Esztergom és Vidéke, 1896
1896-03-25 / 25.szám
Esztergom, XVIII. évfolyam. 25. szám. Szerda, 1896. március 25. ESZTERGOM es TIME a § Megjelenik hetenkint kétszer : csütörtökön és vasárnap. I | ELŐFIZETÉSI ÁR.: | ^ Egész évre 6 frt — kr. ^ | Fél évre . , . 3 » — » í| ^ Negyed évre I » 50 » | ^ Egy hónapra . — » 50 » ^ Egyes szám ára — » 7 » ^ VÁROSI ES MEGYEI ER DEK EINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Bottyán János-utcz a, Spanraft-féle ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Hivatalos órák : d. e. 9—1 l-ig, d. u. 3—5-ig. Kiadóhivatal: BottyánJános-utcza,Spanraft-féle ház. hová a hivatalos és magánhírdetések, nyiltterek, előfizetési . pénzek és reklamálások is küldendők. —== TELEFON 59. SZÁM. ==— Eg^es számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papirkereskedésében, a Wallftscll- és Hailgh-íele dohánytőzsdékben. Hirdetések a kiadóhivatalban és Tábor Adolf könyvkereskedésében vétetnek fel. Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári bélyegilleték fizetendő. Nyilttér ára soronkint 20 kr Az elemi iskolák elhelyezése. 1. Esztergom, 1896. márcz. 24. Annyi bizonyos, hogy a városok egyesítése, s ebből kifolyólag ugy a tisztviselők, mint a képviselők számának magszaporodásával szükségelt helyiségek előteremtése sok gondot okoz a városi hatóságnak. De még ez a gond csak hagyján, ha ehhez az nem járulna, hogy ismét kölcsön utján előteremtendő pénzzel kell a dolgon segíteni. Nem is tréfa dolog a 8i°/ 0-os pótadóhoz még vagy 400.000 forintot kölcsön venni, különös olyan beruházásokra, amelyek kézzel fogható jövedelmet nem hoznak, mint amilyen lesz az elemi, íiu és leány gyermekek részére szükséglendő iskola és ha ezt komolyan megfontoljuk, nagyon hamar igazat adunk azoknak, akik azzal az érvvel állanak elő, hogy jó lesz az utókornak is hagyni egy kis terhet, úgyis reájuk már kevesebb fog jutni belőle, mint amennyit a most élők kénytelenek elviselni. De térjünk át magára dologra és vessük fel azt a kérdést, vájjon tényleg szükség van-e arra, hogy a jeAz „Esztergom és fiié" tárcája. EíiENA. A k'óny s mosoly versenyre keltek: Melyik ragyog majd ajkadon, Melyik ragyog majd szempilládofl, Ha teljesül egy régi álom S láthatlak ismét angyalom ? Ah, itt vagy végre, vágyva, várva, Sok hosszú, hosszú nap után, S im, hulló harmat a napfénynél: Könyek között mosolygva néztél Sugárzó arccal fel reám. A napsugár, a fény s melegség Hová tünt, mondszd', kicsikém. Szemed s szivedben ugy kerestem, De nem találtam ott sem én. Utolsó csókod oly hideg volt . . . Kihűl már minden csendesen S a szerelem nem hoz már többé, Csak jégvirágot énnekem. Galeotto. lenlegi fiu és leányiskola helyiségét kiürítsük és egy uj a modern követelményeknek megfelelő,- tehát meglehetős nagy költséggel járó elemi iskolát emeltessünk ? Tény az, hogy a hivataloknak, — a tisztviselők számának megszaporodásával — a városházán való elhelyezéséről kell gondoskodni. A pénztár kettéválasztásával és a fogyasztási hivatal beolvasztásával a jelenlegi pénztári helyiség a megszaporított hivatalok befogadására elégtelen. Az is bizonyos, hogy ugy a szükséges felügyelet, mint az adófizető közönség érdeke is azt követeli, hogy a pénztári hivatal a városházánál és egy helyen legyen konczentrálva. Ezek a követelmények tehát világosan és félreérthetlenül megállapítják, hogy azok a hivatalos helyisé gek, melyeket eddig a rendőrkapitányi hivatal foglalt el, átadandók lesznek a pénztárnak. A pénztári hivatal helyiségei ekként meg lévén állapítva, következik az a kérdés, hova költözködjék a kapitányság ? A kapitányi hivatallal is ugy vagyunk, hogy éppen a közönség érdekében az volna a Boldogság *) — Az «Esztergom és Vidéke» eredeti tárcája. — Irta; SAS EDE. I. — Az ügyvéd ur ? — Nincs Budapesten. Erre a váratlan, boszantó feleletre fürkészően nézett körül az irodában Nyárfás Imre ur, miutha valamelyik pöriratokkal megrakott asztal mellett mégis föl akarná fedezni a hatalmas nyolc-tíz ügyvédbojtárral dolgozó kancellária törpe, szürke főnöket.