Esztergom és Vidéke, 1896
1896-03-19 / 23.szám
ESZTERGOM és VIDÉKE. (23. szám.) 1895. márczius 19. egyúttal a hercegprímás főkaptalanjának, papnevelőintézetnek stb., szóval katholikus város és éppen ezért méltán elvárhatja az illetékes köröktől, hogy legyenek iránta annyi figyelemmel, hogy egy ily lényeges intézmény igazgató-főorvosává katholikus embert ajánljanak. E véleményemben nem vezet semmiféle felekezeti érdek, de célom a tapintatosság és a méltányosság, igy azt hiszem, jogos ez a megjegyzés is. Végül még egyet. Sokszor hallottuk azt emlegetni, — ámbár a pályázati föltételek között ez nem foglaltatik, — hogy a kórház igazgató-főorvosának sebészi diplomával is kell birnia. Ugyan ntire szükséges ez ? Hiszen a mi közkórházunk nem klinika, az itt gyógykezelt betegek legnagyobb része a belgyógyászat keretébe tartozó betegségben szenved s azért az egy-két sérülési esetért, ami nagy ritkán fordul elő, nem feltétlenül szükséges, hogy az igazgató főorvos sebészi diplomával is birjon. Az ily eseteket minden .orvos el tudja látni a külön sebészi diploma nélkül is. Ha a sebészi diploma is megvan, annak csak örülni lehet, de feltétlenül követelni azt fölösleges. Mentor. Városi szabályrendeletek. v. Esztergom, március 18. A mult számunkban megkezdett s a bérkocsi-iparra vonatkozó új városi szabályrendelet folytatását itt közöljük : IV. FEJEZET. Ajármü, illetőleg fogat kellékeiről. . - 17. §, Csak szilárd alkotású kényelmes, kivül, belül tiszta és jókarban tartott Délnyugotnak az utolsó törökverés színhelye : Táth szemben a Duna balpartjan Esztergomnak a török hódoltság szomorú sorsában és örvendetes felszabadulásban osztályos társa Párkány, az egykori Kakát. Az innét átvezető fahidhoz az utolsó szabadságharc idejének egyik legtragikusabb jelenete fűződik. Innét veté magát a Duna hullámai közé öngyilkos szándékkal a hazája sorsa fölött megőrült s orvosa által a döblingi tébolydába felkísért Széchenyi, a legnagyobb magyar. Igy tallózgattunk el egy-más emlékein Esztergom gadag múltjának, melynek kimagasló hőseivel betelnék egy pantheon és megörökítésre méltó anyagával e városnak mindmáig az éji homályban késő története. Lefelé tartunk a hegy déli lankáján, az itten és a kis Duna melletti mindmáig fennálló sarokbástyák közt képzetünkben megvont vonal irányában, mely a háromszáz év előtt fennállott vízivárosi várfal helyét jelöli. Pázsit közt kanyargó utak, árnyas fák s alantabb békés lakóházak állanak az egykori véres Mizdelmek e szinterén. Siste viator ! Állj meg vándor ! Tartsunk it pihenőt. Itt küzdött, és esett el Balassa Bálint a lovagköltő is Esztergom ostrománál, 1594 május tizenkilencedikén. (Vége köv.) Dr. Ompolyi Mátray Ernő. bérkocsi (illetőleg szán) használható fuvarozásra. Ugyancsak a lovak és a lószerszámok tisztán és jó karban tartandók. Elcsigázott, vagy testi hiba által a szabad járásban akadályozott, vagy pedig kőzszánalmat, vagy undort gerjesztő, vagy emberekre, vagy állatokra veszélyes betegségben szenvedő lovat bérkocsiba fogni tilos. - 18. §. A bérkocsi dőrzsfékkel, harapós ló szájkosárral, fagy és ónos eső idején minden lő éles patkóval, szánba fogott ló csengővel, vagy csörgővel látandó el. - 19. §• A bérkocsik piros 8 cm. nagyságú, 2 oldalt és hátul szembetűnő helyen alkalmazott számokkal, kivül 2 oldalt lámpákkal, ezen az üvegek, pedig 7 cm. nagyságú vörös kocsiszámokkal látandók el. - 20. §. Ki számozatlan, vagy szabályellenesen számozott, vagy ezen szabályrenderendelet határozmányainak egyébb tekintetben meg nem felelő bérkocsival nyilvános térre fuvarfogás végett kiáll, a IX-ik fejezett értelmében büntetendő. ~ 21. §. — Hullát bérkocsiba szállítani tilos. - 22. §. Ha valamely bérkocsin ragályos, vagy járványos betegségbe levő egyén szállitatott, az illető jármű fertőtlenítendő, és csak ennek megtörténte után bocsájtható az ismét a közönség használatára. (1879 XI. t. cz. 100 és 101 §.) A fertőtlenítés következtében felmerülő költségeket első sorban a bérkocsit