Esztergom és Vidéke, 1896

1896-01-12 / 4.szám

fejében tiz pengő lorintot. Erről jegyzőkönyvet vesznek föl, amely a főszolgabírón keresztül bekerül a vármegyére. Elszámolandó tételről lévén szó, a jegyzőkönyv »kiadatik« véleményadás végett a számvevő­ségnek. Mondjuk, hogy a számvevő­ség a nagy költséget véleményezi, vagyis más szóval azi javasolja, hogy a tiz forint Szentlélek község min­den anyagi veszedelme nélkül meg­adható lenne. Akkor a vélemény a jegyzőkönyvvel együtt elmegy az I-ső szakosztályba; — mondjuk, hogy ennek nincs kifogása. Akkor meg­kapja az ügyet az állandó választ­mány. Ha ez is jóindulattal viselte­tik a szentléleki kecskepásztor iránt, akkor az a sok vélemény és irka­firka a közgyűlés elé »vezéreltetik«, amely, gondolná a tisztelt olvasó, h°gy „véges-véglegesen határoz ? A vi­lágért sem ! — Mert időközben be­érkezhetik a képviselőtestület vala­melyik tagjától egy ici-pici kis föl­lebbezés, ez megint kimehet véle­ményezés végett a városi főügyész­hez, s mire az a szegény kecske­pásztor a vármegye határozatát, meg a subát megkapja, addig vagy meg­veszi az Isten hidege, vagy már elszegődött a hetedik határba! Ez az egész történet tréfásnak látszik, pedig ne tessék hinni. Ez egy nagyon szomorú dolog, amely élénken akarja illusztrálni közügyeink ősi alapon való elposványosodását. Ez így tovább nem maradhat; mert utóvégre is más korban élünk már, mint amikor a vármegyének a »sérelmek«, a »nem adózunk* tár­gyalásán, meg a királyi biztos széke alá való gyujtogatáson kivül, egyéb dolga alig akadt. Maradjon meg a csontváz, marad­janak meg a régi elnevezések, de jöjjön reá egészséges, életerős izom­zat, jöjjön belé friss, forró lüktető vér. Legyenek kinevezett, de fölül­ről, ugy mint alulról, független tiszt­viselői a vármegyéknek ; de legye­nek ezek kiválogatva a legjobbak­ból, legyenek jól fizetve, legyenek tiszta kezüek, jó munkások s akkor ez a szép Magyarország bizalommal szállhat szembe a második ezeresz­tendő minden viszontagságával! Veritas. A szolok reorganizációja. volt, mint egy Lefevre-kép. Szeme (nagy, szépen metszett szem) esengve tapadt rája. — Az anyám haldoklik, súgta kétség­beesetten. Kellemetlenül sárga selymeságybán, sárga, gyűrött pergamen-arcu asszony hánykolódott. Ismerte a históriáját. Azok közül a kaméliás hölgyek közül való volt, akik megvénhedve, elfonnyadva pietistákká lesznek és az egykori szép­ségük árából megtakarított aranyokat térden csúszva viszik annak az Istennek oltára elé, akit piros arccal, fiatal vérrel csak sárral dobáltak meg. Most is nagy­szemü jcrszsálemi olvasót szorongatott csontos kezében és az éjjeli szekrényen az ezűstkupakos kék orvosságos üvegecs­kék között Kempis Tamás könyve feküdt Megvizsgálta és hamarosan megcsinálta a szomorú diagnózist. Éterinjekciókkal még néhány órával meghosszabbíthatja a pislogó életet. A sápadt leány kikisérte az előszo­bába és ott megkapta mind a két kezét. — Eljön holnap tanár ur ? Azután visszahúzódott és várt. Némán és csodálatosan tudott kérni fekete sze­mével. És ő elment másnap, mikor a szomorú valóságot is megmondotta a leánynak. Az nem sikoltott fel, csak tágra nyitotta a szemét és halkan, szinte eszelősen súgta az üres levegőbe : — És mi lesz velem azután ? (ik.) Nagyfontosságú törvényjavas­latot terjesztettek csütörtökön a pénz­ügyi és a földmivelésügyi miniszterek az országgyűlés elé. A javaslat a szolok reorganizációjára vonatkozik s az államgazdaság történetében praece­dens nélkül álló és igen nagy jelen­tőségű gazdasági akciót helyez ki­látásba. A fillokszéra és a peronospora viti­cola Magyarországon háromszázezer hold és szép jövedelmet biztositó szőlőt pusztítottak el. Tokaj, Eger, Buda, Ménes és a Balatonvidék hires szőlőiben tengerit és burgonyát ter­melnek, mert a szőlők regenerálá­sára szükséges eszközök: a kellő mennyiségű szőlővessző és szőlő­ojtvány, de első sorban a szükséges tőke hiányzott. Megpróbáltak nálunk is mindent, homokos talajon amerikai vesszővel, de éppen a fentemiitett szükséges