Esztergom és Vidéke, 1896

1896-01-16 / 5.szám

Esztergom szabad királyi város több izben, főleg pedig az 1876. évi nagy árvíz alkalmával elöntetvén, érzékeny károkat szenvedett és valahányszor a Duna vize a tavaszi jégmenés alkalmával erősen megárad, a város lakossága, de a hatóságok is folytonos aggodalom közt inkább az élet és vagyonmentésre, mint a sikeres védekezésre irányították gondoskodásukat. Ezen tarthatatlan állapot egy virágzó város állandó veszélyeztetésével járván, amennyiben a helyzet javítására az érdekeltség a kezdeményezést saját jól felfogott érdekében meg nem tagadja, a felettes hatóság feladata, hogy a célravezető módokról gondoskodjék. Ezen szempontokból indíttatva, hivatalelődöm Esztergom szabad királyi város és összefüggő környékének árvédelmi biztosítási terveit a komáromi folyammérnöki hivatal által elkészíttetvén, azokat elbíráltatta és helyesnek találta, mindazonáltal azzal az észrevétellel, hogy ha a viszonyok megengedik, különösen a Kisduna mentén a töltés korona helyett az egész part is a kellő magasságra feltöltendő lenne, mely módosítás amellett, hogy a költségeket lényegesen nem szaporítaná, azon előnynyel járna, hogy a közlekedés a .part hosszában igy kevésbbé ütköznék akadályokba. A tervezett belvízcsatornákra nézve pedig- azon észrevétel merült fel, hogy habár költségesebb, de mégis célszerűbb volna a tervezett öt bevezetés helyett egy nyilast hagyni és a többit mind ezen egyetlen gyűjtőbe vezetni, sőt közegészségi szempontokból a főgyűjtőt célszerű volna a kis Duna mentén egész a nagy Dunáig vezetni és ott betorkoltatni. Minthogy azonban a tervezett munkálatok végrehajtása nem az állam, hanem az érdekeltek feladatát képezi, a szóban forgó terveket azon felhívással küldöm le Méltóságodnak, miszerint szíveskedjék ki telhetőleg odahatni, hogy ezen tervezetet Esztergom szabad királyi város saját jól felfogott érdekében mielőbb végrehajtsa, megjegyzem, hogy a tervezett munkálatok által a szabad királyi várossal már időközben egyesitett Esztergom-Víziváros és Szenttamás községek is érdekelve vannak. Végül, midőn eljárásomról jelentést kérnék, értesítem Méltóságodat, hogy részemről hajlandó leszek a komáromi folyammérnöki hivatalt a munkálatok felügyeletével és vezetésével megbízni. Az ipartestületi titkárság. Esztergom, január 15. Niedermann József rendőrkapitány az elmúlt év végével vált meg az esztergomi ipartestületnél viselt titkári állásától. Az ipartestület elöljárósága a lemondást január havi ülésében tárgyalta s annak elfogadásával jegyzőkönyvi köszönetet szavazott az ipartestület érdekében kifejtett működéséért, A lemondás szerint Niedermann 1886 évi april hó 11-én lett az ipartestület jegyzőjévé megválasztva, később midőn az egységes ipartestület megalakulásával a munka nagy mérvben felszaporodott s ez okból titkári állás is szervetetett, titkára lett az ipartestületnek. Szépen illusztrálja az iparügyek iránt való vonzalmat és azt a ragaszkodást, melylyel az ipari érdekek iránt folyton viseltetik &