használó, másodsorban pedig azon hatóság, mely a kocsit használatba veszi, tartozik megteríteni. - 23. §. — Törött ablakú kocsin a személyszállítás tilos. - 24. §. A zárt bérkocsi egy belül alkalmazott és mindenkor jó karban lévő jelzőkészülékkel : kaucsuksippal látandó el. V. FEJEZET. A bérkocsi állomásokról és az azokon való rendtartásról. • • - 25. §. A város tanácsa által kijelölt bérkocsiállomás-tereken, a bérkocsik a rendőrség által helyezendők el, hogy közöttük és a járda mellett szabadon és veszély nélkül lehessen közlekedni. - 26. §. Hogy az először kiállított bérkocsi' mely állomás terén foglaljon helyet, azt a rendőri hatóság a 3 §. c)pontjában körülirt eljárás mellett a tulajdonos kívánságának lehető tekintetbe vételével alapítja meg. - 27. §. — A bérkocsival más állomás'térre, mint amelyre a tulajdonos rendőrhatóságilag utaltatott, kiállani nem szabad. - 28. §. A rendre nézve, melyben az ugyanazon állomáson levő kocsik egymásután sorakoznak, az állomástérre érkezés elsőbbsége határoz. Az állomás térről eltávozott bérkocsi helyére az utána következő áll, a visszaérkező, pedig az utolsó helyet foglalja el. A sorakozás ezen rendjének megzavarása tilos. A vendég, vagy megrendelő a sorban álló bérkocsik bármelyikét választhatja. - 29. §. — A bérkocsi-állomásterek folytonosan tisztán tartan dók, e célból azokon minden szemét, s állati hulladék azonnal összesöprendő, és az azokon mindég készen tartandó s a bérkocsi tulajdonosok által beszerzendő fedeles ládákba teendő. Az állomásterek mindazon napokon, midőn eső, vagy hó nem esik, vagy a viz meg nem fagy és pedig ápril 1-től november l-ig legalább kétszer, a többi hónapokban legalább egyszer megöntözendők és fertőtlenitendők. A fertőtlenítésnek, a szemétgyűjtő láda tartalmára is mindaddig mig el nem vitetik, ki kell terjedni. Mindezek szigorú és pontos teljesítéséről az illető állomás-tereken helylyel biró bérkocsi tulajdonosok tartoznak gondoskodni, s az e tekintetben előforduló mulasztásokért egyetemlegesen felelősek. Ily mulasztás esetében az állomás-téren helylyel biró bérkocsi-tulajdonosok a IX-ik fejezet értelmében minegyike büntetendő. (Befejező közlemény következik.) Kegye és a város. A millenáris diszbandérium. Esztergom, 1896. március 18. Mult számunkban megírtuk már, kik vesznek részt a megyei diszbandériumban, most pedig módunkban van a banderialisták pompás, ragyogó és stílszerű ruházatát és fegyverzetét, amelyet B. Szabó Mihály vármegyei főjegyző gondos és szakavatott tervezete szerint már munkába vettek, olvasóinknak bemutatni, íme : A ruházat. A ruházat áll bársony-mentéből, (a banderialista által választott színben) amelyet szürkeprém (utánzott kék róka) szeg. Gallérja felálló, bélése fehér selyem. A mentekötő aranyozott, vagy ezüstözött érc, ezüstözött vagy aranyozott ér egomh okkal és új ezüst zsinórzattal. Az attila aranybrokát (szintén különböző alapszínben,) a nyakán és az ujjain gazdag ujezüst zsinórzat, a gombok rajta ezüstözött, vagy aranyozott ércgombok. Továbbá a ruházathoz tartozik: az utánzott fehér sodronying csipkézett derékaljjal; az ezüstözött nyaklánc a vármegye festett czimerképével, amely medaillonképen lesz ráakasztva; a kék rókaprémből készült kunsüvegből, amelynek felálló, hegyes zacskócskája a mentéhez hasonló szinű bársonyból készül. Továbbá ezüstözött, vagy aranyozott ércpálcaforgó-höl, amelynek az oldalán egy M betűt magában foglaló ezüstözött, vagy aranyozott ércrózsa van, s a hollószárnyból, amely a forgó szélkakasához van erősítve. A nadrág gyöngy^szin dosking ujezüst fonással és gazdag sujtásozással. A csizma mézeskalács színű bőrből \aló, igen vékony ujezüst láncolással rózsák nélkül. A fegyverzet. A fegyverzet széles fekete török szablya ezüstös érccel díszítve, keresztes markolattal, hüvelye a mente bársonyának színével van bevonva. A díszöv fekete, ezüstözött szögekkel és csillagokkal kivert bőrből készül, a kard és a szekerce részére erős, ezüstözött érclánczocskákkal. Elül