Esztergom és Vidéke, 1896

1896-03-19 / 23.szám

Esztergom, XVIII. évfolyam, 23. szám. Csütörtök, 1896. március 19. ESZTERGOM es i^EIÍ \\\\ 5 § Megjelenik hetenkint kétszer : I" -' • s csütörtökön és vasárnap. —&— | 5 - s ELŐFIZETÉSI AÍV- 8 s § ^ Egész évre 6 frt •— kr. ^ ^ Fél évre 3 » — * ^ ^ Negyed évre i » 50 » | | Egy hóuapra . . — » 50 » ^ Egyes szám ára — » 7 » S S 8 VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Bottyán JánoS-utcza, Spanraft-féle ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Hivatalos órák : d. e. 9—H-ig, d. u. 3—5-ig. Kiadóhivatal: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház. hová a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások is küldendők. —-== TELEFON 59. SZÁM. ==— Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papirkereskedésében, a Wallfisch- és Hailgh-féle dofiánytőzsdékben. Hirdetések a kiadóhivatalban és Tábor Adolf könyvkereskedésében* vétetnek fel. Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári bélyegilleték fizetendő. Nyilttér ára soronkint 20 kr, A kórházi főorvos *) Esztergom, március 18. Március 30-án jár le az Esztergom szabad királyi városi közkórháznál megüresedett »igazgatófőorvosi« állásra hirdetett pályázat határideje. Azt hiszem, az a kérdés, hogy ki legyen az uj igazgatófőorvos, eléggé fontos arra, hogy egy kissé bővebben foglalkozzunk vele. Vegyük elébb sorra a tényeket. Amikor a volt igazgatófőorvos: dr. Feichtinger Sándor királyi tanácsos ur — érdemekben meggazdagodva — előrehaladott kora miatt erről az állásáról leköszönt, az alispán a közkórház helyettes igazgatófőorvosává dr. Mátray Ferencz megyei járási orvost nevezte ki. Dr. Mátray teljes szakavatottsággal, páratlan buzgósággal és nagy ambícióval fogott hozzá a kórházi ügyek rendezéséhez és minden idejét e kérdés sikeres megoldásának szentelte. Hogy fáradságos munkájának gyümölcseit *) A fenti cikket városunk egyik legelőkelőbb polgárától kaptuk s bár minden részletében nem értünk vele egyet, közérdekű jellegénél fogva közlését kötelességünknek tartottuk. A szerkesztő. Az „Eszterqom és fiié" tárca a, Bakfis ritkák. Ősz volt kisasszony, hogy az első Hosszú ruhát fölvette ón, , Most már a tél is elmulóban S itt a tavasz a küszöbön. Itt a tavasz s a szép ruhából Kinőtt magácska csakhamar, Szűk lett a blúz, rövid a szoknya, Mely ápol és mely eltakar. Oly kis idő a végtelenben S mégis minékünk óh mi sok, Szük lesz a blúz, rövid a szoknya Es megnőnek a bakfisok. Aki ma még jó ismerősünk, Holnap nekünk már idegen, Ma még gyerek, holnap kisasszony, Holnapután férjhez megyén. Ön is kisasszony, uj ruliát kap, Mert a mamája jót akar. Hiszen a karcsú szép bokából A régi már mitsem takar. S bár ez a látvány gyönyörűség, Az etikett azt mondja . . . oh ! Hogy az ilyesmi a kíváncsi Férfiszemeknek nem való. Most már a tél is elmulóban S itt a tavasz a küszöbön — A kurta szoknya helyet kisasszony Megint hosszút kap . . . köszönöm! nem élvezhette, ennek a mi gyönyörűséges városi ügyvitelünk az oka. Itt szenvedett hajótörést minden propoziciója, itt rekedt meg minden kérelme, mig végre megunva ezt a határtalan indolenciát, egyszer csak állásáról leköszönt. A város legutóbbi közgyűlése tárgyalván ezt az ügyet, ugy határozott, hogy kéressék fel dr. Mátray ujolag arra, hogy állását továbbra is tartsa meg ; ami azonban — a helyettes polgármester által hirdetett pályázat szerint — ugy látszik nem sikerült s ami mindenesetre szomorú ránk nézve, annál is inkább mert már meg nem változtatható. Nem akarom ezzel azonban a dolog ódiumát teljesen a városra tolni — az igazság hive lévén mindenben, — jól tudom, hogy a leköszönt főorvosnak némely egyéb okai is voltak, melyeket teljesen méltányolni tudok. Ez lenne tehát a jelen helyzet rövid előzménye. S most itt volnánk a pályázatnál. A dolog fait accompli, most tehát csak az uj főorvos személyét kell jól megválasztani és pedig olyant, aki nemcsak szorgalmas és jó orvos legyen, de energikus és bizonyos fokig béketűrő is a városi nagy mizériákkal szemben. Tudtunkkal eddig csak két orvos nyújtotta be a kérvényét: dr. Horácsek Gyula és dr. Vándor Ödön. Mindkettő városunk fia, szép készültségi! jeles orvos s bármelyikük nyerné is el a főorvosi állást, részünkről csak őszintén örülni tudnánk neki, mert mindkettőt jól ismerjük és tudjuk, hogy mindazok a kellékek, amelyek a kórház igazgató főorvosának — hogy állását jól betölthesse — szükségesek, bennök megvannak. Hir szerint azonban még egy pályázó van, aki ugyan kérvényét még nem adta be, de amint halljuk szini f én komolyan reflektál az állásra: dr. Fődi Emil, aki szintén városunk fia, s bár mint orvos, fiatalabb az előbb emiitetteknél, de szintén szép és teljes készültséggel bir. A három pályázó közül tudomásunk szerint csak kettő reflektál egész komolyan ezen állásra és peA bakfisok