Esztergom és Vidéke, 1896

1896-01-16 / 5.szám

Esztergom, XVIII. évfolyam. 5. szám. Csütörtök, 1896. január 16. es VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Hivatalos órák : d. e. 9—12-ig, d. u. 3—5-ig. Kiadóhivatal: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház. hova a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások küldendők. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papir. kereskedésében, a Walllíscll- és llaugll-féle dohánytőzsdékben. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári bélyegilleték fizetendő. Az uj Esztergom. Esztergom, január 15. II. Ha majd egykoron Esztergomnak is megszületik az ő történetirója, és az ő történetírása korán eljut a tizenkilencedik század utolsó évtizedéig, hát ennek a történetnek egyik lapján, nemzetünk történetének is egyik kimagasló alakjával fognak az utódok találkozni annak a kiváló férfiúnak a nevével, ki a «Mária Valéria* híddal valóban ércoszlopot emelt magának. Az áldott lelkű Vaszary K o 1 o s bíboros hercegprímás neve fog ott ragyogni, mint oly férfiúé, kiről csakugyan bebizonyult, hogy Esztergom dicsősége, nagysága, felvirágzása szorosan egybe van csatolva a primási szék nagyságával és dicsőségével. Hanem annak a történetnek a másik lapján találnak egy nagy önkényt, amelynek utolsó nyomait a «Széchényi»-tér posványában fogják felfedezni. A városi élet egyik legelemibb követelménye, hogy utcái, terei renAz .Esztergom és Vidéke" tárcája. Pium desiderium. — i8<?6.1.10. — Epedve várlak Őszi fuvalom Tisztes öregség, Csendes nyugalom ; Epedve várlak Reszkető kezek, Erőtlen lábak, Fénytelen szemek ! Mert akkor végre Talán megpihen : Éretted vágyó Nyugtalan szivem!... Hamlet. X nagymama regénye. — Az »Esztergom és Vidéke« tárcája. — I. Istenem, hát elmondjam ? beváljam azt a gyengeséget most, mikor leendő első unokám parányi cicomáin dolgozom ? De hát nem fognak-e kinevetni érte, mint ahogy én kinevettem magamat akkor ? Pedig az az én nevetésem nem volt keserűség nélkül való és mégis most ugy örülök, hogy akkor nevetni tudtam ! ! Ugy szólván a zárdából adtak férjhez dezertek, a sártól, piszoktól megtisztíthatók legyenek, és különösen főterének kell ollyannak lenni, amely mintegy jelképezze a városnak a köztisztaság és a közegészség iránt való szeretét. Nekünk, ha jól körülnézünk a város egész területén, egyetlen egy terünk van, amely valósággal térnek mondható s ez a Széchenyi-tér, mely csakugyan imponálni tudna a vidékről idejövő szeme előtt is, mert hisz a város egyik legszebb és legforgalmasabb pontján fekszik, és ime mégis azt látjuk, hogy esős időben valóságos sártengerré, száraz időben pedig saharái portengerré válik. Kiválóan érdemes munkát fog végezni az újonnan megválasztandó magisztrátus, ha programmjába a Széchenyi-tér mielőbb való kikövezését is felveszi, s ha ez uton a múltnak sivár emlékeit eltemeti. Ha már mindazok a kérdések — melyeket a mult cikünkben felemlítettünk, — azonnal meg sem is oldhatók, mindazonnáltal szükségesnek tartjuk, hogy azokkal a hatóság foglalkozzék, akként készítse elő, s férjem nagyon idős volt hozzám, — még sem mondhatom, hogy boldogtalan lettem volna mellette, gyöngéden bánt velem és én igazán megsirattam, igazán meggyászoltam, mikor hároméves házasság után meghalt. Ugy fájt, hogy szegény egyetlen gyermekemnek nem lesz atyja, aki pártfogolja, védje, szeresse, mint én szeretem. És én kimondhatatlanul szerettem a kis bébét. A szegény kiesike gyenge volt és beteges, nagyon nagy szüksége volt az anyai szetetetre. Nehezen neveltem fel, ugy kellett megküzdenem érte, de megsegitett az Isten. Bébé végre megerősödött s végtelen boldogságomra szépen kezdett fejlődni testben és lélekben. De hogy vehettem volna én észre e küzdelmes, aggodalmas évek alatt, hogy a gyermekszobán kivül (mely annyiszor volt betegszoba is) egy világ létezik, egy világ, melyben emberek élnek, melyben talán nekem is helyem volna, élet, mely egyebet is nyújt, mint apró anyai örömeket és nagy aggodalmakat ? ! De bébé egésségére, bár hál' Istennek majdnem feleséges volt, nagyon vigyáztunk s ezért mindig, ameddig lehetett, távol voltunk a fővárostól s az őszt rendesen egy kisebb balatonparti fürdőhelyen töltöttük, hol csinos kis villánk van. Ilyenkor velünk jött unokaöcsém is, kivel Bébé igen jól eltudta tölteni az időt s nekem sok örömem telt a két gyer mekben. hogy a kellő időben megvalósíthatók is legyenek, és itt eszünkbe jut azok kívánsága is, akik azt hangoztatják, hogy a hatóság találjon és