Esztergom és Vidéke, 1896

1896-04-16 / 31.szám

az értelmet kifejezik, hanem ha jól olvasunk a sorok között, azt mondja, hogy ne szavazzon a választó oly tisztviselőre, ki kormánypárti. Városi és megyei kormánypárti tisztviselőink közül névleg nevezhet­nénk meg — többet, mint laptár­sunk gondol — oly tisztviselőt, kik iránt laptársunk tartózkodás nélkül ró­hatna le a kivételeknek fenntartott tisz­telet adóját, de viszont a csak közel múltból tudnánk városi életünkből egy oly ellenzéki tisztviselőre mutatni, kinél legkevésbbé sem tapasztaltuk azt, hogy nem kormánypárti képes esak a város érdekeit szolgálni ; és, hogy a város érdekeinek elhanya­golása az ellenzéki szellem meleg­ágyaiban is mily szépen virágzik. Mi nem keresünk, nem űzünk po­litikát a város érdekéből, hazafiúi kötelességünknek tartjuk felkarolni a tisztviselőt, ha minősítése, egyéni tulajdonai, társadalmi állása őt arra képesitik, legyen bár az bármily ellenzéki szellemű, de viszont bűnös elfogultságnak tartjuk azt, ha a vá­ros érdekeinek istápolásánál, valakit azért üldöznek, mert a kormány hive. Pedig, s ezt sajnosán kell be­ismernünk, városi ügyeinket ma nem a közérdek, hanem a politika ve­zérli, miként azt lépten-nyomon lát­juk, s miként annak legeklatansabb bizonyítékát legutóbbi központi vá­lasztmányi tagság választásnál lát­tuk, midőn a város főügyészével szemben egy oly egyén diadalmas­kodott, ki a főügyész képzettsége és egyéniségével szemben talán még sem állja úgy meg helyét, de kiben megvolt a fő kellék : ellenzéki volt. Nem a viszály szítás, de a ko­moly aggodalom készt arra, hogy azon indokolatlan takarékosság el­len is felszóllaljunk, hogy az eddigi szokás és törvényes gyakorlat elle­nére, a pályázati hirdetmény hírla­pok útján közzétéve nem lett, mert hisz a legtöbb állás olyan, melyre nem helybenlakók is pályázhatnak. Félünk tőle, hogy ezen szabályel­lenes eljárás, az egész választásnak megsemmisítését vonja maga után. p. a. A tisztújítást megelőző utolsó na­pok természetesen élénkek, mozgal­masak voltak. A mozgalom azonban nem vert zajosabb hullámokat, a kor­teskedések inkább csendben, titokban négy fal között folytak; az ismert kortesvezérek ezúttal inkább suttog­tak, mint lármáztak. Jöttek—mentek a litografált, nyomtatott, ir-ott levelek az egyes képviselőkhöz, különféle szöveggel, különféle kezekből, de ugyanegy befejezéssel: — Voksot kérünk! Minduntalan találkoztunk fekete szalónkabátos alakokkal, akik egy­másnak adták a kilincset s akik gyanakodva, fürkészve szemlélték egymás arcvonásait minden találko­zásnál. A Városházán körülbelül egé­szen szünetelt a munka, ürességtől ásítoztak a hivatalok s igy igazán örvendhetünk, hogy a nagy felfordult­ság a holnapi nappal remélhetőleg megszűnik. A kandidáló bizottság ülését két tanácskozás előzte meg, mindakettő vasárnap délután. Az egyik bizalmas volt és szűkebb körű, délután két órakor Frey Ferenc országgyűlési képviselő lakásán, ahol körülbelül hat­van városi bizottsági tag gyűlt össze fekete-kávéra, akiket dr. Fehér Gyula hivott össze, a másik nyilvános jellegű, a Városháza tanácstermében a képviselők legnagyobb részének részvétele mellett. Az érdekelt tiszt­viselők természetesen távol maradtak. Mi csak a nyilvános tanácskozás­ról referálhatunk, bár azt hisszük, hogy annak lefolyása a megelőző bizalmas konferencia eredménye volt. Tanácskozás a Városházán. (M) A Városházába összehívott tanács­kozást az összehívó Frey Ferenc ország­gyűlési