^ Az Írnokok némelyike orrával szántotta \a papirost; mások a feleknek adtak felvilágosításokat, többnyire kurtán-furcsán, nyV rs hangon, mint rendesen, mikor a főnökv u r nincs idehaza. A helyettes tekintélyW nagyapaszékében hátradőlve, tárgyalt^gy vidéki klienssel; az ő hangja volt a fe^önérzetesebb. De most mindazonáltal, I^yárfás ur érkezésekor, előzékenyen állott föftj 10 lyéből és meg is biccentette a fejét, mVr amennyire a magas inggallér engedt amelylyel a legutóbbi lipótvárosi jouron divatot akart csinálni. — A főnök ur vidékre utazott. Talán én szolgálhatok . . . legjobb megoldási mód, ha a kapitányi hivatal is a városházán maradna. De meg az is kívánatosnak látszik, hogy a jövőben azok a tisztviselők is a városházánál találjanak hivatalos helyiséget, akik eddigelé ilyennel nem birtak, ezek volnának a főorvos, az ügyész, a mérnök, az erdőmester. Végre ezek is a város tisztviselői, ezekre is szüksége van a közönségnek és hol találja fel ezeket máshol, mint a városházánál az, kinek egyik vagy másikra szüksége van. Hát ha számba vesszük az ekként szükségessé váló helyiségeket, bizony arra a meggyőződésre jutunk, hogy mindezen közérdekbe vágó kérdéseket csak ugy oldhatjuk meg helyesen, hogy ha ugy a reál, mint az elemi fiu- és leányiskola részére uj helyiséget teremtünk. Ezeknek a kérdéseknek ily módon való tárgyalása során természetszerűleg azt kell felvetnünk, hogy hol szerezzünk hajlékot a reál-, a fiu- és leányiskola részére és vájjon mindezek oly szükségletet képeznek-e, amelyeknek megoldása rögtönös intézkedést igényel. Őszintén megvalljuk, hogy ezzel a *) Örömmel tudatjuk olvasóinkkal, hogy jelen tárcánk jeles szerzője, aki jelenleg a «Fővárosi Lapok* főmunkatársa, állandó dolgozótársaink sorába lépett. — Nem, köszönöm. Ö vele magával akartam beszélni. A helyettes sértődve ült helyére vissza, hogy a kliens nem akarta vele ügyét közleni. S bármily gazdag tekintélyes gyártulajdonos volt is Nyárfás ur ; bármily régi, jól hajtó kliense az irodának, állhatott a szoba közepén, kérdezősködhetett, hogy mikor jön az ügyvéd ur haza: nem birt a duzzogó totum-fac úrból egy emberséges igét kihozni. Egy vállvonás volt az egész felelete. A gyáros végre is sarkon fordult és oda csapta az irodasz-olga körmét, aki az ajtót számára kinyitotta. Pedig fontos dologban akart ő meghitt ügyvédjével értekezni; életbevágó kérdésben, amit nem lehet másra bizni s amit nem lehet halasztani. Mire való a tétovázás ? Ennek előbb-utóbb meg kell történnie. A válópert be keli adnia. De hát mit vétett neked ez az aszszony, — kérdezte magában a körúton ballagva a férj — aki most is bizonyára oly ártatlanul, oly nyugodtan fekszik a pamlagon s lehet, hogy olvas, de az is lehet, hogy csak mélázik, gondolkozik, — nem, az nem lehet: bizonyára se nem olvas, se nem gondolkozik, csak fekszik. Ahogy ez a kép, a pamlagon, rendetlen, gondatlan pongyolában heverésző asszony fölmerült Nyárfás Imre előtt, egyszerre ismét elöntötte az epe. Valóban, az aszrögtönös intézkedéssel nem is óhajtunk foglalkozni, mert nálunk a rögtönös intézkedés 3—4 évi időhaladékot jelent, meg aztán látjuk, hogy ott, hol csakugyan rögtönös intézkedésre volna szükség, mint a gymnásíumi épület, meg a Lőrincz-utca megépítése, amelyekhez egy kissé merészebb concepcióra volna szüksé g> u gy is hiányzik az ahhoz való bátorság és ha mégis ezzel a kérdéssel is foglalkozunk, csupán azért tesszük, mert amint látjuk, az elemi iskola kérdésének megoldásánál a rögtönös intézkedést nagyon is tapasztaljuk. Hogy a félreértésnek még a látszatát is kikerüljük, előre is kijelentjük, hogy az elemi iskola elhelyezésének kérdésében tett előleges intézkedések nagyrészéhez szívesen hozzájárulunk, hozzájárulunk pedig éppen a fentebb is jelzett okokból, amennyiben tapasztalásból tudjuk, hogy nálunk valamely kérdésnek, illetve ügynek előkészítése, — legyen az bármily fontos, — nagyon is hosszú időt vesz igénybe, de nem lehetünk egy nézeten azzal, hogy egyesek előleges hatósági határozaton alapuló megbízatás kinyeszony nem vétett semmit, se neki, se másnak, se egyáltalában a légynek se; de éppen az volt a baja, a rettenetes gyámoltalansága, ébren alvása, fásultsága minden iránt, ami körülvette, lett légyen az a kanári madara, vagy a férje. Aminthogy nem iparkodott a házassága előtt, hogy a vőlegénye szerelmét megnyerje, hanem szépen engedte magát szülei által e jövendőbelije karjai közé vezettetni; azonképennem igyekezett asszonykorában sem, hogy férje szerelmét folyton ébren tartsa. Nyárfás Imre elvégre nem akarta, hogy a felesége kacérkodjék, de azt szerette volna, ha néha miderben is mutatkozik előtte; de mindig hanyagul, mindig füzetlenül — eh ! Az asszony egész lénye a halálos unalmat lehelte. Pedig fiatal volt és szép ; gyönyoiü, szőke a haja, a mivel, ha más nő rendelkezik, csodás hatásokat tud a férjénél elérni, Az ő fejéről még ez a szőke haj is oly monotónul, fénytelenül hullott alá, holott annak szikráznia kellett volna az élettől, a csábitás varázsától. Mosolya is azt mondta: Nekem mindegy, ha szeretnek, ha nem. Az egész mivolta : Mindegy, ha élek, ha nem. Mindezeknél fogva, azt hisszük, mindenki indokoltnak és észszerűnek fogja találni a gyáros abbeli eltökélését, hogy ő neje ellen a válópört be fogja adni. S értjük bosszúságát is, melylyel a hirt