r lemondásnak következő végpassusa : „Es most midőn az ipartestület elöljárósága minden egyes tagjának Isten hozzádot mondok, szabadjon kinyilvánítanom, hogy a titkári állást elhagyom ugyan, de az iparosok érdekei szivemhez nőtt édes testvér, melyet ápolni, előmozdítani, ezután is legszentebb kötelességemnek fogom ismerni." A lemondott titkár Dóczy Eerencz elnökkel együtt alakította meg az esztergomi ipartestületet s azt az ország ipartestületei között kitartó munkásságuk által olyan magas nivóra emelték, hogy úgy Budapesten, mint Miskolcon tartott ipartestületi országos kongresszusok alkalmával az esztergomi ipartestület nemcsakhogy az elsők közt szerepelt, hanem a budapesti kongressuson Niedermann József mint előadó. Dóczy Ferenc pedig mint egyik alelnök működött. Ugyancsak Miskolcon Dóczy Ferencz tagjává választatott annak a diszküldöttségnek, mely Borsódmegye főispánját hívta meg a kongresszusra. Ugyancsak Niedermann maradandó emléket szerzett magának az egységes ipartestület megalakítása közül, mint a városok egyesítésének egyik buzgó apostola, ki már Rényi Rezső egykori lapjában kardoskodott a városok egyesítése mellett, minden utat módot felhasznált arra, hogy a négy város iparosai közt fennálló barátságtalan állapotot megszüntesse, s addig csinálta a kereskedelemügyi minisztériumhoz a felterjesztéseket, mig csakugyan a minister is belátta, hogy mind a négy város ipaa gyerekek igy megtéfáltak! Az övék a tavasz, a szerelem, a boldogság, minden, — Oh édes barátom, őszszel mégsem nyílnak rózsák ! És csakugyan az az egy is lehullott, mihelyt hozzáért Bébé, h«gy leszakítsa vőlegényének. És ettől a perctől fogva vége volt az én ábrándomnak. Bébé boldogságába beleegyeztem s rögtön megtettük uti készületeinket, hogy Loiánttal együtt térjünk haza Pestre. Ezt most már nemcsak Bébé, de én is akartam. Harmos Sándor ugy látszik megértette a helyzetet s többé nem kereste társaságomat, utoljára a vasútnál láttam. Barátságosan elbúcsúztunk s én kifogyhatatlan voltam gyermekeim jövendő életéről szőlő terveimről beszélni előtte s igazán minden kacérkodás nélkül emlegettem, hogy maholnap anyós s talán nemsokára nagymama is leszek. Csak egyszer tört ki belőlem a sóhajtás, kinézve a váróterem ablakán a komor szürke novemberi tájra. »Egy élet elmúlt és most este van.« Este van, de ezt az estét bevilágítja az én kis Bébém boldogsága, s be fogja aranyozni az a parányi kis jószág, kinek ezek a liliputi portékák készülnek s ki majd azt gagyogja nekem: »Nagymama! » Mariska. rosainak egy ipartestületbe kell tartozniuk. Nagyon érdekes az a eljárása, amelynél fogva a testvérvárosi csizmadia iparosokat a szombati kirakodással a helybeli csizmadia iparosok közé helyezte. Daczára, hogy az egyesítés megvolt, illetve az egységes ipartestület megalakult, a szomszéd városi csizmadiák sehogy sem voltak rábírhatók arra, hogy szombati hetivásár alkalmával iparkészitményeikkel a királyi városi iparosok közé álljanak. Dudás János ipartestületi alelnök, ki ezen kérdés tisztábahozatalával volt megbízva, tyúkkal, kalácscsal édesgette, hogy csak jöjjenek közéjök, mert hát annak az egyesítés folytán meg kell történni a jó szomszédvárosi iparosok a mint egyik nap belenyugodtak abba, hogy nahát egy helyen fogják iparkészitményeiket árulni, már másnap az ígéretről mit sem akartak tudni, deputációt küldöttek a szolgabírósághoz, hogy az ő érdekeiket védelmezze meg, majd kijelentették, hogy csak akkor ütik fel sátraikat a kir. városi iparosok közt, ha a városok tényleg egyesülnek. Persze abban reménykedtek, hogy még sok viz fog lefolyni a Dunán, amig a városok egyesítése meg lesz. De nemsokára bekövetkezett az egyesítés is és a jó szomszédvárosi iparosok a szenttamási piacról még mindig nem akartak elmozdulni, s állták