Esztergom és Vidéke, 1896

1896-01-12 / 4.szám

fejében tiz pengő lorintot. Erről jegyzőkönyvet vesznek föl, amely a főszolgabírón keresztül bekerül a vármegyére. Elszámolandó tételről lévén szó, a jegyzőkönyv »kiadatik« véleményadás végett a számvevőségnek. Mondjuk, hogy a számvevőség a nagy költséget véleményezi, vagyis más szóval azi javasolja, hogy a tiz forint Szentlélek község minden anyagi veszedelme nélkül megadható lenne. Akkor a vélemény a jegyzőkönyvvel együtt elmegy az I-ső szakosztályba; — mondjuk, hogy ennek nincs kifogása. Akkor megkapja az ügyet az állandó választmány. Ha ez is jóindulattal viseltetik a szentléleki kecskepásztor iránt, akkor az a sok vélemény és irkafirka a közgyűlés elé »vezéreltetik«, amely, gondolná a tisztelt olvasó, h°gy „véges-véglegesen határoz ? A világért sem ! — Mert időközben beérkezhetik a képviselőtestület valamelyik tagjától egy ici-pici kis föllebbezés, ez megint kimehet véleményezés végett a városi főügyészhez, s mire az a szegény kecskepásztor a vármegye határozatát, meg a subát megkapja, addig vagy megveszi az Isten hidege, vagy már elszegődött a hetedik határba! Ez az egész történet tréfásnak látszik, pedig ne tessék hinni. Ez egy nagyon szomorú dolog, amely élénken akarja illusztrálni közügyeink ősi alapon való elposványosodását. Ez így tovább nem maradhat; mert utóvégre is más korban élünk már, mint amikor a vármegyének a »sérelmek«, a »nem adózunk* tárgyalásán, meg a királyi biztos széke alá való gyujtogatáson kivül, egyéb dolga alig akadt. Maradjon meg a csontváz, maradjanak meg a régi elnevezések, de jöjjön reá egészséges, életerős izomzat, jöjjön belé friss, forró lüktető vér. Legyenek kinevezett, de fölülről, ugy mint alulról, független tisztviselői a vármegyéknek ; de legyenek ezek kiválogatva a legjobbakból, legyenek jól fizetve, legyenek tiszta kezüek, jó munkások s akkor ez a szép Magyarország bizalommal szállhat szembe a második ezeresztendő minden viszontagságával! Veritas. A szolok reorganizációja. volt, mint egy Lefevre-kép. Szeme (nagy, szépen metszett szem) esengve tapadt rája. — Az anyám haldoklik, súgta kétségbeesetten. Kellemetlenül sárga selymeságybán, sárga, gyűrött pergamen-arcu asszony hánykolódott. Ismerte a históriáját. Azok közül a kaméliás hölgyek közül való volt, akik megvénhedve, elfonnyadva pietistákká lesznek és az egykori szépségük árából megtakarított aranyokat térden csúszva viszik annak az Istennek oltára elé, akit piros arccal, fiatal vérrel csak sárral dobáltak meg. Most is nagyszemü jcrszsálemi olvasót szorongatott csontos kezében és az éjjeli szekrényen az ezűstkupakos kék orvosságos üvegecskék között Kempis Tamás könyve feküdt Megvizsgálta és hamarosan megcsinálta a szomorú diagnózist. Éterinjekciókkal még néhány órával meghosszabbíthatja a pislogó életet. A sápadt leány kikisérte az előszobába és ott megkapta mind a két kezét. — Eljön holnap tanár ur ? Azután visszahúzódott és várt. Némán és csodálatosan tudott kérni fekete szemével. És ő elment másnap, mikor a szomorú valóságot is megmondotta a leánynak. Az nem sikoltott fel, csak tágra nyitotta a szemét és halkan, szinte eszelősen súgta az üres levegőbe : — És mi lesz velem azután ? (ik.) Nagyfontosságú törvényjavaslatot terjesztettek csütörtökön a pénzügyi és a földmivelésügyi miniszterek az országgyűlés elé. A javaslat a szolok reorganizációjára vonatkozik s az államgazdaság történetében praecedens nélkül álló és igen nagy jelentőségű gazdasági akciót helyez kilátásba. A fillokszéra és a peronospora viticola Magyarországon háromszázezer hold és szép jövedelmet biztositó szőlőt pusztítottak el. Tokaj, Eger, Buda, Ménes és a Balatonvidék hires szőlőiben tengerit és burgonyát termelnek, mert a szőlők regenerálására szükséges eszközök: a kellő mennyiségű szőlővessző és szőlőojtvány, de első sorban a szükséges tőke hiányzott. Megpróbáltak nálunk is mindent, homokos talajon amerikai vesszővel, de éppen a fentemiitett