képviselő nyitotta meg hosszabb beszéddel, amelyben előadta, hogy töb­bek felszólítására és óhajtására kül­dötte szét a mai ülésre a meghívókat, mert maga is szükségesnek tartja, hogy ilyen fontos ügyben a képviselők eszme­cserét folytassanak egymással. Nem lett voina szükség erre az összehívásra, ha megalakult volna az ^Esztergomi Kör", amelynek alapszabályait annak idején gróf Szapáry Gyula belügyminiszter meg nem erősítette s amely éppen ilyen kérdések megbeszélésére lett volna hi­vatva. Később Hieronymi Károly belügy­miniszter ugy nyilatkozott a szóló előtt, hogy újból való beterjesztés esetén meg­erősítené az alapszabályokat, de akkor nagy elfoglaltsága s a zavaros városi viszonyok miatt nem tett erre nézve propoziciót, most azonban — bár nem ismeri a jelenlegi belügyminiszter in­tencióit. — amennyiben óhajtják, be­nyújthatja újból az alapszabályokat. (Helyeslés.) Éppen vasárnap délutánra azért hivta Össze a tanácskozás tagjait, hogy az ér­tekezlet higgadt és nyugodt tónusával illusztrálják jogosságát annak a régen hangoztatott óhajtásnak, hogy a köz­gyűlések is délután tartassanak, mint például Budapesten, mert a legtöbb kép­viselő munkás, kereskedő ember, aki délelőtt kenyerét keresi. (Helyeslés.) Ezek után felkéri a jelenlevőket, hogy a tanácskozás vezetésére elnököt vá­lasszanak. Miután közfelkiáltással a tanácskozás vezetésére felkérték, Frey Ferenc elfog­lalta az elnöki széket s a jelentkező szónokok jegyzésére Hübschl Alajost kérte fel. Azután megemlékezett a mil­léniumi év fontosságáról s ugy véleke­dett, hogy az egykor nagy magyar nemzet ma kicsiny, az egykor nagy Esztergom ma kicsiny ; mindakettő foly­ton veszít egykori híréből, fényességé­ből. (Ellenmondások.) Adjunk hát alkal­mas, derék, munkás tisztikart a város­nak s igy járuljunk egy porszemmel mi is az ország régi dicsőségének visszaállításá­hoz. Azzal nyitja meg az ülést, hogy a kérdéshez midenki politikai és családi érzelmektől eltekintve tárgyilagosan, személyeskedés nélkül szóljon. A helyet­tes polgármester által a képviselőknek megküldött pályázók lisztája sajnosán nélkülözi a kvalifikáció rovatát. Mivel pedig e nélkül senki jelöltségéről sem tárgyalhatnának, felkérte Maiina Lajos h. polgármestert ós dr. Fehér Gyula plébánost, hogy az alispántól kérjék el betekintésre a pályázók iratait. Az alispán ezt nem engedte meg, de szíve­sen rendelkezésre bocsátotta a két ki­küldöttnek az irományokat jegyzetcsiná­lás végett. Ezzel megkezdődött az általános vita. Dr. Fehér Gyula azt óhajtotta, hogy mivel csak rövid egy órai ideje volt a pályázók okmányainak átnézésére, ké­ressék fel a helyettes polgármester, aki­nek kezében voltak az összes okmányok, hogy pusztán reláció céljából a tanács­kozáson megjelenjen. Reviczky Győző ildomossági szempontból azt tartja, hogy mielőtt a h. polgármestert meghívják, tárgyalják le a polgármesteri kérdést. Többek felszólalása után az elnök ki­mondotta, hogy mivel Fehér Gyula ér­tesüléseiben valamennyien megbíznak, a polgármester meghívása felesleges. Fehér figyelmeztette az értekezletet, hogy itt nem lehet kimondani senkiről, vájjon kvalifikált-e, vagy sem, ez a kan­didáló bizottság dolga, amelynek szintén meg van kötve a keze a törvénynyel és a szabályrendelettel; ő fel fogja olvasni a beszerzett adatokat, jegyezze azt fel mindenki a lisztába az illető pályázó neve mellé s azután bírálja meg oda­lelkiismerete szerint. Kiffer képviselő felveti azt a kérdést, vájjon