eszközök hiányában kevés eredmény­nyel. Tengeri és burgonya terem többnyire ami szőlőinkben is, ha ugyan nem maradt egészen parlagon a ki­pusztult szőlőskert. Szőlőskert volt valamikor Eszter­gom egész környéke is s bár a bora nem versenyezhetett Tokaj és Buda hegyeinek produktumával, a kül­földi borkereskedők is szívesen láto­gattak el hozzánk s igen sok család ma koldus, amely valamikor teljes jólétben élt szőlőskertjének jöve­delméből. A két miniszter mindenesetre nagy nemzeti és gazdasági cél érdekében egyesült, amikor oly törvényjavaslatot dolgoztak ki, amely az emiitett bajo­kon segíteni van hivatva, amennyiben ugy a szükséges olványokról, mint a nyújtandó hitelről gondoskodik. A nemesitett oltvány szükséglet beszerzésére a kormány a javaslatban a földmüvelésügyi miniszter részére 1.200,000 forint hitelt kér, amelyből a kellő mennyiségű alkalmas oltványokat fogják beszerezni. Ezenkívül a föld­művelési miniszter az Agrár és Járulékban k-kal oly szerző­désre lépett, amely az intézetet hu­szonötmillió forintnak hitelezésére kö­telezi. Magánosok öt egy negyed, hegy­községek és szövetkezetek négy há­romnegyed százalékot fizetnek. A kölcsön legkésőbb husz év alatt fizetendő vissza és pedig olyképen, hogy az első öt évben sem kamat, sem törlesztés nem fizetendő, vissza­fizetés csak az ötödik év végét követő tizenöt év alatt történik, amikor a szőlő már teljes termést ad. A hitel az oltványok és a karók, a müveltetési költségek s a beültetés, esetleg a for­gatási költségek összegére is kiterjed. Ez tehát oly hitelt jelent, amely előnyös feltételeinél fogva a legolcsóbb bankhitelt is fölülmúlja s a kedvez­ményes hitel a legkisebb gazda számára is hozzáférhető az által, hogy abban az esetben, ha legalább öt hi­telt igénylő van egy község határá­ban, még a legkisebb szőlők birto­kosai is egyenlő módozatok mellett megkapják a szükséges hitelt. A kölcsönösség mértékét vegyes bizottság határozza meg, amely a pénzügyi és földművelési miniszté­riumnak és az Agrár és Járadék­Banknak a küldötteiből áll. A kölcsönök biztosítására egy biz­tosítási alap szolgál, mely a kölcsön­vevők által egy évi törlesztési rész­let magasságában a kölcsön felvétele alkalmával az alapba teljesítendő befizetésből alakul. Ez az alap szük­ség esetén az állam által kiegészí­tendő. Az újjászervezés müve e javaslat által biztosítva van. Az állam nem hoz nagy áldozatot s mégis oly müvet mozdít elő, mely csaknem keresztül­vihetetlennek látszott. Nagy, méltó az öröm az ország minden részében, természetesen ná­lunk is, ahol a javaslat nagyon sokat nagyon közelről érdekel. Az ujföldmü­velési miniszter első akciójával méltón mutatkozott be. Most már remélhetjük, amit már alig mertünk reményleni, hogy azok, akiknek nálunk is min­denét elpusztította a peronospora és a fillokszéra, megszabadulnak a nyo­morúságtól, amelybe önhibájukon ki­vül jutottak, s hogy a hires, jó esztergomi bor nem fogy ki véglege­sen a már nagyon kongó hordókból. Már akkor akart mondani neki vala­mit, de összeszorult az ajka. Ugy érezte magát, mint a vízivó, a ki hirtelen fel­hajtvtt egy pohár pezsgőt. Letámolygott a lépcsőkön és a fehér falakon minde­nütt két fekete, szomorú leányszem ned­ves tekintetével találkozott. Azon éjjel bekövetkezett a katasztrófa. Másnap este ő is betévedt valahogyan a halottas szobába. Irén a ravatal zsá­molyánál állott, egyenesen, némán, szá­raz, vörös szemmel. De ő látta, hogy a két mozdulatlan szemgolyót majd szét­feszítik a könyek. Odalopódzott melléje és újra a halk, őrjöngő kérdést hallotta ajkáról : — Mi lesz velem ezután ? Hozzáhajolt és most már megtalálta a szükséges szavakat. — Jöjjön hozzám, Irén ! Fogadja el az én kezemet. Durva kéz, de munkás és becsületes. Egy vonás sem változott meg a leány halavány arcán, csak tévedezve tekintett körül a fekete szobában, mintha keresne valamit. Egy gondolatot, egy elhatáro­zást. Azután csendesen rátámaszkodott a karjára. -- Elmegyek, mondotta tompán és rö­viden. És három hónap múlva ott zümmögött