szükséges eszközök hiányában kevés eredménynyel. Tengeri és burgonya terem többnyire ami szőlőinkben is, ha ugyan nem maradt egészen parlagon a kipusztult szőlőskert. Szőlőskert volt valamikor Esztergom egész környéke is s bár a bora nem versenyezhetett Tokaj és Buda hegyeinek produktumával, a külföldi borkereskedők is szívesen látogattak el hozzánk s igen sok család ma koldus, amely valamikor teljes jólétben élt szőlőskertjének jövedelméből. A két miniszter mindenesetre nagy nemzeti és gazdasági cél érdekében egyesült, amikor oly törvényjavaslatot dolgoztak ki, amely az emiitett bajokon segíteni van hivatva, amennyiben ugy a szükséges olványokról, mint a nyújtandó hitelről gondoskodik. A nemesitett oltvány szükséglet beszerzésére a kormány a javaslatban a földmüvelésügyi miniszter részére 1.200,000 forint hitelt kér, amelyből a kellő mennyiségű alkalmas oltványokat fogják beszerezni. Ezenkívül a földművelési miniszter az Agrár és Járulékban k-kal oly szerződésre lépett, amely az intézetet huszonötmillió forintnak hitelezésére kötelezi. Magánosok öt egy negyed, hegyközségek és szövetkezetek négy háromnegyed százalékot fizetnek. A kölcsön legkésőbb husz év alatt fizetendő vissza és pedig olyképen, hogy az első öt évben sem kamat, sem törlesztés nem fizetendő, visszafizetés csak az ötödik év végét követő tizenöt év alatt történik, amikor a szőlő már teljes termést ad. A hitel az oltványok és a karók, a müveltetési költségek s a beültetés, esetleg a forgatási költségek összegére is kiterjed. Ez tehát oly hitelt jelent, amely előnyös feltételeinél fogva a legolcsóbb bankhitelt is fölülmúlja s a kedvezményes hitel a legkisebb gazda számára is hozzáférhető az által, hogy abban az esetben, ha legalább öt hitelt igénylő van egy község határában, még a legkisebb szőlők birtokosai is egyenlő módozatok mellett megkapják a szükséges hitelt. A kölcsönösség mértékét vegyes bizottság határozza meg, amely a pénzügyi és földművelési minisztériumnak és az Agrár és JáradékBanknak a küldötteiből áll. A kölcsönök biztosítására egy biztosítási alap szolgál, mely a kölcsönvevők által egy évi törlesztési részlet magasságában a kölcsön felvétele alkalmával az alapba teljesítendő befizetésből alakul. Ez az alap szükség esetén az állam által kiegészítendő. Az újjászervezés müve e javaslat által biztosítva van. Az állam nem hoz nagy áldozatot s mégis oly müvet mozdít elő, mely csaknem keresztülvihetetlennek látszott. Nagy, méltó az öröm az ország minden részében, természetesen nálunk is, ahol a javaslat nagyon sokat nagyon közelről érdekel. Az ujföldmüvelési miniszter első akciójával méltón mutatkozott be. Most már remélhetjük, amit már alig mertünk reményleni, hogy azok, akiknek nálunk is mindenét elpusztította a peronospora és a fillokszéra, megszabadulnak a nyomorúságtól, amelybe önhibájukon kivül jutottak, s hogy a hires, jó esztergomi bor nem fogy ki véglegesen a már nagyon kongó hordókból. Már akkor akart mondani neki valamit, de összeszorult az ajka. Ugy érezte magát, mint a vízivó, a ki hirtelen felhajtvtt egy pohár pezsgőt. Letámolygott a lépcsőkön és a fehér falakon mindenütt két fekete, szomorú leányszem nedves tekintetével találkozott. Azon éjjel bekövetkezett a katasztrófa. Másnap este ő is betévedt valahogyan a halottas szobába. Irén a ravatal zsámolyánál állott, egyenesen, némán, száraz, vörös szemmel. De ő látta, hogy a két mozdulatlan szemgolyót majd szétfeszítik a könyek. Odalopódzott melléje és újra a halk, őrjöngő kérdést hallotta ajkáról : — Mi lesz velem ezután ? Hozzáhajolt és most már megtalálta a szükséges szavakat. — Jöjjön hozzám, Irén ! Fogadja el az én kezemet. Durva kéz, de munkás és becsületes. Egy vonás sem változott meg a leány halavány arcán, csak tévedezve tekintett körül a fekete szobában, mintha keresne valamit. Egy gondolatot, egy elhatározást. Azután csendesen rátámaszkodott a karjára. -- Elmegyek, mondotta tompán és röviden. És három hónap múlva