helyöket a Lindtnerház sarkán rendületlenül. Dudás János alelnök egyik elöljárósági ülésben, midőn már látta, hogy semminemű JQ szó sem használ, oda fordult a titkárhoz mindegy kéröleg, hogy segítsen már a bajon valahogy és a legközelebbi szombaton csakugyan segítve lett oly módon, hogy nem a titkár, hanem a rendőrkapitány a szenttamási ősi kirakodó helyre a zöldség, paprika áruló bolgárok sátrait állitatta fel, a jó szomszédvárosi iparosok pedig látva az állapotok megváltozását, sátraikkal szépen eljöttek a „Jókai"utcába s azóta el is felejtették a separalistikus tendenciáikat. A minden évben megtartott ipartestületi rendes közgyűlés arról volt nevezetes, hogy ott valamellyes dissonantia elő nem fordult, az egy évi működésnek hű képét nyújtó és tartalmas titkári jelentést a nagy számban megjelent tagok szívesen meghallgatták. Azt hisszük, hogy az állásáról lemondott titkár helyét egészben egyhamar nehéz lesz betölteni. Riporter. A társaságból. * Színi előadás a Kaszinó-ban. A K as zi n ó legközelebbi műkedvelői előadásának szereposztása már teljes. Az első darab,— Almássy Tihamér dramolettj „Arany lakodalom", amelynek szerposztása következő : Gróf — B. Szabó Mihály, Grófnő — Hulényi Győzőné, Báró — Hulényi Győző, Komornyik — Marosi Ferencz. — Taylor Tamás vígjátékában, a „B a r á t s á g b ó l"-ban játszanak: Bensőn ügyvéd— Büttner Róbert, Carry, ne

j

e — Büttner Róbertné, Southelvan Trotter, Bensőn barátja — Etter Gyula, Lucy, neje — Csupor Istvánné, Meredith, Bensőn segédje — Brenner József. Amint a jelek és a próbák mutatják, a január 26-iki előadás egyike lesz a legsikerültebbeknek a Kaszinó összes előadásai között. * Fényes estély volt vasárnap este Frey Ferenc országgyűlési képviselő úr vendégszerető házánál. A vidám társaság a kora hajnali órákban is csak nehezen vált meg a kedves háziaktól. * Kézfogó. Marotieli Tessely Nándor eljegyezte Chatry Paula kisasszonyt, Chatry Szaléz az ismert budapesti épitővállalkozónak, új hidunk építőjének leányát. * Farsangi mulatságok. Lassan-lassan mégis élénkebbnek ígérkezik az idei farsang programmja. Legújabban a Katolikus Kör határozta el, hogy két mulatságot rendez. Február 4-ikén a Fürdő-vendéglőben tánc- és zeneestélyt s február 17-ikéu humoros férfiestélyt az egyesületi helyiségekben Január 26-án a Katolikus Legény egyesü 1 e t rendez műkedvelői előadást. Szigligeti: Csikó s-á t adja elő. Január 29-en lesz az Esztergomi Leányegyesület táncvigalma, amelynek rendezésére az esztergomi és párkányi izraelita ifjúság vezető tagjai vállalkoztak. * Önkéntesek bálja. A Komáromban szolgáló egyéves Önkéntesek február 9-én táncmulatságot rendeznek. Vasárnap járt városunkban Deindorfer Miksa hadnagy Koksa Tivadar, Legény Iván, Mihalik Dezső és Roller Károly önkéntesekkel, akik a hercegprímást, a nagyprépostot s több családot személyesen hívtak meg a bálra. Az önkéntes-bálok sikere hagyományos s mivel városunk is erősen érdekelve van egy-két ott vitézkedő fiával, kétségtelen, hogynehány szép esztergomi leány február 1-én komaromban táncol a hajnalba. * TÍZ fok hideg. Ez volt a hét első napjainak karakterisztikonja. S bár semmiféle prém és bársony nem védett eléggé a tolakodó hideg ellen, mozgalmas volt az élet minden délután az egyesületi jégpályán. A tükörsima, szinte ijesztően sima jégfelület kicsalta a meleg szobából a legfázékonyabb Halifaxinákat is. Sőt vasárnap délután