Oh, esak a papa ne lenne oly vasfejű I:,'. .4 Kétségtelenül a házi..mulatságok és a jourok voltak a megölői. Haldoklása ott kezdődött a születéshelyén ; Franciaországban, a páros péntekek és a, páratlan szerdák hazájában. Franciaországban, ahol legszigorúbb az etikett s ahol mégis legjobban gyűlölnek minden ksurencionális táncot és korlátat, amely bármi tekintetbon feszélyez, akadályoz a kényelmes^ szabad mozgásban. Ott jöttek reá legelőször, hogy sehol sem lehet olyan drága pénzen unatkozni, mint a nyilvános, nagy bálokon s hogy egyszerű nyári batlisztruhában éppen olyan jól lehet mulatni: mint egy háromszáz frankos Woríh-remekben.. A fiatal uraknak vég-e is terhéro vált, hogy csupa udvariasságból éjszakákon át ismeretlen kisaszonyokkal ugráljanak s a nők is furcsának találták, hogy olyanoknak kez_ tyííje tegye tönkre a drága ruhaderekakat, akik másnap nem is köszöntik őket abból az egyszerű okból, mert elfeledték, hogy egy keringőt együtt táncoltak. És úgy történt, hogy Franczia-országban már közel húsz év óta nincsenek élite-bálok. Vannak még az úgy nevezett nagybálok, a melyeket a város, a kormány rendez nagy nemzeti ünnepeken, de ezek nem táncmulatságok, inkább sátahangversenyek. A meghívottak megj deiinek, inert ott mutatkozni hazafias kö'eless >g egy félóráig sétálnak az ismerőseikkel a teremben, aziCán hazamennek ásitás nélkül, ép kézzel-lábbal és ép ruházattal. Ha mulatni akarnak, jourokra, vagy házi bálokra mennek s csak oda mennek ahol jól erezik magukat. Viszont a háziak esik azokat hívják öísze, a kiket akarnak akiket ke iveinek. Nem lesznek rongyossá minden éjjel néhány száz frankot riem kell. halgatniok idegea ábrázVok banális fecsegését s nem kell mosolyogniuk olyanokra, a kikről enk annyit tudnak, hogy a frakjuk szabása /.'kifogástalan , vagy hogy gyémánt függőik valódiak. Ez az egészséges áramlat lassan-lassan hozzánk is eljutott. Kezfödött a fővárosban átterjedt a vidékre amint tapasztalom eljutott már hozzánk is. Immár nem teszi boldoggá a mi leányainkat som, ha minél előbb telefirkálhatják a tánerendüket közömbös vagy ellenszenves X-ek és Y-ofc neveivel s a táncosok sincsenek kényszerítve hogy a miért jó ismerőseikkel mulatni akar-" nak, kevésbé j ó ismerőseiknek is nyakra-főre udvariaskodjanak. A házi mulatságok már régebben meghonosodtak nálunk,' a jourok kevésbbé, a moimyiben ezeké

1

; itt nem a családok, hanem az egyesületek rendezik tagjaik számára. Nem kz lödnek ezek kilenc, hanem nyolc órakor, kedélyes, vacsorával, szini előadással és senki sem botránkozik meg azon, ha a táncosnők blouse-ban vagy nyári toite'tjeikben jelennek meg. Az idei farsang programmjába egyetlen egy bál Volt felvéve, a katona tisztikaré, amely ma zajlott le. A mi közönségünk nagyon jól tudja, hogy a tiszti bálokon mindég jól mulat, az egyenruhás rendezők csodálatosan figyelmesek önzetlenek s mégis kevesen jöttek össze. Hetek óta hallottam már: A bálra nem megyünk, majd a jelmezestélyre. Unom a bálokat. ... Elégiát irok annál inkább, mert a piai napot kissé megrontotta. Mert utólag kisült, hogy ez a mulatság, bár bálnak híresztelték, a legkedélyesebb reunió, ahoi sem grand toiletteket, sem feszes tónust nem kívántak, sőt már az első négyes után, a melyet körülbelül negyven pár táncolt, félóráig járták a csárdást. Hogy mégis többen nem jöttek, bizonysága a közönség báli antipatiájának. De azok a kik eljöttek, nagyon jól mulattak s a táncosnőknek kedves emlékül marad meg az a bájos kis ridikül, amelyben a táncrendet kapták. A mint hirtelen s hiányosan feljegyezhettük, jelen voltak: I Mindinkább izgatottabb lesz a lelki tusa i • - . alatt, íme egyszer csak elébe áll Árpád hideg kiélt arcával és egykedvűen , kéri egy fordulóra. Rá pillant, bele néz abba a homályos fénytelen szemekbe, borzongás fut tagjain •— Ezé legyek! Nem! Százszor ezerszer nem! Isten veled atyám édes anyám, s míg a táncra kezét nyújtja Árpádnak a piros rózsát leejti. III. A vidámság jó kedv az egész báli társaságon erőt vett már, hangos nevetés, beszéd haugzik fel itt is, ott is. Hosszú asztalnál együtt ül a megye egész inteligencziája. Az asztalfőn a főispán és Péter ur. Jókedvűen folyik a discursus, élcelődnek, politizálnak s eközben sürün pattognak a pezsgős palackok dugói. Az általános dévaj kedv már a legmagasabbra hágott, mikor a cigány ép az andalító keringőt kezdi játszani; a zene édes dallamai behatolnak az öregek szivedbe és a jókedv a pezsgőtől mámorosan a dallam után dúdolják a szöveget, i A papa, a mama észre sem vevé! . . |_ 4 • | Egy távozó kocsi — mindinkább elhalc : — robaja hallatszik be a terembe, mi; közben Péter ur asztalon verve a taktus! \ erősen fújja: i. -— A papa a mama észre vevé . . . TROTTfiR. A társaságból. A dekadens bálok. — Elégia. — Esztergom, január 18. Elégiát~akarok írni, bár nem túlságosan vérző szívvel. Siratom az eütebáíok elmúlását, de csak csöndes borongással mint olyan botegeket szoktunk megsiratni, akik előttünk, szemünk láttára emésztődtek fel lassan,- sorvadva, menthetetlenül. Már a tavalyi farsangban konstatálnom kellett a grand bálok agóniáját s hogy ma megadottam a F ü r d ő nagytermében szintén alig tehettem egyebet, mint az orvosok a kőnyomatos újdonságokban, amelyekben mindig olyanok érkeznek meg amikor már csak a beállott halált konstatálhatják. « A régi elite-bál halott, a mai már csak gyönge, kontár kópiája a régi hajdannak. Hiányzanak a képből a meleg- ragyogó sziliek, a rózsa szinti levegő, a nagy, eleven tónus. A mai csak unalmas gu.icliclial pecsételt hitváoyka vázlat a régiek színkolorkjához képest.