teremtsen uj jövedelmi forrásokat. Mindenki előtt nemcsak kézen fekvő, hanem önkényt kínálkozó alkalom, hogy az állandó híd megnyíltával módunkban áll, de sőt önmagunk iránt való kötelességünk, hogy a dunántáli vármegyék lakosságát — mely egyébbként is ide gravitál, — magunkhoz édesgessük. Az ezt előmozdító eszközök közül nem tartjuk utolsónak az országos vásártér rendezését és ezzel kapcsolatosan országos vásáraink számának megszaporitását. Ugy ipari, mint kereskedelmi de meg magának a városnak szükségi érdeke is szól a mellett, hogy a négy országos vásárunkat legalább is nyolcra emeljük. Ha jól tudjuk, több mint két éve annak, hogy e kérdésben kimerítő előterjesztés tétetett, amelyben ugy a vásárok idejének helyes megállapítása, valamint a vásárok számának megszaporitása javaslatba hoAzon a kedves, csendes helyen ott a Balaton partján ismerkedtem meg vele egyik őszön. Szomszédunk lett, megvette a mellettünk levő villát s ott élt ő is visszavonultan, mint mi, egyedül könyveinek s a vadászatnak és sokat vesződött kertjével amit én is megtettem s ez a közös foglalkozás ismerkedtetett meg bennünket, majd később meg is látogatott s nemsokára mindennap összejöttünk, amit elkerülni szinte lehetetlen lett volna oly közeli szomszédság mellett. Harmos Sándor élte delén állott, bár Bébé és Lóránt őt valami nagy öreg bácsinak képzelhették, mivel már szürkülni és kopaszodni kezdett, de ajka annyira férfias, erős és imponáló volt, hogy mellette a sétányon mászkáló fiatal gigerlik valóságosan szánalmas képet nyújtottak. És az erős férfi oly gyengéd tudott lenni, ha velem beszélt, oly bizalomgerjesztő volt a társalgása, hogy rövid idő alatt azon vettem észre magam, hogy üres a világ ha nincs közelemben s ő az én egyetlen barátom. Órákig elsétáltunk a Balaton-parton, mig a Bébé és Lóránt a part mentén csónakáztak vagy horgásztak, s e hosszú séták alatt elmondtam sokszor életemet egész semmitmondóságban, s mig annyiszor elmondtam s ő annyiszor szánalommal hallgatta, kezdtem rájönni, kezdtem azt képzelni, hogy én meg voltam röviditve s hogy az élet még tartozik nekem kárpótlással, hogy jogom van kezatott, és ez a kérdés mind e mai napig nyugszik az éji homályban, pedig ez csakugyan uj jövedelmi forrás volna nemcsak az iparosok és kereskedőkre, hanem magára a városra is, amennyiben ez uton a helypénz és kövezetvámbérlet tetemesen fel volna emelhető. Próbálkozzék meg a magisztrátus ezzel a kérdéssel is foglalkozni, nagyon nagy hálára kötelezné az adófizető közönséget, ha a pótadót ezen a réven valamicskével is leszállítaná Hát még a kisiparosokat mennyire megörvendeztetné ezzel az intézkedésével, látva azt, hogy nem kénytelen minden csip-csup község vásárját látogatni s oda vinni az ő iparkészitményét csak azért, hogy a kocsibérre valót kiárulhassa. Esztergom ármentesitése. Esztergom, január 15. Darányi Ignác földmüvelésügyi miniszter, úgy látszik, méltóan tudja felfogni hivatását, amidőn a vidéki városok érdekeit is felkarolja. Ily helyes gondoskodásról tanúskodik alább közölt leirata, is, amelyet a főispán ur ő méltóságához intézett, íme a leirat teljes szövegében : resni, elfogadni a boldogságot, ami kínálkozik. És azon a feledhet eteden őszön átadtam magam ennek az édes boldogságnak. Volt valaki, kinek minden tekintete kimomondhatatlan rokonszenvvel nyugodott rajtam, kinek talán elfoglaltam gondolatait, ki ezer jóleső figyelemmel vett körül, ki velem először éreztette a lovagias védő fölényt és meghódolást, ami oly végtelenül jól esik az asszonynak a férfitől. És aztán. . . szinte restelem bevallani, mert talán nem is volt igaz, bennem akkor ébredezni kezdett az a »késő első szerelem«, » — mely meleget ád egy életre Még akkor is, ha célt tévesztve Ábránd maradna egyedül.« II. Már rég elmúlt az az idő mikor vissza szoktunk térni a fővárosba, de én gondolni sem akartam még a költözködésre, hiszen olyan ragyogó őszi napsugarak törtek meg a csendes Balaton tükrén s olyan poétikus volt a hervadó táj ! De Bébé már türelmetlenkedett, kezdte unni magát s különösen félt attól az időtől, mikor már Lóránt sem lesz velünk, mert neki pár nap alatt okvetetlenül vissza kellet térnie a városba Hanem ez egyszer s talán először az életben, nem a Bébé akarata döntött. És mégis ! — egy elkényeztetett gyermekörökrezsarnoka marad a mamájának ! ! Megjelenik hetenkint kétszer : csütörtökön és vasárnap. —&— ELŐFIZETÉSI ÁR.: Egész, évre 6 frt — kr. Fél évre 3» — » Negyed évre I » 50 » Egy hónapra — » 50 » Egyes szám ára — » 7 »