megkomolyodfiak Es a poézis odavesz ; A piczi lábbal, fess bokával! Nem szomorú, nem furcsa ez t Kisasszony, óh tie dobja sutba A kurta szoknyát soha . . . sőt, Ha szivében kegyelet van, Vegye föl olykor-olykor őt. Ha a bokája ki-kilátszik. Mi megbocsátjuk ezt a bűnt Az ifjúság nevében, mely a Bakfis-ruhával tovatűnt. Heltai Jenő. Balassa Bálint Esztergomban. — Az »Esztergom és Vidéke« eredeti tárczája — Két évtized előtt, mint vidéki lapszerkesztő egyik fiatal dolgozó társammal gyakran bebolyongtam az esztergomi várhegyet. Öt az első szerelem és szülőföldje rajongó kultusza emelték a lelkesedés szárnyain. Mily szegénynek tudtam mellette a prózai mindennapiság malmát taposó lelkemet, mely szük köréből szabadulva oda vágyott üdülni s a magaslat széles látóképének pazar természeti szépségein föllendülni munkájának ékesen szóló emlékein. Mennyi fenség, mennyi báj, zord komolyság és életteljes dérü üt ki a magasba törő hegyek és szelid völgyektől, a királyi Duna és a sebes Garam tükrétől változatos tájon ! Minnyi dicsőség és gyász, fény és árny, pompa és szenvedés vonul lelkünk elé kilenc viharos századból, a magyar kereszténység, állam és egyház bölcsőjének és diadalának e büszke tetőjén lépten-nyomon. A hol ma adásként hinti alá sugarait Isten magasztos háza ormáról a kereszt: innét vitte térítő útjára Szent-István, az első magyar király. Azóta Magyarország története soha sem kerülte el Esztergomot, melynek a korszakos mozgalmak mindannyijából jelentő rész jutott ki és nem egyszer irányadó vezérszerep. Az alkotmányos és egyházi élet, a tudomány és művészet, a Duna völgyén a keletet nyugodtan egybekötő kereskedés, ipar és földművelés áldásos munkájából, a versenyző trónkövetők áldatlan viszályaiból, a hatalmaskodó középkori lovagok betöréseiből, a török, tatár és németjárás csapásaiból és a szabadságharc dicsőségéből egyaránt. A nagy idők és a nagy eseményeknek eszméi tartalomban és szinben mily változatos tanúságban, mily gazdag, mily számtalan képe bontakozik ki a hajdani királyi székhely és Rogerius mester szerint IV. Béla korában is Magyarország valamennyi városánál különb Esztergom szinterén. Imitt szent Albert Vajkot kereszteli, amott Asztrik koronázza az első magyar királyt. II. Géza, III. Konrád és VII. Lajos fejedelmek tisztelgését fogadja a szent) földre vonuló német és francia keresztes hadak élén. Daliás lovagok játékából, látványos királyi lakomák és vadászatok zadig dr. Horácsek, aki évekig a fővárosi kórházakban volt alkalmazva és dr. Fődi, aki a bécsi klinikákon működött. Dr. Vándor rendkívül el lévén foglalva, mint halljuk visszalép. A pályázat sorsa tehát e kettő között fog eldőlni aszerint, hogy melyiküknek sikerül a város egészségügyi bizottságának többségét a maga részére megnyerni, mivel tudomásunk szerint Esztergom vármegye alispánja, akit a kinevezés joga illet, csakis azt nevezi ki, kit a város egészségügyi bizottsága fog ajánlani. Hogy a pályázók közül ki lesz az, aki a bizottság többségének szavazatát megnyeri, azt természetesen előre nem tudhatjuk, sőt a pártok jelen állásából következtetve még csak nem is sejthetjük. Egy körülményre azonban kötelességünk felhívni a bizottság figyelmét és ez az, hogy ne feledjék, hogy Esztergom városa egyszersmind székhelye Magyarország herczegprimásának, aki nevét csak a legutóbbi időben a kórházra tett nagy alapítványával itt is örök emlékűvé tette, de székhelye jától hangos, fejedelmi pompától ragyogó Esztergom és vidéke : látja nap-napon át vendégéül a hatalmas rötszákállú Frigyest. Csendesebb és állandóbb vendégek a Vitéz érsek köre. Messzi földről jött fejedelmek ők is, a tudomány fejedelmei. A humanizmus hazai úttörőjének európai hire, páratlan könyvtára, maecénási pártfogása vonzotta körébe. Müszeretetének fényes, alkotásaiból csakis függő kertjeinek alapkövei maradtak a város nyugoti oldalán, tudománynak hirét ma is szerte hirdetik gonddal őrzött codexei a művelt világrészek könyvtáraiban. Vitéz érsek hires képcsarnokától északnyugotnak csillámlik a Garam. Képzeletem hullámaiba varázsolja az ifjú István fejedelmet, a mint Huszt és Pázmány, német hazájuk ősi szokása szerint, a folyó vizbe állva karddal övezve lovaggá ütik. Hét századdal utóbb, a szabadságharc lovagja: Rákóczi üt tábort a Garam torokban s perzsa szőnyegen pihen szép sátorban. Shasadtahajnal, piros a hegyoldal, Esztergom várába Rákóczi felnyargalt, Esztergom utcáin szikrát hányt patkója, Esztergom bástyáin lobogott zászlója. Hej, de rövid éltü volt Esztergom várában a kuruc dicsőség, a mint az országban is csakhamar aláhanyatlott a hires generális, az öreg Vak Bottyán apó halála után, kinek testét a néphit szerint a golyó át nem járta s a rác már nevének hallatára megfutamodott. Ősi kastélya, a róla elnevezett utca és a nép kegyeletes hagyománya ma is őrzik Esztergomban emlékét.