elfogadható-e még valakinek pályakérvénye a pályázat leteltének határideje után ? Frey Ferenc az alispán­tól ugy hallotta, hogy ez bizonyos kö­rülmények között megtörténhetik, s ezért azt ajánlja, hogy a kandidáló bizottság szerdai ülése után jöjjenek Össze ujabb rövid tanácskozásra, vagy ami még helyesebb, ő kinyomatja a kandidáltak névsorát s még szerdán délután kiosztatja azt a képviselők között. Az értekezlet igy is határozott, csak Reviczky Győző szólalt fel még, lehetetlennek tartva, hogy valakinek kérvénye a pályázati határidő letelte után is elfogadtassék. Meszes Ferenc megütközik azon, hogy a pályázati hirdetményt sem a „Budapesti Közlöny"-ben, sem a helyi lapokban nem tették közzé, mert ez esetben talán ide­genből is jelentkeztek volna alkalmas pályázók, mig most más pályázó hijján esetleg meg kell választani oly tiszt­viselőt is, aki kötelességét eddig kellő­képpen nem teljesítette. Frey Ferenc ugy tudja, hogy a tör­vény értelmében a pályázati hirdetmény csak a Városházán függesztendő ki. Az előkelőbb állásokra ugy sem pályázha­tik idegen, a kisebb állásoknál pedig jobb, ha megválasztjuk azt, akinek száz hibáját ismerjük, mint egy idegent, aki­nek talán csak egy hibája van, de olyan, amelyet nem ismerünk s amely a száz hibánál is nagyobb lehet. Bleszl Ferenc felszólalása után, aki korainak találta az egész értekezletet, amennyiben esetleg olyanokról lesz szó, akik egyáltalán nem fognak jelöltetni, dr. Fehér Gyula felolvasta a pályázók­ról beszerzett adatait. Miután időközben a kandidáló bizottság jelölése megtör­tént, ez adatok felsorolását fölösleges­nek tartjuk. Az egyes pályázók nevénél természetesen felváltva hallatszott él­jenzés, avagy többé-kevésbbé elmés gú­nyolódás. Mikor a kvalifikációra vonatkozó jegy­zetek véget értek, az értekezlet is, — amely oly széles mederben indult meg, mintha éjfélig akarna tartani, — szintén hirtelen véget ért. Mindenki botját, ka­lapját kereste, s az általános zűrzavar­ban elmosódtak az elnök utolsó szavai is, amelyben megköszönte a meghívottak megjelenését és még egyszer figyelmez­tetett mindenkit a választásnál való pár­tatlanságra. Egyszóval a vasárnapi értekezlet csak­ugyan korai volt s meddő, mert nem volt előkészítve s a tulajdonképpeni célt tel­jesen elejtették. Külömben is régóta tudjuk, hogy nálunk azok, akik a személyi kérdéseket suba alatt legjoban szeretik pertraktálni, legjobban szeret­nek hallgatni, ha nézeteik nyilvánosan való kifejezésére kerül a sor. Volt még egy bizalmas értekezlet kedden délután is, amelyre Frey Ferenc hivott össze a lakására képviselőket párt­külÖmbség nélkül. Ez is csak általános­ságban mozgott, személyi kérdéseket ott sem tárgyaltak. Megye és a város. Q Közigazgatási bizottság. A vármegye közigazgatási bizottságának Kruplanicz Kálmán főispán elnöklete alatt kedden délelőtt ülése volt, amely szokatlanul hosszura húzódott. A legtöbb előadó je­lentése gyorsan pergett lc, csak a kir. tőmérnök egy határozati javaslata pro­vokált másfélórai vitát. Legelőször ki­küldöttek az egészségügyi bizottságba szakemberekül Csaby Andor főmérnököt, Feigler Gusztáv építészt és Rogrün Ede gyógyszerészt. Elutasították Magyar- és Német-SzÖlgyén községnek a körorvosi fuvarátalány ellen elkésve beadott felleb­bezését. Tudomásul vették a márciusi pénztárvizsgálatról szóló jelentést, amely mindentrendben talált. Bemutatták Osváth Andor esztergomi és Hegedűs Gyula ké­méndi lakosok jegyzői vizsga letételére