majd nem túlságos volt a pálya látogatottsága. Ennek a következménye néhány apróbb baleset volt. A tömeges bukásokat leszámítva egy könnyebb kéz- és egy lábficamodás történt. Mindenesetre jó volna, ha szürkület beálltával a gyermekeknek megtiltanák a korcsolyázást. Hogy menynyire keresett a pálya az idén, legélénkebben illusztrálja az a feltűnően kevés üres rekesz, amelynek még nincs biztos gazdája a korcsolya-fiókokban. Az Olvasókör színészei. Esztergom, január 13. A fővárosi lapok tárcában, croquisban, cikkben körülbelül egy hétig mindennap foglalkoztak a halasi parasztelőadással. Voltak rajongók, voltak gúnyolódok, csak higgadt kritikus volt kevés. A sok ellentétes véleményből különösen megkapott egy előkelő hetilap állásfoglalása. E lap véleménye szerint a magyar népnek akármilyen művészethez inkább van érzéke, mint a színészethez. A parasztleány a pitvar közepére korrekt tulipánt rajzol a locsoló kannával, akárhány unatkozó pásztorfiu primitív bicskájával határozott szobrászati talentumra mutató cifra botokat farag, a költészetben pláne tökéletes a nép, csak a színészetre nem mutat semmi hajlandóságot. Csakugyan igy van. A magyar nép nem alakoskodik se farsangi, se egyéb mulatságain, a Betlehemesjáték meg csak gyerekjáték. A népből való ember nem tndharagudni, ha igazán fel nem boszantják, nem nevet, amikor szepegni volna kedve s nem duhaj kodik, ha igazán nem részeg. Az a határozott szinész-tehetség, a mely a német s különösen a bajor népet karakterizálja s amelyet például az oberammergaui passziójátékokban mindenki megcsodál, nálunk ismeretlen. A tiroli pör játszik, ha csak elmesél valamit, a legutolsó olasz faccinó is elsőrendű színész temperamentum. A magyar meg csak akkor beszél jól s természetesen, ha azt mondja el, amit a maga szive feje, vére s nem a súgó, vagy a szövegkönyv diktál neki. Sokszor láttam és tapasztaltam ezt s erről győződtem meg a Polgári Olvasókör vasárnapi előadásán is, bár a mi előadásunk nem hasonlítható össze a halasival. Ott csupán a nép emberei játszottak, a mi színészeink pedig részben az iparos osztályból kerültek kí, amely kultúrájánál fogva mindenesetre Igazán gyönyörű volt az ősz, olyan nyugodt, olyan csendes, olyan hangulatteljes ! Esténkint már a kandalló mellé szorított a hideg, de a déli órákban még ragyogó melegen sütött a nap s mi folythattuk sétáinkat a tóparton. Bébé és Lóránt Caesar, Harmost vizsláját aportirozatatták a vízbe dobott nád után, s szörnyen mulattak a kutya ügyes úszásán, igazán, szinte zavarba hozta hangos nevetésük az ünnepélyes őszi csendet, — mi hát ellenkező irányban sétáitünk tovább, folytatva bizalmas beszélgetésünket, mely mindinkább melegebb, sokatmondóbb lett s olyan ismeretlen világot tárt elém. Kertünkbe értünk, s a veranda előtt egyik rózsafán egy elkésett, pompás La Francé tárta ki illatos szirmait a déli napon. — Látja szólt Harmos, őszszel is nyílik rózsa, ha napsugara van. Én felelni akartam, nem tudom már hogyan, nem tudom már mit ? — de abban a pillanatban mint egy kis szélvész rohant hozzám Bébé, nyakamba vetette magát s boldog nevetéssel modá : — Mama, mama, Lóránt szeret engem megmondta, megkért, ugy-e hozzá adsz feleségül ? Hogyan, feleségül ? a kis Bébé ? Ez a gyerek ! Lehetséges ? S most vettem észre először, hogy Bébé nagy leány, hogy Lóránt férfi, s hogy én maholnap nagymama lehetek. Önkéntelenül felnevettem ! hogy ezek