nagy, ezüstözött csatt van rajta. A fegyverzethez tartozik továbbá a hadi szekerce ezüstös éllel és fokkal. Nyele fehér érccel kivert fekete fa. Az aranyozott ércsarkantyú hattyúnyakkal s csillagos taréjjal s végül a fehér kutyabőrből való keztyű. A szerszám. A lószerszám fekete bőrből készül, megezüstözött ércszögekkel és csillagokkal, keleti stylti csilingelőkkel és sallangokkal gazdagon diszitve. A ló fejére s a szügy ér e fehér fein-ből való sodronyháló jön, A ló fejére ezenkivül félhold ingó. A nyereg magyar-fajta keleti stilű kengyelvasakkal. A szerszám minden vasrésze ezüstözve lesz. A sabrak fehér, szegése aranyos és a mente sziliével egyező bársony. A megye tenyérnyi nagyságú cimere a takaró mindkét felén a hátulsó sarokba lesz beszőve. O Ülések. Szombaton, március 21-én két ülés lesz a vármegyeházán. A millenáris bizottság fogja megbeszélni a helyi ünnep részleteit s a központi mezőgazdasági bizottság intézi el a folyó ügyeket. O Jegyzőhelyettesités. Reviczky Győző központi főszolgabíró Kégly József közigazgatási írnokot, a megye egyik legbuzgóbb hivatalnokát únyi helyettes jegyzővé nevezte ki. Az ottani jegyző Dogossy Lajos ugyanis, amint megírtuk, Sárisáp nagyközséghelyettes jegyzőjévé neveztetett ki. O Italmérési illeték. A szenttamási községházán ma tárgyalás volt az italmérési illeték kiszabása ügyében. A kocsmárosok ügyét intézték el, amíg holnap a kereskedők és a szatócsok kerülnek sorra. A társaságból. Esztergom, márczius 18. Csodaszép este volt! . . . Ibolyabokréta volt a vállán, ez a lényéhez legjobban illő virág, amely minden hivalkodás nélkül él, virul és mégis mindenütt tavaszt teremt s mindeneket elbájol hasonlíthatatlanul édes illatával... Tavasz is lett,' édes, illatos, verőfényes tavasz egyszerre, amikor a művésznő kékselyemruhája a pódiumon megcsillant. Csend volt, ünnepélyes, mély csend, mielőtt szép szája dalra nyilt. Ilyen megkapó némaságot eddig még csak a templomban tapasztaltam. A zsúfolásig telt teremben nem hallatszott egyetlen suttogó szó sem. Es a mélységes csendességben megcsendült Leonóra, a szerelmes szép Leonóra nagy áriája, betöltötte erejével és tisztaságával az egész termet, belopódzott minden szívbe, hogy melegítsen, felderítsen, elveszítsen. Feledhetetlen percek voltak ezek ! . . . Hiszen mindenkitől hallottuk s a fővárosi lapokban is minduntalan olvastuk, mennyire haladt Perényi Margit kisaszszony a legutóbbi két év alatt, bár mi kis művésznőnek tartottuk, már amikor elment közülünk. De hogy a haladás ilyen nagy arányú és impozáns lehessen, mégsem hittük s ezért volt a meglepődés a nagy várakozás dacára olyan hatalmas és általános. Édességével behízelgő, meleg hangja ma csupa érc és üdeség, tisztán cseng a felsőbb regiszterekben is s bizonyos, szavakban vissza nem adható bájos timbreje van, amely a maga nemében páratlanná teszi. Talán még leginkább Ábrányi Emiiné, az opera jelenlegi legkedveltebb művésznője hangjához hasonlíthatnám. S énekének hatását nagyban fokozza az a körülmény, hogy a szöveget teljesen tisztán és érthetően ejti ki, ami énekesnőknél bizony vajmi ritkán fordul elő. A művésznő a programmon három számmal szerepelt s a hatás, a taps, az ováció, az igazi lelkesedés számról-számra növekedett. Mégis azt hisszük, legintenzívebb volt a hatása a Szabados-íéle édes-bús, végtelenül melodikus „Cigány dal u nak, bár a cadixi leányokról szóló pajzán, pattogós kis románc is konkurált vele. E két dal után addig zúgott a tapsorkán, amig a művésznő meg nem toldotta a piécét a Traviata „Különös, különös ..." kezdetű szép áriájával. A művésznő temperamentumos, könnyed lénye különben legsajátosabban az utolsó számban : a magyar dalokban nyilatkozott meg, amelyekkel a közönség sehogyan sem tudott betelni. Mint a gyöngyszemek, csillogóan, tündökölve peregtek le azok egymásután. A közönség annyira összpontosította minden figyelmét és érdeklődését a művésznőben, hogy előkelő környezetéről szinte megfeledkezett. Pedig Szabados