már az aranylegyecske az ő szomorú, rideg szobájában. Verőfény, illat járt mindenütt a nyomában. O meg gyermek lett mellette, órákig a lábánál kucorgott, pamutot tartott neki, mandulát hámozott vele és meg nem unta faggatni őt: — Szeretsz, szeretsz, kis Irén ? A leány csak bólingatott szőke fejével. — Szeretlek, mert szeretsz. Eddig senki sem szeretett! Egész évig tartottak a mézes hetek. Akkor történt, hogy valahol a messze északon, meglibbentette szennyes, nagy szárnyát a fekete asszony és egészen idáig jött a sirhalmokból csinált széles utján. Ez a gyilkos, fekete boszorkány győzedelmeskedett az ő szép fehér asz­szonyán. Mig ő hétszámra éjjelezett a kórágyak szalmájánál, Irén egyedül, fázva bolyongott a karbólos szobákban. A hal­doklók jajgatása siketté, érzéketlenné tette a férj fülét az édes, eleven csicser­gésre. És a hat hónapig tartó rettenetes járvány alatt ugy hozzá szokott régi ma­gányos munkás életéhez újra, hogy mi­kor a fekete kisértet végre tovább szál­lott, újra a mikroskópium és a skapellum rabja lett. Az asszonyka eleinte be-be nézett hozzá, tett-vett egyetmást a rossz levegőjű szobában, de az anatómiai mú­zeum sárga viaszbábjai között bizonyosan rosszul érezte magát a pezsgő vérből és fiatal húsból való fehér gyermek. Egy­szer megborzongva futott ki a szobából és többé vissza nem jött. Nem járt az­után sem máshová, csak a Mária-vecser­nyékre. Ma délután is imakönyv volt kis kezében, mikor a lépcsőházban találko­zott vele. A társaságból. * Farsangi naptár. Az idei farsangi naptár egyelőre a következő : Január 12-én :A Polgári Olva­sókör műkedvelői előadása. Január 18-án : Katonatiszti táncestély. Január 25-én : Műkedvelői előadás a Kaszinóban. Február 1-én : A Kereskedő Ifjúság Ba­lassa-estélye. Február 8-án: Humoros estély a Kaszinóban. Február 15-én : A katonatisztikar jel­mezes estélye. * Jótékonycélu mulatság. Az első far­sangi mulatságról Párkányból kap­tunk tudósitást. A párkány-nánai vasúti állomás tisztviselői rendezték a párkányi kisdedóvó intézet javára. Volt színielő­adás, tombola és tánc, meg újra tánc reggelig. Szinre került Murai Károly: Virágfakad bájos, illatos apróság, amely előtt Kucsera József ur elszavalta alkalmi prológját. A szerep­lők közül legtöbb tapsot kapták: Bárczy Irénke, Csernik Karolin, Drózdy Irénke kisasszonyok és Mersits Géza ur, aki egyúttal a rendezést is végezte. * Második koszorús menyasszony. Ma délben Esztergom egy bájos, szőke leánynyal lett szegényebb s a főváros egy boldog fiatal párral gazdagabb. A Városháza komor, ódon termében, ahova alig férkőzhet be a hideg téli napsugár, tavaszi hangulat terjedt el egyszerre, — Mégy a bálba estére ? — kérdezte tőle. — Mici kedvéért el kell mennem. De te is feljöhetnél már egyszer! Amint ott a sápadt márványoszlopok között szemben állott a fehér, megfo­gyott asszonynyal, akkor először jutott az eszébe, hogy vétek, amit ő cselek­szik. Visszaszaladt a szobájába és kiké­szítette a frakkját. A két kolléga tüskés szavai meg éppen belefúródtak a lelkébe. Ismeretlen, egyre növekvő félelem fogta el és mikor a kocsi a lakásuk előtt meg­állapodott, már tisztában volt azzal, hogy lecsavarja mikroskopiumáról a lencséket és egyhamar meg nem élesíti a szikéit. Holnap megváltja a jegyeket a rég ter­vezett olaszországi körútra. És meg is váltotta. A klinikán türel­metlen volt és szórakozott, kocsin rohant haza az előadásról. Irént már az ebédlő­ber találta. Az egyik barna fülkében ka­céran világított feléje a fehér battiszt­pongyolája. A sok piros, kacagó szalag valósággal csilingelt rajta. Üde volt, szí­nes, meleg, mint a frissen festett akva­rell. Odalopódzott a gyümölcstartóhoz és mint a torkos madárka, egyre esipegette a kék szőllőszemeket, Ő meg elmerülő, hízelkedő pillantással nyelte a karcsú, szép gyermeket, Az asszony észrevette ezt a forró tekintetet és olyan öntudatlan mozdulatot csinált arcán a kezével, mintha el akarná azt simítani onnan. 1 A leves után már nem birta a titkot

Next

/
Thumbnails
Contents