beadott kérvényét. — A belügyminisz­ter ujolag elutasította a városi közgyű­lésnek a közigazgatási bizottság által pártolólag felterjesztett határozatát, amelyben dr. Feichtinger Sándor volt kórházi főorvos részére a 250 frt nyug­dijat szavaztak meg. — Kiadják a leiratot a polgármesternek. A városi közgyűlésnek azt a határozatát, amely­ben a múltra nézve dr. Mátray Ferenc volt kórházi főorvos részére 300 frt pótlék engedélyezését kéri, felterjesztik a belügyminiszterhez. Helybenhagyták a Bartal-Kincses János és Cserép János mezőrendőri kihágása tárgyában hozott polgármesteri Ítéletet, ellenben feldották a hasonló ügyben hozott s Lestér Lajosra és Rácz Jánosra vonatkozó Ítéletet és a polgármestert uj tárgyalásra hivták fel. Nána község folyamodott, hogy engedje­nek halasztás a követelt második elemi osztály felállítására. A halasztást arra való tekintettel, hogy a község pótadója ugy is 60—70°/ 0 , megadták. A tanfel­ügyelő javaslatára elhatározták, hogy felhívják az összes községek elöljárósá­gát az egyházmegyei tanfelügyelőség ál­tal május hó 17-re rendelt iskolai ünnep­ségek erkölcsi és anyagi támogatására, még pedig felszólítják őket: 1) hogy az ünnepen testületileg megjelenjenek. 2) hogy az emlékfákat (lehetőleg tölgyfát) alkalmas helyről szerezzék be. 3) hogy rendeljenek a Tanítók Kaszinója által készíttetett 10 krajcáros milléniumi ér­mekből. Örvendetes tudomásul vették a tanfelügyelő abbeli jelentését, hogy meg­vizsgálta a muzslai katolikus iskolát és a taneredményt kitűnőnek találta. Az is­kola tanitójának elismerést szavaztak. Ezután olvasta fel Csaby Andor királyi főmérnök határozati javaslatát, amely soerint az ügyészi vélemény mellőzésé­vel elutasitandőnák tartja Nagy Pálnak fellebbezését, a melyet a vállalkozó a dorogh-nagy-kálnai uti kavicsszállitásra vonatkozó alispáni végzés ellen adott be. A határozati javaslat egyes erős, túlzott kifejezései mindjárt nagy recenzust keltettek s minden elismeréssel kell adóz­nunk az alispán loyalitásának és kész­ségének, a melylyel a régóta huzodó odiózus ügy összes iratainak felolvasását maga ajánlotta. Ez iratokból aztán ki­tűnt, ^hogy bár a vállalkozó kétségtele­nül követettel nagyobb mulasztásokat, egy esetleges per, mint a tiszti ügyész vélemé­nyében kifejtette, a megyére nagyon bizonytalan kimenetelű lehetne a kir. főmérnök mulasztásai miatt. Igy Csaby Andor nem tudta aktaszerűleg bizonyí­tani, hogy a kupacok átvételéhez a vál­lalkozó meghívta, hogy a vállalkozót késedelmezkedése miatt több izben kér­dőre vonta, hogy megtartotta a szerző­dés azon pontját, amely szerint a' vál­lalkozót a szállításban elkövetett mulasz­tásoknak záros határidő alatt való pót­lására felhívnia kell, nem tudta igazolni, hogy milyen alapon állította, hogy a szállított kőnek ép egyharmad része hasz­nálhatatlan volt stb. stb. Frey Ferenc, Heya Tivadar és Matyasovszky Kálmán ismételt felszólalásaira ezután a gyűlés kimondotta, hogy méltányossági szem­pontból, tekintve, hogy szállítás idejé­ben az állandó hid építése s a száj- és körömfájás miatt fogatokat kapni majd­nem teljes lehetetlen volt. Nagy Pálnak kaucióját és a még követelt 350 forintot — a nem szállított huszonnégy kupac árának levonásával — kiadja. A főmér­nök nyomban bejelentette fellebbezését. Végül a tiszti főorvos bejelentette, hogy az alispán a városi közkórház főorvosává dr. Gönczy Gyulát nevezte ki, s hogy a belügyminiszter közigazgatási zárkák

Next

/
Thumbnails
Contents