ott zümmögött már az aranylegyecske az ő szomorú, rideg szobájában. Verőfény, illat járt mindenütt a nyomában. O meg gyermek lett mellette, órákig a lábánál kucorgott, pamutot tartott neki, mandulát hámozott vele és meg nem unta faggatni őt: — Szeretsz, szeretsz, kis Irén ? A leány csak bólingatott szőke fejével. — Szeretlek, mert szeretsz. Eddig senki sem szeretett! Egész évig tartottak a mézes hetek. Akkor történt, hogy valahol a messze északon, meglibbentette szennyes, nagy szárnyát a fekete asszony és egészen idáig jött a sirhalmokból csinált széles utján. Ez a gyilkos, fekete boszorkány győzedelmeskedett az ő szép fehér aszszonyán. Mig ő hétszámra éjjelezett a kórágyak szalmájánál, Irén egyedül, fázva bolyongott a karbólos szobákban. A haldoklók jajgatása siketté, érzéketlenné tette a férj fülét az édes, eleven csicsergésre. És a hat hónapig tartó rettenetes járvány alatt ugy hozzá szokott régi magányos munkás életéhez újra, hogy mikor a fekete kisértet végre tovább szállott, újra a mikroskópium és a skapellum rabja lett. Az asszonyka eleinte be-be nézett hozzá, tett-vett egyetmást a rossz levegőjű szobában, de az anatómiai múzeum sárga viaszbábjai között bizonyosan rosszul érezte magát a pezsgő vérből és fiatal húsból való fehér gyermek. Egyszer megborzongva futott ki a szobából és többé vissza nem jött. Nem járt azután sem máshová, csak a Mária-vecsernyékre. Ma délután is imakönyv volt kis kezében, mikor a lépcsőházban találkozott vele. A társaságból. * Farsangi naptár. Az idei farsangi naptár egyelőre a következő : Január 12-én :A Polgári Olvasókör műkedvelői előadása. Január 18-án : Katonatiszti táncestély. Január 25-én : Műkedvelői előadás a Kaszinóban. Február 1-én : A Kereskedő Ifjúság Balassa-estélye. Február 8-án: Humoros estély a Kaszinóban. Február 15-én : A katonatisztikar jelmezes estélye. * Jótékonycélu mulatság. Az első farsangi mulatságról Párkányból kaptunk tudósitást. A párkány-nánai vasúti állomás tisztviselői rendezték a párkányi kisdedóvó intézet javára. Volt színielőadás, tombola és tánc, meg újra tánc reggelig. Szinre került Murai Károly: Virágfakad bájos, illatos apróság, amely előtt Kucsera József ur elszavalta alkalmi prológját. A szereplők közül legtöbb tapsot kapták: Bárczy Irénke, Csernik Karolin, Drózdy Irénke kisasszonyok és Mersits Géza ur, aki egyúttal a rendezést is végezte. * Második koszorús menyasszony. Ma délben Esztergom egy bájos, szőke leánynyal lett szegényebb s a főváros egy boldog fiatal párral gazdagabb. A Városháza komor, ódon termében, ahova alig férkőzhet be a hideg téli napsugár, tavaszi hangulat terjedt el egyszerre, — Mégy a bálba estére ? — kérdezte tőle. — Mici kedvéért el kell mennem. De te is feljöhetnél már egyszer! Amint ott a sápadt márványoszlopok között szemben állott a fehér, megfogyott asszonynyal, akkor először jutott az eszébe, hogy vétek, amit ő cselekszik. Visszaszaladt a szobájába és kikészítette a frakkját. A két kolléga tüskés szavai meg éppen belefúródtak a lelkébe. Ismeretlen, egyre növekvő félelem fogta el és mikor a kocsi a lakásuk előtt megállapodott, már tisztában volt azzal, hogy lecsavarja mikroskopiumáról a lencséket és egyhamar meg nem élesíti a szikéit. Holnap megváltja a jegyeket a rég tervezett olaszországi körútra. És meg is váltotta. A klinikán türelmetlen volt és szórakozott, kocsin rohant haza az előadásról. Irént már az ebédlőber találta. Az egyik barna fülkében kacéran világított feléje a fehér battisztpongyolája. A sok piros, kacagó szalag valósággal csilingelt rajta. Üde volt, színes, meleg, mint a frissen festett akvarell. Odalopódzott a gyümölcstartóhoz és mint a torkos madárka, egyre esipegette a kék szőllőszemeket, Ő meg elmerülő, hízelkedő pillantással nyelte a karcsú, szép gyermeket, Az asszony észrevette ezt a forró tekintetet és olyan öntudatlan mozdulatot csinált arcán a kezével, mintha el akarná azt simítani onnan. 1 A leves után már nem birta a titkot